Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-13 / 266. szám

Könyvkiadás és terjesztés megyénkben Egyre gyakrabban lát­nak napvilágot olyan könyvek, amelyek nem­csak megyénkről szólnak, de itt élő szerzők művei, sőt, megyei kiadásúak is. Ezek a kötetek igen fon­tos és egyre színvonala­sabb reprezentánsai me­gyénk szellemi életének, s egyszersmind ösztönző szerepük is van. Mivel Békés megyében igen ke­vés a felsőoktatási intéz­mény, így elsősorban ezekkel a kiadványokkal kapcsolódunk az ország szellemi vérkeringésébe. Megyénk könyvkiadása az utóbbi években jelentősen át­alakult. A hetvenes évek el­ső felében sók volt a kiadó, s ebből következően sok olyan könyv is napvilágot lá­tott, amely nem érte el a kí­vánt színvonalat. Az elmúlt egy-két évben csökkent ugyan a kiadványok száma, színvonaluk azonban nőtt. Néhány számadat: 1972-ben 45 volt a megjelentetni szán­dékozott kiadvány, 1981-ben már csak 14. Az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak a ma­gasabb színvonalra való tö­rekvés, hanem a takarékos- sági intézkedések is szerepet játszottak ebben. Mik képezik a megyei könyvkiadás gerincét? Igen népszerűek a könyvsoroza­tok, amelyeken belül a tudo­mányok és a művészetek egy- egy területét dolgozzák fel a szerzők, s ezzel nem ritkán sikerül országos elismerést is szerezniük. Ilyenek például a Bibliotheca Bekesiensis, az Alföldi tanulmányok, a For­ráskiadványok kötetei, az Űj Auróra füzetei, vagy a me­gyei könyvtár bibliofiljei. Színvonalukban, sokat javul­tak a helytörténeti-honisme­reti kiadványok, s ebben nem kis szerepet játszott a megyei levéltár és más megyei intéz­mények fokozott segítsége. Tervszerűen folynak a mun­kásmozgalom-történeti kuta­tások, s az eredmények egy- egy kötetben látnak napvilá­got. Emelkedett a helység­monográfiák színvonala is. Egyre kevesebb vitatott érté­kű, úgynevezett táj- és üzem­történet lát napvilágot. A megyei könyvkiadás irá­nyítását a hetvenes évek kö­zepéig a Kiadói Tanács vé­gezte, majd feladatát átvette a tudományos koordinációs szakbizottság. A jelenlegi helyzet azonban felveti a Ki­adói Tanács újjászervezésé­nek gondolatát. Az irányítás hosszabb távú koncepció alapján történik. A VI. ötéves tervidőszakra megszületett megyénk öt évre szóló könyv- kiadási terve, melyet már el­fogadott a Művelődési Mi­nisztérium. A jövő feladatai közé tartozik, hogy a megyei kiadványok mindinkább be­kerüljenek az országos ter­jesztési hálózatba. A békés­csabai Radnóti könyvesbolt­tal kötött szerződés biztosít­ja, hogy a megyei olvasókhoz megfelelő számban jussanak el ezek a kötetek. ♦ , Húsz könyvárusítóhely van megyénkben. Ebből hét a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltja, s ezenkívül működik két pa­vilonja, és egy fióküzlete. Az ÁFÉSZ kilenc könyvesboltot és egy könyvet árusító kul- túrcikkboltot tart fenn. Az 1980-ban forgalmazó 172 szö­vetkezeti könyvesboltból mindössze 10 működik me­gyénkben, s ezzel a többi me­gyéhez viszonyítva a hatodik helyen állunk. Az a törekvés, ho(?v a megye valamennyi nagyközségében önálló köny­vesbolt legyen, eddig csak a mezőkovácsházi járásban va­lósult meg. A könyvárusítás tárgyi és személyi feltételei a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat hálózatában a jobbak. Ezek a boltok általában korszerűbb berendezéssel, szakképzett el­adókkal rendelkeznek. Az új ÁFÉSZ-boltok igen korszerű­ek, a régiek viszont gyakran nem felelnek meg a követel­ményeknek. Sok a szakkép­zetlen eladó, s a könyvkész­letek beszerzésekor is előfor­dul, hogy a mennyiségre, és nem a minőségre, a válasz­tékra gondolnak. Valószínű­leg ezzel is magyarázható, hogy a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat boltjai na­gyobb forgalmat bonyolíta­nak le. A könyvforgalom ala­kulásában fontos szerepe van a bizományos hálózatnak. Ez év elején az ÁFÉSZ boltjai 326, a Művelt Nép boltjai 153 bizományost foglalkoztattak. A szövetkezeti bizományosok száma nőtt, a könyvterjesztő vállalatnál viszont csökkent a számuk. A Kossuth Kiadó­nak megyénkben közel ezer bizományosa van. Tevékeny­ségük eredményeként tovább emelkedett a politikai köny­vekre költött összeg. A ter­jesztők jelentős szerepet játszhatnának még a nemze­tiségek nyelvén megjelent könyvek népszerűsítésében, mert ezek iránt igen kicsi az érdeklődés. összefoglalva: tovább ja­vultak az elmúlt években me­gyénkben a könyvterjesztés feltételei. Battonyán és Szeg­halmon új bolt nyílt. Előre­láthatólag hamarosan elké­szül a vésztői, s a tervek sze­rint az év végére új épület­be költözik az orosházi köny­vesbolt. Persze, gondok is vannak. Elsősorban a gyulai és a szeghalmi járás nagy­községeiben lenne szükség könyvárusítóhelyek létreho­zására. A forgalom növeke­dési üteme elmarad az or­szágos átlagtól, s ezen főként a kiterjedtebb bizományosi hálózattal lehetne segíteni. Gubucz Katalin Ha a fa megszólal Gondolatok egy fafaragó kiállítása után A fával való közvetlen kapcsolata az embernek az ősiségbe nyúlik vissza. Mint a legkönnyebben munkálha­tó anyag, igen hamar betöl­tötte azt a funkciót, amit a környezet megszépítésének hívunk ma. A fa ugyanak­kor természetes melegséget áraszt, hangulatot teremt, és feloldja azt a ridegséget, amelyet mesterségesen ki­alakított életterünk igen gyakran áraszt. A fa így lé­lekkel töltheti meg minden­napi világunkat. Orosházán, az ifjúsági ház­ban nézegettem Kiimaj Já­nos fafaragó népi iparmű­vész munkáit. Kamaratárla­tot láthatott a közönség, de ez a kiállítás mégis na­gyobb volt. Súlya volt a ki­állított tárgyaknak, kis szob­roknak, használati eszközök­nek. A súlyát pedig egy sa­játos értékrend adta, az, ahogyan Klimaj János meg­szólaltatta a fát, ahogyan gondolatot ébresztett. Kezdjük talán a kisplasz­tikával, a népi figurákat- megelevenítő figurális fa- ragványokkal. A békési táj emberei elevenednek meg ezekben az alkotásokban, egy letűnt világot, egy maradvá­nyaiban még meglevő vilá­got idéznek, s nem csupán azért értékesek, mert a ma­napság olyan divatos nosz­talgiánkat elégíti ki, hanem azért, mert ügyes rutinnal megalkotott művekről van szó. Rutint emlegettem, nem véletlenül, mert ezek a mű­vek nem éppen az egyedi­ség sajátosságát hordozzák, hanem az iparművész mes­terségéhez illően egyfajta ke­resletet is kielégítenek. Hiszen ezek a megrendeléstől füg­gően, a Szarvasi Háziipari Szövetkezet kívánalmai sze­rint sokszorozódnak. Mégis értéket hordozóak, mert jó mesterségbeli tudással ké­szülnek, s ha tömegigénye­ket is elégítenek ki, mégis karakteres figurák. Lakás- kultúrát alakító, formáló al­kotások ezek, amelyek ízlés- formálóak éppen népi ka­rakterisztikájuk következté­ben. S itt kell szólni arról a jó kezdeményezésről is, amely az orosházi ifjúsági házat dicséri, hogy az ízlés­formálásnak ilyen lehetősé­geit, a környezetünket köz­vetlenebbül díszítő, vagy ab­ban funkcionáló tematikus kiállításokra vállalkoznak. E kiállítás másik része szá­momra az értékesebb volt, hiszen itt éreztem érvénye­sülni igazán Klimaj János teremtő alkotóvágyát, itt éreztem az egyedi, a művé­szi vonást igazán. Különösen figyelemre méltó volt a né­pi játékok csoportja. Ügy hiszem, hogy az a gyermek, aki Klimaj kerekes falovacs­kájával játszhat, a húzható malacka, illetve sündisznó formáját ismerheti, az ér­zelmileg is egy gazdagabb világba kerül. Ezeken a já­tékokon érezni igazán, hogy az alkotó örömmel ’teremtet­te meg azokat. A további darabok a kony­hai tárgyak, az egyéb hasz­nálati tárgyak, mint a fara­gott tehéntülök, a szuszék, a mángorló a falitéka a né­pi motívumvilág újjáterem- tésének jegyében születtek, művészi alkotások. A míves gonddal készített faragvá- nyok olyan emberről valla­nak, aki méltó utóda a né­pi fafaragóknak. E kiállítás megtekintése után az előbbi gondolatok mellé méltán társul egy kö­vetkező is. A közművelődés­nek újból és újból megújho­dásra van szüksége, újat kell nyújtani, emberek érdeklő­dését kell felkelteni. E ki­állítás is méltán érdemelt volna meg nagyobb hírve­rést, másrészt az ilyen típu­sú tárlatokat a továbbiak­ban is folytatni kell úgy, hogy nem lenne haszonta­lan, ha egy-két alkalommal az alkotó kiállítót is láthat­ná a közönség, jelen esetben, ahogy éppen farag. És ha a kiállított munkákból né­hány darabot meg is vásá­rolhatott volna a közönség, akkor még egy nemes cél­hoz is közelebb lehetett vol­na jutni. Fiilöp Béla Szüíői monológ egy nyílt tanítási napról Tizennégy alsós osztály 28 órájára várták a napokban a békéscsabai József Attila-lakótelepi általános iskolájá­ba a szülőket. Többnyire anyanyelvi, matematikaórákra. Féltem, az iskola meghívására túl sok szülő érkezik, s inkább zavarni, mint élvezni fogjak az órákat, a gyere­kek, a pedagógusok munkáját. A nyílt tanítási órák megszervezése, a fogadás, a szülők elhelyezése példásra sikerült. Jó, jó — mondhatnák az iskolák. Nem olyan új dolog ez, évek óta csinálják az ország, így megyénk iskoláiban is. Elismerem, s én most nem is annyira a pedagógusok munkáját szeretném reflektorfénybe állítani — bár ré­szem volt egy igen kiemelkedő, élvezetes környezetisme­ret-órában —, hanem a szülőket, beleértve magam is. Először is ódzkodásunk okait keresem. Mert a szülők megjelenése is bizonyítja, van ilyen. Kíváncsiak vg gyünk ugyan a gyerekeinkre, a pedagógus munkájára — amit többnyire a gyerekek elbeszélései alapján érté­kelünk hamisan, vagy a valóságnak megfelelően — de kínos az elkéredzkedés a főnöktől, meg aztán — gon­doljuk —, ezekből az új dolgokból úgysem értünk sem­mit. Sőt, az is felötlik bennünk, hátha lebőg felkészület­lenségével drága gyermekünk, s akkor éghet az ar­cunk a szülőtársak előtt évszám. A pesszimistáknak az jár az eszébe, nekik ne tartsanak kirakatórát, amikor a többi, 191 tanítási napon úgyis csak ordítanak a köly- kével, ő nem akarja, hogy a gyerek megtudja, másképp is lehet bánni vele. Akkor már maradjon csak meg a megszokott, kemény öklű hétköznapok mellett. Túl sok meglepetésre magam sem számítottam. Talán ezért történhetett, hogy a vártnál több tanulsággal, ta­pasztalattal térhettem haza a két tanítási óra, és az azt követő megbeszélés után. Először is meglepetten tapasztaltam, hogy a kellő fej- csóválásokkal kísért új tantervi anyagban ugyancsak jártasak a gyerekek, s hogy nem is kell annyira sajnálni őket, mint ahogyan mi, szülők nap mint nap tesszük. Per­sze arra is rájöttem, hogy az időnként — saját megnyug­tatásomra — folytatott esti közös tanulásokkal feltehető­en többet ártottam, mint használtam Hiszen teljesen más szakkifejezésekkel, gondolatmenettel, módszerrel tanul­ják már gyermekeink még az általunk tudottnak vélt dolgokat is, mint mi, húsz—harminc évvel ezelőtt. S hogy éppen ezért nőtt meg olyannyira a napközi sze­repe. A másik — legalábbis számomra óriási tapasztalat, meglepetés sommásan így fogalmazható meg: nem is­merem eléggé a gyermekemet. Hiszen nem tudtam ed­dig, nem is tudhattam, hogyan viselkedik a szinte egész napját kitöltő iskolai munka alatt, hogyan viszonyul pedagógusához, pajtásaihoz. S egy kedves kis epizód még arra is rádöTJbentett, hogy azzal sem vagyok tisz­tában igazán, milyen a hozzám, az édesanyjához fűződő érzelmi kapcsolata ebben az egészen más környezetben. Csoda-e hát, ha ennyi tanulság után őszinte hívévé váltam a nyílt tanítási napnak. Mert ha jobban meg­nézzük, ez nem a pedagógusoknak kell — nekik csak pluszmunka —, hanem nekünk, szülőknek, s ezáltal a gyereknek. Hozzásegít a másképpen gondolkodáshoz, az iskoláról. alkotott eddigi elképzeléseink újraértékelésé­hez. S ezáltal jobban megtalálni helyünket — a szülői értekezlet, papírgyűjtés, az évi egyszeri otthon tartott kisdobosfoglalkozás, gesztenyeszedés mellett — az érté­kesebb együttműködéshez az iskolával. E lehetőség megadásáért pedig csak köszönet illetheti az Iskolákat. „ _ _ B. Sajti Emese Huszonötezer — több mint kétezer fajta — kaktuszt ápol üvegházában Izsákon Farkas János A gyűjtést 1953-ban kezdte. Ma már Közép-Európa legnagyobb kaktusz-magán­gyűjteményének egyikével dicsekedhet. A képen: Farkas Já­nos a gyűjteményében (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Népművelők vándorgyűlése Szolnokon A Magyar Népművelő Egye­sület második vándorgyűlése november 14—15-én lesz Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban. Szombaton délelőtt az ün­nepélyes megnyitó után ple­náris ülést rendeznek, me­lyen megvitatják, mit vár a társadalom a népművelőktől, és mik a népművelők elvá­rásai? Délután átadják A népművelő tevékenysége cí­mű pályázat díjait, majd szekcióülésekkel folytatódik a program. Munkahelyi műve­lődési, művelődési otthoni, tá­jékoztatási, irányítási-igazga­tási, képzési és múzeumi szekciókban hallhatnak új is­mereteket a szakemberek. Es­te Kocsis Zoltán zongoramű­vész műsorát hallgathatják meg, majd baráti esten ve­hetnek részt a népművelők. Vasárnap délelőtt folyta­tódnak a szekcióülések, majd a szekcióvezetők tartanak be­számolót. Délben fejeződik be a vándorgyűlés. G. K. MAI MŰSOR KOSSUTH RADIO 8.27: Miről ír a Társadalmi Szemle új száma? 8.37: Magyar szerzők vokális műveiből. 9.33: Száll az ének . . . 10.05: Leporelló. 10.35: Kaffka Margit versei. 10.40: Cigánydalok, csárdások. 11.00: Gondolat. 11.45: Révész László saját feldol­gozásaiból vezényel. 12.35: Hétvégi panoráma. 13.54: Jogsértés egyébként nem történt. 14.29: Verbunkos muzsika. 14.44: Magyarán szólva . . . 15.10: Angelo Ephrikian együtte­se Gesualdo-madrigálokat énekel. 15.28: Zenélő Dominó. 16.05: Embermesék. 17.13: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 17.50: Az első negyven lakás. 19.15: Ha fegyelmezik őket. 20.05: Hallgassuk együtt. 20.50: Giuseppe Di Stefano ope- rafelvételeiböl. 21.30: Üzletkötés — avagy: a tettenért rábeszélés. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Solomon két zongoraver­senyt játszik. 22.56: Rerum Novarum — 1981. 23.16: A zongoraverseny folyta­tása. 23.53: A Párizsi fúvósegyüttes i á tc7i 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: At izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.33: Slágermúzeum. 9.36: Bevallom magának ... 10.00: Zenedélelőtt. 11.45: Tánczenei koktél. 12.33: Édes anyanyelvűnk. 12.38: Népi muzsika. 13.15: A Gyermekrádió új zenei felvételeiből. 13.30: A zene titka. 14.00: Kettőtől ötig ... 17.00: Nem tudom a leckét! 17.30: Ötödik sebesség. 18.33: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 19.33: Kálmán Imre—Harsány! Zsolt: Marica grófnő. 20.0Ó: Muzeális nóta felvételeink­ből. 20.33: Iránytű. 21.35: Nemzedékek. Szerelmetes fiam ... 22.25: A tegnap slágereiből. 23.20: A szép Heléna. ni. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Charles Münch vezényel. 10.16: Rudolf Serkin Schubert- felvételeiből. 11.46: Cavall!: Ormindo. 14.13: Hires előadóművészek le­mezeiből. 15.20: Hatvány Lajos: Harcoló betűk. 15.30: Ormay Gábor mélyhege­dűn játszik, Schmidt Nóra zongorázik, Vajda József fagottozik. 16.32: Tip-top parádé. 17.02: Az Osztrák Rádió szimfo­nikus zenekarának hang­versenye. 18.30: Rádiőhangversenyekről. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Jevgenyij Nyeszterenko operaáriákat énekel. 20.05: 2000 felé. 20.40: Üjdonságainkból — külföl­di táncdalok. 21.10: Falvai Sándor zongorázik, Kovács Dénes és Szenthe­lyi Miklós hegedül, Fried­rich Ádám kürtön játszik. 22.00: Fenntartott hely — az el­múlt hetek legsikeresebb műsorai számára. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. 17.35: Nők delíriumban. Cseh Éva műsora. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.20: Tévétorna, (ism.) 8.25: Iskolatévé. Magyar nyelv. (Ált. isk. 1. oszt.) 8.45: Fizikai kísérletek. (1. oszt.) (f.-f.) 8.55: Környezetismeret. (Alt. isk. 3. oszt.) (f.-f.) 9.30: Technika. (Alt. isk. 1. oszt.) 9.55: Tizen Túliak Társasága, (ism., f.-f.) 10.35: Deltácska. Jí.-f.) 13.40: Iskolatévé. Technika, (ism.) 14.00: Magyar nyelv, (ism.) 14.15: Deltácska. (ism., f.-f.) 14.35: Környezetismeret. (ism., f.-f.) 15.05: Nyelvtanárok, figyelem! (ism., f.-f.) 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: Az ember felemelkedése, (ism.) 16.40: Postafiók 250. 16.55: Állunk- szolgálatára, (f.-f.) 17.20: Reklám, (f.-f.) 17.30: Keresztkérdés. 18.00: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Delta. 20.25: Hatvanhat. 21.25: Unokáink sem fogják lát­ni. 21.50: Az utolsó szolgálat. 23.20: Tv-híradó 3. n. MŰSOR 20.01: Gaston Phébus. a Pireneu- sok oroszlánja. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Sakk-matt. (f.-f.) 21.30: Reklám, (f.-f.) 21.35: Fele köztársaság, (ism.) 22.25: Dzsesszpódium. (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Német nyelvű adós. 18.35: A volánnál. Autóvezetők­18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.40 : Történelem. 20.05: Működésben a banda. Francia—olasz játékfilm. 21.40: Harcban a békéért. 22.00: Kulturális kérdések. 22.25: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.30: Tv-napló. 17.45: Búzavirág. 18.15: A fiatalok szava. 18.45: Az ó módján. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30 : Tv-napló. 20.00: Az első szombat. 20.50: Alcatraz. 21.40: Tv-napló. 21.55: Partitúra — szórakoztató zenekarnak. 22.25: Hét tv-nap. II. MŰSOR 17.15: Iskolai műsor. 18.45: Építészet. 19.15: Népi muzsika. 19.30: Tv-napló. 19.55: Ma este. 20.00: Esküdtszék: Az igazság fél kettőkor. 20.45: Huszonnégy óra. 21.10: Hagyományok. 21.40: Pénteken 22-kor. SZÍNHÁZ 1981. november 13-án, pénteken este 19 órakor Békéscsabán: Párhuzamosok a végtelenben találkoznak Pécsi S.-bérlet 1981. november 14-én, szombaton este 19 órakor Békéscsabán: Párhuzamosok a végtelenben találkoznak Katona-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Csínom Palkó, 6 és 8 órakor: Rendőrök háborúja. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: csak 5 órakor: Harmadik típusú találkozások L, II . rész. Békéscsabai Szabad­ság: minden előadáson: Fehérló- fia. Békéscsabai Terv: fél 6 óra­kor: A repülés megszállottjai I., II. rész. Gyulai Erkel: Piedone Egyiptomban. Gyulai Petőfi: 3 és 7 órakor: Moszkva nem hisz a könnyeknek I-, H. rész. Oros­házi Béke: Az éneklő kutya. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Muppet show, fél 8 óra­kor: Kék gallér. Szarvasi Tán­csics: Ilyenek voltunk.

Next

/
Thumbnails
Contents