Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-13 / 266. szám
1981. november 13., péntek o IZH23SSGyoma és Endréd között szinte már csak elméletben van határ, a két település lassan ösz- szenö, mint felvételünk is bizonyítja: a két helységnévtábla közötti szakaszon modern lakótelep körvonalai bontakoznak ki Fotó: Jávor Péter Az öntözés nem azonos a vízgazdálkodással Ha Szarvasról Budapest felé igyekszünk, nem kerülheti el figyelmünket a Holt-Körös hídjától jobbra fekvő kastély a gyönyörű parkkal, önkéntelenül is elolvassuk a kapubejárónál a táblát: „öntözési Kutató Intézet”. Lelki szemeinkkel máris látjuk a hatalmas réteket, legelőket, kertészeti és szántóföldi növényeket, amint aszály idején az öntözőberendezésekből esőszerűen hull a mesterséges csapadék. Látványnak is szép: ha erősen süt a nap, s a szivárvány minden színében pompázik a vízsugár. Kíváncsiak voltunk: milyen szerepet tölt be az in* tézet életében, munkájában az öntözéssel való foglalkozás. Felkerestük dr. Szalóki Sándor tudományos kutatót, a vízgazdálkodási osztály vezetőjét, aki a következőket mondta el erről: — Intézetünk kutatási kapacitásának kereken kétharmada vízgazdálkodási feladatokon dolgozik. Szándékosán nem az öntözés szót használtam, mert kutatási területünk sokkal szélesebb ennél. A vízzel mint a növénytermesztés egyik alapvető tényezőjével foglalkozunk. A növénytermesztés egyéb területeivel (nemesítés, trágyázás, talajművelés stb.) számos kutatóhelyen, különböző szintű kutatási programok keretében foglalkoznak, viszont a vízforgalmi és vízhasznosítási kérdésekre nekünk kell a választ megadni. Feladatunk vizsgálni a növények vízigényét, a természetes csapadék és a talajvíz hasznosulását, a vízhiány és a vízfölösleg meny- nyiségét, az aszály és a belvízkár megelőzésének és mérséklésének lehetőségeit. A hidrológusokkal és geológusokkal együtt nekünk kell választ adni olyan kérdésekre is, mint például:miért jelentkezik belvízkár olyan területeken, ahol korábban nem volt, vagy miért van a talajvíz a felszín közelében sok olyan helyen, ahol azelőtt az több méter mélyen helyezkedett el. Ebben a rendszerben az öntözés „csak” a vízhiány megelőzésének vagy megszüntetésének eszköze, amivel kétségtelen a legsokoldalúbban, a műszaki problémáktól az ökonómiai kérdésekig mindennel foglalkozunk, de nem függetlenül a természetes vízháztartási viszonyoktól, hanem ennek részeként. A mezőgazdasági termelésre. és ezen belül a víz- hasznosításra is érvényes az az általános és helyes törekvés vagy kívánalom, hogy céljainkat mindenekelőtt a természeti erőforrások • jobb kihasználásával érjük el. Ilyen természeti erőforrásunk a csapadék is, aminek hasznosítása országos átlagban még igen alacsony fokon áll. Kísérleti eredményekkel igazolt tény, hogy például a termőhely adottságaihoz igazodó ésszerű vetésszerkezettel és termesztéstechnológiával is jelentősen mérsékelhető mind az aszály, mind pedig a belvízkár, vagy jelentősen fokozható a természetes eredetű vízkészletek (csapadék, talajvíz) hasznosítása. Ugyanis vannak kis és nagy vízigényű, sekélyen és mélyen gyökerező növényfajok. A kis vízigényű, sekélyen gyökerező növényfajok (borsó, repce, hagyma, kalászos gabonák stb.) a csapadékos időszakban mélyebbre szivárgó nedvességet nem képesek hasznosítani. Ezért, ha az ilyen növényfajokat több évig ugyanazon a területen termesztjük, akkor ez a nem hasznosuló vízmeny- nyiség a talajvízig jut, ott felhalmozódik, növeli a talajvízszint felemelkedését és a belvízveszélyt. Ez a jelenség annál veszélyesebb, minél nagyobb az ilyen növényekkel hasznosított összefüggő terület, mert így a területi kiegyenlítődésre sincs lehetőség, sőt halmozottan jelentkezik a hatás. Ugyanakkor vannak nagy vízigényű, mélyen gyökerező növényfajok (lucerna, cukorrépa stb), amelyek hasznosítani tudják az előbbiekben említett növények után a talaj mélyebb rétegeiben és a talajvízben felhalmozódó vízfelesleget, és ezáltal csökkentik a talajvíz szintjét és a belvízveszélyt. Így például a lucerna hektáronként 2 ezer köbméterrel több vizet képes felhasználni, mint amennyi az átlagos csapadékból rendelkezésére áll. Ezek figyelembe vételére még akkor is szükség van, ha a terület vízháztartásának mesterséges szabályozására is lehetőség van, mert a víz elvezetése és visszajuttatása igen nagy költséggel jár. Azt hiszem, sikerült érzékeltetni, hogy az öntözés és a vízrendezés bár számtalan sajátos műszaki, szervezési és termesztési kérdést vet fel, mégis csak a természetes vízkészletek hasznosításán belül, azzal együtt vizsgálhatók. Intézetünkben igen széles körű ilyen vizsgálatok folynak liziméteres és kisparcellás kísérletekben, valamint 22 ezer hektáros kísérleti vízgyűjtőterületen. Kevesen tudják, hogy a világ egyik legnagyobb olyan telepével rendelkezünk, talán a legnagyobbal, ahol nemcsak szabályozni, hanem pontosan mérni is tudjuk a talaj és a növényzet víz- és tápanyagforgalmát, valamint ezek hasznosulását a különböző környezeti, agrotechnikai és biológiai tényező függvényében. Ezektől a vizsgálatoktól jutunk el olyan általánosítható jelenségek, törvényszerűségek felismeréséhez, amelyék a tudományterület fejlesztésén túl gyakorlati célokat is szolgálnak. Ily módon az OVH Vízgazdálkodási Intézetével közösen hoztunk létre matematikai szimulációs modelleket, amelyek segítségével 50 éves időszakot vizsgáltunk a növénytermesztés vízigényének, illetve az ettől eltérő vízhiány és vízfelesleg mennyiségének és gyakoriságának megállapítása végett. A feldolgozások az ország egész területére — különböző növényféleségekre, talaj- vízszint-mélységekre, talaj- féleségekre, termésszintre — vonatkozó számszerű eredményeket adtak, amelyeket az országos vízkészlet-gazdálkodási keretterv készítésénél is felhasználnak. Ilyen a Szegedi Akadémiai Bizottság keretében folytatandó feladat is, amely a Délkelet-Alföld különböző termőhelyi adottságú területein a termelési lehetőségek felmérésére irányul, és ezt a munkát az ÖKI koordinálja. Az intézet új vezetése jól látja alapfeladatunk fő irányait, és megteremtette a feltételeket arra, hogy ezek a kutatások nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Az utóbbi 3 évben 16 intézménnyel és vállalattal kötöttünk együttműködési szerződést. Kedvezően alakultak megyénkén belül a vízgazdálkodással foglalkozó intézményekkel és a termelő gazdaságokkal való kapcsolataink is. Együttműködési szerződésünk és közvetlen munkakapcsolatunk van a Körösvidéki Vízügyi Igazgatósággal, a Békés megyei Agráripari Egyesülettel, valamint a termelési rendszerekkel. A hatodik ötéves terv időszakára Békés megye kiemelt meliorációs fejlesztési lehetőséget kapott. Ez a szép, de felelősségteljes feladat jó alkalmat ad arra, hogy a megyei vezetők a kutatókat, tervezőket és kivitelezőket egy teamba tömörít- sgk, és az együttműködésnek, a megyében levő szellemi tőke hasznosításának új távlatokat nyisson. Ary Róza BékéscsabaiSzürnie- és Kézműipari Vállalat Nyitás elült A Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat a hatvanas évek elején-közepén szerepelt már sikerrel a külföldi piacokon. Figyelembe azonban egyre inkább a belföldi ellátás, a hazai partnerek felé fordult, s mondhatni: rövid idő alatt olyan biztos vevőkört alakított ki, hogy a kapacitáslekötés mind a mai napig nem okozott itt különösebb gondot. 1 Sietve hozzá kell tennünk, hogy a jelek szerint jó ideig, a továbbiakban sem kellene a vállalatnak megrendelők után szaladgálnia, ha csak annyit akarna produkálni, mint eddig. A Pannónia Szőrmegyár meg a Fővárosi Szolgáltató Vállalat nemcsak munkával látja el készségesen a vállalat két — békéscsabai és nagyszénási — üzemét, hanem az anyagot is adja hozzá, ami annyit jelent, hogy a szőrme- és kézműipari vállalatnak nem kell a beszerzés igazán nem kockázatmentes feladatát magára vállalnia. Ez a két cég a vállalat dolgozóinak egy- harmadát foglalkoztató „szőrmésmunkák” túlnyomó részét igényli évről évre. Hasonlóan zártkörűvé alakult a bőráruk piaca is: a Fővárosi RUBOLT, a Felső- ruházati Nagykereskedelmi Vállalat, a szegedi és a debreceni nagykereskedelmi vállalatok, illetve néhány kisebb vevő hagyományos megrendelőnek számít ma már Békéscsabán. Mindezek eredményeként a szőrmeipari bérmunkát és bőrkonfekcionálást végző vállalat most — az éleződő versenyben — sem küzd piaci nehézségekkel: kapacitásait már a jövő év első felére egészében le-N kötötte. A tények egyben jelentik azt is, hogy a vállalat munkájának minőségét legalábbis, nem kifogásolják a vásárlók. Ám, hogy ennél többről van szó, azt jelzi a Fővárosi Szolgáltató Vállalattal kialakult kapcsolat: e cég tudniillik egyenesen külföldre viszi a békéscsabai vállalatnál megrendelt termékeket. Ez utóbbi az egyébként, amely a szőrme- és kézműipari vállalatot a hosszú évek alatt A felújítás már nem sokáig megerősített alapokról most továbblépésre ösztökéli. 2 A nyitás — ahogy ma a vállalatnál fogalmaznak — kétirányú előbbrelépést jelent. Egyfelől szeretnék bővíteni a honi partnerek körét: a Skála, az S-Modell az, amely máris kész a tárgyalásokra. Másfelől — s ezt tartják a fontosabbnak — megfelelő előkészületek után először szőrmeáruikkal, később talán bőrtermékeikkel megpróbálkoznának másfél évtized után ismét az exporttal. Hogy nem álmokat kergetnek, azt az a nyúlszőrme bunda igazolja, amelyet úgy lehet éppen e napokban gusz- tálnak az olasz szakemberek a HUNGAROCOOP szervezésében, de bejelentkeztek már az angolok is, az AR- TEX pedig mintadarabokat kért szőrmehulladékból készülő falvédőkből, ágytakarókból és autóülés-huzatok- ból. Amennyiben ezek az üzletek — ahogy mondani szokták — bevágnak, a szőrme- és kézműipari vállalat nagyságához mérve nem kis felvárathat magára adatra vállalkozik, ez tudniillik többletteljesítményt követel az eddigiekhez képest, hiszen a hazai igények kielégítéséről azután sem mondhatnak le. Egyetlen járható út marad: a fejlesztés, ami ez idő tájt nem tartozik a legkönnyebben valóra váltható elképzelések közé. 3 Mindenesetre az világos, hogy sem a 90 embert foglalkoztató nagyszénási üzem, sem az ugyancsak 90 dolgozónak munkát adó csabai üzem rekonstrukciója nem várathat már sokáig magára, mostani állapotukban ugyanis az emberhez méltó körülményeknek csak az átlagosnál alacsonyabb szintjét tudják biztosítani. Addig is, míg a legszükségesebb beruházások megvalósulhatnak, a szőrme- és kézműipari vállalatnál a bérszínvonal fokozatos emelésével, lassabb ütemű, de folyamatos gépvásárlásokkal, szakmunkásképző tanfolyam szervezésével készülnek a „nagy ugrásra”, amit az exportra termelés megkezdése jelent majd. Kőváry E. Péter Kezük munkájával talán rövid időn belül határainkon túl is megismerkedhetnek Fotó: Veress Erzsi Egy évvel elfibb lesz hazai KL6 gyújtógyertya Megkezdték a KLG típusú korszerű gyújtógyertya elemeinek gyártását a veszprémi Bakony Művekben, és az első mintaszállítmányt útnak indították minősítésre, a li- cencadó angol Smiths céghez, amelytől a világpiacon ma a legkorszerűbbek közé tartozó gyújtógyertya gyártási eljárását és a készítéséhez szükséges gépeket, berendezéseket megvásárolták. A próbagyártásra a beruházással párhuzamosan kerül sor, így az új gépek, berendezések szerelését követően már gyártási tapasztalatok birtokában kezdhetik meg a nagyüzemi termelést. A gyújtógyertyagyártás teljes rekonstrukcióját mintegy 220 millió forintos költséggel valósítják meg. A nagyszabású munka eredeti határideje 1983 vége volt. A gépek, berendezések döntő többsége már megérkezett a Bakony Művekhez, ahol gyorsított ütemben megkezdték a szerelést, így a tervek szerint — a piaci igényeknek megfelelően már a jövő év utolsó negyedében lesz hazai gyártású KLG gyújtógyertya. Ekkor több mint egymilliót, ezt követően pedig évi 10 milliót szállítanak belőle a hazai üzleteknek, s tervbe vették exportját is.
