Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

1981. november 28., szombat 0 Számítógépes adatfeldolgozás Korszerű adatrögzítők segítik a munkát Fotó: Veress Erzsi A számítástechnika a jö­vő társadalmának, gazdasá­gának nélkülözhetetlen része lesz. Hazánkban már szinte valamennyi megyében — így nálunk is — működik szá­mítóközpont. Békéscsabán, a Kinizsi ut­cában befejezéséhez közele­dik a központ új székházá­nak építése. Az épület egy részében már javában folyik a számítógépes adatfeldolgo­zás. Az Állami Építőipari Vállalat munkásai most az irodaépületen dolgoznak, s ha az átadási határidőt tar­tani tudják, már januárban megkezdődhet az átköltözés. Azzal, hogy a különböző rész­legek nem szétszórtan, ha­nem egy székházban lesznek, egy területre kerülnek a ter­melésirányítók, lényegesen hatékonyabbá válik a mun­kaszervezés, s ezzel együtt a munka is. A vállalat feladatainak fon­tos része a megye területén működő üzemek, intézmé­nyek különféle adatainak szá­mítógépes feldolgozása. Me­gyénk jó néhány üzemében felismerték a számítástech­nika jelentőségét, s megbíz­ták a központot adataik rög­zítésével, feldolgozásával. Így a Mezőhegyesi Mezőgazdasá­gi Kombinát, a Békéscsabai Konzervgyár, a Békés me­gyei Vendéglátóipari Válla­lat, a ZÖLDÉRT és több más üzem adatainak rend­szeres feldolgozását végzik. A központ eddig néhány kivételtől eltekintve a vál­lalt határidőre tudta teljesí­teni a feladatokat, s tovább­ra is várja a népgazdaság bármely ágába tartozó vál­lalatok igényeinek jelentke­zését. A határidők betartásá­ban jelentős szerepe van an­nak, hogy korszerű számító- gépparkkal rendelkeznek. L. J. Agrometeorológiai előrejelzés A rövid ideig tartó tava- szias idő után ismét az év­szaknak megfelelő értékekre hűlt le a levegő. A talaj ned­vességtartalma nem tekint­hető szűkösnek, mégis a leg­több helyen alatta marad az évszakban szokásos értékek­nek. A szegényes őszi csapa­dék nem pótolta a nyári víz- veszteséget. Nedvességgel vi­szonylag legjobban ellátott terület az északkeleti ország­rész, itt az elmúlt őszi hóna­pokban is jelentős csapadék hullott, így a talaj nedves­ségtartalma ezen a területen a legkielégítőbb. A jelenlegi lehűlést a hét végén kisebb enyhülés vált­ja fel. Felhősebb lesz az idő, számottevő csapadékra nem számíthatunk. A jövő hét elején — esetleg már vasár­nap is — újabb lehűlés kez­dődik. Az éjszakai hőmérsék­letek mínusz 5 foknál kemé­nyebb hideget ígérnek, és esetenként megközelíthetik a mínusz 10 fokot is. Ez a hideg időszak tehát — vasárnaptól a jövő hét kö­zepéig — számos óvóintézke­dést tesz szükségessé a me­zőgazdaságban. A szabad föl­deken még kint levő, vala­mint a szabad ég alatt tárolt és gyengén hőszigetelt ter­ményeket komoly fagykárok veszélyeztetik. Védelmet nyújtó hótakaró, valószínű­nem képződik. A jövő hét közepétől, má­sodik felétől némileg enyhül az idő. A nappali hőmérsék­letek már fagypont felett lesznek, és meghaladhatják az 5 fokot is. naiHnBHnMBHnBMHBHI oldalak, messzebb lapos tetős új házak tucatjai, amitt egész városnegyed, betonke­verők, szállítószalagok, döm­perek, földgyaluk. S lám, váratlanul itt a tábor. Deszkabarakkok, rozoga tákolmányok. Egy nagyobb fabódéban lócák, asztalok, mint nálunk a régi falusi kocsmákban, elöl .söntésféle, körben idős férfi, előttük sör, gyümölcslé vagy kávé. Hall­gatag, magányos emberek. Itt pihentek le először azon a borzalmas éjszakán, vala­hol a köves, gazos, kiégett bokrok között, a „szépség és a szerelem istennője szige­tének” e nagyon nem ro­mantikus fennsíkján, több- ezredmagukkal. Aztán ké­sőbb sátrat is kaptak, enni­valót, ivóvizet, orvost, évek múltán fabarakkot, rendsze­res pénzsegélyt.,. Közben a fiatalok kiröppentek: eladó­nak, kifutónak, gépkocsive­zetőnek, kőművesnek, la­kást kaptak, elköltöztek. Szpanosz tárgyilagosan hoz­záteszi: a nemzetközi támo­gatás, a segélyek nélkül ez sohase valósult volna meg. AZ EGYIK ÖREGET, régi ismerősét, Gheorghiosz lszai- aszt biztatja: mondja csak el a „magyar kollégának”, ho­gyan élnek itt a táborban, mire fölcsillan az öreg sze­me, a jó magyar focistákat emlegeti, meg azt a híres magyart, aki megteremtette a ciprusi focizást, hogy is hívják ...? Pedig még né­hány éve írtak róla az újsá­gok, üzletet is nyitott Lefko- sziában ... Röstellem, nem ■■■■■■■■ tudtam megmondani, s csak később derült ki: Künsztler Józsi bácsiról van szó. Egyébként Lefkoszia nem más, mint Nicosia görög ne­ve, ők, soha másképp nem mondják. — Tíz acre földem volt — zökken vissza a mába —, narancs és citrom termett bőven, három fiammal együtt menekültünk Galini- ből, de ők már világgá men­tek, a legidősebb a legtávo­labbra, Ausztriába, én pe­dig itt, negyven font nyug­díjból morzsolgatom a na­pot ... Két odúval odább Maria Kapidou, nénivel beszélge­tünk, a sziget észak-keleti csücskéből. Komikebirből menekült, a fia rég meg­halt, még a háborúban, az unokája Londonban tudósí­tó, ő maga pedig hetven évé­vel már csak meghúzza ma­gát a tenyérnyi „házikóban” — van itt ágy, asztal, sámli, villanytűzhely, szegekre ag­gatva néhány edény..; ö már azt sohasem érti meg, miért lett földönfutó, mikor olyan szépen megvoltak a török szomszédokkal... Hogyan is értené. Magá­nyos óráiban a lábas és a palacsintasütő közt függő szentkép felé fordul, imád­kozik. A búcsúzó Szpanoszt, a kommunista újságírót „édes fiam”-nak szólítja. Bertalan Lajos (Következik: 3. Lüszisztrá- té, a béke sodrófás angyala.) Prőbaparlament a kombinátban Játékot ajánlok az öt fia­talembernek, méghozzá ko­moly játékot. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát szállítási üzemét képviselik majd a kombinát decemberi ifjúsági parlamentjén. Hall­juk hát a felszólalásokat: itt és most mind az öten szót kaphatnak. A titkár kezdi Az ajánlat egy pillanatra meglepi őket. Nézik egy­mást, azután Vincze Tibor gépkocsivezető, alapszerve­zeti KISZ-titkár összedör­zsöli tenyerét, és azt mond­ja: • — Akkor vágjunk bele, mert- van mit mondani. El­nézést, hogy a magam dol­gával kezdem, de mindjárt kiderül: miért? Amikor jó öt évvel ezelőtt ide kerül­tem, még Kovácsházáról kel­lett átjárnom, azután vett nagy lendületet itt Mezőhe­gyesen a lakásprogram, ami­ből a kombinát Oroszlánrészt vállalt. Negyvennégyen va­gyunk 30 év alattiak a szál­lításban, s az utóbbi két-há- rom évben tizenheten költöz­hettünk új, korszerű lakás­ba, újabb nyolc fiatal pedig most került a listára. Én ezt óriási dolognak tartom, sze­retném is javasolni, hogy adjunk jóval nagyobb pro­pagandát ennek a program­nak. Nem azért, hogy saját dicsőségünket hirdessük, ha­nem hogy próbálkozzanak meg vele másutt is. Végh Antalon a sor, aki három évvel ezelőtt lett az üzem autószerelője. — Mestér mellett / tanul­tam, és mondhatom, hogy társaim is sokat segítettek. Aki nálunk lesz ipari tanu­ló, annak nem kell a parla­menten arra panaszkodnia, hogy műhelyt söpörtetnek vele. Ha már a műhelynél tartok, annyit hadd mond­jak, hogy a megelőző parla­menten volt mit panaszkod­nunk az állapotokra, sok­szor még gumicsizmában sem lehetett bejutni, nem volt hol öltözködni, mosa­kodni. Érdemes most meg­nézni. Van étkezőhelyisé­günk, öltözőnk, mosdónk, ki­festették a műhelyt és föl- betonozták az udvart. Amivel én elégedetlen va­gyok, az az alkatrészellátás. Dolgozna az ember, mert tudja, hogy kell a gép, de csak áll tehetetlen, mivel nincs alkatrész. A fáradt- olajgyűjtésről nem is beszé­lek, kezdeményezések van­nak ugyan, de a megoldás valahogy nem az igazi! Ötletben nincs hiány Papp József gépjármű-elő­adó két éve dolgozik az üzemben: — Két év alatt mindent jól látni talán nem is le­het, egy-két észrevételhez azonban ennyi idő is elég. Szerintem a termelőmunká­val igazán nagy bajok nin­csenek. Idén is november 16-ra teljesítette üzemünk az egész évre előirányzott feladatait, úgy, hogy a ton­nakilométer tervezett 4,78 forintos önköltségét is sike­rült 38 fillérrel csökkenteni. Végh Antihoz csatlakozva, azonban azt is elmondhat­nám, hogy a javaslatok, jó ötletek valahogy nem elég gyorsan hasznosulnak. So­kat beszélünk az üzemi de­mokráciáról, de annak túl­zottan sok formalitása végül is elveszi az emberek ked­vét. Azután van itt egy má­sik dolog is: a kombinátban ma már több mint ezer fia­tal dolgozik, és mostanáig nem túl sok lehetőség adó­dott a kulturált szabad idő eltöltésére. Forgó Sándor ugyancsak gépkocsivezető, Orosházáról jött haza három évvel ez­előtt: — Megmondom őszintén, a lakásért jöttem, és nem bán­tam meg. Bár azt én is ér­zem, a „Szóljunk — ne szól­junk?” kérdés kapcsán, ami­ről Papp Jóska beszélt. Olyan még nem fordult elő, hogy valakinek baja lett volna abból, ha kritizál, az eredmény az más kérdés. Saját magáért nem szívesen szól az ember, de ha feláll a társa és előpanaszolja, hogy nem ért egyet a sze­mélygépkocsi-vezetők kerese­ti rendszerével, mert milyen alapon kap többet ugyan­azért a munkáért az, aki több éve sofőr, a másiknál — akkor bizony a tisztesség is úgy kívánja, hogy az em­ber mellé álljon. — Van azután más is — szögezi le Fégy verneki János gépkocsivezető, vigyázva, hogy sietségével a parlamen­táris szabályokat ne szegje meg. — Finomítani kell még a betakarítási versenyt, mert most együtt értékelik azt is, aki kisebb, meg aki nagyobb szerelvénnyel jár. Ennél is nagyobb gondnak tartom vi­szont, hogy a rakodásnál a Volán-járművek elsőbbséget élveznek, így a kombinát tu­lajdonképpen saját embereit kárhoztatja az idegenek mi­att hosszú várakozásokra, ál­lásidőkre, amivel a teljesít­mény, a kereset egyáltalán nem növekszik. Mi lesz a javaslatokkal? Pósa Istvánt, a kombinát KISZ-bizottságának titkárát kérem az összegzésre végül ezen a kis próbaparlamen­ten. Szívesen vállalja: — A szállítási üzem a kombinát szíve. Az üzemben megnőtt a fiatalok száma, amit itt elmondtak, az mind úgy igaz, ahogy szóltak ró­la. Az élet. és munkakörül­ményekben az elmúlt né­hány év valóban jelentős változást hozott, újabb nagy előrelépést a következő esz­tendő jelent, amikor átad­juk rendeltetésének az új szabad idős és művelődési centrumot. Parlamentünk te­hát szép eredményekről tár­gyalhat, ami nem jelenti azt, hogy nem marad tenniva­lónk. Minden, ami a kombi­nátban történik egyben szép községünk, Mezőhegyes sor­sát is befolyásolja, nemcsak a mi életünket. Tudja, érti ezt a fiatalok többsége is, azért veszi véleményüket is mindinkább komolyan a kombinát vezetősége is. Kőváry E. Péter Építőipari exportvállalkozás Mesterséges esők után... Leálltak a mezőgazdasági öntözőtelepek, véget ért az idei szezon. A csapadékellá­tás távolról sem volt egyen­letes a növénytermesztési idényben, emiatt a termelők bővebben öntöztek. Végleges adatok még nem állnak ren­delkezésre, de annyi már bi­zonyos, hogy az elmúlt évi­nél több mesterséges csapa­dékot kaptak a földek és az egy hektárra jutó víz meny- nyisége is meghaladta a ta­valyit. Az öntözés iránt megnöve­kedett érdeklődést jelzi az is, hogy a gazdaságok egész sor új telep beruházási mun­káihoz láttak hozzá. Az építőipari export fel­lendülését várja az NSZK- ban alapított vállalatának munkájától az ÉMEXPORT. A fővállalkozó vállalat je­lentős piaci kapcsolatokat épített már ki a Közel-Kele­ten és Nyugat-Európában, el­sősorban az NSZK-ban. Az utóbbi helyen számos iroda­ház, uszoda és szennyvíztisz­tító-telep kivitelezésében, épí­tésében vettek részt, jelenleg hidak felújításában és beton­elemek gyári előállításában is közreműködnek. Hasonló építési munkákat, persze jóval nagyobb mére­tekben, az NSZK-beli cégek is vállalnak külföldön, főleg a fejlődő államokban. A koo­perációval előnyösen bővít­hetők az ilyen jellegű vállal­kozások. Ennek érdekében alakult meg a közelmúltban az ÉMEXPORT tulajdonjo­gával az ÉMEX Generalbau GmbH. A vállalat működési területe az NSZK és Nyugat- Berlin, valamint harmadik piaci országok. Elsősorban szerkezeti építkezésekre vál­lalkoznak, ebben döntően a magyar építőipari kapacitás­ra számítanak, s az üzletkö­téseknél igyekeznek előmoz­dítani a magyar építőanyag­ipar közvetlen exportját is. Azt sem zárják ki, hogy épí­tőipari vállalatok és vállal­kozások társuljanak az NSZK-ban alapított céghez. Mintegy ezer hektáron rizs­telepi rekonstrukció kezdő­dött meg az idén. Korábban a gazdaságok a viszonylag gyenge jövedelmezőség miatt húzódoztak ettől, az idén kedvezőbbé vált közgazdasá­gi feltételek nyomán azon­ban hozzáláttak az elavult földrészek, területek fejlesz­téséhez, átalakításához. A re­konstrukcióval rende hozott rizstelepeken már gazdasá­gos lesz a termesztés: a kor­szerű elárasztásos módszere­ket alkalmazzák, és a gépe­sítést is megoldják. Központi pályázat alapján Békés megyében a kondorosi gazdaság 2000 hektáron léte­sít esőztetőtelepet. A munká­hoz állami támogatást kap­nak. Az országban többfelé dol­goznak öntözőtelep-fejleszté­si beruházásokon. A dán- "szentmiklósi gazdaságban 800 hektáron . a legkorszerűbb csöpögtetős öntözésre rendez­kednek be. Ez a gazdaság al­mát termeszt jó eredménnyel és a víz teljes hasznosításá­val. A MÁV záhonyi vasúti csomópontja Közép-Európa legna- gyobb átrakóállomása. A MÁV idei, mintegy százharminc- ötmillió tonnás áruforgalmának jelentős részét Záhonyban mozgatják meg, rakják át a Szovjetunióból érkező, illetve ide induló teherkocsikba. A képen: konténerterminál Eperjeske átrakóban (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Maria Kapidou néni (balról a második) és társai. A Sztav- rosz menekülttábor utolsó lakói (Fotó: A szerző felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents