Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-12 / 265. szám
IZHSlQltLlcl 1981. november 12., csütörtök Fogorvisok tanácskozása Tudományos üléssel egybekötött munkaértekezletet rendezett tegnap, november 11-én délelőtt az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága és a megyei tanács egészség- ügyi osztálya a fogorvosoknak. A tanácskozáson a megyénkben csoportvezető főorvosok, orvosok mellett részt vettek a Fogtechnikai Vállalat országos instruktorai, a Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrző főorvosa, s a megyei fogtechnikai telepek vezetői is. Elsőként dr. Rück András, megyei stomatológus, szakfőorvos beszélt a fogorvosok és fogtechnikusok munka- kapcsolatáról. Elmondta, hogy szükséges a két szakterület tudományos alapo- zottságú kollektív tevékenysége. Fontos, hogy egymás szakértelmét, munkáját tiszteletben tartva, őszinte kritikai légkörben dolgozzanak. A határidőket, a szakmaimódszertani irányelveket megtartva folytassanak jó minőségi munkát. Új, jobb módszereket próbáljanak kidolgozni, s a korszerű technológiák előnyeit megfelelően alkalmazni. A tájékoztatót a megyei fogtechnikai ellátásról szóló vita követte. A munkaértekezleten jelentették be, hogy a jövőben a fogorvosok anyagellátásáról központilag gondoskodnak. B. Zs. A magyar rendőrség az Interpol tagja A Magyar Népköztársaság rendőrségét a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (az Interpol) Nizzában tartott évi közgyűlésén fölvette tagjai sorába. A Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet alapvető célja, hogy — a tagországok saját jogszabályait tiszteletben tartva — elősegítse és biztosítsa a bűnügyi, rendőri hatóságok közötti segítségnyújtást, a köztörvényes bűnözés elleni harcban. A magyar rendőrség az Interpol tagjaként eredményesebben léphet fel a nemzetközi bűnözés megelőzésében és földerítésében. Galambinvázió Békésen is Szegény galambok és gerlék, rájuk jár a rúd! Persze, nemcsak erre, mifelénk, a világ sok nagy- és kisvárosában szemtelen- kednek világnagyságok bronzszobrára, és pöttyentik el névjegyeiket, vagy szállnak meg épületeket, gyomorfelkavaró trágyamezőt terítve ablakaik alá. Van, aki azt mondja: ennyi galamb és gerle évtizedek óta nem volt, úgy látszik, valami elősegíti a szaporodásukat. A lényeg a lényeg: Csabán rátaláltak a színházra, és el nem mennek onnan. Békésen pedig az oi$zág első művelődési házát, az egykori „bérházat” szemelték ki tanyahelyül, és úgy látszik, onnan sem tágítanak. Meg is lehet nézni, milyen a járda az épület előtt: akárcsak a csabai színház előtt. Közben a földrengéskor megrongálódott épületet javítják- tatarozzák, nyilván majd festik is, de mi lesz a galambokkal? Ügy tűnik, pusztába kiáltott minden szó, ami a galambtanyák ügyében elhangzik. Ajánltuk már a Párizsban bevált hang- frekvenciás akciót, mások bizonyos fogamzásgátlószereket emlegetnek, a galambok viszont játékosan pötyögtetnek tovább, és teszik tőnkre az épületeket. Mondják: nem nagy ügy! Városesztétikai szempontból, meg talán egészségügyi szempontból mégsem kicsi. Bizonyos, hogy nemcsak Csabán és Békésen támadnak békés madárbarátaink. Ne bízzunk mindent az esőre és a hóra. Mert a galambok télen is pötyögtetnek, és tél után újra jön majd a tavasz és a nyár. Vagy tényleg nem érdemes ennyi szót vesztegetni erre az egészre?! (s—n) Végső búcsú Fehér Lajostól A Mező Imre úti temetőben helyezték örök nyugalomra szer(Telefotó) dán Fehér Lajost Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára tegnap, szerdán a Mező Imre úti temetőben Fehér Lajost, a magyar munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, nyugalmazott miniszterelnök-helyettest, a Magyar Partizán Szövetség elnökét. A vörös drapériával szegélyezett, koszorúkkal övezett ravatalnál — ahol kitüntetéseit bíborpárnákon helyezték a koporsó elé — díszőrségben tisztelegtek az elhunyt előtt párt- és állami életünk vezető személyiségei, egykori harcostársai. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vett búcsút az elhunyttól. Elmondotta, hogy Fehér Lajos életútja a Békés megyei Szeghalomról indult. A nehéz sorsú, földmunkás család fiából, a tanárjelöltből azért nem lett pedagógus, mert forradalmár lett: a Márciusi Front egyik szervezője, újságíró, az illegális kommunista párt tagja, az antifasiszta fegyveres ellenállás egyik vezetője, aki már a felszabadulás előtt példát adott elvhűségből, tisztességből, bátorságból, ügyszeretetből, elvtársias- ságból. — Azok közé az emberek közé- tartozott, akik nem önös érdekeket képviselnek, hanem a nép javát akarják, akik a maguk boldogságát a nép boldogulásában keresik, így élt, dolgozott, mint a Szabad Föld főszerkesztője, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatója, az ellenforradalom után pedig mint a széntermelésért felelős kormánybiztos. — Azután megadatott — amire mindig készült —, hogy tudását, tehetségét a magyar mezőgazdaság fejlesztésének, a magyar parasztság felemelésének szolgálatába állítsa. Az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjeként, majd titkáraként jelentős része volt a magyar falu szocialista átszervezésében. A Miniszter- tanács elnökhelyetteseként azt is megérhette, hogy beérett a vetés: a magyar paraszt is megtalálta új életét a közös gazdálkodásban. — Fehér Lajos a szövetkezeti eszme tántoríthatatlan híve, a korszerű szocialista mezőgazdaság megteremtésének fáradhatatlan harcosa, kommunista agrárpolitikus volt. Múlhatatlan érdemei vannak pártunk, kormányunk agrárpolitikájának kialakításában és valóra váltásában. Sokat köszönhet neki a termelőszövetkezeti mozgalom, a magyar parasztság, a munkásosztály, az egész ország. Tudta, hogy a szocialista társadalom megteremtése bonyolult és nehéz feladat, s tudta, hogy kudarcok is kísérhetik majd útját. De azt is mély meggyőződéssel vallotta, hogy a •munkásosztályban, a parasztságban, a párt vezette dolgozó népben megvan a felelősség, a szorgalom, az okos gondolat és a jóakarat, hogy minden nehézségen úrrá lehessünk. — Nyugdíjaskorba érve sem a megérdemelt pihenést választotta. Haláláig -aktív közéleti ember volt. Az MSZMP Központi Bizottságának' tagjaként, a partizánszövetség elnökeként tevékenykedett. Közben megírta emlékiratait, amelyekből nemzedékek kaphatnak bepillantást példát kínáló életébe, de kora történelmébe, társadalmába, a munkásmozgalom harcaiba is. Könyve sajnos befejezetlen maradt. Élete azonban befejezett egész, munkájának értelme és eredménye fennmarad a szocialista Magyarország továbbépülő művében, népünk emlékezetében — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára. Ezután Padányi Mihály, a Magyar Partizán Szöv'etség alelnöke, a szövetség részéről mondott búcsúszavakat, kiemelve, hogy Fehér Lajost azok között a személyiségek között őrizzük meg emlékezetünkben, akik bármely poszton tevékenykedtek, mindig helytálltak, s a legtöbbet tették népünk fel- emelkedéséért. Végül Barla- Szabó Ödön közgazdász a barátok és a család nevében meleg szavakkal idézte fel az elhunyt gazdag életútját, emberségét. A koporsót ezután a gyászmenet a munkásmozgalmi pantheon- hoz kísérte, ahol a sírsétányon hántolták el. A koszorúk és á virágok sokasága borította el nyughelyét, s a búcsúzás, a gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. Csabai fodrászsiker Bukarestben A szocialista országok fodrászainak, kozmetikusainak versenyét, a Barátság Kupát az idén november 1-én és 2-án Bukarestben rendezték meg. A hatalmas városi sportcsarnokban nyolc szocialista ország 72 versenyzője mérte össze tudását. A hazánkat képviselő kilenc fodrász és kozmetikus kö- : zött versenyzett Szeverényi iMihály, a békéscsabai Ku- B|ch-lakótelepi fodrászüzlet i*iői fodrásza, aki szép sikert ért el: az összetett versenyben, klasszikus színházi fantáziafrizura készítésével első helyezett lett. A nemzetközi versenyt megelőzte a Magyar Fodrász-, Kozmetikusegyesület által szervezett budapesti felkészítés. Két hónapon keresztül, hetente egy alkalommal gyakorolták ezen a frizurák, sminkek készítését á versenyzők. Ennek is köszönhető, hogy az egyéni eredmények mellett a magyar csapat a Barátság Kupa összetett versenyén második helyezést ért el. A békéscsabai fodrász Bukarestbe már szép eredméA békéscsabai fodrász a bukaresti versenyen nyék birtokában utazott el Az előző évi nemzetközi versenyen' ötödik helyezést ért el, és jelenleg tagja a Magyar Fodrász-, Kozmetikus- egyesület válogatott keretének. Amellett, hogy 1973 óta rendszeresen részt vesz az országos • és a nemzetközi versenyeken, felkészíti a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet fodrászait is. A bukaresti versenyen megyénket rajta kívül a szövetkezet vezetősége és 20 fős csoport képviselte. G. K. Tájékoztató a MALÉV Air Tours jövő évi ajánlatairól Tovább bővítette a népszerű városnéző utak és az üdülőtúrák körét a MALÉV Air Tours — jelentették be a légi utazási iroda szerdai . sajtótájékoztatóján. Az újdonságok között szerepel a 14 napos thaiföldi üdülés és a kéthetes, ugyancsak Thaiföldre szervezett dzsungeltúra, amelyet elsősorban kalandot és egzotikumot kedvelő utazóknak ajánlanak. A MALÉV Air Tours ajánlatai között 19f?2-ben is szerepel Moszkva, Leningrád, Prága, Szófia, Róma, Frankfurt, Koppenhága és sok egyéb európai és közel-keleti város, valamint továbbra is szerveznek kombinált utakat a Szocsi—Jalta, illetve a Moszkva—Alma Ata—Taskent—Moszkva útvonalakon, s lehet utazni Ciprusra és Egyiptomba is. 1 "H ; Mint elmondták, sikerült bővíteni a tengerparti üdülések körét, Jugoszláviában Krk és Hvar, Bulgáriában az Aranyhomok várja a magyar vendégeket. Közösség és kultúra □ kultúra mindig közösségi eredetű. Még akkor is, ha — miként a művészeti alkotások esetében — egyetlen személy hpzza létre, mert ezer szállal kötődik az előzményekhez: egy-egy versformához, a nyelvhez, a használati eszközökhöz (tollhoz, ecsethez, vésőhöz), eszmékhez, tapasztalatokhoz, amelyeket a közösség munkált ki. De létrehozhat-e a kultúra közösséget? Alaposabb kifejtése túl messzire vezetne, mégis megkockáztathatjuk az állítást: sokkal kevesebb eséllyel. Sokszor megpróbálták már. Itt van például az eszperantó. Létre tudott-e hozni igazi közösségeket? Nem azok vállalnak-e, tartanak meg in- kább egyazon nyelvet, akik egyazon közösségbe akarnak tartozni? A példákat lehetne szaporítani, de akkor se igen jutnánk többre. Ha a valóság talaján akarunk maradni, be kell látnunk, hogy mindez azért van így, mert a kultúra sokkal inkább hajtása, gyümölcse, mint gyökere a közösségnek, noha annak talajára — magára a létezésre, az emberi cselekvésre, mely mindig valamilyen közösségben zajlik — visszahullva, kétségtelenül erősítheti azt. De mérgezheti is. (Gondoljunk például a vallásháborúkra, vagy a faji alá- és fölérendeltséget hirdető tanokra!) Vannak erők, amelyek a közösséget a közös kultúra ellenére is szétfeszítik. Ezeknek a kultúra önmaga nem képes ellenállni. Ezért van az. hogy például azonos nyelvet beszélők is háborúznak egymással. Ugyanakkor a közös nyelv és az erre épülő szellemiség kétségtelenül óriási összetartó erő is, amelyet csak a legnagyobb, a létérdekekkel összefüggő ellenerők képesek kioltani. Napjainkban a kultúra és a közösség viszonyát illetőleg éppen az a kérdés, hogy milyen kultúra milyen közösséget táplál, s milyen közösség milyen kultúrát sar- jaszt. A tét nem kisebb, mint az, hogy vágyott közösségi társadalmunk megvalósulását, erősödését miképp mozdíthatja leginkább előre a művelődés. A kérdés nem válaszolható meg egyszerűen. Mert például egy műkedvelő együttes már igazán közösségbe forraszt — véljük. Csakhogy egymáshoz erős szállal kötődő tagjairól kiderülhet, hogy másutt befelé, önmaguknak élnek, s (például a lakóházban) maguknak valók, félrehúzódók. Akkor mi a megoldás? Van egyáltalán igazi, erős kapocs kultúra és közösség között? Azt kell válaszolnunk: igen. S nemcsak azért, mert hinnünk kell a műveltségben, abban, hogy amit az emberiség közösen hozott létre, annak kell hogy legyen valami értelme, hanem azért is, mert kultúra és közösség tartalmat adnak egymásnak. Mit ér az a közösség, amelynek nincsen mélyen beléje ivódott kultúrája?! És mit ér az a műveltség, amelynek nincs közösségi — erkölcsi — értéke, olyan energiája, amelyből a közösség életereje fakad, amely által fennmaradni és fejlődni képes? Csak az a kultúra táplálhat igazi közösséget, amely egyaránt szolgálja az egyént is, olyanná formálva, aki önérdekeit képes összehangolni a közös érdekekkel, és csak az a közösség hozhat létre igazi kultúrát, amely nem az egyé» rovására, hanem a benne élők személyiségének minél teljesebb kifejlesztésére tartja fenn és tökéletesíti önmagát. S ez nemcsak egyén és közösség, hanem egyén és égvén, közösség és közösség, kisközösség és nagyközösség, nagyközösség és emberiség viszonyára egyaránt érvényes. A műveltség valójában nem attól válik közösségivé, hogy csoportban hozzák-e létre, sajátítják-e el, hanem attól, hogy mit szolgál tartalmával. A jó közösség — s ebben azért közvetlen szerepe is lehet a csoportnak, mondjuk a brigádnak, a munkahelynek, az amatőr együttesnek, a baráti körnek stb. — közösségi célú művelődésre készteti tagjait; a kultúra viszont akkor tölti be küldetését, ha a közösségi erkölcsöt is szolgálja. Ez persze még mindig nem olyan egyszerű. Egy szakma elsajátítása vajon közösségi tett-e? Föltétlenül, mert a társadalmi termelésben fogják hasznosítani, s általa az egyén és családja is nyer. Ahogy azonban távolodunk a műveltség gyakorlati hasznától, annál nehezebb ítélni felőle. Például az, hogy egy műalkotás közösségi-e vagy sem, aligha ilyen könnyű kérdés. Azt kell mérlegre tenni, hogy az adott mű segíti-e az embert a belső és külső harmónia megteremtésében. Innen ítélhető meg maga a köz- művelődés is, például a művészetre való nevelés-tanítás, amelynek révén fölfejthető az értékes alkotások „üzenete”. Egy amatőr együttes éppen azáltal válik értékessé, hogy miközben alkotásra kínál alkalmat, egyaránt segít énünk és egy-egy műalkotás megismerésében, ugyanakkor cselekvési lehetőséget, s egyben afféle edzőterepet kínál a közösségi élethez. Ilyenformán a művelődés, mint cselekvési forma közvetlenül is hozhat létre közösségeket. Egy nyelv pedig bevezethet egy másik közösség, egy másik kultúra világába, s ezáltal közelebb visz az egész emberiséghez. lohasem téveszthetjük azonban szemünk I I elől, hogy a kultúrának az egyénre gyakorolt hatása is közösségi érdek. Például a tudományos ismeretek világnézetformáló hatása vagy a viták mint „agytornák”, és a kifejezőkészség fejlesztői rendkívül értékesek. ISúmmázatként azt mondhatjuk: maga a művelődés a közösségformáló — ha nem is meghatározó — erő. Másszóval művelődni annyi, mint közösségi emberré válni. Kajdi Béla Szakmai vetélkedő Mezökovácsházán (Tudósítónktól) A mezőkovácsházi ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályának Váci Mihály munkabrigádja a SZÖVOSZ-kongresszus tiszteletére szakmai háziversenyre szólította a fogyasztási szövetkezet vendéglátóipari szakmunkásait. A vetélkedőt november 9-én tartották a mezőkovácsházi Vörös Csillag étteremben. A versenyre meghívást kaptak az ÁFÉSZ szocialista brigádjai is. A négy kategória (felszolgálók, pultosok, cukrászok és szakácsok) győztesei Stuber József, Túri Mi- hályné, Pelle Piroska és Rigó Istvánná, valamint a kü- löndíjakat nyertek Csáti Jánostól, az ÁFÉSZ elnökétől, illetve Hurtyák Mátyásnétól, a vendéglátó főosztály előadójától vehették át díjaikat. Halasi Mária
