Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

NÉPÚJSÁG 1981. november 7., szombat Ifjúsági parlament Ablak a gyárra Forgatom a meghívót, amely szerint „Az ÜM Oros" házi Üveggyár gazdasági ve­zetése 1981. október 31'én, 7 órai kezdettel rendezi meg a IV. gyári ifjúsági parlament­jét a gyár művelődési köz­pontjában.” Mikor?! Telefon. A vonal túlsó végéről meg­nyugtatnak: nem tévedés, reggel 7-kor kezdődik, tekin­tettel az éjszakásokra, akik 6-kor végeznek. Példás fi­gyelmesség. Háromnegyed hét. Nagy a nyüzsgés az előtérben, ahon­nan a nagyterem és a büfé nyílik. A fiatalok többsége az alkalomhoz illően öltö­zött. Sonkolyos Irén, a 2-es huta üvegosztályozó szalag­vezetője és Gáspár Ilona, a 4*es huta minőségellemőre a héten éjszakás, Karkus Ju~ amely a legutóbbi, 1978-as parlament óta eltelt három évről ad számot. Fiatalok a vezetésben —• szakmai-poli­tikai képzés — beilleszkedés, pályakezdés — munkaver­seny — szociális helyzet. E témákat veszik sorra a do­kumentumok. Következzék néhány jellemző adat, tény. Az elmúlt három évben a vezető beosztásba került vagy előléptetett 77 dolgozó közül 27 a fiatal. Az 1981— 8,5-re szóló káderutánpótlási és -képzési tervben a fiata­lok aránya már 40 százalék. Ami a képzést-oktatást il­leti, a gyár jó példával jár elöl. Szerveznek, többféle tanfolyamot, működik a gyárban egy kihelyezett ta­gozata a dolgozók iskolájá­nak. A továbbtanulni szán­dékozóknak előkészítő tan­folyamot szerveznek, össz­hangban a gyár műszaki' Pillanatkép az egyik hutából. Az üveggyártó automaták ke­zelői között sok a fiatal szakember Fotó: Veress Erzsi dit, a 2-es huta üvegosztá- lyozója pedig délelőttös. Csendesen beszélgetnek hár­masban, most éppen arról, hogy a gyárban már beveze­tett ötnapos munkahét miatt nehezebb összehozni egy KISZ-taggyűlést, társadalmi munkát, közös programot. — Meg kell találni az1 út- ját-módját, hogy az új mun­kabeosztásban mikor a leg­alkalmasabb ilyet tervezni. Biztosan kialakul majd — zárja le a témát Gáspár Ilo­na, aki kis szorongással ké­szülődik a mai napra. Fel­szólalni készül a délelőtt fo­lyamán, ezért az izgalom. Az az egyedül szemlélődő fiatalember ismerősnek tű­nik. Hát persze! Pataki Er- nő, aki tavaly az országos targoncaverseny egyik kate­góriájának győztese volt. Most is erre a témára terelő­dik a szó. — Szerintem egy kis len­dületet kellene adni a Szak­ma Ifjú Mestere versenynek — mondja elgondolkodva. ■— Kevés helyen rendezik meg, pedig nagy lendítőerő lehet. Csak jobban kellene figyelni a szervezésnél. Sokak kezében ott látni a parlamentre készített, s már korábban kiküldött doku­mentumokat: az ifjúságpoli­tikai intézkedési terv vég­rehajtásáról szóló beszámo­lót, a jövőre vonatkozó ter­veket, s minderről a KISZ és szakszervezet állásfogla­lását. Lássuk tehát az írást, gazdasági tervével, a terme­lés szakmai igényeivel. A szakmunkás-utánpótlásról maguk igyekeznek gondos­kodni: az oktató műhelyek­ben az elmúlt tanévben 147 fiatal ismerkedett valamely szakmával. Ám az igyekezet még nem hozta meg a kí­vánt sikert: még több szak­munkásra lenne szüksége a gyárnak. Az itt végzett fia­tal szakmunkásoknak ugyan­is tavaly 72, az idén pedig 78 százaléka maradt az üveg­gyárban. Az ifjúsági brigád­mozgalom bázisa a KISZ- tagság. 32 ifjúsági brigád működik, több mint 400 taggal. Elégedetlen a beszá­moló az Alkotó Ifjúság pá­lyázattal. Kevesen neveznek be, s a színvonal sem túl magas. S végül néhány szó a lakásról, hiszen ez soka­kat érintő gond az üveg­gyárban is. A gyár fiataljai közül tavaly 37-en kaptak a tanács által kijelölt szövet­kező, OTP-s és tanácsi la­kást. Az igény azonban jó­val nagyobb, mint a lehető­ségek. Elcsendesedik a nagyte­rem. Búza Kataliné, a KISZ üzemi bizottsága tit­káráé a szó. Tőle tudjuk meg, hogy a jelenlevő kül­döttek — akiket az üzemi if­júsági fórumokon választot­tak — képviselik itt a gyár 1070 fiatalját. Hudák István, a gyár igaz­gatója nyugodt, határozott, ritkán emeli fel a hangját. Az államigazgatás — szolgálat Arról beszél, hogy jó gaz­dasági eredményeket ért el a gyár, aztán az idei 8 szá­zalék feletti bérfejlesztést említi. Most rátér a jelen parlamentet megelőző ké­szülődésre, az egyéni beszél­getésekre, az üzemi fóru­mukra, ahol sok kérdést már megvitattak a fiatalok és vezetőik. Maradt azért bő­ven téma a mai napra is. Lakás, munkahelyi gondok, bér, a bejárók problémái, s egyéb — így csoportosítja a fiatalok ötvenegynéhány kérdését az igazgató. Rosz- szalló véleményét sem hall­gatja el arról, hogy miután a_ kérdéseket írásban előre, és név nélkül is le lehetett adni, ezek között akadt álta­lánosító, meggondolatlan is. Előttünk, a sor szélén az egyik fiatalember meglöki a társát: na, mi nem általáno­sítottunk — néznek össze. Sok minden szóba kerül ez­után, például a „citrom­pénz”, és nagy horderejű témák, miként az átmeneti lakások elosztása, az' újítá­sok, a bér, s hogy miért nem üzemel egy dobozgyár­tó, meg a szemétégető, miért olyan nehéz a dolgozó szá­mára a saját termékű üveg vásárlása? Egyik-másik kér­dést általános derültség fo­gadja. Balról Molnár László anyagellátó, jobbról pedig Bojcán András, a 4res huta automata gépésze ül mel­lettem. S ami a kívülálló számára ismeretlen, kész­séggel magyarázzák, néha egykét mondatos megjegy­zést is ejtenek. „Mi is van ezzel a bérrel?” —- kérdem baloldali szomszédomat. „Tu­lajdonképpen az igazság az, hogy az újabbak többet kap­nak, mint az idősebb, régi dolgozók. Csakhogy annyi pénzért ma már senki sem jönne, a munkaerő pedig kell!” Már a szünetben, Boj­cán Andrást a beszámolóról hallgatom. Nem bőbeszédű fiatalember, csak ennyit mond: „Olyan, amilyen az élet a gyárban. És sok van, ami ki is maradt belőle, pe­dig lehetne vele dicsekedni, mint például a gyopárosi üdülőnk, ahová nagyon szí­vesen járunk.” Az előttünk levő sorban magás, sötét öltönyös fia­talember géppel írt papírla­pokat rendezget izgatottan. Mint a szünetben kiderül. Kiss József, és a szakmun­kástanulók nevében szólal fel. Az a fajta fiatal, akit egyszerre sok minden érde­kel : géplakatosként érettsé­gizett, s most egy újabb szakmát' tanul, irányítás- technikai műszerész lesz Kosarazni jár, karatézik, né­met nyelvet tanul és főisko­lai felvételre készül. Kér­dem, itt a gyárban, hogy ér­zi magát, mit lát maga kö­rül? Nem panaszkodik, sőt! De azért azt is elmondja, bi­zony, ha egy fiatal szakmun­kás elkezd igazán hajtani, se büfé, se lötyögés, azt nem mindenütt nézik jó szem­mel a többiek. Érdemes figyelni a hozzá­szólókra is. Amit mondanak, többségében felelősségtudat­ra, munkaszeretetre, jobbító szándékra enged következ­tetni. Mert miről is beszél például Oláh István, a vas- szerkezeti üzemből? Arról, hogy amilyen hatással van a környezet a fiatalokra, olyanná formálódik a visel­kedésük, gondolkodásmód­juk. S hogy a jó példa a legszebb szónál is többet ér. s ebben nagyon nagy a csa­lád felelőssége is. Hiányolja, hogy lassan elmaradnak a veteránokkal, régi munkás- mozgalmi harcosokkal való találkozók, beszélgetések, pe­dig az eszmei-politikai neve­lésben ezek nélkülözhetetle­nek. S aztán azzal fejezi be: kapjanak konkrét, felelős­ségteljes feladatokat a fia­talok. Olyanokat, melyek eredménye biztatást és len­dületet ad a továbbiakban ahhoz, hogy ne csak szemlé­lői, hanem valóban részesei legyenek a társadalom épí­tésének. S a fiatalember nem csu­pán a saját nevében be­szélt ... Tóth Ibolya S ok szó esik az utóbbi időben az államigazga­tási ügyintézésről, amely nem kis mértékben befolyásolja mindennapi köz­érzetünket. Egyes felmérések szerint — persze ezt aligha lehet pontos számokba fog­lalni — a tanácsok ország­szerte évente mintegy 20 millió ügyet intéznek. Vagyis gyakorlatilag minden magyar állampolgár megfordul ná­luk és sokan többször is. Az ügyintézés gyorsasága és szakszerűsége — tehát a két legfontosabb minőségi követelmény — területén az elmúlt években jól érzékel­hető volt az előrelépés. Or­szágszerte sorra alakultak az ügyfélszolgálati irodák, ame­lyek megkönnyítik a panasz- és más ügyek intézését. Egy­re több tanácsfiái válik min­dennapos gyakorlattá a rövi­dített ügyintézési határidők bevezetése, ami egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a különféle akták hetekig, hó­napokig a hivatal polcain po­rosodjanak. Igen sok tekin­tetben egyszerűsödtek az ál­lamigazgatási eljárásra vo­natkozó szabályok, s ennek következtében egyértelműen kevesebb lett a hivatalok munkájában a bürök.atikus eiem. Több új, az ügyfelek alapvető jogait, érdekeit vé­dő paragrafus is bekerült a törvénytárba. A tanácsi ügyintézés hét­köznapjaiban kedvsző válto­zásoknak lehetünk tehát ta­núi. A hatóságok sok te­kintetben egyre inkább egy hivatali szolgáltató szerve­zetre hasonlítanak. Nemrégi­ben az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága a törökszentmiklósi Városi Tanácsnál tanulmá­nyozta: milyen is ma egy minden tekintetben korszerű tanácsháza. Nos, itt minden lakossági ügyet egy helyen, a földszinti nagyteremben in­téznek, ami leginkább egy OTP-fiókra hasonlít. Az elő­adók kedvesek, szolgálatké­szek, a ügyfelek helyett az ügyiratokat küldözgetik. A gyár kapuján hirdetés. Esztergályost, lakatost, se­gédmunkást veszünk fel. A felvételi irodán ismerős ar­cok. Korábban itt végeztek, a vállalat szakmunkástanu­lóiként. — Belőled sem ' lesz em­ber! — jósolgatták két-há- í'om évvel ezelőtt az egyik­nek az idősebbek. A fiatalember akkor csak úgy a nyelve hegyéről vála- szolgatott. Később elment, most két év után visszajött. — Megszelídült — mond­ják. A termelőszövetkezet­ben még valami KlSZ-veze- tőségben is dolgozott. Talán ő csodálkozna legjobban, ha most régi önmagával kerül­ne szembe. Lám, milyen furcsa. De az is lehet, nem az élet furcsasága, csak más a kép­zelet, és más a valóság. Mert egyébként miért jönnének vissza azok, akik már másutt is ették az élet kenyerét?! Távol a termelő telephe­lyektől a gyár tanműhelye. Ha az embert nem világosí­tanák fel, még azt képzelné, ez egy önálló üzem, ahol harminc-ötven 14—17 éves fiatalembert alkalmaznak különleges munkára. A kis műhelyekben 18 eszterga, két marógép, egy gyalu, munkapadok. Rend, szerve­zett mozgás ... A tanulók, amennyire csak 'ehet, önállóan dolgoznak. A Az újszerű szervezeti fel­építés, a gondosan megterve­zett feladatmegosztás, a szemre is tetszetős külsősé­gek eredményeként az ügy­felek itt nem félve, tanács­talanul, hanem o'lenkezőleg: szívesen, jó érzéssel lépnek be a tanácsháza kapuján. Tudják, érzik, hogy ez a hi­vatal értük van, nekik dol­gozik. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az emberek számára kifejezet­ten öröm a tanácsházára jár­ni. Gondoljunk csak a sza­bálysértési ügyekre, ame­lyekben bizony büntetni is kell. S a szigorra éppen a szabályokat tiszteletben tar­tó többség védelmében van szükség. Mégis másként lép be az állampolgár a tanács­házára, ha érzi, hogy az elő­adó célja is ugyanaz, mint az övé: minél előbb igazsá­gosan rendezni az ügyet, nem hizlalni/nem lezárni az aktát. És itt már nem paragra­fusokról, előírásokról, hanem egy fontos szemléleti kérdés­ről van szó. Neveze.eseu ar­ról, hogy az ügyintéző van az ügyfélért és nem fordítva. Ez a felismerés persze már régen nem idegen állam- igazgatásunktól, de a gya­korlatban még nem mindig érezteti eléggé hatását. Még túlságosan is sok he­lyen tapasztalni, hogy az ügyintéző megfeledkezik ar­ról: az államigazgatás — szolgálat. Bizonyos esetekben a szigorra, a határozott fel­lépésre szükség lehet, de a tanácsi alkalmazott nem játszhat hatóságosdit, nem küldözgetheti, ugráltathatja ügyfelét, nem bánhat vele — vélt hatalmával vissza­élve — lekezelően. Ezzel ugyanis több kárt okoz a tanácsnak, mint amennyi hasznot a munkája jelent. M ert a tanácsi ügyintézés egyik legfőbb sajátos­sága, s egyben alap­vető követelménye, hogy az akták mögött mindig látni kell az embereket. Deák András műhelyek végében táblák, szemléltető ábrákkal. Dél­után egy órakor a tanuló- csoportok értékelésre gyűl­nek össze. — Tanár úr, a csoport na­pi feladatát elvégezte! —je­lent az ügyeletes, majd az oktató a jól dolgozókat meg­dicséri, az ügyetleneket, a kevésbé igyekvőket elma­rasztalja. A tanulók megelégedetten, egymást ugratva veszik tu­domásul, számukra itt a tanműhelyben ez a nap is véget ért. Várja őket a zu­hanyzóval ellátott öltöző, ahol mindenkinek külön szekrénye van. Azután, ha a tisztálkodással, öltözködéssel végeztek, az ebédlőben ott a pingpongasztal, a közelben a gyári klub. Valóban ideális hely, de hogy ez a paradi­csomi állapot mennyire szol­gálja az életre való felké­szülést, azon még folyik a vita ... * * * Legutóbb a pártszervezet taggyűlésén hangzott el — lombikbébiket nevelünk. Űj- ra vissza kell térni a régi gyakorlathoz. A szakmunkás- tanulónak a mester mellett a helye.' Attól tanulhat a leg­többet, közben megismerhe­ti a gyár műhelyeiben a ter­melőmunkát. Ha előbb nem, hát az utolsó évben meg kell szokniuk azt a környezetet, ahol majd dolgozni fognak. Tévéfilm a diétáról A cukorbetegeknek sugá­roz műsort a Magyar Tele­vízió december elsején az 1-es, és december 5-én a 2-es programban. Bemutatják a cukorbetegek diétás táplál­kozásáról szóló filmet, ame­lyet az Egészségügyi Minisz­térium és az Országos Egészségnevelési Intézet szakmai irányításával készí­tenek. A tízperces adásban a szakorvosok hangsúlyoz­zák: az előírt diétás táplál­kozás életbevágóan fontos a cukorbetegek számára, né­melyik cukorbetegnek keve­sebb gyógyszert kell hasz­nálnia, nincs szüksége in­zulinkezelésre, ha a diétás étrend szerint táplálkozik. Ismertetik a szénhidrát nél­küli, energiaszegény ételeket, italokat — hazai és külföldi termékeket —, amelyek ma már megvásárolhatók az élelmiszerboltokban. Felhív­ják a figyelmet a cukorbete­geknek ajánlott más élelmi­szerekre is. A televízióban elhangzó orvosi tanácsokat, a diétás készítmények beszerzésére és fogyasztására vonatkozó tá­jékoztatásokat nyomtatásban is közzé teszik. Az Egész­ségügyi, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Belkereskedelmi Miniszté­rium közös akciója során gondoskodik arról, hogy a diétázók megismerjék a szá­mukra készített élelmiszere­ket, s a hazai élelmiszeripar növelje ezek választékát és mennyiségét. Üj termék a többféle diétában alkalmaz­ható búzakorpa és -csíra, a szójaliszt, a kukoricaliszt és -dara, a cukor nélküli Deit üdítőital, az Arola nevű dié­tás üdítőital, a fruktózzal ízesített ostya. A következő évben megjelenik az üzle­tekben a magyar gyártmá­nyú diétás csokoládé, cukor­ka, fagylaltpor, a Budapesti Konzervgyár háromféle dié­tás ételkonzervet is gyárt maid. Megkezdik a kevés kalóriát tartalmazó marga­rin, a kevés laktóztartalmú teioor és ioghurt kísérleti előállítását is. A diétás ter­mékeket mindeevik ABC- áruház és általános élelmi­szerbolt árusítia maid. nem­csak az eddiff küeiölj- 540 üzlet Ám az oktatással foglalko­zóknak más a véleményük. Amikor a tanulókat a szak­munkások mellé állították, sokkal nehezebb volt a kép­zési, nevelési célkitűzéseknek eleget tenni. Legtöbbször a diák csak nézte, mit csinál a mester. Kevés idő jutott a gyakorlásra. Az új módszer — a tanulók a szakmunkás- vizsgáig a tanműhelyben maradnak — mellett szól, hogy a felszabadult szak­munkások így hamarabb érik el a termelésben a 100 százalékot. Egymás meggyőzése ezzel persze még korántsem feje­ződött be. Az viszont tény, hogy a gyár egyre többet fordít a szakmunkásképzés­re. Tavaly 1,7 millió forin­tért vásároltak gépeket a tanműhelybe. A tanulók há­rom forintért kapnak ebé­det, a harmadéveseket pe­dig már programozott ter­melésbe fogják. Természete­sen fizetés ellenében. Van, aki a szakmunkások telje­sítményének több mint 80 százalékát éri el. így, ha külön szerződést is kötöttek a gyárral, havonta akár 2 ezer 700 forintot is kereshet­nek. * * * — Hogy megéri-e?! —kér­dezzük Balogh Zoltán igaz­gatótól. — Másként nem lenne ér­telme — siet a válasszal. Az Alföldi Kőolajipari Gépgyárnak 1969-ben 390 dolgozója volt, 1980-ban 430. Ä szakmunkástanulók száma évek óta 50 körül mo­zog. Akárhogyan is forgatjuk, ha a végzett tanulók mind a gyárban maradtak volna, most kétszer annyian lenné­Egykor és most Q Szakmunkástanuló-élet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents