Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

1981. november 10., Kedd o Utolsó szakaszban az őszi munkák A mezőgazdasági üzemek november első hetében tar­tották azt az előnyt, amelyet a nagy nyári munka, az ara­tás idején szereztek. Az őszi betakarítási főszezon mun­káival a szokásosnál 10—12 pappal előbbre járnak. A búza vetése országszerte befejeződött. Az adatok sze­rint a mezőgazdasági nagy­üzemek a tervezettnél mint­egy másfél százalékkal na­gyobb területre vetettek ke­nyérgabonát. Ez a teljesít­mény azzal magyarázható, hogy a gyengébb minőségű földekkel rendelkező nagy­üzemek érdeklődését felkel­tette a gabonatermesztésért járó prémium, illetve árki­egészítés kedvezménye. Azok­ban a megyékben is túltelje­sítették a vetési előirányza­tot, ahol korábban a kedve­zőtlenebb adottságok miatt sok helyen tartózkodtak a gabonatermesztéstől, és más célra használták földjeiket. (Ez a hasznosítási „irány” azonban nem mindig volt összhangban a népgazdasági igényekkel és a külpiaci ér­tékesítési lehetőségekkel, ezt az ellentmondást számolta fel az ősszel megjelent rendelet, amelynek lehetőségeivel sok üzem máris élt.) Jól halad a betakarítás. A kukoricaföldeknek csaknem 90 százalékát már végigjár­ták a kombájnok. A gépek­nek már csak a későbbi éré­sű kukoricában, illetve a rosszabb fekvésű terepeken levő növényállományban van dolguk. A cukorrépa betaka­rítása is vége felé jáf. A me­zőgazdasági nagyüzemeknek az idén viszonylag kedvező időjárás mellett sikerült fel­szedni a cukorgyári alap­anyagot. A termések már csak alig több mint 10 szá­zaléka van kinn a földeken. Véget ért a munka a gyü­mölcsöskertekben is. Az al­maszüret legtovább Szabolcs­ban tartott. A hátralevő hetekben az őszi mélyszántás ad nagy munkát a mezőgazdasági üzemekben. A kijelölt terü­let több mint felét már meg­forgatták az ekék. Aluminium ételhordó gyártását kezdik el A battonyai Petőfi Tsz 1970-ben, a volt gépállomás helyén vasipari üzemet léte­sített, ahol azóta mezőgazda- sági gépekhez alkatrészeket gyártanak. Száztíz dolgozója az idén több mint 17 millió forint értékű terméket állít elő. A telephez tartozó másik üzemrészben, a varrodában — a Békéscsabai Kötöttáru- gyárral együttműködve — ez év júniusában kezdődött meg a termelés. Az üzemrészben 60 asszony és lány dolgozik, s a betanulási időszakban, fél év alatt, a termelés értékben várhatóan eléri majd az egy­millió 200 ezer forintot. Hamarosan elkészül az alu- míniumedény-gyártó üzem­rész, amelyben — Sánta Mi­hály telepvezető tájékoztatá­sa szerint — a próbaterme­lés előreláthatólag november végén kezdődik. Az Alumíni­um Edénygyár tiszafüredi gyáregységével együttműköd­ve egyelőre három fajta étel­hordót fognak majd gyárta­ni. Az üzemrész 1982. évi ter­melése értékben 5 millió fo­rint lesz. Újabb természetvédelmi terület Természetvédelmi területté nyilvánították a dömsödi Du- na-ágat. A vidék gazdag vízi­növény- és állatvilágát. A mocsári vegetációt számos gyékény- és nádfaj képviseli e tájon, s egyelőre még szép számban tenyészik a tündér­rózsa és a vízitök is. Olyan ritka halfajok élnek a holtágban, mint a réti- és vágócsik, a szakemberek sze­rint a vízinövényekkel sűrűn benőtt részeken megtalálha­tó még a lápi póc néhány példánya. A kétéltűek és a hüllők közül szép számban fellelhető a tarajos gőte és a mocsári teknős. Színes a holtág madárvilá­ga is, sok szárnyas azonban az utóbbi években más vidé­keken keresett otthont. Már nem fészkel, de felkeresi e helyet a szürke- és a vörös­gém, ritkán ugyan, de meg­figyelhető az üstökösgém. Gazdag a terület nádimadár- faunája: csapatostul költ itt a cserregő nádiposzáta, a tü­csökmadár és a sitke. Az orosházi Űj Elet Tsz bogárzói faiskolájában megkezdték a facsemeték árusítását. A 6 esztendeje működő telepen évente 70 ezer gyümölcsfaoltvány talál gazdára. A kiskert­tulajdonosokon kívül vásárolnak itt a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, és jut belőle exportra is. A napokban 26 ezer őszibarackfa-csemetét szállítottak Csehszlovákiába Fotó: Martin Gábor Hélkiilözhetetlenek a szaklapok A battonyai Petőfi Tsz évente több mint 30 ezer forintot fordít szaklapok, fo­lyóiratok előfizetésére. Ilyen szaklap, illetve folyóirat egyebek között a Növényter­melés, a Növényvédelem, a Kertgazdaság, a Magyar Mezőgazdaság, a Gépészet- Építészet, a Számvitel- és Ügyviteltechnika. Frank Mihály, a tsz fő­könyvelője ezt a költséget gyorsan visszatérülő befek­tetésnek tartja, és megálla­pítja: — Számokkal ugyan ne­héz lenne kifejezem, de kép­zelje el, hogy például a szakemberünk a Növényvé­delem’ című folyóiratból meg­ismer valamilyen új eljá­rást, és a vegyszert aszerint használja fel. Nem egy-két holdról, hanem több száz hektárról van szó, lehet, hogy a változtatás egyma­gában sok ezer vagy tízezer forint megtakarítássál jár. A gyorsan változó techniká­hoz, technológiához való al­kalmazkodás létkérdés. — Milyen szakterületek vannak? — Nálunk a fő növény a kukorica, a búza, a cukor­répa, a napraforgó, foglal­kozunk baromfi-, szarvasmar­haneveléssel és van juhá- szatunk is. Melléküzemág a vasipari, az alumíniumprés-, a tésztaüzem, a varroda. Meg kell említenem még az építőrészlegeket. Ezek ké­pezik a szakterületeket. — Mi a helyzet a saját szakterületén? — Korszerű számítástech­nikával dolgozunk, ami azonban a szakemberek in­formációigényét napraké­szen nem tudja biztosítani. Üj mikroszámítógépet vásá­roltunk tehát. A döntésbe szerepe volt a Számvitel és Ügyviteltechnika című fo­lyóiratnak. — Mi a tapasztalata: fa­nul mányozzák a szakembe­rek a részükre előfizetett fo­lyóiratokat? — A posta központi hír­lapiroda minden évben el­küldi hozzánk a listát, fel­tüntetve, hpgy eddig mit fi­zettünk elő és kéri, közöl­jük, hogy mit rendelünk meg a következő esztendőre. Mi behívatjuk a szakembe­reket, és a kívánságuknak megfelelően állítjuk össze a megrendelést. Gépészmér­nökünk például kérte, hogy az Auto-Motor és a Rádió- technika című folyóiratot is fizessük elő. S az a tapaszta­latunk, hogy valamennyi szakterületen igyekeznek az új, a korszerűbb megoldá­sokat alkalmazni. — Másokat is érdekelnek a szákfolyóiratok? — Igen. A szakközépisko­lások közül 10-em ösztöndí­jasok. Érettségi után trak­torosok, gépészek, műhely­dolgozók lesznek, ök ugyan­csak szívesen tanulmányoz­zák a szakfolyóiratokat, mert később technikusminősítő vizsgát akarnak tenni, sőt néhányan bizonyára tovább is tanulnak majd. A leg­jobb szakmunkásokat, az újítókat ugyancsak érdeklik a technikai újdonságok, amelyeknek a részben vagy teljes egészében való fel- használása és alkalmazása a termelés eredményességét segíti elő. A tsz az 1970-es évekig a gyengén gazdálkodó gazda­ságokhoz tartozott. A szak­emberek nem szívesen ma­radtak ott. Azóta megvaló­sult a melioráció és a ter­melés fokozatosan javult. Egyre több a mérnök és az üzemmérnök. És bár még nincs kimagasló eredmény, de fokozatosan ennek a le­hetőségei is megteremtődtek: Frank Mihály helyesen ál­lapítja meg:x — Amíg kaszával, kapá­val dolgoztak az emberek, nem kellett könyv, sem szakfolyóirat. Ma már azonban ezek nélkül egy lé­pést sem tehetünk előre. Pásztor Béla Fiizesavarmat, Vörös Csillag Tsz Az alma birodalma mm? Almatenger Fotó: Veress Erzsi ' — Nincs szerencséjük — kezdi Csabafi Mátyás, a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz hűtőházának vezetője. — Az asszonyok kimentek kör­tét szedni, velük most ne­héz lenne a hűtőházi mun­káról riportot készíteni. De azért szívesen elmondom, hogy állunk most a betáfo- 1 ássál. Tájékoztatása szerint a té- esz 270 hektáron termeszt gyümölcsöt, ennek döntő há­nyada alma. Az idén újítás­ként részes művelésre adtak ki fasorokat, hároméves idő­tartamra. A metszést és a szedést végzik az arra vál­lalkozó tagok, összesen 480- an. A gépi munkák tovább­ra is a téesz traktorosaira várnak. A részes művelők a betakarítás után — ered­ménytől függően — a nye­reség negyedét kapják. Nem titok az ösztönzőrendszer célja. Korábban alig kaptak embert a legnagyobb két munkacsúcsra, a metszésre és a szedésre. A 25 százalé­kos részesedést azonban annyira kedvezőnek ítélte a tagság, hogy az idén már nem volt hiány almafagon- dozókból, szüretelőkből. ,A betakarítás, biztonságán kí­vül a közös hasznát növelte, hogy a téesz kereskedői ki­lónként egy forinttal maga­sabb áron értékesítették a korábbinál jobb minőségű almát. Jól számítottak esze­rint a kertészet szakvezetői. A nagyobb bér fejében jobb munkát, értékesebb termé­ket kapnak. V A hűtőtároló válogatóré­szében hidegebb van, mint a szabadban. Mindkét ajtaja nyitva áll a folyamatos ra­kodás, szállítás érdekében, a huzat fokozza a hidegérze­tet. A hatalmas helyiség vé­gében két asszony vesz köz­re egy ládát: almát válogat­nak. Egyikük Nagy Albert- né: — Egy november 7-i ün­nepélyre küldjük a kóstolót, azt válogatjuk. De inkább a mamával beszélgessen, ő most megy nyugdíjba, ma lesz a búcsúvacsora a bri­gáddal. Mint' kiderül, a mamát nem kell keresni, ő a válo­gatótárs. Név szerint Tóth Istvánná, Jolánka néni. — Nagyon sajnálom, hogy nyugdíjba kell menni — mondja. — Tizenhét éve va­gyok a Búzakalász Szocialis­ta Brigádban. Igaz, divat di­csérni a brigádokat, dehigy- gye el, nekem valóban min­dent jelentett ez a kis kö­zösség. Hiába is tagadná, látni, hogy meghatódott. Szemében egy könnycsepp jelzi, meny­nyire fájlalja, hogy a jövő héttől már nem lesz együtt a megszokott harmincnyolc tagú csapattal: — Alapító tagja vagyok a brigádnak, 1969-ben jöttünk össze. Többször nyertünk aranykoszorút és a Szakma Kiváló Brigádja címet. Igaz, hogy hideg ez a hely, emel­getjük a súlyos ládákat, vé­gül is, szép volt. Sokat dol­goztam, de reggelre mindig sikerült kipihennem magam. Látja a kezemet, csupa bü­työk a sok emeléstől, a fa­ládáktól — nem könnyű, ennyi időt nehéz fizikai munkával tölteni. Átöleli Báli Istvánná bri­gádvezetőt: — ö is egész kislány volt, amikor idekerült, felnőtt és brigádvezető lett belőle. A kapcsolatunk azért jó ma­radt, az utódaimnak sem kí­vánok jobb helyet. Az anya és lánya még elmondják, hogy Jolánka né­ni három gyereket nevelt fel egyedül. A két lánytól öt unokája van. A fia, a legki­sebb, Szegeden, a tanárkép­zőben tanul. Hogy a nagyob­bik, Szilágyiné, Érzsike há­rom gyerek mellett tanul, szakközépiskolába jár. S, hogy jó egészséget remél, szeretné nevelni az unoká­kat és gondozni idős édes­apját. Báli Istvánná félrehúz, úgy mondja: — Már egy hete ilyen ér­zékeny a Jolánka néni. Ért­hető, mert tényleg jó he­lye volt itt. Pedig dolgozott eleget, megérdemli a pihe­nést. ö még nem tudja, de magának elárulom, hogy egy kakukkos órát vettünk neki ajándékba. Biztos na­gyon örülni fog,.a vacsorán kapja meg. Csúcsmunkák idején természetesen vissza­várjuk. Tartjuk a kapcsola­tot vele, és egy kis pénzt is kereshet majd. Bent a tárolóban leírha­tatlan illát fogadja a belé­pőt. A zöldalma illatszerek feltalálói valószínűleg nem jártak hasonló raktárban, különben inkább ezt, a pi­ros alma illatát népszerűsí­tenék. Hatalmas faládák, ma. gas sorokban. Egymáson és egymás mellett. Kétezer ton­na fér összesen a terembe. Az idén már hatszázat elad­tak — mint Csabafi Mátyás tájékoztatójából kiderült. Az exportra ment, a mostani be­tárolt mennyiség a megye ellátását szolgálja. Jut belő­le bőven, a ZÖLDÉRT-nek, az ÁFÉSZ-eknek, valamint a saját boltokba. Szépen ho­zott az almaültetvény az idén Füzesgyarmaton. M. Szabó Zsuzsa Erzsiké és Jolánka néni az utolsó közös munkanapon

Next

/
Thumbnails
Contents