Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

1981. november 18., szerda A fák is fekve halnak meg Néhány pillanat, és az útra zuhan a hatalmas nyárfa Piros tárcsa lendül ma­gasba a csanádapácai út szé­lén. A gépkocsik lefékeznek és az útpadkára húzódnak. A hatalmas nyárfára kötél csa­varodik, felvijjog a motoros fűrész, az emberek a kötél­nek feszülnek, és a fa egy reccsenés után az úttestre zuhan keresztbe. Kovács László, az Erdőgazdálkodási Közös Vállalkozás főmérnö­ke az óráját nézi. Az embe­rek szakavatott mozdulattal gallyazzák le a hatalmas fát. 180-an másodperc kellett ahhoz, hogy a rönkök szét­darabolva az út mellé ke­rüljenek. Zöld tárcsa lendül, a gépkocsik folytathatják út­jukat. változás. Az iskola lehetősé* gei kevésnek bizonyulnak. * * * A bisztró előtt cigánycsa­lád. Egy 10 éves lány ciga­rettázik, üveget dobál. Ma elfelejtett iskolába menni. A tanácselnök láttán többen is kijönek a helyiségből, ötvös István nemrég „szerelt le”. — Elnök úr, segítsen! Nem akarnak felvenni a Szellőző Művekhez — pana­szolja. — Dolgozott már ott? — Kétszer, háromszor... — A munkakönyvében hány bejegyzés van? — Alig néhány. — Az első munkakönyvé? — Nem, a második. — Na látja, ezért nem áll­nak magával szóba! — De a 'feleségem most várja a harmadik gyereket! — fogja a fiatalember ri- mánkodóra. — És mi a biztosíték, ha felveszik valahová, ott is ma­rad dolgozni? — Most biztos, hogy úgy lesz, csak segítsen! S azután jönnek, sorban a többiek. Kérnek és kéreget- nek. * * * A nagyközségi pártbizott­ság titkára, Kesztyűs Lajos, szomorúan legyint. — Már magam sem tudom, mit tehetnénk. Egy időben a vállalatok nem akarták a rendszeres munkahelyváltoz­tatókat felvenni. Akkor töb- bedmagammal azt magyaráz­tam: miért kell őket mégis alkalmazni. A végén már én magam irányítottam a je­lentkezőket. Voltak minden­napos vendégeim. Az ered­mény lehangoló. Nekik csak munkakönyvi bejegyzésre, a vállalatoknak viszont ál­landó dolgozókra, nem mun­— Sok vád ért már ben­nünket — mondja a főmér­nök —, hogy kivágjuk az élő fákat az út mentén. Sokan már a környezetvédelem el­lenségének kiáltottak ki. Pe­dig így nem igaz. Az a hely­zet, hogy ezek a fák útban vannak az útkorszerűsítés miatt, arról nem is szólva, hogy balesetveszélyesek. Te­hát mindenképpen ki kell őket vágni. A dolog másik oldala pedig, hogy csak rö­vid ideig maradnak kopárak az utak, hiszen a korszerű­sítés után azonnal beültetjük új csemetékkel. A vállalat 10 évvel ezelőtt kakerülőkre van szükségük. Tavaly a Szellőző Művek az általános iskolát el nem vég­zetteknek kívánt egy osz­tályt szervezni, hogy a gye­rekek néhány év alatt szak­munkás-bizonyítványhoz jus­sanak. A,szülők egyet sem engedtek el, pedig kollégiu­mot is biztosíthattunk volna. A községben 45 cigánycsa­lád kap rendszeresen se­gélyt. A munkaképes korúak 30 százaléka rendelkezik ál­landó jövedelemforrással, munkahellyel. Hogy a nem dolgozóknak honnan van mégis pénzük? Csak sejteni lehet. Az viszont tény: a kocsmákat estéről estére lá­togatók többségének nincs munkahelye. Ráadásul a szó­rakozóhelyeken mindennapo­sak a verekedések ... I * * * — A félelem légkörében élünk. És lényegében tehetet­lenek vagyunk. — fogad Gellény Gábor, a Pelikán étterem vezetője. — Ez itt, ahol dolgozunk, a község la­kóinak szemében „Chicagö”, veszélyes hely. Erről tanús­kodnak azok a fiatal pincé­rek is, akik tanúként rend­szeresen vendégei a tárgyaló- termeknek, részesei a nyílt- és burkolt fenyegetéseknek. — A részegeket is kényte­lenek vagyunk kiszolgálni. Ha nem tesszük, belénk köt­nek. Nincs, aki megvédjen bennünket. — mondja félsze­gen az egyik felszolgáló. A sarkadiak tucatjával is­mernek történeteket hivata­los személyek elleni erőszak­ról, olyan fenyegetésekről, amelyeket követően a felje­lentő jobbnak látja feljelen­tését visszavonni, következ­mények nélkül maradt lopá­sokról stb. Bizonyára túlzá­sok is vannak ezekben a vé­o alakult, főleg azzal a céllal, hogy a termelőszövetkezetek fásítási igényeit kielégítse. Persze nemcsak ez az egyet­len feladatuk. A telepítés, erdőfelújítás mellett foglal­koznak csemetetermeléssel és fakitermeléssel is. Az idén kezdtek hozzá 89 hektárnyi új erdőtelepítéshez. Körös- tárcsán 32, Újkígyóson 16, Füzesgyarmaton 16, Ecsegfal- ván 7 hektáron telepítenek új erdőt a termelőszövetke­zeteknek. Ebből 48 hektáron a vállalat saját kivitelezésé­ben készíti el, a többit a ter­melőszövetkezetek végzik. Sarkadon a Lenin Termelő- szövetkezetben mintegy 21 hektáron erdőfelújítást foly­tat, Gyulaváriban 8, a bé­késcsabai Szabadság Terme­lőszövetkezetben pedig 7 hektáron, jövőre összesen 40 hektár erdőt újítanak ^él. A Gyulavári közelében le­vő csemetekertjükben újfaj­ta nemes nyárt szeretnének nevelni. Ez az OP—229-es fajta, amely a többi nyárfá­val ellentétben sokkal ellen- állóbb a növényi kártevők­kel szemben. Ebből mintegy 30 ezret szeretnének jövőre ültetni. Tavasszal 30 ezer ne­mes nyárt, 5 ezer tölgyet, 250 gömbakácot, most az őszi hónapokban pedig 150 ezer akáccsemetét, 50 ezer kőrist és 2 ezer gömbakácot adott a csemetekert. Persze nemcsak kitermelik, ültet­nek is helyükbe. Jövőre 100 ezer kőrist, 150 ezer akácot, és 100 ezer tölgyet ültetnek a kertbe. Az idei tervükben 2 ezer köbméter fa kitermelése szerepel. Ezt várhatóan túl­teljesítik éppúgy, mint az árbevételüket, amely az idei évre 5 millió 200 ezer forint volt. Nyereségük vár­hatóan megközelíti a félmil­lió forintot. Amint arról már szó volt, a KPM-nek telje­sítenek nagyobb mennyiségű munkákat, az utak fásítását és azok karbantartását. A jövő évben a megye északi részében, Zsadány, Okány, Vésztő térségében mintegy 10 km-nyi út menti fásítást valósítanak meg. B. O. leményekben, de a lényege, sajnos, igaz. * * * Idézet a sarkadi Nagyköz­ségi Tanács 1980. decemberi ülésére készült beszámoló­ból: „Sarkadon vannak olyan lakosok, akik nap mint nap megsértik a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait. Hatósági szemé­lyeket sértegetnek, tettlegesen bántalmaznak. Zsebelések, besurranó lopások, tyúklo­pások, kiskorúak felbiztatása a lopásra, garázdaság, vere­kedés, leütés, nemi erőszak, súlyos testi sértésből bekö­vetkező halál, dögevés- és feldolgozás terheli számláju­kat, részben büntetlenül. Az Általi zártkertet már tönkre­tették. Most a Vasút utcai zártkert van soron ... A köz- biztonság alacsony szintje vonzza a büntetett előéletű állampolgárokat.” A nyugtalanító jelenségek­hez fűzi magyarázatul a ta­nácselnök. — Állandó lakásbejelentő­vel mintegy 800 cigány él Sarkadon, de ennél már jó­val többen telepedtek le itt. Az ország különböző részé­ről idevándoroltak java ré­szének még ideiglenes beje­lentője sincs. * * * A sarkadi helyzet nem ál­talános, de előítéletektől mentes rendezése nem vá­rathat magára sokáig. A helyzet veszélyes. Egyik ol­dalon a nekikeseredés, má­sik oldalon az „úgyse tör­ténhet bajom” szemlélet sú­lyos konfliktusokhoz vezet­het. Van bizonyíték — sze­rencsére —, hogy a dolgok alakulásának nem ez a tör­vényszerű rendje. Kepenyes János (Folytatjuk) Aki Mezőkovácsházán az Egyesült Villamosgépgyár helyi üzemrésze előtt megy el, egy hirdetőtáblára lesz figyelmes, melyen nagy be­tűkkel ez áll: Munkásfelvé­tel!... S aztán a felsorolás, milyen munkakörökbe ke­resnek dolgozókat. A munkaerőhiány okairól, a megoldás lehetőségeiről beszélgettünk Kovács József üzemvezetővel. * * * — A munkaerőhiány idén áprilisban kezdődött. Ekkor kezdődött a termelés az új üzemrészünkben, s felhívá­sunk ellenére nagyon keve­sen érdeklődtek a munkale­hetőségek iránt. Hogy mi­ért? Az itteni fiatalok köré­ben elterjedt az a szemlélet, hogy akinek érettségije van, az már íróasztalt is követel magának, nem hajlandó be­állni a gép mögé. Pedig az íróasztal mögül jóval keve­sebb pénzt visznek haza, mint amennyit itt kereshet­nének. Üzemünkben kicse­réltük a régi, elavult gépe­ket, most már korszerű, új gépeink vannak, csak az a baj, hogy nincs aki dolgoz­zon rajtuk. Sokan inkább a termelőszövetkezetbe men­nek, mert ott jobban fizet­nek. Pedig mi is igyekszünk anyagilag egyre jobban ösz­tönözni az embereket. Akik már hosszabb ideje dolgoz­nak itt, az órabérük gyak­ran a húsz forintot is meg­haladja, ami ma még nem mondható túl gyakorinak. Május óta alig jöttek egy- néhányan ide dolgozni. Szük­ségünk lenne marós, eszter­gályos és még jó néhány munkakörben dolgozókra. Bízunk benne, hogy a követ­kező év elejére megoldódik ez a gondunk. A továbbiakban az itt fo­lyó munkáról, a következő időszak terveiről tájékozta­tott az üzem vezetője: — Fő profilunk a 4 és 6 amperes erősáramú relék al­katrészeinek gyártása. Eze­ket a reléket svájci licenc alapján készítjük. 1982 má­sodik felétől nemcsak egyes alkatrészeket szeretnénk gyártani, hanem teljes mér­tékben üzemen belül kíván­juk előállítani a reléket. Tervek szerint évente 600 ezer darabot készítünk majd. A reléken kívül jelentős a kapcsolóelemek gyártása, ezekből jövőre több mint há­romszázezret szeretnénk elő­állítani. A kapcsolóelemeket a, Szovjetunióba szállított daruk kezelőülésébe építik be. Az üzem termelési érté­ke évente százmillió forint körül mozog. A jelenlegi öt­A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet autószervizének Március 15. Szocialista Bri­gádja 1976-ban szocialista szerződést kötött a szarvasi óvónőképző intézettel. A szerződésben vállalta a bri­gád, hogy az óvónőképző ud­varán létesítendő KRESZ- parkhoz a műtárgyakat, for­galomirányító lámpákat el­készíti, valamint a közlekedő járművek karbantartását fo­lyamatosan elvégzi — társa­dalmi munkában. Az előb­biek adták az ötletet, hogy a brigád nagyérdemű vál­lalásai között a szakmájukba illő, a közlekedés biztonságát szolgáló elképzeléseit, való­ra váltsa, s' évente két alka­lommal megrendezze munka­időn kívül, ingyenesen a közlekedésbiztonsági napo­kat. * Az autószerviz vonzási körzetéhez tartozó járművek jelentős részét, az őszi esőzé­sek, a járhatatlan földutak miatt üzembentartói télre le­állítják. Ezért a tavaszi in­duláshoz ad segítséget az, hogy járműveik közlekedés­éves terv célkitűzései között szerepel az is, hogy szeret­nénk üzemünket gyárrá ala­kítani. Ehhez azonban szük­ségünk ^enne néhány maga­sabb képzettségű szakem­berre. Sajos, az ő toborzá­suk legalább olyan nehéz, mint a segédmunkásoké. m * * * Az üzemvezető állítását igazolja az is, hogy már két hete olvashatjuk a Népújság­ban a következő hirdetést: „Gépipari nagyvállalat Bé­kés megyei üzemébe műsza­ki és számvitel főiskolai vagy egyetemi végzettséggel ren­delkező dolgozót vesz fel.” A hirdetésre eddig csupán egy szakember jelentkezett... Az üzemvezető tájékozta­tása után arra kerestük a választ, miben látják a mun­kaerőhiány okait a másik ol­dalról, hogyan vélekednek a munkakörülményekről a dol­gozók­Trajer Gizella 4 éve dol­gozik az üzemben. Korábban két munkahelye volt mór. Itt azonban — úgy érzi — meg­találta a számítását, elége­dett a munkakörülmények­kel. Havi fizetése 2000—2500 forint között mozog, 12 fo­rintos órabére van. — Én szerintem azért nem nagyon jönnek ide dolgozni az emberek, mert kevés a pénz. Máshol ennél többet is megadnak — mondta. Az üzemben elég nagy a fiatalok, különösen a fiúk aránya. Közülük való Gyüre Tibor esztergályos is, aki még alig 18 éves. — Hogy miért jöttem ide dolgozni ? Mezőhegyesen végeztem a szakmunkáskép­ző iskolát, s korábban már voltam itt az üzemben gya­korlaton. Nem idegen tehát biztonsági berendezéseit át­vizsgálják, és azokat beállít­ják. Először 1979 tavaszán tar­tottak közlekedésbiztonsági napokat. Két nap alatt 180 járművet vizsgáltak át, és tapasztalataik szerint a vizs­gált járművek 2/3-ának fény­szóróit és több mint felén más természetű állításokat végeztek el 72 ezer forint értékben. Az esetlege? hibák kijavítására felhívták a tu­lajdonosok figyelmét. Tavaly már 220 járművet vizsgáltak át, és kiterjesztet­ték a vizsgálatot a környe­zetvédelmi, valamint az energiagazdálkodás szem­pontjából oly fdntos füst­gázmérésre, ahol a vizsgált járművek több mint 90 szá­zaléka korrigálásra szorult. A végzett munka értéke el­érte a 88 ezer forintot. Az idén bevezette a brigád a vizsgálatot a motorkerék­párokra is: 32 motorkerék­párt és 255 személygépkocsit vizsgáltak át és állítottak be. Tapasztalat, hogy a helyes a hely, megszerettem az em­bereket, s a munkát is. Meg aztán helyben van, hiszen én is kovácsházi vagyok. Most esztergályosként dolgozom; mondták a főnökeim, hogy menjek gimnáziumba, de ne­kem nincs se kedvem, s azt hiszem képességem se hozzá. Talán majd később, van még rá időm. — A mai fiatalok már mindannyian tanulni szeret-, nének. Főiskola, égyetem — ez tetszik nekik — kezdi Kovács Ferencné betanított munkás. — Az én fiam is a főiskolán tanul Mezőtúron. Mások itt az emberek is, mint nagyobb városban. Min­denkinek ott van a kert, a jószág, s az asszonyok is inkább otthon maradnak hí­zót nevelni, kertet kapálni, nem szeretik a kötött mun­kaidőt. Nekünk is van ott­hon nyolc malacunk, meg egy nagy kertünk, sok mun­ka van vele. * * * Mi lehet tehát a munka­erőhiány oka? Kevés a fize­tés? Nemrégiben» emelték az órabéreket, a dolgozók át­lagfizetése háromezer forint. Nem jók a munkakörülmé­nyek? Üj gépeken, a mun­kások véleménye szerint is jó körülmények között dol­goznak ... Bízunk benne, hogy a jövő nemcsak választ ad a kérdés­re, hanem enyhíti is az üzem munkaerőgondjait. értékekre való beállítás az előző évekhez képest is szük­séges, s az évenkéti ellenőr­zés indokolt volt. Ez évben a végzett társadalmi munka értéke eddig elérte a 106 950 forintot. A Békés megyei Közleke­désbiztonsági Tanács elnök­sége is elismerően fogadta a brigád és a szerviz dolgozói­nak a közlekedés biztonságá­ért kifejtett munkáját, azt oklevéllel, illetve pénzjuta­lommal honorálta. A szerviz dolgozóinak szándéka, hogy a továbbiakban is folytatják ezt a munkát. Az idén a mozgássérültek világévében, de a továbbiakban is, ha a mozgássérültek igénybe ve­szik fizető szolgáltatásaikat, soron kívüliséget biztosíta­nak, részükre megrendelés nélkül, ingyen ellenőrzik, be­állítják a járműveik közle­kedésbiztonsági berendezé­seit. Ezzel is fokozni kíván­ják az erre rászorultak biz­tonságosabb közúti közleke­dését. Sz. A. Lipták Judit Korszerű gépek segítik a munkát Fotó: Veress Erzsi Eredményes kezdeményezés Szarvason Brigád a közlekedés biztonságáért

Next

/
Thumbnails
Contents