Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

I 1981. november 18«, szerda f Szomszédolás I-------:_________________________________1 O ÉLMAGYARORSZÁB Egyenlő elbánás. A „Vé­ső” gyárban egységes bünte­tésig rendszer érvényes. Ha a gyári labdarúgócsapat tagjai ímmel-ámmal játszanak, vagy megszegik' a sportolók számára előírt életrendet... akkor két hónapra eltiltják őket igazgatóhelyettesi tiszt­ségükből, és a legalsóbb ka­tegóriába tartozó lakatossá minősítik át őket. Raktár az ég alatt. Magyar szakemberek1 tanulmányúton jártak a Mercedes egyik gyárában. Kérdezték, hogyan történik a készletgazdálko­dás. A vendéglátók nem ér­tették. Mi fán terem az? — kérdeztek vissza; Aztán ki­derült, náluk az alapanyagot 11 órakor odaszállítják, le­rakják a gyártósor végére, 12-kor összeszerelik, fél egy­kor továbbszállítják. S arra, hogy mi a helyzet az Ikarus szegedi gyárában, arról a fő­mérnök így vélekedik: „Ha pontosabban érkeznének- a szállítmányok..., ha nem kellene rátartással rendel­ni..., mert most gyakran bele kell számolni már ren­deléskor a késedelmet, a mi­nőségi hibákat. De Telihay László szerint itt, átmenetileg az is kész­letgazdálkodási katasztrófát okozna, ha egyik napról a másikra mindenki pontosan és kiváló minőségben szállí­taná, amivel a megrendelő­nek1 tartozik... iC MOUUUjAI ICUíOQtUtl "NAPÚI hasonló érdeklődésű fiatalok találkozására, tapasztalat- cseréjére, módszertani segít­séget is kíván nyújtani a he­lyi diáklapok, és iskolarádi­ók tizenéves szerkesztőinek. CSONGSiO * marii HÍRLAP Lentkerekes egerek. KeSe aláírással a következő ver­sike jelent meg a lap 11-i számában: „Kerekes Ede lentkerekes egeret vett. Ezt szeretne ren­geteg gyerek, de keveset ren­deltek. Kerekes Emese eseng: — Ne menjetek1 el, gyerekek, egerem megfelezem. Etel el se menne, de zen­gek ellenkezve: — Gyere, lesz neked ege­red! — Nekem ez kell! — Gyere, gyere! Ne vedd el! Lentkereke’s helyett emezt lessed! Eleven egered lesz neked!” Segélyállomások a lakóte­lepeken. Hajdú megye kü­lönböző területein már ed­dig is nagy sikerrel üzemel­tek a Magyar Autóklub me­gyei szervezete által üze­meltetett mini segélyállomá­sok. Az autóklub debreceni műszaki állománya most a megyeszékhely nagy lakóte­lepein megnyitja ezeket a szerelőműhelyeket, ahol a klubtagok1 a kisebb javítá­sokon kívül *a hidegindítás­hoz is segítséget kaphatnák. A nyugdíjas csikós. „...ígé­retet tettek neki, nem állták, most már nem kell! Mert nem tűri el, hogy becsapják. Térdre kényszerítette a be­tegség, de a fejét nem haj­lítja meg. Őrajta senki se szánakozzon! Inkább ki se teszi a lábát az utcára. Pusztai ember. Tartása van!” Gyere menjünk korizni. A DMVSC nagyerdei műjégpá­lyája márt két hete fogadja a vendégeket, és március vé­géig állandó sportolási lehe­tőséget biztosít fiataloknak és öregeknek egyaránt. Bár hivatalos jeges szakosztály még mindig nincs a megyé­ben, a korcsolyázás tömeg­sporttá válása mégis nagy lépcsőkkel halad előre Deb­recenben. / Sajtóklub a Kölcsey Mű­velődési Központban. A megyei művelődési központ az idén újra indítja a tizen­éves fiatalok részére szerve­zett sajtóklubot. A klub azon túl, hogy lehetőséget teremt „Koronával koronázzák”. Készül a szegedi tv-stúdió új néprajzi filmje. Rözsnyai Aladár rendező-operatőr mondja: „A téma érdekes, izgalmas. Olyan szellemi kin­cseket örökítünk meg fil­münkön, amelyet népünk múltja, szellemi néprajza, népköltészete iránt érdeklő­dők megkülönböztetett fi­gyelme kísér. Ez a munka beillik1 abba a néprajzi so­rozatba, amelyet évekkel ez­előtt kezdtünk készíteni. Szép ház, sok hibával című írásában J. Szóráth Gyula, egy nem éppen jól sikerült csongrádi ház lakóiról ír. Idézet riportjából: „Sokan irigyelték Csongrádon négy éve azokat a szerencséseket, akik1 az Iskola utca 2. számú házban kaptak lakást. A vá­ros legszebb helyén, legesz- tétikusabb épületében. A har­madik emeleten lakó Pitrik Béla most így fogalmaz: „Feleségem sírt a boldog­ságtól, .amikor megkaptuk a lakást. Azóta már az elkese­redéstől sír...” Mi lesz veled szegedi ifjú­sági napok? A részsikerek ellenére a SZÍN rendezői ki­fulladtak. Elfogytak az ötle­tek, amelyek tovább éltethet­nék a fesztivált. Sokat dol­goztak, azonban reményeik nem váltak be, ami kedvüket szegte. Elvégre, 15 éve min­dig ugyanazt teszik, egyfor­ma programok1, hasonló ren­dezvények. Belefáradtak.-SZOLNOK MEGYEI Jó fog, jó egészség. Fásti Katalin a fogszuvasodás megelőzéséről íj. Többek kö­zött megállapítja: az egyik legfontosabb teendő, féléven­ként rendszeresen ellenőriz­tessük fogainkat. Ajánlott az erőteljes rágás, hiszen nem használjuk1 eleget fogainkat. Rágjünk sárgarépát, karalá­bét, retket, kenyérhéjat, al­mát stb. A székláb sem lehet akár­milyen. Komyik Kálmán a Tisza Bútorgyár szolnoki üzemének asztalosa. Szalag mellett dolgozik, és a kérdés­re, hogy ehhez a munkához miért kellett szakmunkás- vizsgát letennie, ‘ így vála­szolt : — „Ezt már más is kérdezte, mondván, hogy a szakmunkásokat futószalag mellé állítani annyi, mint a szobrászművészt széklábak készítésére szorítani. Én ez­zel nem értek egyet. Az al­katrészek összeállítása nagy figyelmet kíván. Az ajtók nem lóghatnak1, a fiókok nem szorulhatnak be, a csap­pantyúk nem lötyöghetnek. És mindez elsősorban raj­tunk múlik” — mondotta. A . falu legszebb fiúja, lá­nya, akár a mesében, egy­másra talált, összeházasod­tak, majd mindkettő tovább szerette önmagát. És hogyan, hogyan nem, az önszerelmet fokozatosan felváltotta a tréfák korszaka. A férj ára­mot vezetett a kilincsbe. Ki­békülésképpen neje túrósle­pényt sütött, és belőle hár­mat reggelire tálalt párjá­nak. A töltelék között két Taxin lapult. A férjnek a gyárig ötször kellett leszáll­nia a kerékpárról. Nem cso­da, hogy néhány nap múlva a fürdőszoba alig nyitott aj­tajáról az asszony vállára esett az olajkályha műanyag tepsije, fekete absztrakt mintákat pingálva a rózsás hálóingre. Szerencse, mielőtt a tréfalavina szó szerint ha­lálosra fordult volna, elvál­tak. Összeállította: Lovász Sándor Leszkó Mihály és felesége, Bottá Dukát Ilona 60 éve kötöt­tek házasságot. Gyémántlakodalmukat az évfordulón, novem­ber 14-én, szombaton tartották meg Békéscsabán, Győri ut­cai lakásukban. A szép jubileum alkalmából gyermekeik, unokáik, dédunokáik köszöntötték őket Fotó: Plavecz Pál Miről ir a Társadalmi Szemle novemberi száma? Vezető helyen közli a fo­lyóirat Katona István A konszolidáció és a megúju­lás fő vonásai című cikkét, amely az MSZMP létrejötté­nek negyedszázados évfordu­lóján az újjászületett párt politikájának alapelveiről, harcainak tanulságairól szól. A cikket három, személyes hangvételű interjú teszi még teljesebbé: Bakó Ágnessel, Brutyó Jánossal és Kállai Gyulával az ellenforradalom­ról és a konszolidációról be­szélget Sánta Ilona. Milyen intézkedések szük­ségesek egy jól működő la­kásgazdálkodási szisztéma létrehozásához? — Erre a körkérdésre válaszol nyolc olyan szakember, aki hiva- talból-hivatásból foglalkozik a lakásgazdálkodás kérdései­vel. Egyéni véleményüket tükröző válaszaik áttekintést nyújtanak a jelenlegi fonto­sabb koncepciókról. Kozma Ferenc tanulmánya mély analízist ad az alkotó munka és az innováció ösz- szefüggéseiről, új oldalról világítja meg e fontos prob­lémakört. A napjainkban szé­les körű érdeklődést kiváltó intézkedésekről, a kisválla­latok kiterjesztéséről, lehető­ségeiről és korlátáiról íft részletes ismertető-magya­rázó cikket Bossányi Katalin. Három vezető pártmunkás­sal arról beszélget Csikós János, hogy milyen új kö­vetelmények és törekvések tapasztalhatók a kádermun­kában mai körülményeink és jövő feladataink szempont­jából. Az Egyesült Államok külpolitikájának belső — el­sősorban gazdasági — indí­tékaiba világít be mélyen Patkó Imre cikke. Orosházi öregdiákok sporttalálkozója (Tudósítónktól) Az -orosházi Táncsics Gimná­zium öregdiákjainak ötödik sporttalálkozóját rendezték meg a napokban. Ezúttal az 1955.— 1962. között végzett hajdani ta­nulók jöttek össze a7 ország minden részéből. Volt tanáruk, Glózik Pál testnevelő jelenlété­ben délután a gimnáziumban emlékeztek a régi sportsikerek­re, beszélgettek a sport szerepé­ről, majd a Hotel Alföldben rendezett vacsoránál elevenítet­ték fel a máig nem fakuló atlé­tikai és tornaversenyek, labda­rúgó- és kosárlabda-mérkőzések izgalmas mozzanatait. Néhányan — bár negyvenen felül vannak —, nem versenyszerűen, de ma is rendszeresen sportolnak, töb­ben a sport területén dolgoztak, vagy dolgoznak jelenleg is. A jól sikerült sporttalálkozó résztvevői elhatározták, hogy a későbbiekben is korcsoporton­ként — 1948.-1954., illetve 1955.— 1962., között érettségizettek — kétévenként találkoznak egy­mással. Koszorús Oszkár 11 kitüntetett: Az idős asszony az ágy­ból kelt fel. — Nem érzem jól magam — mentegetőzik. A nyáron történtek érdeklik? A ne­vem, azt.ne írja le! Itt élek közöttük. — Az Általi szőlőskertben szedtem a zöldbabot. Tudja, én már hamar elfáradok. Gondoltam, szedek egy ki­csit most, azután meg hol­nap is. Alig láttam a mun­kához, amikor 14—17 éves suhancok rohantak felém. Szőlőkaró volt a vállukon. Segítsünk, öreganyám? — kérdezték. De nem is érde­kelte azokat, mit gondolok én, tövestül tépték ki a ba­bot, az uborkát... — Azóta nem jártam kint. Mondom is az apjuknak, ha kimegy oda — persze nincs ott már semmi, nem is tu­dom, miért jár ki még min­dig —, vigyél magaddal ka­pát is! * * * Szőlőnek nyoma sincs. Az Általi szőlőskertben a pusz­tulás látványa fogad. A ker­tek többsége műveletlen. Azon a szeptemberi délelőt1 tön, amikor a sarkadi ta­nácselnökkel arra jártunk, csak egyetlen tulajdonossal találkoztunk össze. — Innen már évek óta nem jutott érett gyümölcs az asztalra — mondja Seres András, és óvatosan, mintha félne valamitől, körbenéz. — Lelopták a cigányok, a galy­lyakat télen eltüzelték. A fát mentem most, legalább az maradjon az enyém. A csőszt elüldözték, megfe­nyegették. Az egykor virágzó gyü­mölcsös mellett a község szeméttelepe. A falu szélé­re telepedettek turkálóhe­lye. Félig lebontott épüle­tek, az egykori dögtemető. A fát, a cserepet, a tégla egy részét ellopkodták, A tettes ismeretlen. A Mohácsi család feje ke­resgélni, guberálni indul. Oldalán unokájával vagy talán dédunokájával? Nem tartja azt számon senki, azt sem, hogy a gyerek hányad­szor járja a másodikat, hogy végre megtanulja a betűve­tést. — Elnök elvtárs — állítja meg Mohácsi nagy alázato­san a tanácselnököt. — A fe­leségem mondja, hogy meg­kapjuk a 10 ezer forintot... — Miféle 10 ezer forintot? — néz meglepetten Jakó Ist­ván az öregre. — Én azt mondtam' a feleségének, te­gyen félre havonta ezer fo­rintot, így majd csak lesz év végére 10 ezer forintjuk, amivel már tudnak valami­hez k^deni. — No, de elnök úr! — igyekszik még jobban a ta­nácselnök kegyeibe férkőzni. — Miből tegyük mi azt fél­re, és mikor lesz nekünk há­zunk? Dr. Hankó Mihály Szülei feles bérlők voltak, hat holdat kaptak földosz­táskor, s ha nehezen boldo­gultak is, mindent megtet­tek, hogy fiaik tanulhassa­nak. Az idősebb, Mihály az ókígyósi mezőgazdasági kö­zépiskolában érettségizett 1949-ben, és úgy döntött, hogy saját lábára áll. A csa­bai ÁFÉSZ adminisztrátora lett, de könyvelősködött a csanádapácai fogyasztási szö­vetkezetnél is. A szövetkeze­ti mozgalomnak az ÁFÉSZ- ek voltak ez idő tájt az iga­zi központjai, itt érlelődött meg Hankó Mihályban is a gondolat, hogy felvételét ké­ri a pártba. Katonai szolgálatát követő­en 1957-től ismét Békéscsa­bán dolgozik: először a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályának szövetkezetpoli­tikai csoportvezetőjeként, majd a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársaként vesz részt a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztésében. Ezt a tevékenységet 1964-től a szeghalmi járási pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetőjeként folytat­ja 1969-ig, közben-a-Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­met végzi. Ha ma visszatekint élet- útján, azt tudja megállapí­tani, hogy sorsát mindig is a munka, meg a tanulás ha­tározta meg. Diplomásként már a Palotási Állami Gaz­daságban találjuk baromfi­ágazat-vezetőként. Itt kere­sik meg a békéscsabai Lenin Tsz meg a város vezetői is: hazahívják. így lesz a Lenin Tsz elnöke. Tíz éve alatt a tsz megkétszerezi vagyonát és termelését, miközben az egy tagra jutó átlagrészese­dés 217 százalékkal nő. Az elnököt egyre inkább jól képzett szakemberek veszik körül. Tanul hát_ maga is: mérnöki továbbképzéseken vesz részt, elvégzi a marxiz­mus—leninizmus esti egye­tem szakosítóját, majd 1980- ban az agráregyetemen dok­torál. Közben egy ciklusban országgyűlési képviselő, je­lenleg pedig a városi párt- bizottság és a végrehajtó bi­zottság tagja, de dolgozik a tsz-szövetség és az agrártu­dományi egyesület vezetősé­gében is. Most november 7-én a Munka Érdemrend arany fo­kozata arra az életútra tette fel a koronát, amelynek ál­lomásait eddig olyan kitün­tetések jelezték, mint a mun­kásőrségtől kapott Szolgálati Érdemérem, meg az emlék­érem, a mezőgazdaság kivá­ló dolgozója, a kiváló tsz- tag, a MAE aranykoszorús jelvénye és a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetése. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi Turizmus gyógynövénykúrával Az utóbbi években világszerte megnövekedett az érdeklődés a gyógynövények iránt a gyógyszeriparban és az orvos- tudományokban egyaránt. Bul­gária Európa egyik leggazda­gabb gyógynövénytermő vidéke. Az országban mintegy 3200 fajta gyógynövény terem, s közülük 350 rendkívül nagy gyógyhatás- sal rendelkezik. A bolgár gyógyfüvek Jótékony hatásának hire elterjedt a vi­lágban. Ma ezeket a gyógynö­vényeket 50 ország vásárolja, s egyre több túrista érdeklődik a híres gyógynövénykúrák iránt. Ezért a7 állami turisztikai bi­zottság fontos feladatának tekin­ti a legújabb üdülési forma, a gyógynövénykúrával egybekö­tött túristautak megszervezését. A tanácselnök, most már' felháborodottan: — Mennyivel tartozik ma­ga az OTP-nek? Nem emlék­szik? Na, majd én elmon­dom’ 250 ezer forint köl­csönt kapott. Valameddig fel is építette a házát. Az­után lebontotta, és az anya­got mind eladta. Igaz?! — Nem igaz, azazhogy igaz ... De kellett a pénz. Most meg mihez kezdjünk? Nem élhetünk ilyen körül­mények között. Legalább valami bontási anyagot ad­janak, hogy rátegyük az alapra, mert az ugye beton­ból készült. — Megmondtam! Ha lesz pénz, megkapják az anyagot. Érti már?! — Igen, értem, elnök úr — vonul dicstelenül Mohá­csi a szemétrakások felé. * * * Tózug. Néhány száz mé­terre a község központjától ott díszük Losó Katalin „mé­zeskalácsháza”. Engedély nélküli építkezés. Losó csa­ládjával együtt Sülysápról költözött ide, egy romos ház­ba, amely azóta összedőlt. . Helyett? építették a putrit. A család feje harminc nap­ja vonult be. Hat hónapot kapott. Az asszony alkalmi munkából tartja fenn magát. — A tanács eljárást indí­tott az engedély nélküli építkezésért. Ha viszont azt akarjuk, hogy Losóék kiköl­tözzenek, lakást kell előbb biztosítanunk. Sajnos, sok az ehhez hasonló eset — panaszolja a tanácselnök. Sarkadon 1970-től fokoza­tosan számolták fel az egy­kor hírhedt „Párizst”, a put­rinegyedet. A cigánycsalá­doknak lehetőséget, pénzt, telket, építőanyagot, eseten­ként kész házat adtak, hogy meggyorsítsák beilleszkedé­süket a társadalomba. így a kölcsön folyósításakor még az se volt feltétel, vissza tudják-e azt fizetni. A régi telep helyett, sajnos, új szü­letett. Az állandó muhkaviszony- nyal nem rendelkezők ma mindennapos vendégei a hi­vataloknak. Kölcsönt, építő­anyagot, segélyt kémek, mi­közben napjaikat csavargás­sal, kocsmázással töltik. A tarthatatlan viszony visz- szaélést, bűnözést szül. * * * Hihetetlenül hangzó tör­ténetek keringenek. De való­ban. hihetetlenek? Magam is meggyőződhettem, hogy Sar­kadon vannak utcák, ahon­nan a gyermekek, a szülők kíséretében járnak az iskolá­ba. Szilágyi Sándor, az 1. számú általános iskola igaz­gatója : — kezdetben mi magunk sem akartuk elhinni. A té­nyek azo.nban bennünket is meggyőztek. Néhány család gyermekei uralkodnak a töb- bieken, elveszik társaik tíz­óraiját, tankönyveit, sőt pénzt követelnek. Nemrég derült fény arra, hogy né­hány iskolásunk rendszere­sen „adót fizetett” egy ci­gánygyerekekből álló kisebb csoportnak, amelynek tagjai fenyegetéssel, veréssel fé­lemlítették meg, kényszerí­tették hallgatásra őket. ' — Hogy meddig tarthat ez, és meddig fajulhat, nem tudjuk. De, amíg ezek a gye­rekek a szülők biztatására lophatnak, zsarolhatnak, csavaroghatnak, az ABC-ben a kávédaráló alá piszkolhat- nak, addig aligha várható

Next

/
Thumbnails
Contents