Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-12 / 265. szám

1981. november 12., csütörtök o lEldiHMto I kitüntetett: dr. Mizó Mihály Olaj helyett földgáz A békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola nem­csak a megyehatáron belüli fiatalokat vonzza, sokan érkeznek ide az ország min­den tájékáról. Kitűnő kol­lektíva oktatja-neveli itt a fiatalokat — élükön dr. Mi­zó Mihállyal, az iskola igaz­gatójával, aki ahhoz a gene­rációhoz tartozik, aki nem a tankönyvből tanulta a kapitalizmust — 33 éve párt­tag. — Itt születtem a megyé­ben, Kondoroson. Egy ideig a fővárosban éltem szüleim­mel, de aztán hazajöttünk. A felszabadulást 14 évesen értem meg, de már előtte láttam, hogy milyen a mun­kás és a paraszt sorsa. An­nál is inkább, hiszen min­den nyáron elszegődtünk napszámba, cipőért, ruháért, szappanért... Mindez a ho­vatartozásomat, állásfogla­lásomat ma is befolyásolja. Emlékezetes marad szá­momra 1944. október 6. E napon is kukoricát törtünk, s az úton jöttek a szovjet csapatok. Bombatámadás ér­te a környéket. Az egyik szovjet katona magával vitt, s egy gödörben bújtunk meg. Aztán könnyen kontaktust teremtettünk, hiszen nagy­apám 19-es vöröskatona volt és tudott oroszul. A felszabadulás után a tanulás évei következtek. 1950-ben tanítói, később fő­iskolai oklevelet szereztem, majd elvégeztem a tudo­mányegyetemet is, 1976-ban pedig doktoráltam. Kezdet­ben, mint tanító dolgoztam Pusztaottlakán, aztán Fü­zesgyarmatra kerültem. El­végeztem a pártiskolát is, s a Pedagógus Szakszervezet titkára lettem. Már az ötve­nes évek elején megismer­kedtem a szakszervezeti mozgalommal. Persze, akkor még nem volt ilyen könnyű dolgunk, nem örültek, ha a szakszervezet hangoskodik. Ügy kellett kivívnunk min­den jogot, meg egyáltalán azt, hogy meghallgassanak bennünket. Harcoltunk a pe­dagógusok üdülési lehetősé­géért, étkezési lehetőségé­ért ... Aztán 1964-ben a me­gyei pártbizottság munka­társaként tevékenykedtem tovább, s 1972-ben kerültem az iskola élére. A szakszervezettől azóta sem szakadt el — ma is a megyei bizottság elnöke. Számtalan elismerés mellett — csak néhány közülük: 1959. Oktatásügy Kiváló Dolgozója; 1964. Munka Ér­demrend bronz fokozat; 1978. Kiváló Pedagógus — a NOSZF 64. évfordulója al­kalmából hosszú évtizedes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta megs (j. P.) A dél-alföldi tsz-ek programja Az elmúlt évtizedben megtízszereződött a földgáz­felhasználás a szegedi szén­hidrogén-medence környékén működő nagyüzemi gazdasá­gokban. A Dél-alföldi Gáz- szolgáltató Vállalat az év végéig 32 Bács, Békés és Csongrád megyei tsz-t, álla­mi gazdaságot kapcsolt a ve­zetékhálózatra. Ezek együt­tesen évente több mint 32 millió köbméter földgázt használnak fel zöldséghajta- tásra, terményszárításra, ál­latnevelésre, földgázfűtéses berendezésekkel szárítják már a terület jellegzetes ter­mékeit, a szegedi fűszerpap­rika, a makói hagyma je­lentős hányadát, másutt egész szövetkezeti húskombinátot — sertéstelepet és vágóhi­dat — táplál gázenergia. Az olajtüzelésű berendezéseket is mind több gazdaságban váltják fel földgázfűtésűvel. A gáz ugyanis lényegesen olcsóbb, s népgazdasági ér­dek is, hogy ha lehet, ezt használják olaj helyett. A gázfogyasztásra áttérő gaz­daságok jelentős energiara­cionalizálási hitelt kapnak berendezéseik átalakítására, aminek tervezetét eddig több mint félszáz dél-alföldi gaz­daság készítette el. Ezek a következő két évben állnak át gázhasználatra; fogyasztá­suk együttesen megközelíti majd az évi 40 millió köb­métert, ez a gázmennyiség körülbelül harmincezer ton­na olajat helyettesít majd. Megvalósuló pályázatok, számítógépbe táplált ötletek az Alkotó Ifjúság Egyesülésnél Harminckét alkotóval, il­letve fiatal alkotó kollektí­vával kötött szerződést kép­viseletre, az alkotáspk hasz­nosítására és továbbfejlesz­tésére egyéves fennállása óta az Alkotó Ifjúság Egyesülés. A gazdasági társulás mun­kájáról, terveiről Marosi György igazgató tájékoztatta az MTI munkatársát. Az egyesülés legfontosabb feladatai közé tartozik az Alkotó Ifjúság pályázat so­rán készült pályamunkák, szellemi alkotások rendsze­rezett nyilvántartása, az ar­ra alkalmas szellemi alko­tások ismertté tétele. Ugyan­csak kiemelt tennivalója a társulásnak, hogy minden le­hetségest megtegyen a be­nyújtott pályázatok haszno­sítására, elősegítve a válla­latoknál a pályamunkák gyakorlati bevezetését. Az egyesülésnek kialakultak a kapcsolatai az Alkotó Ifjúság pályázattal foglalkozó álla­mi és társadalmi szervekkel- Feladatkörébe tartozik a pi­ackutatás, a hasznosításra vállalkozók megkeresése, va­lamint a szellemi alkotások értékesítése is. Az alapítás óta végzett munkájában kiemelkedik az Állami Ifjúsági Bizottság tit­kárságával közösen szerve­zett tavaszi BNV-n bemuta­tott országos Alkotó Ifjúság­kiállítás, amely számos konkrét megbízást is ered­ményezett a társulásnak. Így például már szerződés van a krumplis kenyér gyártásá­hoz szükséges burgonyapép előállítására, bevezetésére. A különleges kenyér gyár­tásához eddig importból származó burgonyapelyhet használtak a sütőiparban, mivel a nyers burgonyát technológiai és higiéniai okok miatt nem szabad be­vinni a -pékségbe. A fiatal újítót az egyesülés képvisel­te vállalatánál, tárgyalt a nevében, a ■szabadalmaztatá-- si eljárást is elindította, vál­lalatot keresett a burgonya­gép gyártásához, segítette a gépek beszerzését. A tartó­sított burgonyapéppel ké­szült kenyér árusítását a kö­zeljövőben kezdi meg a so­mogyi ZÖLDÉRT, majd to­vábbi üzletekben is kapható lesz. Ugyancsak megvalósul az egyesülés segítségével egy másik jó ötlet: a játékbol­tokban a napokban már vá­sárolható a hazai gyártású játék szövőszék. Még ebben a hónapban megkezdik a gyártását annak a fékbetét­szabályzó berendezésnek, amely a fékdob leszerelése nélkül teszi lehetővé a fé­kek utánállítását. Az egye­sülés bábáskodik annak a fűtésszabályozó, programoz­ható automatikának gyártá­sánál is, amely a napszak­nak megfelelően szabályozza az otthonok hőmérsékletét. Elkészült a lépcsőjáró rok­kantkocsi prototípusa is. ötletekben tehát nincs hi­ány. Azoknak az' alkotások­nak a felhasználásából, ame­lyekre az egyesülés szerző­dést kötött, várhatóan 14— 14,5 millió forint népgazda­sági megtakarítás származik. Ezenkívül az egyesülés 80 alkotást műszaki-technikai újdonságként közvetített ki a különböző gazdálkodó szer­vezetekhez. Az ebből adódó megtakarítás hozzávetőleges értéke várhatóan 25—30 mil­lió forint. Az egyesülés az elmúlt idő­ben megkezdte az Alkotó If­júság pályázati rendszerre vonatkozó tapasztalatok ösz- szegyűjtését és átfogó érté­kelését. Ennek során számos gazdálkodó szervezettel és a vállalatoknál működő fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának egy részével sike­rült kapcsolatot teremtenie. Jelenleg számítógépekbe táplálják az ötleteket, az újí­tásokat, a szolgálati szaba­dalmakat, amelyekből már több ezer szerepel az egye­sülés nyilvántartásában. Ter­vezik, hogy e nyilvántartást adatbankká fejlesztik. Az egyesülés egyik fontos szer­vezete és szervezője a KISZ X. kongresszusán megfogal­mazott, a gazdasági építő­munkára vonatkozó felada­tok megvalósításának. Eddi­gi tevékenységének tovább­fejlesztése érdekében két speciális szakmai irodát is létrehoz. A szervezeten be­lül. Az egyik az anyaggaz­dálkodás, a másik az ener­getika területén fejti ki te­vékenységét. Az egyesülés részt vesz az ifjúsági lakás­építő fővállalkozó szervezet létrehozásában is. A jövő egyik legfontosabb feladatá­nak tartja, hogy szorosabb kapcsolatot alakítson ki a vállalatoknál működő FMKT- és más Alkotó Ifjú­ság-szervezetekkel, s terve­zi, hogy kiépíti területképvi­seleti rendszerét. Kedves ünnepség színhelye volt nemrég a Dél-magyar­országi Tégla- és Cserépipa­ri Vállalat békéscsabai köz­pontjának az étkezdéje. Negyvenöt nyugdíjasnak szerveztek műsorral egybe­kötött találkozót, hogy kife­jezzék megbecsülésüket azok iránt,_ akik a régi, nehéz időktől kezdve sok-sok évi munkával lerakták a jövő alapjait, ami a jelenkor dol­gozóinak a boldogulását is szolgálja. A házigazda szerepét a munkaügyi osztály Váci Mi­hály aranykoszorús szocia­lista brigádja vállalta magá­ra. Takács Sándorné, a bri­gád vezetője társaival együtt olyan körülményeket terem* tett, hogy mindenki jól érez­te magát. Üdvözlő beszédet Krizsán András gazdasági igazgatóhelyettes tartott. A fehér asztalnál sok régi emlék idéződött vissza. Négy nyugdíjassal magam is be­szélgettem a múltról és a jelenről. Ismerkedjünk meg velük! y as vári Pál 1972-től nyug­díjas. A pályafutását még 1926-ban kezdte. A Bohn-cég felvette irodai gyakornok­nak. Később pénztáros lett, majd 1945-ben titkos szava­zással megválasztották a bé­késcsabai I-es számú tégla­gyár vezetőjévé. A cserépgyártáshoz nem volt gipsz, a téglagyártáshoz nem volt szén. A szovjet hadsereg egyik alakulata gépkocsit bocsátott rendelke­zésre gipszbeszerzéshez. A szénbeszerzés _ egyszerűbb volt, csak vagonról kellett gondoskodni. Ilyen és ehhez hasonló ezernyi feladat há­rult Vasvári Pálra. Egyedül rá, mert ebben a nehéz idő­ben minden vezető beosztá­sú elhagyta a gyárat. Az alacsonyabb beosztásúak és a művezetők maradtak. A cserépre és a téglára szüksége volt az országnak. Az első szállítmányokat a lebombázott budapesti Keleti pályaudvar helyreállítására kellett eljuttatni. Később különböző beosz­tásokban dolgozott Vasvári Pál. A leghuzamosabb ideig SZTK-előadó volt. Amikor 1963-ban a megyei téglagyá­rakat összevonták, ő szervez­te meg a kifizetőhelyeket. — Mit tart élete legszebb emlékének? — kérdezem. — Először azt, amikor gyárvezetőnek választottak meg, másodszor pedig azt, amikor megkaptam a Fel- szabadulási Jubileumi Em­lékérmet. — Ma hogy él? — Nyugdíjba vonulás után még 4 évig dolgoztam a vál­lalatnál. Most otthon ker­tészkedem. Ha néha felkere­sem a volt munkatársaimat, mindig szívesen fogadnak. Nemrég kaptam szakszerve­zeti beutalót Aggtelekre, 8 napos üdülésre. Az idén szakszervezeti segélyben is részesültem. Egyébként Elő- re-drukker vagyok. Nélkü­lem nincs mérkőzés Békés­csabán. Szóval, minden rendben van. Szigeti Lajos 1974-ben ment nyugdíjba. Hadifogság­ból való hazatérése után, 1949-ben a gyulai téglagyár­ban előbb fizikai munkás, majd árukiadó és irodaveze­tő volt Később a központba került, és,fpint a statisztikai és tervgazdasági csoport ve­zetője dolgozott tovább. Az ő nevéhez fűződik a szocialista munkaverseny megszervezése 1958-ban. Egy-két év alatt több mint száz brigád csatlakozott a mozgalomhoz. Főként ennek köszönhető, hogy a vállalat többször megkapta a Minisz­tertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, illetve a kiváló címet. Felejthetetlen élmény maradt számára, hogy a Herkules brigád el­sőként kapta meg a Szakma Kiváló Brigádja címet. A brigádvezető Sipiczki Pál volt. Szigeti Lajos nyugdíjba vonulása után egy ideig még dolgozott, és akkor — a SZOT pályázati felhívására — 250 gépelt oldalon megír­ta a vállalat történetét. 1890- től, a békéscsabai gyárak alapításától. A dokumentum- iellegű kiadvány meg is je­lent. A hosszú évek során sok­szor részesült elismerésben. Többször érdemelte ki a Ki­váló Dolgozó jelvényt és — mint a szakszervezet elnöke — a SZOT-kitüntetés arany fokozatát is megkapta. — Milyen a kapcsolata a vállalattal ? — Ide járok párttaggyű­lésre, tehát rendszeresen ta­lálkozom a régi munkatár­saimmal. Az előző években háromszor voltam SZOT- üdülőben, most pedig Pá­rádra kaptam szanatóriumi beutalót. — És otthon? — A lányom gyógyszerész, a vejem orvos. Van két gyönyörű unokám. Mi kell több? Ja, hadd mondjam még el, hogy szabad időm­ben szívesen horgászok. Szilágyi Károly 1950-ben mint géplakatos kisiparos ke­rült a téglaiparba, pontosab­ban a békéscsabai központi gépjavító műhelybe. Nemso­kára a műhely vezetője lett. Részese volt az új központi gépgyártó üzem megszervezé­sének, majd ennek a vezeté­sével bízták meg. Abban az időben már exportra is gyár­tott gépeket, berendezéseket az üzem. Az egyik legszebb felada­tának a szakmunkástanulók nevelését tartotta. Az évek során legalább száz fiatallal foglalkozott, akik 'közül né- hányan művezetők, üzemve­zetők lettek. Középiskolát is végeztek. Szerette az új, az éssze­rűbb megoldásokat. Voltak újításai, és gondoskodott ar­ról, hogy a beosztottjainak az újításait bevezessék, és az újításokat díjazzák. Nyugdíjba vonulása óta évi 840 óra munkát vállal. Al­katrész-gazdálkodással fog­lalkozik. — Hívnak, én pedig szíve­sen csinálom — jelenti ki. Kellemes emlékekkel gon­dol vissza a vállalatnál töl­tött évekre. Csak akkor bosz- szankodott, amikor az új, a korszerűbb megoldásokat nem fogadták el. örült, a sikernek. — Amikor a vállalat vörös vándorzászlót, kongresszusi oklevelet, vagy kiváló címet kapott, abban természetesen része volt a műhelynek is. És sokszor kiérdemeltük mi is a Kiváló Műhely, a Szo­cialista Munka Üzemrésze, vagy a Kiváló Gyáregység cí­met — mondja. Szentiványi Sándor 15 éve­sen került a Kristó és társai cég orosházi téglagyárába. Lóhajtóként kezdte 1936-ban, és két év múlva nyerstégla- elszedő lett. Behívták kato­nának. A háború és a fogság után 1949-ben ment vissza az akkor már államosított gyár­ba, ahol előbb kemencemun­kás volt, majd művezetővé léptették elő. Az 1956-os ellenforradalom alatti helytállásáért munka­társai kívánságára gyárveze­tővé nevezték ki. — Nehéz időszak volt — emlékszik vissza —, a gyár azonban termelt tovább. Kel­lett a tégla. 1978-ban ment nyugdíjba, de nem búcsúzott el végleg a gyártól. Ma is bejár. Évente 840 órát dolgozik. A legszívesebben az 1958- as, 1959-es és 1960-as évekre gondol vissza, amikor a vál­lalat megkapta a Miniszter- tanács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját, a gyár pedig ugyanekkor, tehát háromszor egymás után élüzem l^tt. 1973-ban vásárolt gépko­csit, amiről így beszél: — A. feleségemmel együtt, aki a Béke Tsz tagja volt (most lett nyugdíjas), alapo­san meg kellett dolgoznom a Moszkvicsért. Egyébként ab­ban az időben fejeztem be a közgazdasági technikumot, és ugyanakkor tettem gépkocsi- vezetői vizsgát. Kemény dió volt. A Moszkviccsal az első utam aztán a Balatonhoz ve­zetett. Akkor láttam először a magyar tengert. — Hogy telnek a nyugdí­jas napjai? — Dolgozom, de minden nyáron két hétig járom az országot a kocsimmal. Ott­hon sem unatkozom, mert kertes házam van, jószágot is tartok. Kedvenc szórako­zásom pedig az olvasás és a tv-nézés. Pataj Györgyné a legfiata­labb nyugdíjas. 1955. óta volt anyagkönyvelő és statisztikus a vállalat központjában. — Eleinte — emlékszik vissza —, amikor még kézi­könyvelés volt, rengeteget túlóráztunk. A gépi könyve­lés nagyon megkönnyítette a munkánkat, de azért most is azt mondom, hogy nehéz fog­lalkozás a könyvelés. Szívesen beszél arról, hogy tagja a természetjárók köré­nek. Sok kiránduláson vett már részt a 15 éves kislányá­val együtt. Járt Esztergom­ban, Tapolcán, Sümegen, Si- montornyán és sok más szép tájon. Nyugdíjasként is foly­tatja a természetjárást, csak most már könnyebb lesz, mert jobban ki tudja pihen­ni az út fáradalmait. A vállalattal a kapcsolata nem szűnt meg. Taggyűlések­re is ide jár. Tervezi, hogy jövőre szakszervezeti beuta­lót kér. Valamelyik balatoni üdülőben szeretne két hetet tölteni a kislányával. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Nyugdíjasok fehér asztalnál]

Next

/
Thumbnails
Contents