Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
1981. november 15., vasárnap o Hagyomány már az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ-nél, hogy jeles politikai, társadalmi évfordulóinkról az ünnepség mellett más módon is megemlékeznek. így történt az idén: is: a szövetkezet Mérleg és Centrum Szocialista Brigádja a szövetkezet művelődési bizottságának í sokoldalú segítségével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója tiszteletére kiállítást rendeztek. A 42 tablóból álló, „A forradalom útján” című dokumentumanyagot Orosháza után a szövetkezet működési területén több községben is bemutatják. Képünkön: a kiállítás egy részlete Fotó: Balkus Imre Békés megye fontosabb gazdasági jelzőszámai 1981. I—III. NEGYEDÉV (AZ 1980. I—III. NEGYEDÉV %-ÁBAN) SZOCIALISTA IPAR A termelés volumene: Szocialista ipar összesen 105,1 Ezen belül: nehézipar 107,3 könnyűipar 102,9 egyéb ipar 112,0 élelmiszeripar 103,6 Szocialista ipar élelmiszeripar nélkül 105,6 A foglalkoztatottak száma 98,6 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 106,6 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 107,7 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR Az építési-szerelési munkák volumene 103,2 A foglalkoztatottak száma 97,2 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 107,6 FELVÁSÁRLÁS Vágóállatok és állati eredetű termékek 97,7 Zöldségfélék összesen 92,2 Gyümölcsfélék összesen 102,7 Foglalkoztatottak száma: az állami gazdaságokban, kombinátokban 98,9 az mgtsz-ek közös gazdaságaiban 100,0 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete: az állami gazdaságokban, kombinátokban 108,2 az mgtsz-ek közös gazdaságaiban 108,5 BELKERESKEDELEM A kiskereskedelmi forgalom (folyó áron) 108,8 Ezen belül: bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 103,9 vendéglátás 105,9 ruházati cikkek 107,9 vegyes iparcikkek 112,5 A foglalkoztatottak száma 98,8 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 107,2 A lakosság központi forrásból (munkabér, termékértékesítés, társadalmi juttatás stb.) származó pénzbevétele 106,4 Megkezdődött a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa Az év első kilenc hónapjában a szocialista ipar termelése 5,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az ipar ágazatai közül legnagyobb mértékben az egyéb ipar és a nehézipar (ezen belül a gépipar, 9,9 százalékkal) növelte termelését. A szocialista iparoil belül az állami ipar termelése 4,2, a szövetkezeti iparé 8,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az idén az ipar termékei iránt a belföldi kereslet nagyobb , volt, mint tavaly. A külföldi értékesítési lehetőségek viszont korlátozottabbak voltak. Az első háromnegyedévben az összes értékesítés valumene 6,8 százalékkal nőtt. Ezen belül belföldre 12,6 százalékkal többet, exportcélra viszont 6,2 százalékkal kevesebbet Az évszakhoz és a kellemetlen időjáráshoz képest nagy forgalmú volt a szom' bati hetipiac Békéscsabán. Megjelent néhány primőr is, így a zöldpaprika, a hónapos retek, a korai saláta, a zöldhagyma. A petrezselyem csomója 6 —8 forint, illetve kilója 14 forint. A sárgarépa kilónként 8—10 forintba kerül, de sok helyen ezt is csomóra adják1, 5—6 forintért. A vöröshagyma kilója 8—10 forint. Nem drága a fejes káposzta, s értékesített az ipar, mint egy évvel korábban. A szocialista iparban átlagosan 54 300 főt foglalkoztatták, 1,4 százalékkal kevesebbet, mint 1980 első háromnegyedévében. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 6,6 százalékkal emelkedett, amelyből mintegy 1,5 százalék a létszámcsökkenést pótolta, 5,1 százalék pedig a termelésnövekedést eredményezte. A kivitelező építőipar építési-szerelési tevékenységének értéke — összehasonlítható árakon számítva — az előző évi csökkenés után, az év első kilenc hónapjában 3,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ezen belül a termelési érték háromnegyed részét adó állami építőipar termelése 4,5 szóvolt is bőven, több mint 1600 kilót kínáltak az árusok, termelők, és 4—5 forintot kértek kilójáért. Ugyanakkor kevés a karfiol, és meg is drágult, zömmel 20 forintért mérték kilóját, de a legszebbjéért 20—25 forintot is kértek. A kelkáposzta 8—10 forint, korai salátából 1200 fejet árultak, a nagyságtól függően 2-től 4 forintért adták darabját, öttől nyolc forint egy primőr zöldpaprika, 2—3 forint egy csomó hónapos retek,- 3—4 forint egy zalékkal nőtt, a szövetkezeti építőiparé valamivel csökkent. A kivitelező építőiparban foglalkoztatottak száma (4344 fő) 2,8 százalékkal kevesebb volt az 1980. I—III. negyedévinél. Az építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikai létszámra jutó termelés 6,9 százalékkal haladta meg az előző év első háromnegyedévit. A vágóállatok és állati termékek együttes felvásárlása 2,3 százalékkal kevesebb volt az egy évvel korábbinál. 1981. I—III. negyedévben pl. vágómarhából valamivel kevesebbet, vágósertésből, vágójukból és tojásból néhány százalékkal kevesebbet, baromfiból, tehéntejből és gyapjúból viszont többet vásároltak fel, mint egy évvel ezelőtt. Gyümölcsből együttesen 2,7 százalékkal többet, zöldségfélékből, együttesen 7.8 százalékkal kevesebbet értékesítettek a termelők', mint egy évvel ezelőtt. Ezen belül például zöldborsóból lényegesen kevesebb, de vöröshagymából és zöldpaprikából jóval több, paradicsomból pedig valamivel több volt a felvásárolt mennyiség, mint 1980. I—III. negyedévben. A kiskereskedelem 1981. I—III. negyedévi eladási forgalma meghaladta a 11 milliárd forintot, ennek csaknem felét a vegyesiparcikkek (köztük' a tartós fogyasztási cikkek) forgalma képezte. Az összes forgalom folyó áron 8.8 százalékkal, összehasonlító árakon számítva 3,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A forgalom valamennyi árufőcsoportban (bolti élelmiszerek, vendéglátás, ruházat, vegyesiparcikkek) folyó áron és összehasonlító áron is, emelkedett. Az élelmiszer-ellátás javulását szolgálta a növekvő szabadpiaci felhozatal is. A lakosság központi forrásokból származó pénzbevétele 6,4 százalékkal volt több, mint 1980. I—III. negyedévben. A foglalkoztatottak havi átlagkeresete minden ágazatban emelkedett, s 7—8 százalékkal volt több, mint egv évvei ezelőtt. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÉKÉS MEGYEI IGAZGATÓSÁGA csomó zöldhagyma. A fokhagyma kilója 25—40 forint, remélhetőleg később sem megy fel úgy az ára, mint a korábbi években. A gyümölcspiacot most már az alma uralja, téli piros almából csaknem 4 ezer kilogrammot árultak, 8—14 forintos áron. Volt egy kevés fehér alma, 6—12 forintért, a körte kilójáért pedig a legtöbb helyen 14 forintot kértek. Akadt még pár kiló csemegeszőlő, 26 forintért kilója. Drágul a tojás, 2,60 darabja. A savanyú káposzta kilója 14 forint a csabai piacon. (Folytatás az 1. oldalról) mindig gyakran merülnek fel szavatossági problémák, s ezek megoldása a legtöbbször túlságosan elhúzódik. A takarékszövetkezetek kezelik a betétben elhelyezett lakossági pénzmegtakarításoknak mintegy 13 százalékát, egyes megyékben több mint 20 százalékát. Egyre sokrétűbb pénzügyi szolgáltatásaik révén a falu közkedvelt pénzintézeteivé válnak. A SZÖVOSZ elnöke kifejtette: az ÁFÉSZ-ek fontos programjuknak tekintik a sokrétű kapcsolati rendszer továbbfejlesztését a kistermelőkkel. Az általuk felvásárolt áruk értéke tavaly már meghaladta a 11 milliárd forintot, ez az összeg öt év alatt 80 százalékkal nőtt. A felvásárlás a kisgazdaságok árutermelésének kereken felét adja. Erősödtek a kistermelőkkel a szerződéses kapcsolatok, ezekre alapozzák az ÁFÉSZ-ek összes felvásárlásának már mintegy 90 százalékát. Évente 700— 750 ezer kistermelővel vannak kapcsolatban; ez az A vitában felszólalt Lázár György, aki tolmácsolta a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét, majd arról szólt, hogy a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa az egész magyar szövetkezeti mozgalom fontos eseménye. A fogyasztási szövetkezetek alapvető szerepet töltenek be a lakosság áruellátásában, a szolgáltatási igények kielégítésében, a háztáji termelés szervezésé- i ben és támogatásában, a j mezőgazdasági termékfelvásárlás és -értékesítés lebonyolításában, az új otthonok megteremtésében, és az exportárualapok előállításában. Fontos szerepet töltenek be a településfejlesztés- I ben, a szemlélet és az életmód formálásában és a köz- művelődés terén is. A szövetkezeti mozgalom mély gyökereket eresztett társadalmunkban,- segíti a szocialista demokrácia kiteljesedését szolgáló törekvéseket, a szövetkezeti gazdaság pedig — mint a szocialista tulajdon egyik formája — fontos tényezője a népgazdasági tervek megvalósításának. Lázár György rámutatott: belső politikai viszonyaink továbbra is kedvező feltételeket nyújtanak a szocialista építőmunkához. A tapasztalatok szerint határozot- tabbá vált a törekvés a ha- i tékony gazdálkodásra, és további eredményeket mutathatunk fel a népgazdaság egyensúlyának javításában: | a nehéz külpiaci viszonyok ! ellenére sikerült növelni az S exportot. Vannak azonban j olyan tényezők, amelyek ne- ; hezítik az előrehaladást, i megmutatkoznak a feszült ' nemzetközi helyzet hátrá- j nyos következményei, a többi között az, hogy a tőkés j piacokon nőtt a protekcionizmus. Ehhez járult még, hogy a tőkés gazdaság pangása miatt rosszabbodtak a piaci feltételek, ami több hazai iparágban kedvezőtlenül J érezteti hatását. A Minisztertanács elnöke i ezután azokat a gondokat i elemezte, amelyek saját munkánk gyengeségeiből fakadnak. Megemlítette: a szükségesnél még mindig lassabban javul a gazdaság alkalmazkodóképessége, elégtelen í munkánk szervezettségének ! foka, és még távolról sem I használunk ki minden lehe- | tőséget az energiával és az anyaggal való takarékosság- ! ra. 5 Részletesen szólt a terme- í lés korszerűsítésével, az exportképesség javításával, a nemzetközi munkamegoszegyüttműködés nemcsak a felvásárlásra, hanem a termelés szervezésére, az információ- és a garanciaadásra is kiterjed. Foglalkozott az elnök a zöldség-gyümölcsellátás gondjaival. Megállapította: jelentős anyagi veszteségek származtak abból, hogy a termelők és a felhasználók igényei több terméknél nem voltak, és ma sem mindig vannak összhangban. Továbbá gondot okoz egyes árufélék gyenge minősége és alacsony feldolgozottsági foka is. Még mindig indokolatlanul hosszú az áru útja, és nem ritkán tapasztalható, hogy az átvevők nem érvényesítik következetesen a szabványok előírásait. Feszültségeket okoz, hogy a termelők az árut közvetlen értékesítésre még csak kis arányban készítik elő. A fogyasztási szövetkezetek ipari tevékenységét elemezve a beszámoló kiemelte; ezek az üzemek mindinkább megfelelnek rendeltetésüknek ; ésszerűen, foglalkoztatják a munkaerőt, és jól hasznosítják a helyi nyersanyagokat. Mindez új tásban való aktívabb részvételünkkel összefüggő feladatokról. Kitért arra, hogy folytatni kell a közgazdasági eszközrendszer, ’az ár- és pénzügyi, valamint az érdekeltségi viszonyok hozzáigazítását a változó feltételekhez. Megjegyezte: gyakran fölvetődik, hogy jó lenne, ha ritkábban kerülne sor a szabályozók változtatására. A kormány dolga is köny- nyebb lenne, ha akár csak két-három évre is stabilizálhatnánk a szabályozókat. Ezt azonban nem tehetjük meg, mert a gazdálkodás feltételei, a külső tényezők gyorsan változnak, a közgazdasági szabályozók pedig nem szakadhatnak el a valóságtól. A tényleges gond nem is az, hogy a szabályozókat túlságosan gyakran módosítják, hanem az, hogy azok még mindig csak követik, nem pedig megelőzik a valóság, a világ változásait. A kormány elnöke szólt arról is, hogy fontos teendő a szervezeti rendszer korszerűsítése : — A tennivalók első csoportjába a központi irányítás szervezetének módosítását soroltuk. Ennek keretében megszüntettünk egy sor kormánybizottságot, megszerveztük az egységes Ipari Minisztériumot, átalakítottuk a munkaügyi irányítást, létrehoztuk a piacfelügyeletet, megerősítettük a kereskedelmi kamarát, egy sor más intézkedést is tettünk, és még továbbiakat tervezünk. Mindenekelőtt a minisztériumi háttérintézmények munkájának ésszerűsítését folytatjuk. A cél az, hogy egyszerűsítsük és gyorsítsuk a döntési folyamatot, növeljük a vállalati önállóságot, csökkentsük az irányítás rezsiterheit — mondotta. — A második csoportba a vállalati szervezeti rendszer korszerűsítése tartozik. A cél itt a rugalmasság, az érdekeltség javítása. A megoldásra nincs sablon; egyaránt sor kerülhet olyan összevonásokra, amelyek egybekapcsolják a kutatás-fejlesztés, termelés, értékesítés összefüggő láncolatát, de sor kerülhet szétbontásokra is, más szóval: decentralizációra. A munka ezen a területen is folytatódik a következő időszakban, de nagy gondot kívánunk fordítani arra, hogy elősegítsük annak a folyamatnak a meggyorsítását, amelynek eredményeként növekszik a trösztökön, nagyvállalatokon belül is az egységes érdekeltség a jobb, jövedelmezőbb munkában. árualapokat teremt a lakosság ellátásához és az exporthoz. Évenként átlagosan 8,5 százalékkal növekszik termelésük, amely 1980-ban 9 milliárd forint volt. A külkereskedelmi munkából is nagyobb részt vállaltak a szövetkezeti vállalatok, szervek. Hagyományos exportcikkeik mellett — például a friss és tartósított zöldség, gyümölcs, a libamáj, a galamb — újabban kis gyártásieszköz-igényű, de jól eladható termékeket gyártanak külföldi értékesítésre; bőrdíszművet, ételízesítőket, lakberendezési dísztárgyakat, fatömegcikkeket stb. A szövetkezeti árucsere szintén fejlődött; a nemzetközi árucsere, valamint a kishatár menti forgalom keretében mintegy 7 milliárd forint értékű árut hoztak be, illetve cseréltek a szövetkezetek szocialista országokból. A szövetkezetek gazdasági tevékenységének tapasztalatait összegezve felhívta a figyelmet arra, a továbbiakban a piaci igényeknek még erőteljesebben kell vezérelniük a termelők szándékait. — A szervezeti tennivalók harmadik csoportjába az új vállalkozási formák létrehozását sorolhatjuk. Ez alapjában pozitív fogadtatásra talált, de tapasztalhatók a megítélésben szélsőségek is. Például, hogy az új vállalkozási formák a legértékesebb munkaerőt fogják elszívni a nagyüzemektől. Találkozhatunk olyan aggályokkal is, hogy teret nyitunk az ügyeskedők, a munka nélkül jövedelmet szerzők számára. Ismét mások szerint gyengítjük a szocialista tulajdont, a népgazdasági érdek esetenként ideológiai köntösbe bújtatott féltése mögött valójában a versenytől, a monopolhelyzet kényelmét veszélyeztető konkurenciától való félelem rejtőzik. A kisvállalkozás létrehozására a valós társadalmi szükségletek jobb kielégítése mellett azért is került sor, hogy ösztönözzük, serkentsük az egészséges versenyt. — Az új vállalkozási formák nagy többsége egyébként nem magánvállalkozás, hanem a szocialista vállalkozásnak egy új, igaz, nálunk eddig szokatlan formáját valósítja meg. Reális az aggály, hogy lesznek, akik megpróbálnak visszaélni az e formák nyújtotta lehetőségekkel, de ez nem lehet ok arra, hogy elmaradjanak az egyébként ésszerű és szükséges lépések. A kormányzati szervek arra törekedtek és törekszenek, hogy olyan jogi és közgazdasági szabályokat alakítsanak ki, amelyek a visszaélés lehetőségét minimálisra szorítják. Vannak azután, akik túlértékelik e formák jelentőségét, és olyan várakozással vannak, amit ez a megoldás nem teljesíthet. Úgy gondolom, az a vélemény a helyes, amely szerint a két forma nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. Lázár György hangoztatta: mindazokat az ajánlásokat és javaslatokat, amelyek a kongresszuson is elhangzottak, a kormányzati szervek gondosan mérlegelik, és azon lesznek, hogy a reális lehetőségek keretei között megvalósítsák azokat. — A fogyasztási szövetkezetek fontos és jó ügyet szolgálnak, amikor felkarolják és segítik valóra váltani az embereknek a jobb életét igénylő természetes szándékát, és ezt szocialista módon, saját munkájukkal akarják elérni úgy, hogy ez egyben a nagyobb közösség, az egész társadalom javát is szolgálja — mondotta befejezésül. A vitában még több felszólaló kapott szót. A kongresszus ma folytatja munkáját. Békéscsabai piaci hírek Lázár György felszólalása
