Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. október IX., vasárnap Létkérdésünk: A természeti környezet védelme Beszélgetés az újkígyősi tanácselnökkel Az 1977-ben védetté nyilvánított szabadkígyósi tájvédelmi körzet határain három község lakossága él és dolgozik. Szabadkígyós, Újkígyós és Kétegyháza. A védetté nyilvánítás sok megkötést. szigorítást tartalmaz, s ez gondot jelent. De egyben kötelez is. A tájvédelmi körzet szikes legelői, az Alföldre egykor jellemző er- dőspuszta-maradványok, ezek .jellegzetes növény- és állatvilágának megőrzése kedves kötelesség. Az alföldi táj e gyöngyszemének közelsége visszahat a községekre is. Egyfajta erkölcsi diktátumként követeli a községek arculatának, természeti környezetének állandó jobbítását. Hogyan érzékeli ezt Újkígyós? Ezzel a gondolattal kerestem meg Süli Jánost, a községi tanács elnökét. — Manapság sok szó esik a természet- és környezetvédelemről, derű- és borúlátó hangvételben egyaránt. Önnek, mint a tájvédelmi körzet egyik lelkes hívének, mi a véleménye erről? — Bár a természet egyensúlyának felborulását jelző vörös lámpa már régóta villog, nem vagyok pesszimista. Azt tartom, hogy borúlátásra csak a tehetetlen ember hajlamos. A folyamatot megállítani és visszafordítani az utolsó órában is lehet. Nem vagyok esztétizáló szép- lélek. A gyakorlati, cselekvő ember posztjáról merem kijelenteni: természeti környezetünk helyreállításáért tenni ma, mindennapos kötelesség. Fogalmazhatnánk úgy is: létkérdésünk. — Létérdek. Fenyegető szó. Mondana példát arra, hogyan érzékeli ezt ön, mint egy alapvetően mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó közösség vezetője? — Nem lehet a kérdést alapvetően mezőgazdasági szempontból nézni, hiszen a mezőgazdaság környezetromboló hatása gyakran éppen az ipari termékek használatának következménye. De gond az is, hogy a közvetlen termelési célok elérésének érdekében tesszük tönkre a holnapot. Mondok néhány fogalmat. Melioráció. A Körösök vízszabályozása egyértelműnek látszó nyereséggel zárult. Óriási vízborította területek váltak művelhetővé. A nagy vizek hőmérsékletváltozási tehetetlenségéből adódó időjárásszabályozó hatása viszont megszűnt. Éghajlati adottságaink erősen eltolódtak a kontinentális felé. Hirtelen lehűlések és felmelegedések váltják egymást. Gyakori a frontbetörés. Aszályos és esős nyarak váltják egymást. A védekezés módja: öntözés vagy belvízelhárítás, a növényvédelemben műtrágyák, növényvédő szerek, az állatoknál szérumok fokozott használata, fajtaváltások. Természetesen ezeket az eszközöket, mint termelés- fokozókat egyébként is használnák. De az időjárás a mezőgazdaságban meghatározó jelentőségű. Eredmény- és költségmeghatározó egyaránt. Mondok más példát is. Ivóvíz. A község határa Békéscsaba víznyerő területe. Ha a község szennyvízkibocsátását nem tesszük rövidesen zárt rendszerűvé, emberi fogyasztásra alkalmatlanná tennénk egy nagyváros ivóvizét. Ezzel azonban nincs elhárítva az ivóvizeinkig leselkedő veszély. A nagy dózisokban kiszórt műtrágyáktól az ipari szennyvizekig sok mindentől kell még Kevermes — a fokozatosan gyarapodó település A Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalkozás dolgozói 1980 februárjában kezdték el a kevermesi tanácsháza felújítását. A központi fűtés felszerelésén kívül szociális helyiségeket is kialakítottak az épületben. A műszaki átadást már megtartották, és jelenleg az irodák berendezése van hátra. A tanács mellett álló épületben a mezőkovácsházi költségvetési üzem novemberben fog hozzá az új házasságkötő terem létrehozásához. Várható, hogy a jövő év elején adják át rendeltetésének a helyiséget. A központi fűtés szerelését társadalmi munkában vállalták a helyi szocialista brigádok. Mintegy 3 millió forintba kerül majd a belvíz elvezetését segítő műtárgyak elhelyezése. Az idén 16 áteresz készül el, s ezt a Mezőkovácsházi Vízgazdálkodási Társulat vállalta. A PATEX kevermesi telepén befejezéséhez közeledik egy kétmillió forint értékű rekonstrukció. Az új cérnázó üzemrész, a kazánház, a műhely és a szociális létesítmény építésében nemcsak az üzemi kollektívák, hanem a kisiparQsok is részt vettek. A fonalraktárat viszont a vállalat budapesti rekonstrukciós részlege fogja elkészíteni. Egyébként most 85en dolgoznak a keresztorsózó és az új cérnázórészlegben, és még további 5—10 munkahely betöltésére nyílik lehetőség. A foglalkoztatottak 30 százaléka Dombiratosról jár be. Az utazás feltételeinek megkönnyítése céljából a PATEX egy mikrobusz beszerzését tervezi. A napi 5,5 —6 tonna anyagot feldolgozó keresztorsózó üzemrészben 2600—3400 forint, míg a napi 3 tonna kapacitású cérná- zóban 3000—3400 formt között van a dolgozók havi átlagkeresete. —y—n A felújított kevermesi tanácsháza épülete A PATEX kevermesi telepének új cérnázó üzemrésze Fotó: Martin Gábor Védetté nyilvánított park veszi körül a volt Wenckheim-kastélyban működő szakmunka képző intézetet Szabadkígyóson Fotó: Martin Gáb> megóvnunk ezt, a létezésünket biztosító vegyületet. Nagy problémánk a hulladék, a szemét. Központi tárolása, feldolgozása nemzeti gond. Az utak árkaiban, facsoportokban, a települések környékén szétszórt szemét lehangoló esztétikai hatásán túl óriási biológiai veszély is. — Önről azt tartják, hogy sokat tett a község természeti környezetének javításáért. Miben nyilvánul ez meg? — Hogy sokat tettem volna? — az túlzás. De napi feladatnak tekintem ezt az ügyet. Mondok egy adatot. Az utóbbi négy évben tizenháromezer fát telepítettünk a községben. Ez évben további hatszáz fát és mintegy tizenötezer cserjét ültetünk ki. Ebben a kertben készült el a felszabadulási emlékpark is. A fa ember- és környezetformáló ereje közismert. Csak valahogy nem mindenütt veszik komolyan. Talán mert haszna nem mérhető közvetlenül forintban. Ma már egyre többen igénylik a könyv, a zene, a film, a színház élményét. De a kulturált természeti környezet iránti igény lassan alakul ki az emberekben. Talán ez is tudati tényező. Öröm látni, hogy a fásítás kezdeti ellenzői ma a parkban telepednek le egy kis tereferére. Kismamák és gyermekeik kedvelt pihenőhelye lett. A község lakói megszerették a fákat, és telepítésükben egy emberként segítenek. Ebbe a kategóriába sorolom az úthálózat fejlesztését is. A község úthálózatának huszonhét százaléka szilárd burkolatú. Nagy részét társadalmi összefogással készítettük el. — Miben látja Ön az út környezetformáló szerepét? — A sártól, portól mentes közlekedés lehetőségén, és a rendezettséget biztosító esztétikai hatásán túl, az út: ablak a világra. Az utak mentén lakók vagyontárgyai között megjelent a gépkocsi. Nyári szabadságukat az ország más vidékein, vagy idegenben töltik. Megismeri * más tájak embereinek szók; sait, kultúráját, és hazaho. zák azt. Ezért tartom for fosnak a környezeti ormálái nak ezt a módját. — Mik a tervei a jövőt i! letően? — A napi feladatokon túi van egy dédelgetett álmom Itt, a központban — a temp lomkert helyén — szeret nénk létrehozni egy gyönyörű parkot. A tervei már el készültek. Létrehozásában társadalmi munkával segítene a lakosság. Csak pénzünk nincs rá. Az iskolai és óvodai helyek bővítése, az úthálózat fejlesztése, a szennyvíztelep kialakítása, és más szorító gondunk megoldása sok anyagi erőt köt le. De bízom benne, hogy ha nagyon akarjuk, sikerülni fog. És a község nevében merem mondani: akarjuk. Az elhangzott beszélgetéshez csak annyit kívánunk hozzáfűzni: bízunk a sikerben. Pálinkás Lajos Dég: Kastély, barokk kerttel Dég sokféle útvonalon közelíthető meg, többféle nevezetes kirándulóhelyet érintve. Hogy csak néhányat említsünk: autón a Székesfehérvár—Tác—Kálóz vonalon, vagy akár Balatonvilágos— Balatonszabadi felől. Vasúton — majd autóbusszal — Enying, a járási székhely felől. A község a Dunántúl egyik természeti szépségekben gazdag, az előző századok települési formáinak jellegzetességeit nagyjából még mindig őrző vidék. Erdőkkel, lankás domboldalakkal, mezőkkel szeszélyes elrendeződésben tarkított tája a dunántúli ku. riális építkezési mód tiszta képét nyújtja. E változatos táj legfestőibb pontját választotta ki a Festetics család, hogy számos kastélyai közül az egyiket ide építtesse, Pollack Mihály tervrajzai szerint. A nagyszerű építészünk által tervezett kastély már első látásra is igen értékes és meglepő, sikeres ötvözete a klasszicista formáknak, melyek — ennek ellenére — valódi barokkos tömeghatásukkal lepik meg az érkezőt. Pollack az épület középterét nem tette valóságos központtá, díszterem — természetesen — mégis van, csakhogy ovális kiképzésű a szokásos kör, négyzet vagy téglalap helyett. Ezt a különleges, izgalmasan nagyvonalú teret aztán már hagyományos módon téglalap alakú fülkék tagolják. A jellegzetesen barokk stílusú belső kertbe kilépve egyszerű — barokk kastélyoknál szokatlanul puritán — udvari, valamint kerti homlokzatban gyönyörködhetünk. Legszebb klasszicista építészeti megoldásaink közé tartozik a nyílt oszlopcsarnokos kocsifelhajtó hatoszlopos, oromzatos kiképzése az épület főhomlokzata előtt. A kastély belseje — őszinte örömünkre és a restaurálok némi könnyebbségére — eredeti állapotában maradt meg, a valaha igen sok váratlan érdekességgel büszkélkedő kerti rész azonban ma már mindössze halvány árnyéka csak az egykorinak. Korabeli leírások alapján tudjuk, hogy az európai építészet legjellegzetesebb stílusai szerint épült kerti házak gazdagították a park szépségét. Ma csak a „hollandi ház” őrzi emlékét. Az eredendően is rendkívül színes, változatos növényi választékot a kastély gazdái — a kor szokásainak megfelelően — tovább gaz- dagították-nemesítették a legkülönfélébb egzotikus cserjékkel, bokrokkal, fákkal, növényekkel. A több kortárs által leírt rendkívüli erényekkel, különös összeállítással és páratlan hozzáértéssel megtervezett angolkertből azonban ma már mindössze igen halvány nyomokat vélhet felismerni a hozzáértő szem. Sétánkat érdemes Dég még meglevő régi falusi házai kö. zött folytatni, s a község büszkeségét, az 1820-ban, szintén Pollack Mihály által tervezett klasszicista római katolikus kápolnát is megtekinteni. Révy Eszter Több száz éves tölgy a dégi kastély előtt (MTI-fotó — KS)
