Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

1981. október 1., csütörtök o * Júliustól júniusig Dokumentumok 1956-1957 történetéből Eddig még nem közölt ere­deti dokumentumok is meg­találhatók a Kossuth Kiadó­nál október végén megjele­nő Júliustól júniusig doku­mentumok 1956—1957 törté­netéből című kötetben. A könyv az 1956 júliusa—1957 júniusa közötti időszak leg­fontosabb állami, párt-, tö­megszervezeti dokumentu­mait gyűjti egybe. Így a Ma­gyar Dolgozók -Pártja Közpon­ti Vezetőségének 1956. július 18—21-i üléseinek határoza­tát, az 1956. november 4-én megjelent Nyílt levél a dol­gozó néphez című dokumen­tumot, az MSZMP ideigle­nes Központi Bizottságának november 6-i felhívását, a Fotó: lihrin László Délutáni beszélgetés itt is, ott is munkás-paraszt forradalmi kormány 1956. november 7-i ülésének dokumentumát. Ugyancsak közreadják a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1957. január 26-i ülésének határozatát, vala­mint a KISZ megalakulásá­ról, a munkásőrség felállítá­sáról szóló határozatokat. A kötet dokumentumanyagának megértését segíti, hogy rövi­dítve közli A magyar forra­dalmi munkásmozgalom cí­mű tanulmánykötet egyes fe­jezeteit is. A dokumentum­anyagot további jegyzetek egészítik ki. Ugyanerről, a korról szól a kiadónak már az üzletekben levő másik kiadványa, A Magyar Szocialista Munkás­párt határozatai és dokumen­tumai 1956—1962 című kö­tet. Ebben megtalálható az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decem­ber 5-i határozata, az idősze­rű kérdésekről és feladatok­ról szóló 1957. februári hatá­rozatok, valamint az MSZMP első országos értekezletének fő dokumentuma. Szép, a szeptember vége. Általában. Ha nem hoz a szél valahonnan esőt vagy hűvöset, mint nemrég is elő­fordult. A Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalat mun­kásőrei még ekkor is a szo­kásos jó időre számítottak, s nem hiába, kívánságuk tel­jesült: a szombati napnál szebbet, ritkán nyújt a vén­asszonyok nyara. Így aztán a szanazugi üdülő szép nagy kertjében, az őszi lombok alatt terített asztalok fogad­hatták a részvevőket, a fegyveres erők napja alkal­mából rendezett, s majális­sal egybekötött ünnepélyen. Hosszú évek hagyománya formálta, hogy az előkészü­letektől kezdve minden a jól bevált és ismétlődő rendben folyt. A szokásos birkavásár­lás — az egyik 90 kilót nyo­mott élve —, meg a többi is. És mire a busszal, kocsikkal érkézők kiszállnak, már nyo­ma sincs 8—10 ember pénte­ki és szombat reggeli mun­kájának, csak a két nagy bogrács körül sürgölődő sza­kácsok és a finom pörkölt illata fogadja a vendégeket. Mint máskor is, Lagzi György szakaszparancsnok a fősza­lehet szó a neutronbomba el­helyezéséről az ország terü­letén. Sőt, a kormányzat bé­keidőben semmilyen atom­fegyver állomásoztatásához sem járul hozzá. — Hogyan befolyásolja az igen aktív békemozgalom a kormány fellépését a NA- TO-n belül? — Realistáknak kell len­nünk — feleli a szociálde­mokrata képviselő — Tud­juk, hogy országunk' nem le­het hangadó a nyugati vi­lágban. De alábecsülni sem szabad a Dániához vagy Ma­gyarországhoz hasonló ki­sebb államok szerepét a nem­zetközi politikában. Állás- foglalásunk sokszor jelentős lehet, márpedig, mi „kicsik”, különösen érdekeltek va­gyunk a konfrontációs politi­ka térnyerésének megakadá­lyozásában. Miniszterelnö­künk és külügyminiszterünk is kijelentette: támogatjuk a nemzetközi feszültség csök­kentését célzó lépéseket. Nem helyeseljük az erőfölényre való törekvést, s így rossz irányba tett lépésnek tart­juk a neutronbombáról ho­zott amerikai döntést is. Dá­nia annak idején javasolta a NATO rakétahatározatának elhalasztását, s ma is bízik abban, hogy a remélhetőleg hamarosan meginduló tár­gyalások normálisabb politi­kai légkört alakítanak ki a nagyhatalmak között. Ezt kell hogy elősegítse az európai országok folytatódó párbeszéde, s e szándéknak jellemző példája a dán—ma­gyar viszony is. Haekkerup úr — csakúgy, mint többi beszélgetőpartnerem — hang­súlyozta: annak ellenére, hogy országaink eltérő tár­sadalmi berendezk'edésűek, s más-más katonai-szövetségi rendszer tagjai, a kétoldalú kapcsolatokban nem látnak nehézségeket, és adottnak tartják a lehetőséget azok to­vábbfejlesztésére. E folya­matba jól illeszkedik Lázár György látogatása is. Ma­gyarország most már „felke- rült a térképre” — idézem fel magamban a Kereskedel­mi Kamara illetékesének szemléletes megjegyzését, aki szintén az eddig elért ered­ményeket, a szaporodó kez­deményezéseket igyekezett számba venni. — Tőlünk sokan érdeklőd­nek; így hát a magyar félen is múlik, hogyan hasznosítja a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatokat, s a gazdasági együttműködés terén jelent­kező készséget — mondotta Christoffersen úr. Ezt a kijelentést néhány Dániában töltött nap — igaz, véletlenszerű, „turista-piac­kutatása” — is alátámaszt­hatja. Az áruházakban, bol­tokban csak kétszer találkoz­tam magyar termékkel. Egri bikavért árultak Koppenhá­ga egyik legnagyobb szuper­marketjében; a MONIMPEX exportálja, viszont egy svéd cég palackozza és hozza for­galomba. A másik honi áru­cikk (mondani sem kell tán) a bűvös kocka volt. Nem­csak játékboltokban kínál­ják, láttam a Tivoli előtt a földre leterített pokrócokon is — borsos áron. Ám a leg­több'darab tajvani, hong- |< kongi származású. Nem vi­tás tehát, ha előre akarnak lépni, a magyar vállalatok- ■■ nak, kereskedőknek is bőven lesz tennivalójuk. Szegő Gábor kács, „segédei” Cselovszki András és Laurinyecz György. Jól összeszokott gár­da ők hárman, s mint a kós­tolgatok sűrű elismerése ta­núsítja, most is ki tettek ma­gukért. A két nagy diófa alatt ki- sebb-nagyobb társaság, a munkásőrfeléségek örülnek egymásnak, bent a teremben nincs is más, csak az idő­sebb férfiak biliárdozó cso­portja. De ők is kifelé tar­tanak a szabadba, mert kez­dődik az ünnepély, melyen Valentinyi Mihály városi pa­rancsnok is részt vesz. Pin­tér Lajos, a vállalati pártbi- .zottság tagja bensőséges han­gon beszél a munkásőrök életéről, tevékenységéről, az önként vállalt áldozatos munkáról, s mindehhez a feleségek, anyák segítségé­ről, majd a tavasszal elhunyt Csicsely János alapító tagról emlékezik meg. Aztán Ko- rek Ferenc igazgató Hra- bovszki György és Cselovszki András kiváló dolgozókat kö­szönti, majd a pénzjutalom­ban részesülők következnek. Végül átnyújtja a Honvédel­mi Emlékérem kitüntetést Nagy Sándor főtechnológus­nak. S már jöhetnek is a fel­szolgálók szép sorban a nagy tálakkal — akár egy lako­dalomban —, hogy a gőzölgő birkapaprikást az asztalra te­gyék, a krumpli, a kovászos uborka és a fehér kenyér mellé. Eddigre már sokat kattant a fényképezőgép, Uh. rin László, a szakasz sajtó­felelőse és főfotósa kezében, de még délutánra is marad mit csinálni. A jó étvágy, jó étellel, jó kedvvel, s élénk csevegéssel párosul. Ki, mit csinált a nyáron, hiszen május óta a feleségek, hoz­zátartozók nem találkoztak, így együtt akkor voltak utol­jára, s annyi minden történt, amit meg kell beszélni. Mi újsá“ hogy van a család, a gyerekek, milyen volt a nyaralás itthon vagy külföl­dön. Beszámolni az élmé­nyekről. Persze, közben a kitűnő étek dicsérete sem marad el, s mint máskor, most is akad érdeklődő há­ziasszony, aki a jó csípős és finoman ízes paprikás titká­ra kíváncsi. A válasz diplo­matikus : a konyhaművészet, így ez is, kizárólag az ará­nyok kérdése és az odafigye­lésé. S ezt, csak helyben le­het hagyni. Ebéd után a hangulat egy­re emelkedik, előkerülnek a régi nóták és Pásztor István hegedűje. Az ének a társa­ság hol egyik, hol másik cso­portjában csendül föl, s a többiek folytatják. Fiatalok és idősebbek. De még nem mindenki, mert most is van­nak, akik dolgoznak, szedik le az asztalt, mosogatnak, rendet csinálnak. Sétálgató csoportok is alakulnak, hi­szen ki kell használni ezt a gyönyörű időt, bekukkantani az erdőbe, vagy egy pillan­tást vetni a vízre legalább. Van, aki csak megáll, és a nap felé tartja az arcát. A biliárdozók újból játszani kezdenek, másutt egy humo­ros történet nyomán hang­zik föl a kacagás, emitt meg a NÉKOSZ-idők emlékét idé. zik. Mindenki teszi, amit leg­jobbnak lát, kedve szerint. Ügy, mint otthon, egy nagy család. Vass Márta Gyermeknap Gyomén (Tudósítónktól) Gyoma besenyszegi játszó­terén szeptember 27-én jó hangulatú, színes nyárbú­csúztató gyermeknap volt. Nagyon sok gyermek és szü­lő élvezte ezen a napsütéses délutánon a játék minden örömét. A műsorban a Fi- nisch beategyüttes másfél órás koncerttel, a művelődé­si ház pávaköre népdalokkal saórakoztatta a közönséget. Varga Mihály bohócjelenete, kötélhúzás, kiabálóverseny és sok játék fűszerezte ezt a délutánt. Este szabadtéri filmvetítés, tombolahúzás és tábortűz volt. Mindez talán nem is lenne rendhagyó, de maga a szervezés már igen, ami zömmel társadalmi mun­kában történt. B. K. Biztonságban ezer vagon takarmány (Tudósítónktól) A váratlan géphibásodások és alkatrészhiányok ellenére a nagybánhegyesi Zalka Má­té Termelőszövetkezetben jó minőségben és csaknem opti­mális idő alatt sikerült elvé­gezni a tömegtakarmányt biztosító munkákat. A hétszáz tehén és szapo­rulata részére több mint ezer vagon silókukoricát tároltak be, s most folyik a zsombo­lyakészítés (kukoricaszár + cukorrépafej), amelyből öt­ezer tonnát terveznek. így a melléktermékek hasznosítá­sára is gondolnak. Mindez lehetőséget teremt a termelőszövetkezet részére, hogy bevezessék a monodié­tás takarmányozást. Termé­szetesen a nyári időszakban hasznosítani fogják a zöld­etetés nyújtotta lehetősége­ket is. Mile Ferenc Díjazott kötőipari termékek A Gyulai Kötőipari Válla- i lat az idén az Ipari Minisz- I térium formatervezési és | gyártmányfejlesztési pályá- I zatán két kategóriában is előkelő helyezést ért el, égy első és egy második díjat ka­pott. Ez azért is figyelemre méltóimért hosszú idő óta — eltekintve a tavalyi pá­lyázat harmadik díjától — nem részesült elismerésben a vállalat. Hozzátehetjük, hogy joggal, hiszen a róluk kiala­kított kép egészen az utóbbi néhány évig, nem volt vala­mi kedvező. A vállalati képlet megvál­toztatása nehéz és időigé­nyes feladat. Sok egyéb mel­lett igényli az állandó újí­tani tudást, az innovációt, a gyártmányfejlesztést. E mun­ka gyümölcsét aratta le tu­lajdonképpen a kötőipari vállalat, amikor az Ipari Mi­nisztérium pályázatán az lat hosszú éveken át csak hallomásból ’ ismerte a nye­reség fogalmát, és mivel fenn akarta tartani magát, erőteljes változtatásra kény­szerült, mind a termelés, mind az irányítás területén. Ez meg is történt néhány esztendeje, kicserélődött a vezetőgárda, megszigorodott a szállítási, szerződési fegye­lem, komoly gyártmányfej­lesztési munka kezdődött. Az alkotócsoport elsőbbséget él­vez, hisz a hangsúly az új, divatos, mutatós, keresett és persze nyereséges termékek gyártásán van. Természetesen a szellemi kvalitások készpénzre váltá­sának dologi feltételei is vannak. Ide tartoznak pél­dául a gépek. A nemrégiben vásárolt Stoll (NSZK) gyárt­mányú elektronikus vezérlé­Egy kis ízelítő a díjnyertes termékekből | „Öltözékkiegészítő” kategó- ' riában mutatós sapka-, sál-, kesztyűkollekciójával első : lett, jó hosszal megelőzve mindenkit, mivel a zsűri a második díjat nem adta ki, a harmadikat pedig a nép­szerű „Pécsi kesztyű” kapta. A BNV-n láthattuk másik díjazott termékcsaládjukat is, az új formájú, kötött, bő térdnadrágokat, kabátokat, lábszárvédőket is, amelyek szintén a formatervezési és s gyártmányfejlesztési pályá- I zaton a „Korszerű öltözkö­I dés” kategóriában értek el második helyezést. Mi áll e sikeres szereplés mögött? A Kötőipari Válla­sű, 32 ezer bites memóriával rendelkező síkkötőgép új távlatokat nyitott kézi kötést utánzó képességével. Hama­rosan a sapkagyártás is kor­szerűsödik, ha megérkeznek az új gépek. A technikai le­hetőségek pedig új ötleteket is adnak. Az újítás, gyárt­mányfejlesztés folyamatos; nem idényszerű vásár előtti láz, hanem piacszülte kény- szerűség, hosszú távú vállalati stratégia. És úgy tűnik, meg­hozza eredményét: termékeik tetszettek a közönségnek, új üzletfelek jelentkeztek, meg­keresték őket az S-modell, az Aranypók és tőkés cégek képviselői is. Sz. I. Munkában az elektronikus vezérlésű síkkötőgép Fotó: Veress Erzsi v Akár egy nagy család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents