Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

1981. november 10., kedd Foglalkozásuk: nyugdíjas „Sokan kérdik, minek dol­gozok a nyugdíj mellé, talán rá vagyok utalva a pénzre? Dehogy, a közösségre vagyok én ráutalva” — meséli An- nuska néni Burák Jánosné, aki tavaly ment nyugdíjba, s nem panaszkodik: szép ösz- szeget kap ő és a férje is. Csak hát hiányzik a társa­ság. Más a helyzet Gyuri bácsinál: ő kénytelen ke­kanapjukat. Szinte gyógy­szer számukra a nyugdíj: kivirulnak, megfiatalodnak. Van egy réteg, aki közli, hogy majd ha elrendeződnek a dolgai, számíthatunk rá, de sokan végleg otthon ma­radnak: Ugyanazt a munka­kört, amit korábban betöl­tötték, természetesen ritkán tudjuk biztosítani, de általá­ban ezt meg is értik. Burák Jánosné és Kelemen Józsefné ményen dolgozni, mert ha­vonta 1560 forint kevés, még akkor is, ha ebből egyedül kell megélnie. Miért, és mit dolgoznak a még munkabíró nyugdíja­sok? Ezt kutattuk Szarva­son, ahol a közelmúltban a városi tanács vb-ülésén ön­álló napirendként szerepelt Fehér Lajosné a nyugdíjasok helyzete. Ala­pos tájékozódás uátn készült el a beszámoló, amely a nyugdíjasok foglalkoztatott­ságáról, életkörülményeiről és szociális helyzetéről ad képet, felhasználva a nyug­díjasok által kitöltött több mint 2700 kérdőívet is. Ma­radjunk ezúttal a foglalkoz­tatottságnál. Néhány elke­rülhetetlen adat: 4200 nyug­díjas él Szarvason, a lakos­ság 21 százaléka, s közülük általában egy időben meg­közelítően hatszázan dol­goznak, zömmel az iparban és a mezőgazdaságban. Sokan egykori munkahe­lyükre járnak be dolgozni a nyugdíj mellett, ha akad számukra megfelelő munka. Szirén Ruházati és Házi­ipari Szövetkezet. Aki itt dolgozik, az vagy fiatal, vagy már a nyugdíjkorha­tárhoz közelít — a közbe­eső korosztályt csupán néhá- nyan képviselik. Hosszú, keskeny folyosóról nyílik dr. Molitorisz. Pálné személyzeti vezető irodája. Mondom, a nyugdíjasok ügyes-bajos dol­gai érdekelnek. Kis türel­met kér, és Kiszely László• néval tér vissza, akinek csak az a dolga, bogy nyugdíja­sokkal foglalkozzék. Ki- szelyné titulusa: nyugdíj­előkészítő csoportvezető. A szerény fiatalasszony a pre­cíz, kötelességtudó embe­rek nyugalmával máris so­rolja a tényeket: — Egy évvel a nyugdíj- korhatár előtt, lehetőleg az 54. születésnapján megke­ressük a nődolgozót, felkö­szönt jük, és beszélgetés köz­ben szóba hozzuk, hogy kö­zeledik a nyugdíj, összeszá­moljuk a szolgálati idejét, és segítünk a továbbiakban is a hivatalos ügyek intézé­sében. Persze szóba kerül, szeretne-e tovább dolgozni, vágy a nyugdíj mellett vál­lal majd valami elfoglaltsá­got? — A szövetkezet tehát igényt tart az idős emberek munkájára? — Az érdekünk is ezt diktálja. Egyébként sokan alig várják az utolsó mun­Burák Jánosné, Annuska néni hatvanéves is elmúlt, amikor nyugdíjba ment, de hetente egyszer most is be­jár. Fiatalos lendülettel ma­gyarázza,: Már ha közeledik a nap. az felvillanyoz,- más még a hangulatom is. Zsuzsa néni, Kelemen Jó- zsefné egyedül él — talán ezért is vállalta a munkát. — Míg előtte van, alig várja az ember a nyugdíjat, aztán, meg fél, jaj, mi lesz! Az egész életet át «kellett rendeznem. Mindent lassan csinálok otthon, hogy sokáig tartson — nevet kesernyé­sen — Furcsa dolog ez — tű­nődik el Fehér Lajosné, aki a bérosztáíy éléről ment nyugdíjba. — Először fel- szabadultságot éreztem, jár­tam a boltokat. Tartott ez egy hónapig, de aztán!... Jó, hogy van ez az átmenet: he­tente kétszer járok be dol­gozni. A három asszonyt hall­gatva eszembe jut a tanácsi vb-anyag egyik mondata: „Az élet igazolja, hogy a munkahelyi kollektívába való tartozás adja meg sok­szor az idős ember számára a társadalmi hasznosság ér­zését is.” De nem mindenki megy — vagy mehet — vissza nyugdíj után abba a kollek­tívába, ahol hosszú éveket, vagy évtizedeket töltött. So­kan máshol helyezkednek el. Liska János például az álla­mi gazdaság nyugdíjasa, ve­zetett gépkocsit, irányított traktort, még 1935-ben sze­rezte a jogosítványát. Ho­gyan él most? Hunyadi utca 24. Csendes városrész, zömmel régi há­zak sorakoznak. Alacsony kis sarokház Liskáéké is, frissen meszelve, példásan rendben tartva. Kicsi udvar, apró virágoskert. A ház előtt éppen zöldséget készít elő a téli tárolásra a házigazda. Gyorsan kezet mos, az elő­szobába invitál. — Miért nem a gazdaság­ban helyezkedett el nyugdí­jazás után? — Én azt mondom, ott csak addig kell az ember, míg dolgozni tud. Ahogy nyugdíjba mentem, nem is foglalkoztak velem tovább, nem hívnak sehová. így hát elszegődtem parkőrnek, a városi költségvetési üzem a gazdám. Liska János Fotó: Veress Erzsi — Miért vállalt munkát? — Az asszonynak nincs nyugdíja, és ráadásul bete­ges is. Az a szerencse, hogy még tudok dolgozni. Kell a nyugdíj mellé pótlás. • Egészen tűzbe jön: — Azt nem bírom megérteni, mi­ért kevesebb az ember, ha nyugdíjas lett ?! Mert hogy én ezt tapasztaltam. Ügy a bö- gyömben van, hogy most már elvetik ez embert, nem tar­tozik sehova, pedig mi letet­tünk annyit az asztalra, hogy megbecsülést várhat­nánk! Búcsúzófélben már hig­gadtabban, azért még hozzá­teszi: — Ami igaz, az igaz, a tanácsnál, meg a rendőr­ségen — merthogy 27 éve vagyok önkéntes rendőr — ott megbecsülnek. S végül vannak nyugdíja­sok, többnyire tsz-nyugdíja- sok, akik jószágot nevelnek, a ház körül dolgoznak. — sokszor legalább annyit, mint aktív tsz-tag korukban. „Soha nem volt még ilyen emberi' szeretet, az embe­rekről való gondoskodás, mint ami most van. Vélemé­nyem mégis az, hogy a ma­gányosan élő tsz-nyugdíjas- nak csak a nyugdíjból nem könnyű megélni.” A beveze­tőben már említett kérdőív „Megjegyzés” rovatába írta ezeket Hlivár György. A ház hatalmas — és elhagyott. A kert, az udvar gondos gaz­dáról árulkodik, a lakásról viszont lerí, hogy hiányzik az asszonykéz. Gyuri bácsi özvegy, 73 évesen egyedül próbálja rendben tartani a portát, jószágot nevel. Oly­kor a lányai segítenek, mos­nak, takarítanak, de ez nyil­vánvalóan nem pótolhatja a felesége munkáját, gondos­kodását. — Nem érek én rá sehova menni, ide vagyok bilincsel­ve. Szeretem a munkát, min­dig is szerettem, de ez ne­kem már sok. A fejem tele mindig gonddal, a kezem meg szerszámmal. Ott a kert, a galamb, a, baromfi, a jószág, és úgy szeretem, hogy minden, a föld, az ud­var, az épület hasznosítva le­gyen. Amit mond, megfontoltan mondja, bár szemmel látha­tóan nehezére esik a beszéd — maga panaszolja, hogy állandó torokgyulladása, vagy talán légcsőhurutja Hlivár György van, meg aztán napszám szerint nincs kihez szóljon. Szikár, a munkától elnyűtt, inas parasztember, az a faj­ta, akire azt mondják, józan parasztésszel gondolkodik. Beszéd közben mindig csak a munkára tér vissza, s ön­magának is ellentmondva bevallja: ha már nem dol­gozna, nem volna tovább semminek értelme. A ko­rábbi évekre terelődik a szó, amikor még élt a felesége, és együtt jártak a határba kapálni, kukoricát tömi, ré­pát egyelni. — Azt írja meg, de név szerint ám, hogy egyszer Szabó Vendel főagronómus autóval a kiskapuig hózott benőnket a kukoricaföldről, merthogy már lekéstük vol­na a vonatot. A feleségem­nek különösen sokat jelen­tett éz, ezzel az örömmel aludt-ébredt. Tudják, nem­csak fizetni kell, de az em­berekkel törődni is, így gon­dolom én a paraszteszem­mel. Erre kell tanítani min­dig azokat, akik az embe­rekkel foglalkoznak, meg ar­ra, hogy a nagy tudomány mellé' émbérsZferétet is jus­son •• Tóth Ibolya ünnepség és vetélkedő Füzesgyarmaton Vetélkedővel egybekötött ünnepi megemlékezést tar­tottak november 6-án Füzes­gyarmaton, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet központ­jában. Ünnepi beszédében Gyebrovszki Gézáné, az üzemi pártbizottság titkára méltatta az MSZBT-tagcso- portoknak Békés és a szov­jetunióbeli Penza testvér­megye kapcsolatainak erő­sítésében betöltött szerepét. Az ünnepség után rendez­ték a járási szintű „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőt. Körösladány, Fü­zesgyarmat, Szeghalom és Biharugra MSZBT-tagcso- portjainak képviselői, Ö6z- szesen 8 csapat mérte össze tudását. A versenyzőknek elsősorban Penza megyével kapcsolatos kérdésekre kel­lett választ adniuk. Az első három helyezett csapat 1500, ezer, illetve hétszáz forint jutalomban részesült. A vetélkedő után a hús­üzem és a helyi bisztró kós­tolóval egybekötött árube­mutatót tartott. L. J. Több hőszigetelő anyag a lakosságnak A háztartások általában éven­te 6—10 ezer forintot költenek energiára, s ennek mintegy 70 százalékát fordítják fűtésre, amelyből jobb hőszigeteléssel évente 1000—1500 forintot lehet­ne megtakarítani. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium intézkedésére az idén a koráb­binál jóval szigorúbb műszaki előírások léptek életbe, amelyek szerint az új épületeknél az ed­diginél hatékonyabb hőszigete­lésről gondoskodnak. Az ener­giatakarékosság és a hővédelem kiterjesztésének fontos feltétele­ként bővítette termelését az idén a Könnyübeton- és Szigetelőipa­ri Vállalat, amely az állami épí­tőipar ellátásán tűi 23 százalék­kal több korszerű szigetelőanya­got szállított a családi házak, a társasházak építőinek. Ezen be­lül az emeletközi és a tetőfödé­mek hő- és hangszigetelésére majdnem másfélszer annyi kő­zetgyapotlemezt készített, mint múlt év azonos időszakában. Ezekkel a termékekkel a régi házak hőszigetelését utólag is lényegesen javíthatják olyannyi­ra, hogy a fűtési energiaköltség 20—40 százalékát lehet megtaka­rítani, s így a hőszigetelésre for­dított többletkiadás öt év alatt megtérülhet. Bővítették a termelést a csa­ládi házak, emeletráépítések, te­tőtér-beépítések, falazóanyagból, a gázszilikát kézi falazóelemből. A bővítést megalapozó kazinc­barcikai beruházás a jövő évben fejeződik be, s így évente 80 ezer köbméterrel többet, össze­sen 400 ezer köbméter gázszili­kát kézi falazóelemet szállíthat­nak az építőknek. Az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat pilisvörösvári üzemével együtt­működésben megkezdődött a per- litvakolat gyártása. Ezzel a ter­mékkel is lényegesen javítani le­het a régi épületek hővédelmét, mert hőszigetelési hatása több­szörösen meghaladja a szokásos vakolatét. A vállalat új bazalt- gyapotgyárat épít, s növeli a kőzetgyapottermékek kínálatát. Ebben a tervidőszakban több mint 3 milliárd forintot költenek az energiamegtakaritást hatéko­nyan segítő szigetelőanyagok gyártásának fejlesztésére, s így majdnem megkétszerezik terme­lésüket. A kitüntetett: Dr. Czina Géza Fehér köpeny, vastag üve- gű szemüveg, nyugodt be­széd, ez a külső. Udvarias­ság, türelem, szerénység, év­tizedek gyógyító tapasztala­ta, tudományos munkásság és az aggódás a betegért; né­hány szóval így jellemezhet­nénk dr. Czina Géza jel­lembeli tulajdonságait. — Pest megyéből szár­maztam Békésbe — meséli. — 1946-ban a békéscsabai kórház sebészetén kezdtem a pályám dr. Gombos Imre irányítása alatt. Bizonyos mértékig ma is ő a példa­képem, az emberi, orvosi magatartása. Két év után a gyulai kórház tüdőosztályá­ra kerültem, majd a szeg­halmi tüdőkórházba. Gyulán 10, Szeghalmon 14 eszten­dőt töltöttem. A tbc elleni küzdelem hőskora volt ez, amikor az egész állam a „morbus hungaricus” legyő­zésére összpontosította a gyó­gyítás erőit. A szeghalmi 80 ágyas kórházat 100 ágyas: sá fejlesztettük. Azf akkor eléggé mostoha körülmények között éjjel-nappal dolgoz­tunk. Emlékezetes az éle­tünkben az 1970-es év. Kiön­tött a Berettyó, átmenetileg Békéscsabára telepítettek bennünket. Ezután átminősí­tették a tüdőkórházat utó­kezelővé. Ezután még két évig dolgoztam ott, de nem bírtam tovább erővel, egész­séggel. A gyógyító orvost állandóan a munkája fog­lalkoztatja, hiszen a súlyo­san beteg ember probléma, amit meg kell oldani. A kór­házban dolgozóknak soha nincs idejük kikapcsolódás­ra, ha a betegük sorsát szí­vükön viselik. Békéscsabán 1972-ben vettem át a tüdő­gondozó vezetését. Dr. Varga Géza munkásságát folytatva a tbc-t nekünk is sikerült visszaszorítanunk. Ma már a tbc-sek a gondozottaknak csak kis részét jelentik, in­kább a tüdő, a mellkason belüli más megbetegedések­kel találkozunk. Áttértünk a kiterjesztett szűrésre, és nem csak az emberi tüdőt vizsgáljuk. Az időben felis­merés, gyógykezelés meg­hosszabbítja, megmenti az életet, s ez a beteg, a tár­sadalom érdeke is. A napi rutinmunka mellett ritkán jut időm a kutatásokra, de azért ilyesmivel is foglal­kozunk, például a tüdőem­bóliák kérdéseivel. Hogy mit csinálok szabad időm­ben? Pihenek. Már a pályája kezdetén tudományos munkásságot folytatott. Húsz közleménye jelent meg itthon, de az NSZK-ban és Svájcban is. Elismert tekintély a szakte­rületén. Kollégái most a Munka Érdemrend arany fokozatához gratuláltak neki. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi Pályázat katonai főiskolákra A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dol­gozó nép szolgálatát hivatásuknak választó férfiakat, akik a magyar néphadsereg vagy a Belügyminisztérium határőrség tisztjei kívánnak lenni. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, feddhe­tetlen előélet és erkölcsi-politikai megbízhatóság, hivatásos katonai szolgálatra való alkalmasság, érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanévben történő megszerzése, nőtlen családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A jelentkezők felvételüket kérhetik: a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskolára, ahol gépesített lövész, harckocsizó, rakéta- és tüzér, felderítő, műszaki és BM határőr szakon; a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol légvédelmi rakéta- és tüzér, híradó, vegyvédelmi, rádiótechnikai, harc- és gép- járműtechnikai, fegyverzeti, hadtáp- és katonai pénzügyi sza­kon; a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol re­pülőgép-vezetői, helikoptervezetői és repülőműszaki képzés több szakán folyik képzés. Ezek a főiskolák a katonai képesítés mellett a szakterület­hez kapcsolódó üzemmérnöki, üzemgazdászi, a vadászirányí- tó-megfigyelő szakon általános iskolai orosz nyelvtanári képesítést nyújtanak. A katonai főiskolára pályázók jelentkezési lapot a közép­iskola igazgatójától, a korábban végzettek a megyei hadki­egészítő és területvédelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegé­szítő) parancsnokságtól, sorkatonák a parancsnokaiktól kap­hatnak. A pályázók a katonai főiskola mellett egyidejűleg más fel­sőfokú intézménybe is jelentkezhetnek. Pályázati határidő: 1982. január 31., kivétel a repülőgép- és helikoptervezetői szak, ahol november 15-e. « / Egy hónap alatt 48 millió forintot meghaladó betétállomány-növekedés Évek óta jelentős esemény­ként tartják számon októ­ber hónapot a megye taka­rékszövetkezetei. Így volt ez az idei esztendőben .is. A MÉSZÖV takarékszövet­kezeti titkárságán most el­készült összesítésből sze­münk elé tűnő milliók arról tanúskodnak, hogy a megye 10 takarékszövetkezetének dolgozói ismét jelesre .vizs­gáztak. Galambosi László titkár­ságvezető arról tájékozta­tott, hogy ez év októberé­ben a megye 10 takarékszö­vetkezete 48 millió 370 ezer forinttal növelte betétállo­mányát. Ez idő alatt a köz­ponti üzletházakban és a ki- rendeltségeknél 10 ezer 947 betételhelyezés volt. Ebből 3237-en új betétkönyvet nyi­tottak. Ez év októberében ismét az Endrőd és Vidéke Taka­rékszövetkezet dolgozói re­mekeltek és értek el min­den korábbinál nagyobb eredményt. Ugyanis a na­pokban arról tájékoztathat­ták a megyei szövetséget, hogy a takarékossági hónap alatt 19 millió 523 ezer fo­rinttal növelték betétállo­mányukat. A szövetkezet egységeiben ez idő alatt í 4036-an helyeztek el betétet. . Közülük 1366-an most nyi­tottak először betétkönyvet. Az endrőd i takarékszövet­kezetet követi októberben öt-ötmillió forintot megha­ladó betétállomány-növe­kedésével a tótkomlósi és a kevermesí takarékszövetke­zet, majd a szarvasi, a szeg­halmi, a kétegyházi és a ma- gyarbánhegyesi szövetkezet következik 3,8, illetve 3,6 millió forintot meghaladó betétállomány-növekedésé­vel. De a kisebb működési területtel rendelkező gá- dorosi és gyulavári takarék- szövetkezet dolgozói is tisztes eredménnyel dicse­kedhetnek. Az előbbi szö­vetkezet 1,3 millió, az utób­bi 400 ezer forintot megha­ladó betétállomány-növeke­désről adhatott számot októ­ber végén. Az is figyelmet érdemel, hogy amíg a múlt év első tíz hónapjában 71 millió 207 ezer forinttal nőtt Békés megye takarékszövetkezetei­nek betétállománya, az idei esztendő hasonló időszaká­ban 109 millió 843 ezer fo­rintos növekedést értek el. A 154,3 százalékos teljesítés mögött nagy erőfeszítés, ke­mény munka rejlik, amely minden elismerést mégérde­mel. Balkus Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents