Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

1981. november 15., vasárnap o Holland kazán Orosházán Szerelők ég és föld között Gyulán megvalósítani az úgynevezett „féléjszakás” világítást. Ez azt jelenti, hogy a kétizzós utcai lám­pákban este tíz órakor az egyik izzót kikapcsoljuk. Így több millió forintos energia­megtakarítást érhetünk majd el. A békéscsabai ta­nács már megbízott a sze­relési munkával, s szeret­nénk azt a következő év vé­géig befejezni. Idén március utolsó nap­jaiban kezdtek hozzá az üzemigazgatóság szakembe­rei a Gyula—Elek közötti gerincvezeték cseréjéhez. Erre azért volt szükség, mert meglevő vezeték már nem tudta kielégíteni az egyre növekvő igényeket. A csaknem 11 kilométer hosz- szú, 20 kilowattos vezeték építése november 12-én be­fejeződött. Az építést lassí­totta, hogy közben a korábbi vezetéket is le kellett bonta­ni. Az átadás előtt egy nappal, amikor a kinn dolgozó mun­kásokat meglátogattuk, már alig két kilométer hosszú vezeték szerelése volt hát­ra. Noha korszerű eszközök segítették a munkát, még­sem volt az könnyű ebben a csípős, őszi hidegben. Mikor megálltunk mellettük, ép­pen egy betonoszlopot emel­tek a helyére daru segítségé­vel. Mi már dideregtünk a hidegtől, de ahogyan ők mondták, most még csak „istenes” az idő, sokkal rosz- szabb lesz, ha majd térdig sárba süllyedve vagy ke­mény fagyban, hófúvásban kell csinálni az amúgy sem könnyű munkát. És teszik ezt havi négyezer forintért. Egyikük tréfásan meg is je­gyezte : — Az a baj, hogy túl ma­gasan van a tető, s nem tu­dunk jól befűteni; no, de nyáron majd könnyebb lesz. A gerincvezeték építése i982-ben az Elek—Két egy há­za közötti szakaszon folytató­dik tovább. Lipták Judit Helyére került a betonoszlop Fotó: Veress Erzsi Munkavédelmi őrhálózat a battonyai Petőfi Tsz-ben Kazánt vásárolt az Oros­házi KAZÉP. Ez a hír egy kicsit úgy hangzik', mintha valaki a tengerbe hordaná a vizet — legalábbis azok szá­mára, akik ismerik a szövet­kezet tevékenységét. Hiszen — végül is — az ország egyik legnagyobb kazángyár­tó szövetkezetéről van szó, ahol az elmúlt évben fejező­dött be a nagyszabású re­konstrukció, és ugrásszerű­en nőtt a termelés. Persze, a KAZÉP nem azért vásárolt kazánt, hogy azzal fűtse épü­leteit, hanem egy licencet vett, egy olyan típusét, mely még hiányzott a gyártmány- választékból. NAGYOBB HATÉKONYSÁG Hogy a KAZÉP eddig el­jutott, az jórészt az energia­takarékosságnak köszönhető. A Thermopress kazánok na­gyon jó hatásfokúak, ezért az energiaracionalizálási alapból komoly összeget kap­tak gyártásfejlesztésre, hogy minél több takarékos kazán legyen az országban, és meg lehessen szüntetni az impor­tot. A pénzt rekordidő alatt felhasználta a KAZÉP, el­készültek a beruházások, és azonnal termelni is kezdtek. Teljesítették tehát, amit vál­laltak, de érte őket egy örömteli meglepetés: az új gépek, berendezések terme­lékenysége nagyobb volt a számítottnál, ezért a haté­konyság is jobban javult, mint várták. Megtehették volna, hogy a többletet fel­élve néhány_évig kényelme­sen dolgozgatnak, de más utat választották: elhatároz­ták, hogy a típusválaszték bővítésére megvásárolják egy új kazántípus licencét, és ezt a kazánt többletberuházás nélkül, a jelenlegi eszközök­kel fogják gyártani. Ma Magyarországon főleg olyan kazánok készülnek, melyek működési elvükben nagyon hasonlítanak a Ther- mopresshez. Lényegük, a zsáktűztér és a kis víztér. Ennek a megoldásnak na­gyon sok az előnye, de meg vannak a korlátái is. Ahol folyamatosan, nagy terhelést kell kiállniuk a kazánoknak. ott jobb az úgynevezett há- romhuzamú, nagy vízterű tí­pus. Ilyet nálunk1 nem gyár­tanak, a szükségletet tőkés importból lehet csak kielé­gíteni. Ezért született —ala­pos konzultáció után — a döntés: körül kell nézni a jó hírű kazángyártóknál, és hosszú fejlesztés helyett tő­lük célszerű megvenni a li­cencet. SZIGORÚ FELTÉTELEK Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt határoztak a licencvásárlásról, és rögtön 14 szocialista és tőkés or­szágbeli kazángyártótól kér­tek ajánlatot. A hazai gya­korlatban szokatlan módon már az ajánlatkéréskor szi­gorú feltételeket szabtak: le­gyen elég a gyártáshoz a szövetkezet jelenlegi műsza­ki felkészültsége. Csak a leg­modernebb típus jöhet szó­ba, olyan, amilyet az eladó jelenleg is gyárt. Fontos ki­kötés volt hogy a kazán új műszaki megoldásokat is tartalmazzon. Gyártható le­gyen hazai anyagokból, és ne kelljen hozzá több import anyag, mint a jelenlegi Ther- mopressekhez. Végül na­gyon fontos feltétel volt az is, hogy a kazán minden megkötöttség nélkül bárme­lyik piacon értékesíthető le­gyen. Az ajánlatok sorra-rendre megérkeztek a KAZÉP-hez, és többségük már az első rostán kihullott. Négy cég maradt versenyben, két oszt­rák, egy dán, és egy hol­land. Az ő ajánlatuk sem volt elsőre megfelelő, na­gyon alábecsülték a szövet­kezet műszaki színvonalát, és ezért meglehetősen primitív konstrukciókat ajánlottak. A tévhitek eloszlatására egy üzemlátogatásra hívták' meg őket, ezután új ajánlatokat tettek. Ezek közül az egyi­ket viszonylagos elavultsága miatt vetették el, a másiknak magas volt az importhánya­da, a harmadik drágán ad­ta a licencet, és ráadásul csak a belföldi értékesítés­hez járult volna hozzá, így végül a holland Bronswerk mellett döntöttek. Ez a cég a világ egyik legismertebb kazángyártója, és nemcsak a kazánt adta el, hanem ez­zel együtt a tüzeléstechnikát is. Műszakilag és gazdasági­lag megfelelőnek tűnt az ajánlat, de a konkrét tár­gyalásokra még várni kel­lett. A bürokrácia malmai lassan őröltek, és a tárgya­lások' engedélyezése tovább tartott, mint a licencvásár­lás műszaki előkészítése és a döntéshozatal együttesen. Főleg az okozott gondot, hogy az engedélyezők sem voltak tisztában a KAZÉP le­hetőségeivel, de ők mégany- nyi fáradságot sem vettek, hogy Budapestről Orosházá­ra látogassanak. No, de végül is megkap­ták az engedélyt, a további ügyintézéshez pedig a szak­hatóságok és a NIKEX Kül­kereskedelmi Vállalat min­den támogatást megadtak. LEFOGYASZTOTT BERENDEZÉS A tárgyalások sikeresen le­zajlottak, és a KAZÉP ma már a Bronswerk birtoko­sának vallhatja magát. Meg­kapták az 1,5, a 3 és a négytonnás óránkénti gőzho­zamú, 12 bar nyomású ka­zán gyártási jogát, ezeknek’ az alacsony nyomású válto­zatát és a licenc alkalmazza a forróvizes és melegvizes, valamint az olaj- és földgáz- tüzelésű változatok gyártási jogát is. összesen tehát hu- szonnégyféle kazán licencét kapták meg nem egészen két­millió forintért. De hiába jó a kazán és hiába van meg a licenc a gyártáshoz, nem elég mind­ez, hanem engedély is kell. Ezt az engedélyt viszont nem is olyan egyszerű megkapni, mert a Bronswerk-kazánok alaposan eltérnek' a magyar kazántól. Ráadásul az elté­rések legnagyobbrészt azok­ból a műszaki újdonságokból következnek, ami miatt a KAZÉP megvásárolta a li­cencet. A magyar szabvány­ban előírtnál lényegesen vé­konyabb, könnyebb anyagok­ból készül, mintegy 40 szá­zalékkal kisebb a súlya, mintha a hazai előírások sze­rint terveznék. Szilárdsága, üzembiztonsága a számító- gépes szilárdsági tervezés eredményeképp mégis egyen­értékű a hazai típusokéval. A korszerű tervezési mód­szert és a bizonyítottan be­vált műszaki újdonságokat méltányolta az Állami Ener­getikai és Energiabiztonság­technikai Felügyelet, és meg­adta a szabvány alóli men­tességet, sőt a tapasztalato­kat felhasználva, valószínű­leg a szabványt is megvál­toztatják majd. Könnyű be­látni ennek1 az óriási jelen­tőségét, hiszen a jelenlegi anyagpazarlás alaposan ront­ja termékeink versenyképes­ségét a világban. Surányi András, elnök még a protokolláris forma­ságra, a szerződés ünnepé­lyes aláírására készül, de közben a szövetkezet műsza­ki gárdája már a gyártás beindításán fáradozik. Jövő­re már kapható lesz a Bronswerk—KAZÉP-kazán, bemutatják' a BNV-n, az első három darabot pedig a Békéscsabai Hűtőház re­konstrukciójához szállítják. Emellett exportajánlatokat tesznek komplett berendezé­sek szállítására is, és a jól csengő márkanév hatására nagyon komoly az érdeklő­dés. Az üzlet máris beindult, és nem kétséges, hogy a li- cencdíj hamar visszatérül, már csak azért is, mert a Bronswerk' — bár erről nem volt szó a szerződésben — kazánrészegységeket kíván vásárolni Orosházáról. De a KAZÉP hasznán túlmenően a népgazdaság is nagyon jól jár ezzel a licencvásárlással. Az új kazánok üzemi ha­tásfoka 89 százalékos és ez tekintélyes kőolaj-megtaka­rítást tesz lehetővé. Az pe­dig ma már közhely, hogy az olaj minden cseppje ara­nyat ér. Lónyai László Mindannyian bosszanko­dunk, ha sötétben botorká­lunk hazafelé, mert nem égnek az utcai lámpák; avagy lakásunkban nem ég a villany. Ilyen és hasonló gondjaink megelőzésében és a hibák elhárításában siet segítségünkre az áramszol­gáltató vállalat. A DÉMÁSZ Békéscsabai Üzemigazgatóságának két fontos tevékenységi területe van. Az üzemviteli osztály alapvető feladata az energia; szolgáltatás; a hálózatsze­relési osztály pedig a külön­féle villanyszerelési mun­kálatokat végzi el. Az osz­tály vezetőjét, Kelemen Sán­dort arról kérdeztük, meny­nyiben változtak a munka- körülmények az utóbbi 10— 15 évben. « — Az egyik lényeges vál­tozás a munkásszállításban következett be. A hatvanas években még szobát bérel­tünk dolgozóinknak azon a területen, ahol éppen munka volt. Ma már mindannyiu- kat naponta hazaszállítjuk. Szerelőink közül elég sok a vidéki: Kondorosra, Sar­kadkeresztúrra, Békésre szállítjuk őket. Jelentős fej­lődés következett be techni­kai eszközeinkben is. Nap­jainkban már daruk, emelő­gépek, markolók segítik munkánkat. — Sajnos, dolgozóink ét­keztetését nem tudjuk meg­oldani — kapcsolódik a be­szélgetésbe Leszkó Pál kivi­telezési csoportvezető. — Sa­ját maguknak kell ebédet hozniuk; erre havonta több mint négyszáz forintot fize­tünk nekik. Gyakran akado­zik az anyagellátás is. A Dunai Vasmű több esetben nagy késéssel szállította a megrendelt betonoszlopokat, s így nem tudtuk folytatni a megkezdett szerelést. Az energiatakarékosságra mi is egyre több figyelmet fordí­tunk. A következő években szeretnénk Békéscsabán és Befejezés előtt a betakarítás A néhány napja beköszöntött esős, hűvös időjárás ellenére vál­tozatlanul kedvező megyénkben a mezőgazdasági munkák állása. A cukorrépának eddig 97 szá­zalékát szedték fel az üzemek, egyetlen gazdaságban sincs már számottevő mennyiség a föld­ben. A répát az átvételig sokan prizmákba rakva tárolják a táb­lák szélén, az átvétel így várha­tóan tovább tart, mint maga a betakarítás. Több szövetkezet be­fejezte már a kukoricatörést is, az egész megyében már csak a termőterület hat százaléka vár kombájnolásra. Még jobb a hely­zet a hibridkukorica-vetőmagnál, 1-2 százaléka van hátra. Ahol befejezték a betakarítást, a gé­peket a szántásra irányítják át. A 225 ezer hektárnyi tavaszi ve­tésű növény őszi szántásának ed­dig 65 százalékával végeztek. m. sz. zs. (Tudósítónktól) A battonyai Petőfi Tsz ve­zetői nagy gondot fordítanak a munka- és munkásvéde­lemre. A munkavédelmi fel­adatok még hatékonyabb megvalósítására létrehozták a munkavédelmi őrhálózatot. A különböző üzemegysé­gekben dolgozó 9 társadalmi aktívából álló csoport a mun­kája mellett a munkavédelmi őrszolgálatot is ellátja. A munka végzéséhez szükséges oktatásuk megtörtént. A munkavédelmi őrjelvényt, az igazolványokat és a munka- védelmi őrnaplót november 13-án vették át. Feladatuk: a saját munkaterületükön a munkavédelmi szabályok megtartásának figyelemmel kísérése, operatív beavatko­zás a szabályok megszegőivel szemben, valamint javaslatté­tel a termelőszövetkezet ve­zetése felé a munkavédelmi lehetőségek javítására. Mun­kájukat a tsz-vezetői az er­kölcsi elismerés mellett sze­rény tiszteletdíjjal jutalmaz­Bulik Pál kell termelnie. A legfőbb a kenyérgabona volt, de meg­szabták a cukorrépa és a gyapot vetésterületét is. Ez utóbbi nem sokat adott, ahogy Kolozsi Ferenc mond­ja: kész ráfizetés volt ez a meleg éghajlatot igénylő kul­túra. Fillérekért szolgáltatták be a hízókat, a marhahúst, tojást, tejet. Búzából pedig fejenként 220 kilót és a ve­tőmagnak valót hagyhatták meg. Első fiának születése nem csak az öröm miatt em­lékezetes : — Nem akartuk, hogy be­zárjanak a beszolgáltatás el­maradása miatt, ezért min­den erőnket megfeszítve dol­goztunk. 1953-ban a takar- mányhiányhiány miatt még­is elapasztott az egyik tehe­nünk. Még száztíz liter tejet kellett volna bevinnünk. Nem tehettünk mást, bagóért, 900 forintért eladtuk az állatot, hogy befizethessük az adót. Utólag már be lehet valla­ni: Kolozsi Ferenc is a feke­tevágók titkos táborába lé­pett. Hogy az állat ne adjon ki hangot, az ólban csapta fejbe. A nehéz munka meg­kívánta a jó ételt, az energia­dús táplálkozást. Hogy akko­riban mennyi pénzből élt a család, nem lehet kimutatni. Ették, ami éppen volt, nem­igen jártak a henteshez. Közben ismét fordult a po­litikai helyzet. Az ellenfor­radalom után jó évek jöttek a parasztságra. Megszűnt a beszolgáltatás. Kolozsiéknál szépen termett a föld, hoza­mát szabadon értékesíthették. Csak a búzát adták el, a töb­bi terményből állatokat ne­veltek, hogy az értékesebb húsért magasabb árat kapja­nak. Még mindig a kétszobás, konyhás kis tanyán éltek. Fej­lődésüket leginkább egy jó termésből vásárolt telepes rá­dió jelképezte. A világossá­got petróleumlámpa szolgál­tatta, háztartási gépekről szó sem lehetett. És, ahogy az ország más részeiben, a remetei tanyá­kon is megjelentek a tsz­szervező agitátorok. Az apai örökséggel és egy kis vásá­rolt földdel együtt már négy holdra nőtt Kolozsi Ferenc vagyona. Nem tagadja, fájt a szíve megválni tőle. De nem tudtak mit csinálni, hiszen látták, hogy „ez a dolgok rendje.” — A feleségem volt leg­jobban megijedve, ríttak az öreg szülők is — emlékszik vissza. — Aztán 1959. decem­ber 22-én aláírtam a belépé­si nyilatkozatot. Most azt mondom, bár tíz évvel ko­rábban aláírtuk volna, nem nyomorogtunk volna olyan sokat. Beadtam a négy hold földet, a két lovat, két tehe­net, és a gazdasági felszere­léseket. Aznap este az iskolában tartotta alakuló ülését az új tsz. Az elnök, Sebestyén Já­nos gazda lett. A rákövetke­ző év januárjában választot­ták meg a vezetőséget. Az ottlakó tanyasi nép a jó gaz­da hírében álló Kolozsi Fe­rencet kívánta növényter­mesztési brigádvezetőnek: — Nem nagyon akartam vállalni — mondja —, de a remetei tanyások nagyon akarták, ezért feleltem igent. M. Szabó Zsuzsa (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents