Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-27 / 278. szám
1981, november 27,, péntek A Gyulai Tejporgyár új szociális létesítménnyel gazdagodik. A képen látható épületet a Gyulai Kislakásépítő Szövetkezet dolgozói építik, s várhatóan még ez évben átadják Fotó: Fazekas László Élelmiszer-eladók lesznek? Mindig voltak és vannak úgynevezett hiányszakmák. Nemigen lehet követni, egy- egy időszakban a közvélemény miért kiált ki „divatos” szakmának néhányat, s miért mellőzi a többit. Talán az is oka lehet ennek, hogy sokféle foglalkozás bújik meg szerényen a háttérben, jóllehet, ezek vonzereje éppúgy megvan, mint a divatszakmáké, csak hát kevesen tudnak róluk. Egy „hiányszakma” megismertetése volt a célja annak a csaknem egy évig tartó, átfogó pályaválasztási programnak, amelyet „Élelmiszer-eladót keresünk” címmel a Békés megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet hirdetett meg. A program — amelyet a szakemberek sikeresnek minősítettek — nemrégen befejeződött. Néhány „érintettel”, a békéscsabai 11-es számú Általános Iskola három nyolcadikos tanulójával beszélgettünk élményeikről. benyomásaikról. — Miért jelentkeztél erre a programra? — Már régen megfordult a fejemben, hogy eladó leszek, mert ezt találtam a leginkább hozzámillő szakmának. Aztán kíváncsi is voltam, milyen egy bolt belülről — mondta szégyenlős mosollyal Valyuch Mária. — Kezdetben kicsit bizonytalan voltam, de aztán határoztam: ezt a pályát választom. — Mi tetszett legjobban a foglalkozásokon, és mi volt a legnehezebb? \ 0 € „Űj tulajdonságokat fedeztem fel a gyerekekben” Fotó: Fazekas László — A matematika! — vágja rá gyorsan a kérdés második felére. — A legérdekesebb pedig a gyakorlat volt. A csomagolás, meg az, amikor kineveztek bennünket „eladónak”, és tárgyalni kellett a vevővel. — Biztos, hogy én nem leszek goromba eladó — állítja Zsilinszki Andrea. — Eddig is tudtam, milyen fontos ebben a szakmában az udvariasság, de ezt most még külön is a lelkünkre kötötték. — Hogy mi tetszett? — gondolkodik el a kedves, mosolygós kislány. — A legjobban nekem is a csomagolás. Olyan jó érzés, amikor szépen sikerül egy üveget, vagy egy bonbonos dobozt becsomagolni. Öröm, ha tetszik a vevőnek. Ok már döntöttek — Eredetileg is ezt a pályát választottad? — kérdezem Andreát, aki közepes tanuló. — Megfordult a fejemben, hogy óvónő leszek, de aztán letettem róla. Nagyon sok a jelentkező, ilyen tanulmányi eredménnyel nem lett volna esélyem — mondja felnőttes komolysággal. Aztán hozzáteszi: — Szeretem az embereket, és ebben a szakmában talán ez a legfontosabb. Kruzsicz Éva az élelmiszerszakma szeretetét otthonról hozta, hiszen az édesanyja szakácsnő. Bár négyes tanuló, nem akarja követni a nővére példáját, aki gimnáziumot, majd közgazdasági szakközépiskolát végzett, s most irodában dolgozik. A hosszú hajú, barna kislány őszinte: — Ügy hallottam, a közgé- be is már csak az ötösöket veszik fel, így nem sok esélyem lett volna. Meg aztán, nincs is kedvem annyi ideig tanulni. Ez alatt a pár hónap alatt, amíg a 100-asba jártunk, megszerettem az eladói szakmát. Legjobban az tetszett, amikor kimentünk a boltba, és figyelhettük az idősebbeket, meghallgathattuk a tanácsaikat. Még segítettünk is a munkában. Békéscsaba legmodernebb élelmiszer-áruházában, a 100-as ABC-ben tartották a foglalkozásokat. Vajon milyen elképzelésük van leendő munkahelyükről a lányoknak? Nem olyan egyértelmű, mint gondoltam. Akad aki nem a modemet, hanem a hagyományos kis üzletet választaná. — Talán a hangulata, a bensőségessége miatt — fogalmaz így a lányok helyett Somogyi Józsefné, az iskola pályaválasztási felelős pedagógusa. Azt is ő mondja el, hogy ebből az iskolából egyre többen akarnak szakmát tanulni. Hogy milyen szakmát, az részben a pályaválasztási programokon múlik. — A korábbi években is volt hasonló, csak vetélkedő formában ismerkedtek a gyerekek egy-egy szakmával. Az élelmiszer-eladó hiányszakmának számított, ezért indították ezt a megyei komplex programot. Véleményem szerint nagyon jól bevált! Tőlünk 14-en jelentkeztek, és 9-en döntöttek úgy, hogy élelmiszer-eladók lesznek. A program befejeződött, még hátra maradt egy vetélkedő: ezen dől el, hogy kit vesznek fel a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képző iskolába felvételi vizsga nélkül. —< Mit jelentettek ezek a foglalkozások a gyerekeknek és a pedagógusoknak? — érdeklődöm. — Kezdetben bizonytalanok voltak a gyerekek, de egy év után — azt hiszem — mindent másképp, reálisabban látnak. Régebben erre a szakmára a leggyengébb tanulók jelentkeztek. Ma már próbálkoznak sokan hármas, négyes eredménnyel. Nekem, mint pedagógusnak is hozott újat ez az alaposan megszervezett, jó program: új tulajdonságokat fedeztem fel a gyerekekben. És megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy más szakmákban is szükség lenne hasonló elméleti és gyakorlati áttekintésre. , Gubucz Katalin FÉNY és árnyék Szemben az új postával — Történt valami változás? — kérdezi Vágréti László, az SZMT munkavédelmi felügyelője Megyei György távközlési körzetmestertől. Mindketten tudják, miről van szó. Vágréti László Fűzi Lőrinccel, a SZOT munkavédelmi osztályának a főfelügyelőjével még nyár végén szemlét tartott a békéscsabai régi posta épületének abban a részében, amelyben a Békés megyei Távközlési Üzem kábelszerelőségének, valamint hálózatépítő csoportjának az elhelyezési körlete van. Sok hiányosságot álla- pitottak meg, amiről tájékoztatták a munkahelyi vezetőket, köztük Békefi Isf vánt, a békéscsabai I-es számú postahivatal helyettes vezetőjét és Szilágyi István- nét, aki a Szegedi Postaigazgatóság szb-tagja. Ök ígéretet tettek arra, hogy soron kívül intézkednek a megfelelő elhelyezési körlet kialakítására. A körzetmester nem kön- törfalaz: — Minden a régi, pedig itt a tél. Szétnézünk a hálózatépítő és -szerelő csoporthoz tartozó helyiségekben, amelyek kicsik és alacsonyak is. A falak nedvesek, hullik róluk a vakolat, rosszak az ablakok, az ajtók, az egyik helyen a konnektor kilóg a falból, az olajkályha csöve négy helyiségen — köztük a raktáron — át vezet a kéménybe. Minden elhanyagolt, piszkos. Az emberek a szabadban dolgoznak, és ide jönnének étkezni, tisztálkodni, télen melegedni. A körülmények azonban erre nem nyújtanak lehetőséget. A dolgozók sokszor szóvá tették, de nem történt változás. A kábelszerelőknek egy nagy és egy kis szobájuk van, amely pihenőhelyül, étkezőül, melegedőül és tisztálkodóul szolgál.' Benkovics János kábelszerelő éppen kezet akar mosni, de kiderül, Öregek napja Okányban (Tudósítónktól) A magára maradt, tehetetlen emberekről való gondoskodás egyik szép példája a szociális otthonokban való elhelyezésük. Az Okányban működő szociális otthonnak 86 lakója van. Az intézmény vezetése a lehetőségekhez képest igyekszik a lakók ellátásán túlmenően otthonias körülményeket teremteni. Knnek érdekében évente több alkalomhogy nincs meleg víz. A falakról és a mennyezetről itt is válik le a vakolat, a parkett korhadt, a fűtőtest hideg, az ablakok rendkívül elhanyagoltak. Papp Imre kábelszerelő 19 éve dolgozik a postán, és a budapesti központi üzemből egy éve került ide. A következőket mondja: — Először nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy ilyen is létezik. De remélem, hogy rendeződik a dolog. Szabó László négy éve kábelszerelő. ö így vélekedik az itteni helyzetről: — A munka érdekes, szeretem a mesterségem. Ez köt ide. Bízom abban, hogy előbb-utóbb az elhelyezésünk is megfelelő lesz. A régi posta épületével szemben van az új, ahol — bárki láthatja — ragyogóak a munka- és a szociális körülmények. Az utóbbi a fény, az előbbi az árnyék. Többen dolgoznak a fényben, de az árnyék éppen azokra vetítődik, akik piszkos helyen, sokszor aknában szerelnek, vagy éppen árkot ásnak. Ha rövid, átmeneti időről lenne szó, megértené az ember. De kétéves már az új posta, és itt semmi változás nem történt. Pedig — meggyőződtünk róla — van üres helyiség a régi posta épületében, amit csak rendbe kellene hozatni. Békefi István tájékoztatása szerint a Szegedi Posta- igazgatóságon már két éve készül az épület átalakítási és felújítási terve. A kivitelezési munkák még a télen elkezdődnek. Azt azonban nem tudja, hogy mikor fejeződnek be. És azt sem, hogy az udvar hátsó szegletében meghúzódó alacsony kis épület (ami valamikor a postalovak istállója volt) tatarozására mikor kerül sor. Ilyen rossz körülmények ma már sehol nincsenek. Ennek halogatás nélkül véget kell vetni. Pásztor Béla mai rendeznek ünnepséget valamilyen eseményhez kapcsolva. November 19-én tartották az öregek napját, melyen természetesen részt vettek az otthon fiatalabb lakói és az intézmény nyugdíjas dolgozói is. Marton Jánosné, az intézmény megbízott vezetője a megjelenteket és az intézmény főkönyvelőjét nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötte. Az ünnepség második felében került sor az úttörők műsorára, majd a helyi Haladás Tsz eiterazenekarának a bemutatkozására. Komlósi Sándor Szeghalom állategészségügyi helyzete A szeghalmi Nagyközségi Tanács felmérést készített a nagyközség állategészségügyi helyzetéről. A vizsgálat szerint az elmúlt két évben járványosán jelentkező fertőző betegség nem fordult elő Szeghalmon. Az állategészségügyi munka zömét a szórványosan jelentkező betegségek gyógykezelése, a megelőző oltások végzése és a vonatkozó egészségügyi szabályok betartásának, végrehajtásának ellenőrzése tette ki. A községben három állatorvos, négy felcser, illetve állategészségőr dolgozik. Az állami gazdaságban 6 ezer számosállat tartozik az üzemi állatorvoshoz, az ideális 1500 helyett. Munkáját az is nehezíti, hogy az üzem széttagolt, és az egyes egységek nagy távolságra vannak egymástól. A Sárréti Tsz-ben kedvezőbb a helyzet, itt 1400 számosállat ellátásáról kell gondoskodni az állatorvosnak. A körzeti állatorvosikor számosállat-létszáma pedig 1700, a körzeti állatorvosnak azonban még a hatósági munkák jelentős részét is el kell látni. A tapasztalatok összegzése után elmondható, hogy a legtöbb megbetegedést a tartási, takarmányozási és elhelyezési hiányosságok okozták, amelyeket a jövőben meg kell szüntetni. Rekorder volánosok Rekordtávot vezetett az ajkai Volán két gépkocsivezetője, Töreki Ernő és Ben- ke Sándor, egy Rába motorral felszerelt autóbusszal: 1975 márciusától több mint 630 ezer kilométert tettek meg, anélkül, hogy a motort ki kellett volna cserélni, vagy nagyjavítani. Ez idő alatt megtakarítottak 25 ezer liter gázolajat, s a normánál még most is 14—15 százalékkal kevesebbet fogyaszt járművük. A két ajkai gépkocsivezető úgy tervezi, hogy legalább 700 ezer kilométert megtesznek az IK 266-os típusú Rába Diesel-motorral. Ciprus — még most is „zátonyon”? Forró ősz, O józan számvetések LARNAKA REPÜLŐTERÉN éjszaka fél kettőkor landol a TU—154-es, s lent a betonon, ahogy ténylegesen „földre érünk”, egy ismeretlen férfi lép hozzám, nevemen szólít, közli, hogy hamarosan indulunk Nicosiába. Külsejéről és jellegzetes angol kiejtéséből ítélve görögnek vélem, így stílszerűen a görög „efhariszto” — köszönöm — az első szó Ciprus földjén, amit kiejtek1. Ütőn a főváros felé arra gondolok: jó lenne kiülni a tengerpartra a csodálatoscsillagos mediterrán ég alá, bámulni a „túlsó part”, Szíria, Libanon, Izrael, Egyiptom felé, hisz itt van Bejrút 197 kilométerre, Haifa 240- re... * * * A VELENCEI FALLAL körülvett óváros felé induló túrabusz a kora délutáni órákban szedi össze utasait a szállókból. Mellesleg a turista cég neve is olyan természetesen „klasszikus”, mint a kávézóké, mulatóké: „Achilles Tours Ltd.” A hőség máris 30 fok körüli, de a busz klímaberendezéssel van ellátva, s az érdekes látnivalók várják a turistáA szigetország térképe kát. Mennék velük, de nekem már az első állomáson, a „Famagusztai kapu” előtt ki kell szállnom. Alig egy ugrás ide a Paleolagosz út, a falakon belül, ott pedig az a magas lakótömb, amelynek' a tetejéről messze virít az a négy betű: EDEK, dr. Vasszosz Lisszaridesz pártja nevének rövidítése. * * * Irodaszobák, egyikben egy rokonszenves külsejű fiatalember, újság kefelevonatával. A pártlap: a Nea — Az Üjság — vezető publicistája, Benősz Prentzasz, s mire belemélyednénk a ciprusi és
