Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-12 / 265. szám
1981. november 12., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Ritka ünnepet ült a napokban Orosházán a 90 éves Szente Márton és a 86 esztendős Bencsik Julianna. Házasságuk 68. évfordulóján köszöntötte őket a családjuk Munkásőr olvasótáborban Elekes István munkásőr és Urbán András nagyszéná- si lakos szerkesztőségünket kérte, segítsünk megkeresni azokat a társaikat, akikkel Zebegényben és a Duna-ka- nyarban töltöttek együtt tanulságos és élményben gazdag napokat egy olvasótáborban (mikor?). Üjabb, hasonló kirándulást szeretnének szervezni társaikkal. Elekes István címe: 5742 Elek, Kemény János u. 37. Levelekből sorokban Dr. K. L.-né, Békéscsaba, Árpád sori lakos az egész utca nevében írt. Az Árpád sor eleje a város legszebb sétánya, de a vége felé gyakran szinte járhatatlan. A körgát utáni rész, az úgynevezett Kanálisi szőlők még rosszabb állapotban van. A tanács biztosított cementlapokat a járdafektetéshez, s ezt egy részen a lakók meg is csinálták. A „senki földjén” azonban minden maradt a régiben. Egy mezőberényi olvasónk, akinek levelét továbbítjuk az illetékesekhez, az utcán tárolt építési sóder fekbérki- fizetését tartja sérelmesnek. Földes kocsiútjukra téglatörmeléket hoztak, hogy járható legyen. A törmelék és a szállítás költségein kívül azért is fekbér fizetésére kötelezték őket. Tettük közérdeket szogállt, ezért nem értik, miért kell fizetniük? Lakótelepiekről mindenkinek Már reggel korán éreztem, hogy ez a nap nem lesz olyan, mint a többi. Mondhatnám azt is, hogy bal lábbal keltem, de ez igy nem igaz, mert később romlott csak el a hangulatom, mégpedig akkor, amikor a lakás körüli mindennapi tennivalóim egyikét csináltam. Kivittem a szemetet a ledobóhoz, de közben nyitva hagytam a lakás ajtaját, hadd szellőzzön egy kicsit. A második lépés után már tudtam, hogy baj lesz, de késő, már nem volt „visszaút”, ugyanis becsapódott a lakásajtó, és én ott álltam egy szál köntösben, kezemben a szemetes- vödörrel, és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A kulcsom természetesén belül maradt. S miután az ember nem csavarhúzóval a kézben indul ki a szeméttel, hát alaposan át kellett gondolnom, mit csináljak, hogy ismét bent lehessek a meleg családi fészekben. Aki lakótelepen lakik, az ismeri a kívül gombos ajtók mechanikáját, tudja, hogy onnan csak ki, be soha, kulcs nélkül! Csavarhúzóval keU leszedni kívülről a zárat, és akkor talán . . . No, ezen a reggelen úgy látszik mindenki korán kelt, és ment el hazulról, így jó időbe telt, míg találtam egy kedves szomszédot, akinek a segítségével bejutottam, de ezzel még nem ért véget a pechsorozat. Ez volt a kezdet. Már majdnem elpárolgott a rosszkedvem, amikor a garázsom ajtajáho? értem, és döbbenten fedeztem fel, hogy valaki sürgős, de nem folyós szükségletét ott végezte el, közvetlen az ajtóm előtt. Több éve lakom lakótelepen, tudom, hogy sokféle ember él itt, találkoztam már jó néhány különös esettel is, de úgy látszik, még mindig érhetnek meglepetések. Feltételezem, hogy nem felnőtt volt, aki otthagyta „névjegyét”, hanem gyerek. Így talán nem is olyan borzasztó a dolog. De ha visszagondolok, lehet az is, hiszen nem is olyan régen akadtam össze egy csöpp gyerekkel két háztömb között, aki sírva mesélte, hogy fázik és éhes, és nem tud a lakásba menni, mert az édesanyja reggel kiküldte a játszótérre, és már sötét este van, és még mindig nincs otthon senki. „Néni, nálad meleg van?” — kérdezte, és ahogy fázós kezét megfogtam, bizony nekem is sírhatnékom támadt.. . Tudom, nem vagyunk egyformák. Van, aki majomszeretettel csüng egyetlen gyermekén, más esetleg elfelejti, hogy kizárta! Talán egy ilyen szorult helyzetbe került kis apróság guggolt le az ajtóm elé, gondoltam, és morcosán bár, de kezdtem napirendre térni a dolgok felett. A napom már tökéletesen elromlott. Délutánig azonban nem történt semmi rendkívüli. Munkaidő után barátnőm néhány hetes apróságát sétáltattam babakocsiban, amikor tetőfokára hágott a rosszkedvem és az elkeseredésem. _ A lakótelep egyik tízemeletes házának valamelyik ablakából kidobtak egy égő cigarettát. Néhány centire landolt a parázsló csikk a kocsitól. Hangosan, és sajnos nem éppen finoman fakadtam ki, de mire felnéztem, már gyorsan visszahúzta fejét a „tettes”. Vajon látta, hogv hová dobja, vagy oda sem figyelt megszokott mozdulatára? . Veress Erzsi A jövő évre készítik már elő a földet a sarkadi házikertekben Fotó: Fazekas László Levél közügyben Egyszer volt daráló „Uram, ezt már évek óta nem gyártják, ne is tessék keresni” — mondták a kereskedők Tóth Lajos gyulai olvasónknak. Találgathatunk: vajon milyen áruról van szó? Mert mostanában nem kevés nélkülözhetetlen cikk egyik napról a másikra eltűnik az .üzletekből. Persze, a legtöbbször megmagyarázzák az illetékesek, hogy miért nem lehet kapni ezt-azt. A vásárló vér- mérséklete, megértése és fel- készültsége szerint reagál a válaszokra. ön nem érti például: hóvá tűnt a kézi terménydaráló? Naponta hallja, olvassa, a rádióban, az újságokban, hogy a nagyüzemi termelés mellett mennyire szükség van a kisüzemi gazdálkodásra, tehát a háztáji állattartásra is. Csakhogy ehhez különböző^. gépek, eszközök kellenek. Ilyen egyszerű, de fontos eszköz a kézi terménydaráló. Viszont: jó néhány esztendeje se égen, se földön nem képes beszerezni. Az eladók csak mosolyognak a kívánságán, mintha egy holdbéli szerkentyűt szeretne megvenni. Vajon miért nem gyártják, hiszen nagyon sokan keresik, kutatják a valamikor népszerű és olcsó kukoricadarálót — kérdez és érvel ismét. Igaz, az udvarias tanács sem marad el: vegyen - 3600 forintért elektromos meghajtású darálót, holott az ön igényeit az előbbi is kielégítené. Amit leírt, kedves Tóth Lajos, abban nagyon sok igazság van. Ezért elővettük a „Vevők vagyunk” című katalógust, amelyben a nagykereskedelmi vállalatok gyártót keresnek több ezer vas-műszaki árura és kultúr- cikkre. A terménydarálót azonban itt sem találtuk. Mint a mesében: egyszer volt, hol nem volt... A szakemberek aztán felvilágosítottak. Ezek szerint legalább 15 éve megszüntették a szóban forgó termék készítését, amelyet Szarvason gyártottak. Miért? Most tessék figyelni: nem volt rá igény! Hiába kínálták fűnek- fának, szinte senkinek sem kellett a kézi daráló, le is értékelték a készlet nagy részét. Bármennyire furcsán hangzik: elfogadható a magyarázat. Ugyanis ebben az időben jött divatba a táp, amelynek beszerzése nem okozott gondot, és az ára is kibírható volt. A kisgazdaságokban ma már általában nem egy-két sertést, pár tyúkot hizlalnak, tartanak, hanem jóval többet. Mit kezdhetnének a kézi terménydarálóval ? A nagykereskedelmi vállalatnál arra hivatkoznak, hogy most sincs kereslet erre a termékre. Szerintük évente csupán 300—400-at tudnának értékesíteni megyénkben. Ezért felszerszá- mozni, beindítani akár egyetlen vállalati vagy szövetkezeti részleget is, aligha érné meg. Mégis úgy véljük: nem árt továbbgondolni ezt az esetet is. A táp az utóbbi években megdrágult, a nyugdíjasok, a kisebb keresetűek tényleg nem képesek sok pénzt kiadni az elektromos darálóért, és bizony több helyen nincs lehetőség az intézményes terménydarálásra. Lehet, hogy mégiscsak érdemes volna még egyszer felmérni az igényeket? Hátha akadnának kisvállalkozók, akik segíthetnének a kisgazdaságok gondján? Talán még rá sem fizetnének a boltra ... Tisztelettel: Seres Sándor Hz illetékes válaszol Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága kivizsgálta Boczonádi Sándorné körösladá- nyi olvasónk ügyét. Tájékoztatásuk szerint lakóhelyükön helyesen közölték önökkel férje balesetével kapcsolatosan, hogy a CSÉB 80 biztosítás alapján segély nem jár. A biztosításnál segélyalapkeret nem képződik, 28 napos folyamatos táppénzes betegállomány esetén 500 forint, 56 napos betegállomány esetén 1000 forint, 84 napot elérő betegállomány esetén pedig 1500 forint szolgáltatási kötelezettséggel tartoznak. Ha férje újból munkaképes lesz, vagy ha táppénzes állományban léte eléri a 84 napot, fiókunk az orvosi igazolás alapján fizeti ki a megfelelő összeget. Balázs Jánosné medgyesegyhá- zi levelezőnknek a Békés megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság válaszolt. Táppénz a keresőképtelenség idejére, legfeljebb azonban egy éven át jár az előzmények beszámításával. Olvasónk üzemi kifizetőhelyének társadalombiztosítási ügyintézője segítségével megállapították, hogy 1982. március 12-ig jogosult táppénzre. Az egészség- ügyi rendelkezéseknek megfelelően november közepén olvasónkat munkaképesség-csökkenést véleményező első fokú orvosi bizottság elé küldik, s az1 itt hozott döntés határozza meg további munkáját. Családi pótlék jogosultság szempontjából azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki alsó vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. Egyetemista után családi pótlék nem jár. A szeghalmi GELKA szerviz megvizsgálta Hidasi János end- rődi lakos panaszát. Rádiókészülékét 3 tagú bizottság jelenlétében nyitották fel, s megállapították, hogy a készülékből alkatrész nem hiányzik. Korábban a javításig kísérletek nyomait viselő készüléket csak feltételesen vettek át a szervizben. Most import alkatrészekből nagyobb munkaidő-ráfordítással és költséggel újra javították a rádiót, s a javítási állag megóvásáért leblom bánták. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Baleset a csúszós járdán Egy vidéki asszony reggel fél 5-kor munkába indult. Előző nap jeges eső esett, hó szállingózott, ami azonban hajnalra elállt. A hőmérséklet mínusz 3 fok volt. Az asszony alig tett néhány lépést, amikor a hó alatti jégrétegen megcsúszott, bal kezére esett, s a csuklója eltörött. Több mint két hónapig táppénzes állományban volt. Keresete és a táppénz közötti különbözet megtérítéséért a tanács városgazdálkodási üzeme ellen pert indított. Az alsó fokú bíróságok ellentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A Polgári Törvény- könyv értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, azt megtéríteni köteles. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja: úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben az elvárható volt. Tehát az alsó fokú bíróságoknak be kellett volna szerezniük a balesetet megelőző napokra vonatkozó meteorológiai adatokat, s ezek alapján megállapítani, milyen csapadék hullott, és milyen hőmérsékleti viszonyok alakultak ki. Azt is tisztázniuk kellett volna, hogy a baleset előtt rmlyen útvonalakon és milyen módszerrel' tisztították a járdát. Mindezekből ugyanis megállapítható', hogy — az adott körülmények figyelembevételével — elvárható volt-e a kár elhárítása. Amennyiben a csapadék- mennyiség, illetve egyéb időjárási adottságok folytán a városgazdálkodási üzem által felhasználható anyagi és technikai lehetőségek a folyamatos és rendszeres járdatisztítást, s ezáltal a károsodás megelőzését, illetve elhárítását lehetővé tették, az üzem kártérítési felelőssége megállapítható — mondta ki a határozat. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. Nem csupán ez a két fiatalember dolgozott vasárnap Békéscsabán, a Haán Lajos téren. A KPM KISZ-alapszervezete szervezte azt a társadalmi munkát, melynek célja az egyelőre kopár és kihalt tér játszótérré való átalakítása volt. A KISZ-tagokon kívül a környékbeli apukák közül is sokán eljöttek, hogy fákat ültessenek, szabadtéri játékokat helyezzenek el a gyerekek majdani játszóhelyén Fotó: Gubucz Katalin Reflexiók Ezúttal a nevelésről, amelynek témakörében igen tanulságos műsor hangzott el a múlt héten csütörtök este a televízió egyes adásának „Fiatalok órájában”. Mint minden érdekesebb tv-adáskor, most is frissen megvitatták az elhangzottakat a házban, ahol lakom, s ahol iskolás unokáim élnek. A lcgérdekeltebbek: a szülők beszélgettek a témáról. Saját tapasztalatait hozzátéve ki az őszintén szóló diákokkal, ki a többi riportalannyal értett egyet. Valamennyien elfogadták a műsor vendégének; Pozsgay Imre művelődési miniszternek a véleményét, aki az életre nevelés iskolán belüli és iskolán kívüli összefüggéseiről fejtette ki gondolatait. Az élénk beszélgetésből kitűnt, hogy szűkebb hazánkban is mennyi bírálat éri az iskolai nevelést egyes iskolák, s (ismét csak ezt kell hangsúlyozni) egyes pedagógusaink elégtelen módszerei miatt. „Tettlegesen itthon sohasem büntetem a gyereket csínytevéséért, az iskolában meg az a legkisebb büntetés, hogy meghúzzák a haját, vagy nyakon verik. Már fel is szólaltam emiatt a szülői értekezleten” — mondta valaki. „Az én Pintyőkém, aki elsős, már a második héten egyszerűen nem akart iskolába menni. Itthon egy hangos szót sem hallott, ott pedig a szigornak olyan hangorkánszerű tömegével találkozott, hogy valósággal félt belépni az iskola kapuján.” .......Tudom, hogy Öcsike nem mintagyer ek, na de hát úgy büntetni, hogy felmászatják a szekrényre, s ameddig le nem esik róla, fognia kell a peremét. Ez azért mégiscsak sok a bűnéért, mert a szekrényen találta a tanító néni, amikor belépett az osztályba. Inkább magyarázta volna meg szegénykémnek, hogy másokat is zavar a fékezhetetlen ugrabugrálása!” A szülők becsületére legyen mondva: egymást is megszólták a vita hevében. „A maga öcsikéje itthon is felmászik az erkély szélére, s- ha látja js, nincs hozzá szava; legföljebb annyi: had’ erősödjön az a gyerek. Még csak nem is félti, hogy leesik... A Pintyőkét pedig, ne haragudjon, szomszédasszony, maguk nevelték „nebánts- virággá”, ezért most, ha egy hangos szót hall, elsírja magát. Ráhagytak mindent, hogy „nőjjön, fejlődjön a maga természetességében”. De hát az életben a „nem szabadot” is kell mondani...” Pozsgay Imrével egyetértünk, mikor azt mondja: az életre nevelés társadalmi ügy, a szülő és a pedagógus, valamint a külső körülmények egységes hatásaként járhat csak eredménnyel... Ez az együttes hatás eredményezheti — természetesen mindkét oldalról lefaragva a rosszat —, hogy az iskolát 1 az életre felkészült fiatalok kerüljenek ki országszerte, «cy szűkebb hazánkban is. v. d.
