Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

1981. november 14., szombat

o

Egy tsz-elnök véleménye

A termelő és felvásárló viszonyáról

■mmHHmBBBmHHBHmnmmmHMBammBmmmHmHHBHmHmmHmmHmmH

Új típusú,

javithatú

akkumulátorok

Az Unitechnika Ipari Szövetkezetben még ebben a hónapban megkezdik az őszi BNV-n bemutatott új típusú akkumulátorok sorozatgyártását. Ez elsősorban a Trabant-tulajdonosok számára jó hír, mert a gyártósorra elsőként az e gépkocsikba való akkumulátorok kerülnek. Decemberben már kaphatók is lesznek az Autóker üzleteiben, a korábbiaknál olcsóbban, s 12 helyett 18 hónapos garanciával. A jövő év első negyedében megkezdik a Lada gépkocsik, azt követően pedig a Skodák és a Wartburgok új akkumulátorainak gyártását is.

A szövetkezet műszaki gárdája alig nyolc hónap alatt fejlesztette ki az új típust, szabadalmaztatása folyamatban van. Konstrukciójuk lényegesen eltér az eddig használatosaktól. Az akkumulátorgyártást néhány évvel ezelőtt világszerte korszerűsítette a kemény gumiedények helyett a polipropilén felhasználása. Az ebből készült akkumulátoredények fedelét azonban nem lehet levenni, így ha hibás, az akkumulátort el kell dobni, mert nem javítható. Az Unitechnika műszaki fejlesztői a korszerű polipropilén edény felhasználása mellett a világszerte használt technológiát úgy változtatták meg, hogy a fedelet le lehet venni, s így a cellák könnyen hozzáférhetők, javíthatók, cserélhetők. Ezáltal az ólomtakarékos konstrukciójú akkumulátorok élettartama lényegesen megnő, így a megtakarítás többszörös. A szövetkezet évente 100 ezer személy- és tehergépkocsi-akkumulátort gyárt, amelyekhez az új típus bevezetésével a korábbinál jóval kevesebb ólomra lesz szükség. A cellák levehető fedeleinek rögzítésére kidolgozott eljárás is jó példa a gazdaságos, takarékos megoldásra. A ragasztó alkotóeleme a polipropilén-gyártás során keletkezett, eddig semmire sem használt melléktermék.

„Hagymaháború”, „Falra hányt zöldborsó”, „Paprikás paprikázok”, „Kiűzetés a paradicsomból” — ilyen és ehhez hasonló címekkel, szlogenekkel lopakodik be az olvasó és a felvásárló tudatába, hogy nincs teljes harmónia a mezőgazdasági termelés és felvásárlás között. A téma gyakran ad vitára okot. Épp ezért várható, hogy a közelgő TOT-kong- resszus egyik napirendi pontja lesz. Hogyan vélekedik a termelő és felvásárló viszonyáról megyénk egyik tsz-ének elnöke?

♦

Zöldi Lukács, a kardosi Egyetértés Tsz vezetője sarkosan fogalmaz:

— Az eltelt 20—22 év álatt — úgy érzem — megtanultunk termelni. Vannak még javítanivalók. Gondolok itt a takarékos gazdálkodásra. A hozamok növelésére úgy, hogy a költségeket lehetőleg csökkentsük vagy tartsuk. És nem túlzók, ha azt mondom, ez országosan jellemző. Mégis, úgy vélem, meg nem engedhető véleménykülönbségek vannak köztünk termelők és a felvásárlók között. A tapasztalatunk az, hogy a felvásárló igyekszik szabadulni minden kockázattól, ránk akarja hárítani. Vegyük például a műtrágyatárolást. Ha akkor szállítanak, amikor nekünk szükségünk van rá, a szállítási, tárolási veszteség, mind a forgalmazót, gyártót

terhelné. Hogy ez elmaradjon, inkább vállalja, hogy tőlünk később kapja a pénzt, de a minőségromlás, érték- csökkenés ne az ő nyereségét csökkentse.

A kardosi Egyetértés Tsz öt felvásárlóval tart kapcsolatot. Mint az elnök szavaiból kiderül, viszonyuk nem felhőtlen. De, hogy néz ki ez a gyakorlatban?

— Régóta ismerjük egymást — folytatja az elnök.

— Emberi kapcsolatunk jó. Kicsit veszekszünk, ők ígérgetnek, aztán sok minden marad a régiben.

így maradt nemrég a szövetkezet nyakán — egyelőre

— 400 hektár szója termése. Pedig a felvásárló szerződésben kötelezte magát, hogy szeptember közepéig elszállítja. November közepét írjuk és a tárolásra kényes, értékes beltartalmú termény még mindig az egyik tsz- kényszertározóban hever. A neve is mutatja, hogy a kényszerítő körülmények vitték rá a betárolásra a szövetkezet dolgozóit. Ha penészedni kezd, vagy egér rágja, csak csökkent minőségű áruként adható át. Kié a kár? A tsz-é. De valóban csak az övék lenne, abban a helyzetben, amikor a fehérjeimport és általában az importok visszaszorítása egyik fő célkitűzésünk?

♦

Másik nagy gondot a gabona megóvása jelenti. Kardoson nemrégiben adtak át

rendeltetésének egy 2000 tonnás gabonatárolót. Saját költségből építették. De! A közös gazdaság évente négy milliót sem költhet az állandóan kopó, romló gépek pótlására. Hogyan teremthetnék meg a szükséges pénzügyi fedezetet további tárházak építésére? A tsz- elnök válasza egyértelmű: nem jut rá.

— Ügy érzem, nem a mi feladatunk, hogy a más által már megvásárolt terményt épen tartsuk. Egyszerűen, nincs rá módunk, pénzünk. Annak illene felkészülni rá, akinek ezen túl is feladata kell, hogy legyen a termény megóvása.

Ha sok a gond, és a termelőnek sokat kell szaladgálnia „saját” érdekében, kevesebb energiája jut -a valódi szakmai munkára, a növények hozamának emelésére, mind jobb technológiák gyakorlati alkalmazására.

Zöldi Lukács nem sok jóval biztat:

— Aratás idején általában 8—10 napot azzal töltök, hogy megpróbálom elvitetni a leszerződött mennyiséget, hangsúlyozom, a leszerző- döttet. Ami ezen felül terem, az még nagyobb gondot okoz.

Érdemes itt egy sokat emlegetett fogalomra, a hatékonyságra gondolni. Mert nem kétséges, hogy a tsz-el- nöknek nem az a dolga, hogy ide-oda utazgasson, és megpróbálja eladni azt, amire az egész országnak nagy szüksége van. Ezt a nagy szükséget bizonyítja a gabonaprogram meghirdetése — tehát valós igényről van szó.

♦

Természetesen, az ilyen esetekben is módja van a tsz-nek kötbér fizettetésével „megtorolni”, ha a szállító nem szállít. Mégsem élnek vele. Hogy miért nem, arra is elfogadható választ adott az elnök:

— Szorosan kötődünk egymáshoz. Nem tudunk függetlenné válni a felvásárlótól. Sokkal nagyobb mozgástér kellene a termelőnek. De tudom, hogy a felvásárló helyzete sem rózsás. Én nem szoktam alkudozni, de úgy érzem, vitáinkat nem oldja meg a kötbér. A kereskedelmi csatornák bővítésével, alakításával kellene javítani a helyzeten. Annál is inkább, mert a mostani termésátlagaink nem jelentik a plafont. Ennél csak több búzára. kukoricára lehet számítani. Az utóbbi 8—10 év fejlődése ezt bizonyítja. Ha nem teszünk közösen valamit a raktározási, felvásárlási gondok javításért, a szemünk előtt megy tönkre a megtermelt érték. A trösztök megszűnése nekünk nem sokat jelent egyelőre. A lényeg, hogy időben vegyék át tőlünk az árut. Építkezésekbe nemigen tudunk kezdeni, mert nem bírjuk követni az anyagok drágulását. Érzem én, hogy kettőnk gondjáról van szó, azonban továbbra is vallom: a mezőgazdász azért van, hogy termeljen, a kereskedő pedig vásároljon, értékesítse. Többre nincs energiánk.

Zöldi Lukács még megemlíti: vannak azért jó kezdeményezések is. Évek óta tisztességes árat fizet megy- gyükért az ÉRDÉRT, most keresik a kapcsolatot a kon- dorosi ÁFÉSZ-szal. Hiába nem szakmájuk, de annyiban azért kereskednek, hogy újabb értékesítési csatornák után kutatnak. Lehet módszerükkel vitatkozni, egyetérteni.

M. Szabó Zsuzsa

Például Orosházán

Hogyan gazdálkodnak a szakcsoportok?

A fogyasztási szövetkezetek árutermelést segítő munkája, értékesítési tevékenysége az elmúlt öt évben sokoldalúan fejlődött. Mindez lehetővé tette, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságokkal kapcsolatos célok megvalósuljanak, erősöd-jön az ÁFÉSZ-ek szerepe a lakosság minél jobb ellátásában, az export fokozásában. A SZÖVOSZ VIII. kongresszusának szellemében fontos programnak tekintették a kistermelőkkel való szorosabb kapcsolatot.

Bővült az ÁFÉSZ-ek kínálata a korszerű termelési anyagokból, eszközökből,

amely lehetővé tette az évi 8 milliárd forintos forgalmat. Ezzel párhuzamosan 80 új mezőgazdasági szakboltot nyitottak, és 400 takarmányértékesítési helyet létesítettek az országban. Figyelemre méltó, hogy a szövetkezetek az V. ötéves tervben mintegy 400 ezer tenyésznyulat, 15 ezer anyakocát, 170 millió naposbaromfit értékesítettek. Az eladott takarmány évi 655 tonnáról 1,1 millió tonnára nőtt.

Tovább erősödtek és növelték termelésüket a mezőgazdasági szakcsoportok. Egy tag 1980-ban átlagosan 22 ezer forint értékű árut adott el, amely duplája az öt évvel ezelőttinek. A szerződéses kapcsolatok kiszélesedését jelzi, hogy ma már az ÁFÉSZ-ek az összes felvásárlásuknak 90 százalékát ily módon alapozzák meg.

És megyénkben? Nos, nincs szégyenkeznivalónk. A termeltetési és a felvásárlási ágazat az elmúlt tervidőszakban 74 százalékkal növelte a bevételt. A 175 szakcsoport tavaly 370 millió forint értékű árut állított elő. Nagy része van ebben az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ-nek. Az elmúlt évben fogalmazták meg: a felvásárlásnál az eddigieknél jobb tervszerűségre, a szerződéses fegyelem megszilárdítására van, szükség.

A számok egyértelműen bizonyítják: ebben a tekintetben is komoly előrelépést hozott az 1980-as esztendő. A felvásárlási árbevételük 27 millió forinttal nőtt az előző évhez képest. Az elképzelések sikeres megvalósítását segítette, hogy valóban javult a szerződéses fegyelem, amely azért is lényeges, mert évente több mint 3 ezer termelővel kötnek megállapodást. Tavaly 23 millió forint értékű előleget, napos- és tenyészállatot, szaporítóanyagot és fóliát adtak a termelőknek. Érdemes néhány számadattal is érzékeltetni a fejlődést. Míg 1979-ben baromfiból 76, zöldségből és gyümölcsből 290 vagonnal vásároltak fel, ez a szám egy évvel később 150, illetve 326 vagont tett ki. Javította a felvásárlási körülményeket a nemrégen átadott, 8 millió forintba kerülő orosházi felvásárlótelep, amely csaknem ezer négyzetméter alap- területű.

o

Az eredményeket befolyásolta a 16 szakcsoport 1238 tagja, akik 59 millió forint bevételre tettek szert. A szakcsoportok egyre jobban és tervszerűbben gazdálkodnak, rugalmasán alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Bevételi tervüket 13 százalékkal túlteljesítették. Ezt úgy sikerült megvalósítani, hogy például 1979- ben felhagytak a tojástermeléssel, és áttértek a húscsirke nevelésére. Több nyulat tartottak, a legtöbben uborkát és tölteni való paprikát termesztettek.

Egy év alatt mindössze egyetlen szakcsoport szűnt meg, viszont megalakult az Orosházi Mezőgazdasági Géphasznosítási Társulás 25 taggal. Óriási jelentősége van ennek, hiszen 18 erőgéppel, 15 pótkocsival és számos mező- gazdasági eszközzel elégítik ki a kistermelők jogos igényét. Szállításra, különböző talajmunkákra vállalkoznak.

Az idén várhatóan ismét túlteljesítik a tervet, és 50 millió forint értékű árut adnak a népgazdaságnak. Lesz ebben 5 millió tojás, húscsirkéből 400, májlibából 180, nyúlból 150, zöldségből és gyümölcsből 1500 tonnát szállítanak a felvásárlótelepre. Természetesen nem szándékoznak a babérokon ülni. Ezért javítani kívánják a szervezést, a jövőben a konzerviparnak félkészárukat (tisztított hagymát, szeletelt paprikát) szeretnének átadni. Ugyanakkor nem rejtik véka alá a gondokat sem. Sajnos, aligha vehetik fel a versenyt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, amelyek kedvezőbb lehetőségeket kínálnak. A szakcsoportok tevékenységét befolyásolja: miként alakul a kereslet, hogyan intézkednek a termeltető vállalatok, milyen gyakran változtatja a felvásárlási árakat a ZÖLDÉRT, ütemes-e a baromfifeldolgozó és a konzervgyárak áruátvétele. Az sem megnyugtató, hogy a társulások működése jogilag nagyon körülhatárolt, ami önmagában nem lenne baj, de sok az előírt ülések száma, a bürokratikus adminisztráció. '

o

A -közelmúltban az orosházi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság is megvizsgálta a helyi ÁFÉSZ bábáskodása mellett működő szakcsoportok munkáját. Megállapította a testület: helyes kezdeményezésnek bizonyult ezen társulások létrehozása. Termelésükkel, szolgáltatásaikkal hozzájárulnak a nép- gazdasági igények teljesítéséhez. A szakcsoportok irányítása, munkájuk szervezése, ellenőrzése nem kis feladat elé állítja a szövetkezetei. Egyöntetű volt a vélemény, hogy mindezt a fel- vásárlási osztály dolgozói jól, szakszerűen oldják meg.

Seres Sándor

Ellenőrzött ellenőrzés?

z ellenőrzés az irányítás része — olvashatjuk a Pártélet novemberi számának „Eszmecsere” rovatában. A cikk szerzője Kerényi Gyula, a KPM főelőadója, vitára ingerlőén kutatja annak okait, hogy megannyi ellenőrző szerv és revizor tervszerű és nem szűnő vizsgálódásai ellenére mégis miért kisebb a hatékonysága a joggal elvártnál e nagy fontosságú társadalmi tevékenységnek?

Nem kevesebbről van szó tudniillik, mint arról, hogy „az irányító szervek fontos információbázisa a felügyelt egységek működésének folyamatos ellenőrzése”. Ez — amiként a cikk szerzője taglalja — két csatornán folyik: egyrészt a felügyeleti szerv figyeli folyamatosan intézkedéseinek végrehajtását, másrészt meghatározott időszakonként és munka- program alapján függetlenített apparátus hajt végre ellenőrzéseket.

A hatékonyság növekedését akadályozó okok közül többet is felsorolt a cikk, úgymint a látszólag függetlenített ellenőrök kezét megkötő láthatatlan szálakat, az ellenőrzés bürokratikus vonásait, az ellenőrök nagyobb függetlenségének, s ezzel összefüggésben igazi személyes felelősségük hiányát, és így tovább. Ezt a tablót — a vitához kapcsolódva — magunk is tovább színesíthetjük.

A megyénk két tsz-szövet- ségének egyesülését kimondó október 24-i küldöttközgyűlésen Kiss Ferenc, a dé- vaványai Lenin Tsz elnöke is felszólalt, s hozzászólásában többek között az ellenőrzésekről szólva újabb adalékokkal szolgált e tárnához. Mindenki által ismert dolgokat sorolt elő, ám a tények így csokorba szedve mégis elgondolkodásra késztetnek.

Adott tsz-ben kétévenkénti rendszerességgel jelennek meg a megyei tanács ellenőrző csoportjai, hogy vizsgálják a közös gazdaság jogszabályok szerinti működését, azután termelői tevékenységét, közgazdasági

munkáját, de ugyanígy a munkaügyi és személyzeti munkáját is. Egy-egy ilyen vizsgálódás két hétig- is eltart.

Ugyancsak kétévenként látogat 2-3 hétre a termelő- szövetkezetbe a PM Bevételi Főigazgatóságának ellenőre a gazdálkodást áttekinteni. A tsz-szövetség revizora egy-másfél hétig segíti a közgazdasági munka hiányosságait felszámolni. És a sor ezzel még csak elkezdődött.

Mert célvizsgálatokra, vagy bejelentések ellenőrzésére érkezik a népi ellenőrzés, azután többször is egy esztendőben szemlét tart a tűzoltóság, majd a KÖJÁL, az ügyészség a fegyelmi helyzetre kíváncsi, a KPM a gépjárművek üzemeltetésére kiadott rendeleteknek igyekszik érvényt szerezni, ellenőrei révén, de ne feledkezzünk meg a tételes ellenőrzéseket tartó SZTK-ról sem.

Talán e felsorolás után nem is csoda, ha a tsz első számú vezetője és vezetői — az ellenőrzések szükségességével egyetértve — akkor is úgy érzik, hogy egymás kezébe adják a kilincset az ellenőrök, ha a termelő munka emiatt nem is áll le egy percre sem.

Számítsuk ugyanis hozzá mindehhez, hogy a KSH által elrendelt éves statisztika mellett a tsz vezetői félévenként felkérésre tájékoztatót adnak a közös gazdaság helyzetéről a helyi tanácsnak, a községi párt- bizottságnak, adatokat szolgáltatnak a tsz-szövetségnek, a termelési rendszereknek, illetve a betakarítások idején hetente, kéthetente majd mindenkinek — beleértve még a sajtót is —, aki a termelés irányításáért felelős vagy felelősséget érez. Mert ellenőrzés az adatkérés is tulajdonképpen.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek nehezére esik mindennek eleget tenni, vagy idegesítené őket az ellenőrzések ténye. Számtalan példa bizonyítja ugyanis, hogy sokszor éppen az ellenőrök, az ellenőrzés az, amely kellő időben világítva rá az „eltévelyedésekre”, a nagyobb bajtól mentették meg, tartották vissza a közösséget, segítették a biztonságos gazdálkodás feltételeinek kialakítását.

|z utóbbiból kiindulva, javasolta a dé1 vaványai tsz-elnök is azt, hogy jó lenne — lehetőség szerint — az ellenőrző szervek munkáját összehangolni. Mégpedig úgy, hogy egy időben — egyeztetve — több szerv vizsgálná ilyen-olyan szempontok alapján a gazdálkodó egységet, s együttesen fogalmaznák meg azt az értékelést, amely így talán átfogó képet adhatna a vizsgált gazdaságról is. Elképzelhető, hogy ez esetben a tsz elnökének és a főkönyvelőnek munkaideje is jobban lenne kihasználva. Ügy érezzük, Kiss Ferenc felszólalása is bizonyítja: a téma megér annyit, hogy — miként azt a Pártélet szerkesztősége is javasolja — vizsgálódás alá vegyük most már az ellenőrzéseket is.

Kőváry E. Péter

Öntözögépek iskolai bemutatója Tarboson

(Tudósítónktól)

A békési mezőgazdasági szakközépiskola és szakmunkásképző intézetben működő mezőgazdasági múzeumbaráti kör november 5-én egy igen érdekes, az oktató-nevelő munkát segítő kiállítást rendezett a tanintézet tar- hosi munkástovábbképző központjában. Ekkor avatták fel az öntözési szakosztály bemutató terét. A baráti kör célja az, hogy az országban elsőként, a mező- gazdasági termeléshez közvetlenül kapcsolódó vízgépeket, öntözőberendezéseket és azok műtárgyait begyűjtse, restaurálja és bemutassa. A felvétel a megnyitón készült.

Fotó: Bakos Géza