Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG 1981, november 7., szombat o Újítók a November 7. brigádban Bútorok Gyuláról a Szovjetunióba — Hogy mi volt itt szeptember-októberben, arról jobb nem beszélni. Lőttek minden hétvégének, s még így is alig tudtuk az igényeket kielégíteni. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy úgy éreztük, minden szem felénk fordul. Ezek a szavak a MEZŐGÉP orosházi gyárának udvarán hangzottak el. Kiss László szb'titkár kalauzol a darabolóműhely felé bennünket, s közben azokat a heteket idézi, amikor naponta kétszer annyi kukori- cacsőtörő adaptert vártak tőlük az üzemek, a betakarítok, mint amennyit rendes körülmények között elkészíteni képesek. Ahol a belépők kezdenek A betakarítás vége felé jár a megyében, de országosan is. Ebben elvitathatatlan érdeme van az orosházi MEZŐGÉP kollektívájának, így a darabolóüzemben dolgozó November 7. brigádnak is. Ahogy mondani szokták: kicsi, de lelkes csapat, aminek nyitját nem abban kell keresnünk, hogy múltja alig néhány évre nyúlik vissza. Mert igaz, hogy csak 1978-ban döntöttek a megalakulásáról, de tagjai ezt megelőzően már évtizede sikerrel szerepeltek a munkaversenyben. Ezek nek a munkások, mint 1969- ben. Hogy megéri-e, és hogy másként nem lenne értelme?! Az igazgató megadóan legyint. — Igen. Arra is kell gondolnunk, hogy a tanulók fele rendszerint nem köt szerződést. Elmennek oda, ahol jobban megtalálják számításukat. Az esztergályos szakma, amelyre egész gépiparunk alapozódik, nem eléggé megbecsült. A fiatalok inkább autószerelőnek, karosz- szérialakatosnak, műszerésznek mennek ... — Mégsem dolgozhat mindenki a divatos szakmában. — Megpróbáltunk többet fizetni. A munkahelyi körülményeket is _ javítani... * * * Az orosházi szakmunkástanuló-képzés 1984-ben ünnepli 100 éves évfordulóját. Az elmúlt évtizedekben Ho- lecska igazgató úr egykori módszerei helyébe, fokozatosan újak, emberségesebbek lépnek. Igaz is, hol van mar a tavalyi hó?! Antali Gábor, a szakmunkásképző intézet igazgatója betekintést enged az iskola statisztikáiba. — Vannak szakmák, ahol két-háromszoros a túljelentkezés. Talán mondanom sem kell, melyek azok. Az esztergályos szakmát a nyolcadikosok 70 százaléka választja előszörre. Közöttük a 4-es olyan ritka, mint a fehér holló. Az csak később derül ki, milyen a kézügyességük. Igaz, ezen a területen már jobb a helyzet. Nyolcvan százaléka a tanulóknak tehetséges. után nem csoda, hogy a November 7. brigád már a megalakulást követő évben elnyerte az arany fokozatot teljesítményével, 1980'ban pedig kongresszusi oklevélre terjesztették fel. Nagyon sok tényt elősorolhatnánk most mindazokból az eredményekből, amelyek a brigád munkáját fémjelzik, de ez alkalommal két dolgot ragadjunk csak ki: az egyikről Szöllősi István esztergályos, az üzem párttitkára a következőket mondja: — A céghez belépő munkásokat ehhez a brigádhoz irányítjuk legelőször, s ha a próbaidő után a gárda megfelelőnek ítéli a „jelöltet”, komolyabb, bonyolultabb munkára is beosztjuk őket. Aki köztük sem tanul meg dolgozni, aki nem tanul itt emberséget, arról mindig bebizonyosodik, hogy nem is közénk való. A másik fontos jellemzője a November 7. brigádnak, hogy tagjai az egyetlen nőtag, Cseh Mihályné kivételével, valamennyien feliratkoztak már az újítók közé. A legifjabbak. Tóth István és Harmati Géza, akik a szakmát is itt szerezték — s most katonai szolgálatukat töltik — éppen úgy, mint a legidősebb, Tarján Sándor, aki évente legalább két-há- rom ötlettel áll elő, vagy ugyanígy Horváth József. De a sokszoros újítók né" A szakoktatók feladata, hogy segítsék a képességek kibontását. Ami pedig a szemlélet formálását illeti, már sokkal nehezebb a helyzet. Még ma is hallani: — Fiam, legalább neked legyen jobb! — ez pedig azt sugallja, hogy csak az íróasztalnak, a diplomának, a „pénzes” szakmának van értéke. Farkas László, az AKG személyzetise. — Együttműködési szerződést kötöttünk a 3_as számú általános iskolával. Az úttörőket üzemlátogatásra hívjuk, szakmai ismertetőt, pályaválasztási vetélkedőket szervezünk. De a város és a járás több iskoláját is felkeressük. A szülőkhöz azonban nem tudunk eljutni, pedig az ő szemléletükön nagyon sok minden múlik ... * * * Schneider István évekig a tanműhely karbantartója volt. Ott élt a tanulók között : — Másként nő a mai ember. Van ezeknek mindenük, a műhelyben és odahaza is. Motorkerékpárral, némelyik autóval jár, míg nekünk kenyérre is alig futotta. No, nem sajnálom én'tőlük, még azt sem kívánom, hogy szinte semmiért verjék őket, mint a szalmazsákot. Igazság szerint Schneider Istvánt, mint nyugdíjast már nem is kellene, hogy ezek a dolgok foglalkoztassák. De valahogy 1952 óta, amióta itt dolgozik a gyárban, mindig szívén viselte annak sorsát. Most mintha aggódna: — Ezek a fiatalok nem szeretik igazán az esztergályos szakmát, szigorúbban kellene őket fogni. pes táborához tartozik a brigádvezető, Csizmadia Béla is, no meg Kormányos László, akik egymást kiegészítve nyilatkoznak így: — Teljesítménybérben dolgozunk, persze, hogy mindig azon törjük a fejünket: mivel szaporíthatnánk a forintot. Az ember aztán ad" dig-addig próbálkozik, míg csak sikerül időt) anyagot vagy energiát megtakarítania. Ilyenkor a munkásokhoz fordulnak Ennél azért jóval többről van szó. S ezt Varga János főmérnök be is bizonyítja: — Nálunk a termelést döntően a nyugatnémet Claas céggel kialakított kooperációs kapcsolatok határozzák meg. Megkapjuk a gyártmányokra vonatkozó dokumentációt, de hogy annak alapján mikorra és hogyan állunk elő a késztermékkel, ez már mindenben rajtunk múlik. Hihető vagy nem, de az újítók nélkül nekünk bizony felkopna az állunk. A főmérnök szavait az üzemben meghonosodott gyakorlat igazolja. Egy olyan gyárban, ahol a piachoz közvetlenül alkalmazkodva állandóan új meg új gyártmány szorítja ki a régieket, a konstruktőrök egyedül, önmagukban aligha állhatnák a sarat. Épp ezért van az, hogy a gyár vezetői azonnal a dolgozókhoz, a munkásokhoz fordulnak az új termék gyártásának bevezetését megelőzően: jöjjön, álljon elő ki-ki a maga javaslatával, ötletével, amivel az új feladat megoldható, teljesítése meggyorsítható. — Ha elmondom, hogy most legutóbb nyolc új típust vezettünk be úgy a csőtörő adapterekből, hogy azokat az amerikai vevő egyenesen innen Orosházáról vitte el, talán az is kitűnik: milyen szinten van nálunk az újítómozgalom — mondja még nyomatékül a főmérnök. S, hogy nem kevésről van szó, azt támasszák alá ismét az_ adatok: az orosházi MEZŐGÉP kooperációs partneRégebben mellé is tanulót adtak. Szigorú volt velük. Ö ugyan nem bántotta egyiket sem, de itt-ott még látott elcsattanni egy-egy pofont. Azóta legalább 10 év telt el... * * * A hetvenes évek legelején a gyár új üzemcsarnokokat épített, szociális helyiséget hozott létre. Ma 150 millió forint termelési értéket állítanak elő. És mégis ... Az egyik legnagyobb üzemcsarnok, ahol az esztergagépeket helyezték el, aligha nevezhető még valóban korszerűnek, vonzónak. A hagyományos esztergagépeken különleges minőségű, kis sorozatú termékeket készítenek. Aki itt akar maradni, annak a szakma legmélyére kell ásnia magát. Itt találkozunk újra Szatmári Istvánnal. — Nagyék ' műhelyétől az üzemcsarnok létrejöttéig óriási a fejlődés. De ezt talán hiába is magyarázom azoknak, akik nem élték át mind a kettőt. A mai fiatalok ebbe születtek bele — mutat maga köré. — ők ezt akarják megváltoztatni. Valóban. A rohamos fejlődést is csak az érzékelheti igazán, aki önmaga is részese, alakítója volt. — Ma másként nőnek a fiatalok — mondta Schneider István. Kétségtelen, de az ellentmondások feloldása most is legalább olyan fontos feladat, mint amilyen harminc évvel ezelőtt, más történelmi helyzetben volt. Lehet, nem is olyan soká az esztergályos szakma visszanyeri az őt megillető rangját. (Vége) Kepenyes János reivel —- köztük a legnagyobb a mezőkovácsházi MEZŐGÉP — mintegy 400 millió forintos termelési értéket állít elő, ezen belül Orosházán az idén (négysoros adapterben számolva) 2 ezer 500 csőtörőt készítenek. Ml kell a feltöréshez? Ám ne hagyjuk még abba a témát jobban megvilágító statisztikát. Már csak azért se, mert Huszárik Jánosnál, az újítási felelősnél évekre visszamenő dokumentáció áll a gyár „ötletgazdáiról”. — Szerintem nagyot léptünk előre ezen a téren. A változást a termelés felfutása hozta meg. Hét évvel ezelőtt még csak 23 ezer forintban tudtuk kifejezni a bevezetett újítások anyagi hasznát, de ez a szám még 1977-ben sem érte el a 250 ezer forintot. Ezzel szemben négy évvel ezelőtt már 905 ezret mutattunk ki, s azóta ez az értékszint szinte állandósult, tükrözve, hogy az odafigyelés meghozza a hasznát. Az elmúlt esztendőben, amikor is az orosháziak elsők lettek a MEZŐGÉP hét megyei egységének újítási versenyében, 80 újító összesen 210 újítást nyújtott be, s ezzel 890 ezer forint költségmegtakarításhoz segítette hozzá a vállalatot. Ekkor szaporodott a kiváló újítók száma egyről hétre, azzal, hogy Kiss Attila mellett Ple- sovszki József, Lovas Béla, Kárpáti Mihály, Jakubovics István, Tóth István és Dombóvári István is megkapta az igazán nem könnyen megszerezhető kitüntetést. ♦ A párttitkár szerint a kollektíva nevelő ereje, a szak- szervezeti titkár szerint, a világosan megfogalmazott feladat, az értelmes verseny, a főmérnök szerint az, hogy építenek a munkások kezdeményezőkészségére, az újítási felelős szerint meg a törődés, az odafigyelés az] ami az újítómozgalom igazi éltető ereje. Maguk az újítók a szakmai büszkeségre, sőt az élet, a termelés „ötletkikényszerítő” erejére hivatkoznak. Mi — az orosházi MEZŐGÉP példáján — megkockáztatjuk: mindez együtt hozta és hozza meg gyümölcsét. Kőváry E. Péter Befejezték a betakarítást A szövetkezet történetében először ünnepli pihenéssel november 7-ét a békéscsabai Szabadság Tsz tagsága, mert a betakarítási munkák végére értek. Az összesen 1800 hektárnyi közös- és háztáji kukoricái nagyrészt géppel törték le. A szemek nedvességtartalma kedvezően alakult, ezért Szakái János, műszaki főágazatvezető felmérése szerint — 40 százalékkal kevesebb olaiat használtak szárításra, mint tavaly. Raktározási gondok miatt a kukorica egy részét leszárítva, fólia alatt tárolják. November 5-én elszállították az átvevőnek a 150 hektárnyi cukorrépa-terület termését, szintén e napon fejezték be az 1450 hektár búza vetését. Mint Bohus György termelési főmérnök mondotta: kiváló minőségben. Biztonságban van az összesen kétszáz hektárnyi burgonya termése, egy részét átadták a megyei ZöLDÉRT- nek, más részét csomagolják és . hétfőtől külföldre szállítják. Hátra van még kétezer hektár mélyszántása, jó idő esetén ezzél 15—18 munkanap alatt végeznek. Az idén is fékezte kissé a betakarítás ütemét néhány gép alkatrészhiánya, azonban názila- gos megoldásokkal a szövetkezet szerelői biztosítani tudták a folyamatos munkát. Gépeikkel a lehetőség és igények szerint segítenek a környék és elsősorban a RAGÉ taggazdaságainak'a betakarításában. m. sz. zs. Alma-Atától Leningrádig, Taskenttől Moszkváig, Tbiliszitől Kijevig egy sor színháztermet, operaházat, kongresszusi palotát és termet Gyulán készült bútorokkal, székekkel szereltek fel. A vendégek túlnyomó többsége erről természetesen mit sem tud. Nekik elsősorban az a fontos, hogy a berendezések , széDek, kényelmesek legyenek. Márpedig ez utóbbi feltételeknek az elmúlt két évtizedben eleget tettek a Gyulai Fa. és Fémbútoripari Szövetkezetben. Erre bizonyíték a Szovjetunióba irányuló export fokozatos növekedése. Ma a szövetkezet termékeinek 50 százalékát szovjet megrendelők vásárolják. A kereskedelmi kapcsolatok fejlődéséről Kelemen László, a szövetkezet műszaki vezetője a következőket mondja: — A kereskedelmi kapcsolatok kialakulása az 1960- as évek elejére vezethető vissza. A korábban mező- gazdasági felszereléseket gyártó szövetkezet ekkor kezdte meg termékszerkezetének módosítását. A piackutatással egybekötött váltást követően tengerparti napozókat, guruló szatyrokat gyártottunk. Elsősorban a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba. Lényeges változás 1965-ben következett be. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat a Moszkvában épülő KGST- székház berendezéseinek gyártására írt ki pályázatot. A pályázatot fémvázas bútorok készítésére szövetkezetünk nyerte el. Igaz az épületet csak három évvel később, 1968-ban adták át, de a KGST-székházba készített mintadarabok a szovjet megrendelők tetszését is megnyerték. Így Moszkvában, a Marx sugárúton levő tervhivatalban már a hatvanas évek közepén egy ötszáz személyes üléstermet rendezhettünk be. — A külkereskedelmi vállalat a Szovjetunióban kétévenként kiállítást rendez. Szocsiban, Moszkvában, Rigában, Leningrádban, tavaly pedig Rosztovban bútorainkat mi is bemutattuk. Kezdetben mintegy hat-, az elmúlt évben 90 millió forint értékben szállítottunk irodai berendezéseket, székeket. Ma már speciális megrendeléseknek is eleget teszünk. A taskenti nemzeti színházba, a grúz operába például az ő hagyományaiknak megfelelő székeket készítettünk. Ezekben az esetekben persze nem akármilyen minőségi követelményeknek kellett eleget tennünk. S mert más országokba is szállítunk termékeket, összehasonlítási alapunk is van. Nemrég egy Budapesten rendezett kiállításon az egyik nyugati megrendelő megállapította, hogy az olaszok hasonló gyártmányaihoz képest a mi berendezéseink szebbek, jobbak, igaz az áruk is magasabb. Számunkra a szovjet megrendelések nagyon fontosak. Mindent elkövetünk, hogy az -eddig kivívott rangot megtartsuk. A műszaki vezető egyébként a kapcsolatok kiteljesedésében nagy jelentőséget tulajdonít a kölcsönös megértésnek, a közvetlen hangvételnek. Az üzleti tárgyalásokon nagy előnye van annak, hogy ő maga, a Don vidéki városban, Novocser- kaszban járt műszaki egyetemre. Jól ismeri Solohov szűkebb hazáját, és kitűnően beszél oroszul. Ennek köszönhető, hogy az üzlet mellett elvtársi, baráti kapcsolatok is kialakulhattak. így többek közt a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság kulturális miniszterhelyettesével, munkatársaival. A személyes barátságok persze nem feledtethetik azt, hogy kereskedelmi kapcsolatokról van szó. És ez így természetes. Tény azonban, hogy a megrendelések egy része, a gyulai bútorok kedveltsége jó minősége mellett, a szemé- ' lyes ismeretségeknek tulajdonítható. 'Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a gyulaiakat nemegyszer éppen e megrendelések segítették abban, hogy jobban megismerjék a Szovjetuniót, népeinek életét, igényeit, ízléseit. A személyes barátságok, ismeretségek az üzleti kapcsolatok még teljesebb kibontakozásához vezethetnek. így volt ez eddig is. És persze, nemcsak a szövetkezet vezetői jártak az szomszédos szocialista országban. Az üzem munkásai szerelték fel többek között a KGST- székház Gyulán gyártott berendezéseit. Két éve pedig a kongresszusi terem felújításán húszán vettek részt. De jártak már a szövetkezet dolgozói Alma-Atában, Taskentben, Leningrádban, Kuznyeckban, Tbilisziben. — Elismerést, kitüntetést jelent ezekre a munkákra kijutni a Szovjetunióba. Dolgozóink eddig példásan helytálltak. A megrendelők elégedettségük jeleként, nemcsak nagy barátsággal fogadták őket, de* gondoskodtak arról is, hogy szerelőink, szakmunkásaink, vezetőink megismerkedhessenek egy-egy város, köztársaság nevezetességeivel. És nem utolsósorban abban az élményben volt részük, hogy láthatták a színházak, operaházak, kongresszusi termek gyulai székekkel felszerelt, nemegyszer impozáns nézőtereit — magyarázza Kelemen László. A kapcsolatok alapja, a szovjet piacon maradás garanciája a minőség. Mert azért tegyük hozzá, több tucat ajánlkozót is megelőzve tartósan, ezen a piacon maradni rangot jelent. Kepenyes János A Szovjetunió nagyvárosainak jelentősebb színháztermeit, operaházait a gyulaiak különböző típusú elegáns székeivel rendezték be Fotó: Veress Erzsi Csizmadia Béla és Kormányos László a November 7. brigádból: Az ember büszke arra, amit maga oldott meg Fotó: Veress Erzsi
