Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
1981. október 11., vasárnap Irán Üj elnök — régi harcok Az elnökválasztások éve lett 1981. Iránban: kétszer is szavazni szólították a választókat, hogy jelöljék ki az új államfőt. Mint tudjuk, egyszer sem szokványos és békes- séges körülmények között került sor a voksolásra. A nyári elnökválasztást Baniszadr leváltása, a múlt hetit, a Kadzsai elleni merénylet előzte meg. A most hivatalba lépő Khameneinek, így — elődei sorsából ítélve — az idei esztendő nem sok jót jövendöl. Szovjet—japán kapcsolatok Együttműködés vagy konfrontáció? Az államfővé lett hodzsa- toleszlám (az ajatollahok után következő síita egyházi rang birtokosa Khamenei), persze nyilván nem tart attól, hogy Baniszadr sorsára jut, hiszen éppen azért került az elnöki székbe, mert pillanatnyilag ő a legerősebb képviselője Iránban a kemény iszlám vonalnak. Joggal félhet viszont attól, hogy esetleg Radzsai végzetéhez hasonló jut osztályrészéül. Hiszen eddig az iszlám köztársaság erői nem voltak képesek hatékonyan védelmezni a teheráni vezetőket a jól konspiráló és beépülő földalatti szervezetek ellen. Khamenei “egyébként saját élményére emlékezve félheti a rendszer ellenfeleinek mesz- sze érő kezeit: a nyáron őt is súlyosan megsebezte egy bomba. Egy fanatikusan iszlám hívő főpap persze emiatt nem tántorodik el a nagy céloktól, sőt mint maga mondja „égi jelnek tekinti megmenekülését”. Isten parancsolatját hirdetve azonban országa új vezetőjeként nagyon is földi célokat próbál elérni. (Természetesen a szenteknek kijáró osztatlan tisztelettel övezett Khomeini ajatollah szellemi irányításával.) A földi célokat pedig úgy sommázhatnánk, hogy minden erővel meg kell szilárdítani a fundamentalisták elképzelései szerint berendezett iráni államot, és ennek alapfeltételeként persze a jelenlegi hatalmat. Mert ezek ma a legkevésbé sem nevezhetők szilárdnak. A mai vezetés tömegbázisa ugyan csorbíthatatlannak tűnik, amit a Khameneire leadott 14 millió szavazattal lelkesen manifesztálnak Teheránban. Csakhogy, ha az előző elnökválasztások adatait és körülményeit vizsgáljuk, a kialakuló kép nem olyan meggyőző. Mert Baniszadr ugyan csak tízmillió voksot kapott, de akkor még valódi politikai alternatívát kínáló ellenjelöltek voltak, s nem fenyegetett senkit fizikai megtorlás, ha nem megy el szavazni. Ma viszont — s már a nyáron is — Khomeini maga tette „nemzeti és vallási kötelességgé” a voksolást. S ha arra gondolunk: a legújabb rendelkezések szerint elég mondjuk két haragvó szomszéd tanúvallomása ahhoz, hogy valakit ellenségnek minősítsenek, és rögtön kivégezzenek, akkor bizony kicsit kérdésesnek tűnik, hogy a mostani végeredmény vajon hűen tükrözi-e az irániak véleményét és hangulatát. Ehhez még hozzá vehetjük a leszállított választói korhatár tényét is, hogy a számok és hivatalos arányok súlyát mérlegelni tudjuk. Persze mindezt nem helyes túlértékelni, hiszen a lakosság többsége valószínűleg ma is hisz a jelenlegi vezetésben, és támogatja annak politikáját. Csak nem szabad behunyt szemmel elmenni azok mellett a jelek mellett, amelyek az iráni lakosság jelentős részének fokozódó elégedetlenségére utalnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a hatalom minden erőszakos eszközét bevetve sem képes megsemmisíteni a fegyveres ellenállást. Márpedig, ha csak maroknyi csoport — a lakosság zöme által eleve elítélt — harcáról lenne szó, akkor aligha lehetne hatékony a mudzsahedinek vagy más csoportok gerillaháborúja. Aligha történhet ez szimpatizánsok, segítők, együttműködők nélkül. Van hát baja, lesz hát gondja elegendő az új elnöknek és híveinek. Hiszen nemcsak a bombákkal és kivégzésekkel vívott hatalmi csatát kell erővel bírniuk, hanem erőt kellene mutatniuk a gazdaság bajainak leküzdésében, s ráadásul ( az Irak ellen vívott háborúban is. Sokfrontos harc ez, amelyben nincsenek könnyű csatanyerések, s beláthatatlanul távol esik a győzelem. Az új elnöknek sem lehet hát más útja most, mint minden erejével folytatni a régi küzdelmeket a rendszert fenyegető, nem éppen új veszedelmekkel szemben. Avar Károly Enescu-fesztivál Bukarestben A nagy román zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából ezekben a napokban zajlanak Bukarestben a IX. George Enescu nemzetközi fesztivál eseményei. A megnyitóesten a George Enescu nevét viselő bukaresti filharmónia szimfonikus hangversenyt adott Mircea Cris- tescu vezényletével. Közreműködött Arthur Grumiaux belga hegedűművész. Az ünnepi hangversenyek programján mindenekelőtt Enes- cu-művek, szimfóniák, dalok, kórusok és kamarazenei alkotások szerepelnek. A fesztiválon Enescu művei, klasszikus és kortárs román zenei művek, operák, balettek mellett Mozart, Beethoven, Brahms, Muszorgszkij, Csajkovszkij, pro- kofjev, Bartók és má élő külföldi zeneszerzők müveit mutatják be. A világhírű együttesek között, amelyek fellépnek a fesztivál műsorában, ott találjuk a Moszkvai Akadémiai Nagyszínházát, az egyesült államokbeli Lar Lubovits balett-társulatot, a drezdai szimfonikus zenekart. Ugyancsak nagy számban szerepelnek nemzetközi sikernek örvendő művészek Európából, Latin-Amerikából és Ázsiából. A román sajtó nagy elismeréssel ír a Pécsi Balett bukaresti fellépéséről. A Köztársasági Palota nagytermében tartott balettesten a magyar együttes Bach: Brandenburgi versenymű- vét, Mahler: IX. szimfóniáját és Sztravinszkij: Tavaszi áldozását mutatta be kiemelkedő sikerrel. (g—i) Koreai NDK n textilipar fejlődése A KN*f)K-ban ma a7 egy főre jutó évi textiltermelés meghaladja a 30 métert. Tavaly a textilgyárak mintegy 600 millió méter anyagot gyártottak. A most folyó tervidőszakban, a második hétéves terv során (1978—1984) a régi üzemeket korszerűsítik és új. modern textilüzemek kezdik meg a termelést. Fejlesztik a kötöttáru-gyártást is. Ez idő alatt kötöttárukból 1,7-szer annyit gyártanak majd, mint az előző hétéves tervben. Az ország legnagyobb textilgyárában, a phenjani textilkombinátban az elmúlt három évtizedben csaknem ötszörös termelés- növekedést sikerült elérpi. A kitűzött cél szerint 1984-re a textilipar teljesitményét évi 800 millió méter textíliára növelik. (BUDAPRESS — KCNA) A Szovjetunió viszonya Japánhoz, mint a fejlett tőkés világ második legerősebb tagjához, jelentőségében túllép a regionális kereteken, hatással van a világpolitika egészére. Gromiko és Szono- da minapi New York-i eszmecseréjét megelőzően a két külügyminiszter három évvel ezelőtt tárgyalt utoljára — ez egyértelműen a kapcsolatok hűvösségét jelzi. A kormányzó Liberális Demokrata Párt magatartása a Szovjetunióval kapcsolatban mindig is ellentmondásos volt. Az Afganisztán körüli amerikai hisztériakeltés és lélektani nyomás hatására azonban a szovjetellenes tendencia erősödött meg. Tokió — a kétoldalú kapcsolatok fontosságára emlékeztető moszkvai figyelmeztetések ellenére — katonai és politikai engedményeket tett az Egyesült Államoknak. E kedvezőtlen hangsúlyeltolódások már Ohirá- nál kimutathatók, annak ellenére, hogy a néhai_ kormányfő többször is kijelentette: Japánt — nyersanyag- szegénysége és stratégiai sebezhetősége miatt — minden hibás lépés katasztrófába sodorhatja. Márpedig Tokió távolodni látszik a geopolitikai realitásoktól, amikor szélesíti a hadiipari, stratégiai együttműködést Washingtonnal, vállalja a csendes-óceáni vízi utak közös ellenőrzését, magyarán a szigetország gazdasági-katonai potenciálját alárendeli az Egyesült Államok világpolitikai törekvéseinek. Az elmúlt hetek eseményei különös erővel domborították ki a tokiói vonalvezetés ellentmondásosságát. Augusztus végén a szovjet kormány az ország területi vizein lényeges könnyítéseket vezetett be a japán halászok számára, Moszkva tehát ismét bizonyságot tett jó szándékáról. Ekkor vetette fel Szo- noda a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításának lehetőségét. Moszkvában érdeklődéssel fogadták' a tokiói bejelentést, amelyben annak megerősítését látták, hogy a japán vezető körök sem hagyhatják figyelmen kívül a kétoldalú, jószomszédi kapcsolatokban mutatkozó kölcsönös érdekeltséget. Napokkal később létrejött egy megállapodás 750 ezer tonna nagy átmérőjű acélcső japán exportjáról, ami — tekintve az üzlet megkötésének megakadályozására irányulj amerikai nyomást — ugyancsak pozitív fejleménynek minősül. Ezt viszont — szinte 180 fokos fordulatként — Szuzu- ki miniszterelnök' demonstratív látogatása követte Hokkaido szigetén. Célja az volt, hogy kormányszinten hangsúlyozza a Szovjetunióval szembeni japán területi követeléseket. Bejárják a világsajtót a képek, amiken Szu- zuki egy szirtfokról távcső- vön szemlélte azokat a szigeteket, amelyek a második világháború után, nemzetközi döntéssel a Szovjetunióhoz kerültek. Szuzuki lépése nem értelmezhető másként, csak a Szovjetunióval szembeni éles, nacionalista hangulat- keltésként. Az ország vezető napilapja, a polgári Aszahi Simbun meg is jegyezte: a kormányra nézve súlyos következményekkel járhat, ha a kétoldalú tárgyalásokat a Szovjetunió szándékos nyug- talanításával, az úgynevezett szovjet katonai veszély jelszavának hangsúlyozásával, valamint a japán hadseregfejlesztési szükségletek állandó emlegetésével vélik elősegíteni. Moszkvában nem vették fel az odadobott kesztyűt. Noha a leghatározottabban elítélték a nacionalista hangulat- keltést, nem hagytak kétséget afelől, hogy készek előfeltételektől mentes tárgyalásokra a szigetországgal. Ha tehát a japán külpolitikáról szeptemberben kiadott Kék Könyv igazat állít, miszerint Tokió elsősorban politikai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel akar hozzájárulni a nemzetközi stabilitás megszilárdításához, akkor nehéz megkerülni a választ az újabb szovjet kezdeményezésekre. Ennek jelei máris tapasztalhatók : Szonoda és Gromiko végül is New Yorkban megállapodott a külügyminiszter-helyettesek munka jellegű konzultációinak mielőbbi felújításában. Győri Sándor Képek a 32 éves HDK életéből A Német Demokratikus Köztársaság a héten ünnepelte születésének 32. évfordulóját. Ebből az alkalomból néhány képben felvillantjuk az első német munkás-paraszt állam mindennapjait. Az NDK fejlett ipara nagy segitséget nyújt a fejlődő országok építkezéseihez. Képünkön: a Szíriái Tartusban épülő cementgyár látható, amely elkészülte után évi 2,2 millió tonna cement termelésével járul hozzá Szíria fejlesztéséhez Az NDK-ban nagy gondol fordítanak a mezőgazdasági termelés gépesítésére. A képen: kör alakú fejőgéprendszer, amelyet az elster- werdai Elfawerk vállalat gyártott. A fejőgéppel óránként nyolcvan tehenet fejhetnek meg Ügyes burgonyatárolási módszert alkalmaz a rostocki kerületben levő böhlendorfi állami gazdaság. A képen látható műanyag sátor 21 tonna burgonya tárolására alkalmas. Minden egyes műanyag zacskóba 12,5 kg burgonya fér Az NDK-ban 790 mezőgazdasági szakiskola működik, amelyekben 20 ezer ipari tanulót képeznek ki. A langensteini állami gazdaság tízosztályos mezőgazdasági szakiskolájában a 210 végzős diák az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmunkás-bizonyítványt is kap. Az iskola a legmodernebb szemléltetőeszközökkel van felszerelve; a tanulók nyelvi laboratóriumban sajátíthatják el az orosz és az angol nyelvet. A képen: Dieter Wolf oktató a traktor motorjának működését magyarázza a tanulóknak Több mint 100 ezer ember költözött be eddig a Berlin-Marzahn-i lakótelepre. Az 1985-ben elkészülő új városrészben nagyáruház, 30 iskola, óvoda és bölcsőde, egészségügyi központ, sport- és pihenőlétesítmények, valamint hét szolgáltatóközpont áll majd a lakók rendelkezésére. A képen: kávéház a marzahni lakónegyedben Kíváncsian figyelik a schwerini óvodások az óvoda udvarán álló besötétített autóbuszt. A különleges jármű nem más, mint egy mozgó mozi, amelyben a kicsinyek a legújabb, számukra készült filmeket tekinthetik meg. Ez a maga nemében egyedüli autóbusz naponta öt óvodát keres fel, hogy elszórakoztassa az apróságokat. (Fotó: ADN — MTI — KS) hugyviuíc
