Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

1981. november 15., vasárnap UHillMTd Mindenki lesz nyugdíjas ügyintézés a Békés megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnál Békés megye több, mint 430 ezer lakója közül a nyugdíjasok száma megköze­líti a 88 ezret. Ez az arány magasabb az országos át­lagnál, az egy nyugdíjasra jutó ellátás havi összege vi­szont legalább 200 forinttal kevesebb. Ez megyénk sa­játos mezőgazdasági jellegé­Nyugdíjasok bői adódik, hiszen akik most nyugdíjasok, a régi időben kis jövedelmű mezőgazdasá­gi munkások voltak. Sokuk­nak a megélhetés biztonsá­gát jelenti, hogy az utolsó fi­zetés és az első nyugdíjkiuta­lás között ne teljenek el hosszú hónapok. A várako­zási idő csökkentésére or­szágszerte törekednek a tár­sadalombiztosítási igazga­tóságok, így a Békés megyei is. — Az adatok, a számok mögött mi mindig az em­bert látjuk — mondja dr. Pankotai István, a Békés megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóság igazgatója. Ezért szerveztük úgy át az ügyintézésünket, hogy nyug­díjaztatás előtt egy évvel kérjük a munkáltatóktól dol­gozójuk időelismerési ké­relmét. Amíg nem élt ez a rendszer, előfordult, hogy valaki 4-5 hónapig anyagilag ellátatlan maradt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a külön­böző munkahelyekről be- gyűjtsük az ott eltöltött ide­jét. Az üzemeknél, vállala­toknál, intézményeknél nyug­díj-előkészítő albizottságok működnek, tagjai a helybeli szakszervezeti társadalmi munkások. Az ő feladatuk az előkészítés emberi olda­la, beszélgetnek a nyugdíjba készülővel, az intézmény- vezetőkkel. Ilyenkor vitatják meg, ki szeretne továbbdol­gozni, s lehetséges-e a fog­lalkoztatása. Kettőszázhat- vankét egységben van kifi­zetőhelyünk, ahol a társada­lombiztosítási ügyeket fő­foglalkozású szakember in­tézi. Az ő feladatuk, de a mellékfoglalkozásúaké is, igen sokrétű. A munkájuk mellett azonban többségük magára vállalja az időelis­merési kérelmek hivatalos, írásos részét. Kitöltik a nyomtatványokat, bejelölik a múltban esetleg nem iga­zolható munkaviszonyt, s ezt küldik el nekünk. Mindany- nyiunk érdeke, hogy az ügyintézőink — akik tulaj­donképpen külső munkatár­saink — napra kész tájé­kozottsággal rendelkezzenek az e területre vonatkozó tör­vények, jogszabályok, elin­tézési módok változásairól. Az utóbbi három év alatt 1200 embert képeztünk a kö­zépfokú tanfolyamon és egyéb oktatási formákban. A DATE szarvasi főiskolájának mérnök- és vezetőképző in­tézetében tanulnak a tsz és élelmiszeripari ügyintézők, de a jövőben másokat is ide iskolázunk be. A legjobb szakembereink tanítják az államilag jóváhagyott tár­sadalombiztosítási tananya­got, s vizsga után a hallga­tók bizonyítványt kapnak. állapodást kötöttünk a 22 ezer ember bérügyeit intéző megyei tanácsi elszámolási hivatallal a nyugdíj-előké­szítések ügyében. A hivatal dolgozói rendszeresen jól előkészített anyagokat to­vábbítanak nekünk. Az együttműködésben a közal­kalmazottak, a pedagógusok, az egészségügyiek szakszer­vezete sokat segít nekünk. Velük, a tanácsokkal, az intézményvezetőkkel együtt­működve havonta 800—850 nyugdíjhatározatot adunk ki, s ezek 75—80 százaléka már az előkészítő rendszerre épül. Ha valamiért elmarad az előkészítés, levelet kül­dünk az igazgatóknak. Csak az emberségre, a felelősség- érzetre tudunk hivatkozni, hiszen egyszer mindenki lesz nyugdíjas. Amikor a beszá­mítható munkaidő össze­gyűlt, s a dolgozó 55, il­letve 60 éves lesz, akkor az országosan jellemző 30 nap helyett mi 22-23 nap alatt el­intézzük a nyugdíját. Így értük el, hogy az emberek nem maradnak hónapokig jövedelem nélkül. Filipinyi Sándorné a nyug­díjosztály vezetője, Kapos­vári Jenöné helyettes és Ballangó Pálné szakszerveze­ti bizalmi gyakorlott szak­emberek e területen. Itt szükséges is a rutin, a gyors döntési készség, a jogszabá­lyok ismerete és az ember­ség. — A mi ügyfeleink a leg­érzékenyebbek; betegek, öregek, esetleg magukra hagyottak — mesélik az asszonyok. — A nyugdíj­ügyekkel nálunk 24 ember foglalkozik. Kezdetben úgy hittük, semmiség lesz át­állni az előkészítési rend­szerre. Bebizonyosodott, hogy a feladatunk nem könnyű. Most jutottunk el addig, hogy a folyamatos elő­készítésnek a könnyebbségét is érezzük. A vállalati szak- szervezeti aktivistáktól sen­ki nem várhatja, hogy a nyugdíjaztatási előírásokat ismerjék, ők segítik át a nyugdíjba készülőt lelkileg a nehezen viselhető idősza­kon. Az ügyintézők a hiva­talos részt, az adminisztráci­ót bonyolítják le, a munka­helyek felkutatása pedig a mi dolgunk. Egy esztendő elég a munkaidők és bérek tisztázásához. Akadnak még előkészítetlen nyugdíjügyek, például a rokkantnyugdíjaso­ké, vagy a munkáltató nél­küli kisiparosoké, esetleg a tsz-járadékosoké. Ilyen eset­ben, ha valakiről kiderül, hogy 3 hónapja ellátatlan, a házi pénztárunkból azonnali előleget fizetünk nekik. Hogy reklamáció van-e? Nem sok, de a panaszokat előrevesszük, és mindet ki­vizsgáljuk. Évente legfel­jebb öt esetben igazolódik a jogosságuk. Gyakran segít a személyes beszélgetés, a ma­gyarázat. A munkánkat nem lehet pusztán kenyérkere­setnek felfogni, szeretni, ál­landóan tanulni kell. Amikor megkapjuk a nyugdíj-előké­szítő adatlapot, írunk a kü­lönböző munkahelyeknek. Ha az ügyfelünk látszólag hosszabb ideig sehol nem dolgozott, utánanézünk, be­teg volt-e vagy csak valami kimaradt az ügyiratból. Ne­héz generáció még ez a mostani, sok a hunyai, az endrődi kubikos. Romániá­tól Csehszlovákiáig, s a Du­nántúl legkisebb helységéig sokfelé levelezünk ez ügy­ben. Hivatalos igazolás hiá­nyában egyéb bizonyítékként elfogadható a munkavi­szony bizonyításához a mun­katárs vagy a szomszéd meg­alapozott tanúvallomása. Az adatgyűjteményt Budapest­re küldjük, ahol a határo­zatot számítógép segítségé­vel hozzák meg. A nyugdíjosztály dolgozói nehéz munkájukat lelemé­nyes egyszerűsítésekkel, ügy­szeretettel könnyítik. 120 ezer nyugdíjiratot kezelnek, s több mint 200 fajta nyom­tatványt használnak tevé­kenységük során. Nélkülöz­hetetlen a pontosság és kö­vetkezetesség, hogy bármi­kor visszakeressék a hozzá­juk fordulók adatait. A gya­kori levelezési formákat stencilen sokszorosították. Egymás munkáját is ellen­őrzik, hogy minél kevesebb hibát kövessenek el. Évről évre jól vizsgázik, és egy­re inkább hasznos a gya­korlatban a nyugdíj-előkészí­tésnek ez a formája. Amikor az isztike felszakí­totta a 14 éves Kolozsi Feri fejét, úgy érezte, betelt a po­hár. Szigorú mostohaapja ap­ró vétség miatt vágta hozzá az eke tisztogatására szolgáló nehéz fémeszközt. Egy fia­tal, hároméves ló' sérült meg a fiú figyelmetlensége miatt: nekiment a szekér rúdjának. Méltán érezte a máris sokat dolgozó fiatalember, hogy igazságtalanul bánt vele az apa. Megérett az elhatározás: máshol keres magának meg­élhetést. Nem félt a munkától, hi­szen korán megismerkedett a fogathajtás, lóval való szán­tás nehéz mesterségével. Ott­hagyta édesanyját és kisöcs- csét, a gyulai Deniz grófnő birtokára szegődött urasági cselédnek. Ekkor 1942-t ír­tak. Nagyanyja azonban nem nézte jó szemmel a korai ön­állósodást. Házukba, 21 ma­gyar holdnyi földjük ellátá­sára hívta Ferenc unokáját. Ha már dolgozik, legalább a saját földjüket művelje. A remetei tanya a nehéz körül­mények ellenére biztos meg­élhetést kínált a két idős em­bernek, és befogadott unoká­juknak. Hogy ne legyen tel­jesen vagyontalan, két holdat azonnal az ő nevére Írattak, de közösen dolgoztak mind a huszonegy holdon. Élték a kö­Vélemény az egyen- jogúságrél ■z MN0T pályázata Véleményem az egyenjogúság­ról címmel pályázatot hirdet a Magyar Nők Országos Tanácsa. Arra ösztönzi a nőket^ a férfia­kat, írják le véleményüket: mi­ként, milyen mértékben való­sult meg a nők és férfiak egyen­jogúsága a társadalomban és a magánéletben. Miként véleked­nek erről más-más nemzedékek férfi- és nőtagjai. Tapasztalatuk szerint mi akadályozza az egyen­jogúság érvényesülését, miként lehet elhárítani ezeket az aka­dályokat? A pályázatokat 1982. március 8- ig lehet beküldeni a Magyar Nők Országos Tanácsához. A pályázat eredményét 1982 őszén ismertetik. Lakásépítés Szarvason Az elmúlt tervidőszakban a dinamikusan fejlődő váro­sok sorába tartozott Szarvas is. A mostani ötéves tervben is tovább gazdagodik1 Tesse- dik városa. A már korábban elkészült városrendezési ter­vekkel összhangban folytat­ják a lakásépítést. A VI. ötéves terv idősza­kában az elképzelések sze­rint 740 lakás készül a vá­rosban. A legnagyobb szám­ban OTP-értékesítésű la­kást építenek, szám szerint 262-t, magánlakás 250 épül, ezenkívül készül még 128 szövetkezeti, míg a többi tanácsi bérlakásként és egyéb állami lakásként épül. Szükség is van a lakások­ra. ugyanis napjainkban több mint 190 tanácsi bérla­kásigénylőt és csaknem 300 OTP-s lakásigénylőt tarta­nak nyilván, a szövetkezeti lakásigénylők száma is meg­haladja a tervezettet. Az új több szintes lakóépületek na­gyobb hányada a Szabadság úton épül, ahol az elmúlt tervidőszakban is igen sok lakást adtak át. A tanácsi bérlakások' egyharmada a Hunyadi utcában, kétharma­da pedig a Béke-közben ke­rül megvalósításra. Az OTP- értékesítésű lakásokat a Szentesi úton közművesített telkeken építik. — Sz. — zépparaszti rétegbe tartozó családok mindennapos életét. Ferenc hajnali - háromkor kelt, elsőként a jószágot lát­ta el. Utána nagyapjával szántottak, vetettek, kapál­tak. A magas, háborús be- szolgáltatási kötelezettségek­nek csak úgy tehettek eleget, ha mindenben a maguk hasz­nát keresik. Ezért a serdülő fiú különmunkát is vállalt. Kolozsi Ferenc erre így em­lékszik: — Hazahordtam az egyik ga?da kukoricáját, elvetettem a búzát neki, cserébe meg­kaptam a kukorica szárát. Az­zal etettük a jószágot, nagy érték volt akkoriban. Nyá­ron learattam a búzáját, be- hordtam a keresztet, elcsépel­tük, a búzapévát nekem ad­ta a munka fejében. Azt el­kevertem cukorrépafejjel, ra­gyogó takarmány lett belőle. Ma, a kombájnok, IH-ve- tőgépek korában érdekes, ho­gyan vetettek akkoriban. A nagyapa szorgalmasan oktat­ta unokáját: — Nyakadba akasztod a zsákot, így. Belemarkolsz a búzamagba. A tenyered ki­nyitod, jól megdobod, kicsa­pod belőle a magot. A búza általában kukorica után került. A tarlóba szór­ták a magot, vékonyan be­H kitüntetett: Frank Melánia Több évtizeden át folyta­tott kiemelkedően eredmé­nyes munkája elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta nyolcvana­dik születésnapja alkalmá­ból Frank Melánia, a Szarva­si Öntözési Kutató Intézet nyugalmazott igazgatója. Frank Melánia pályáját a soproni egyetem nemzetközi hírű mikrobiológusa, Fehér Dániel mellett kezdte. Ami­kor 1939-ben megalapították a kisújszállási kísérleti állo­mást, annak igazgatójává ne­vezték ki. A vezetése alatt működő intézmény legfonto­sabb feladata az öntözéses gazdálkodás elméleti alap­jainak kidolgozása volt. Az öntözéses gazdálkodás alap­vető növénytermesztési, idő­járási, talajtani, talajjavítási kérdéseinek megoldását tűz­ték ki célul. Öntözési és talajjavítási kutatóintézet szervezése Szarvason — ezt a feladatot kapta 1950-ben Frank Melá­nia. A megalapítás után ennek igazgatója lett, s fő kutatási területévé a rizster­mesztés vált. Nagy szerepe volt a hazai rizsnemesítés fejlesztésében, külföldi faj­ták honosításában és fizioló­giai, agrotechnikai kutatá­sok megindításában. Elsők (Tudósítónktól) Kner-fotó ’81 címmel pén­teken délelőtt fotókiállítás nyílt Békéscsabán, a Kner Nyomda központi üzemének kultúrtermében. A kiállítás a vállalat dolgozóinak meghir­detett pályázatra beérkezett munkákból áll. A pályázat­ra ajánlott téma volt a kör­nyezetvédelem. A nyolc pályázó 36 fotót küldött be, melynek a fele környezetvédelmi témájú. A Mindig szerettem a paraszti szántották, utána elboronál- ták. Ha egy holdon 12-13 má­zsa termett, az már szép ered­ménynek számított. Nagyon szerették a cukorrépát. A kö­tött, nehéz talajok jó évben megadták a 300 mázsát hol­danként. Igaz, ehhez három­szor meg kellett kapálni. Ha nem tudtak vetőgépet bérel­ni, Ferenc a kétméteres fa- gereblyére' léceket szerelt, egymástól 45 centis távolság­között ismerte fel, milyen nagy jelentősége van a ku­tatási eredmények mielőbbi gyakorlatban történő beve­zetésének. Ezért szorgalmaz­ta a kollektív kutatócsopor­tok működését. Magas fokú szervezőkészséggel teljesítet­te szakmai, politikai, társa­dalmi tevékenységét, melyet tudományos bizottságokban és megyei tanácstagként fej­tett ki. Tudományos ered­ményeit előadásokon és sok publikációban adta közre. Nyugdíjba vonulása sem szakította el a tudományos élettől: sok esetben tett ele­get különböző munkacsopor­tok és bizottságok felkéré­seinek. Ma is élénk figye­lemmel kíséri az öntözéses gazdálkodás, és a rizstermesz­tés helyzetének alakulását, s ez nem véletlen, hiszen hosszú szakmai tevékenysé­ge napjainkig tart. kiállítást a vállalat Mono­type Szocialista Brigád ren­dezte. A megnyitón hirdet­ték ki a pályázat eredmé­nyét, s adták át a 6 pálya­dijat. Az első díjat Kiss Zol­tánnak, a második díjat Or­bán Károlynak, a harmadik díjat Kővágó Györgynek ítélte a zsűri. A kiállítás november 23- ig, munkanapokon 8—16 órá­ig megtekinthető. Zsíros Istvánná ra. Azzal kihúzták a mag­ágyat, s jöhetett bele a mag. 1944. október 6-án megér­keztek a szovjet seregek. A felszabadulás egyben a be- szolgáltatási kötelezettségek enyhülését is jelentette. Nem sokáig, hiszen az országnak szüksége volt az élelemre. Is­mét nőttek a parasztság ter­hei. Központi rendeletek ír­ták elő, kinek, milyen nö­vényt és mekkora területen Fotó: Martin Gábor 1978‘ban szocialista meg­Bede Zsóka munkát Fotó: Veress Erzsi Múlt és jelen Földművessors I. L. J. KNER-fotó ’81

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents