Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
1981. október 11., vasárnap Habos dilemmák Sörellátás vagy értékesítés? A napokban részt vettem az úgynevezett sörtárgyaláson, ahol a negyedik negyedévi lehetőségeket ismertették az érdekelt kereskedőkkel, vendéglátóipari szakemberekkel. Ott voltak a Kőbányai Sörgyár képviselői, a megyei kirendeltségek és a kisújszállási, berettyóújfalui lerakat vezetői. Az első, ami feltűnt: a megyei tanács kereskedelmi osztálya beletörődve a változtathatat- lanba, nem módosította az egy évvel ezelőtti sörmeny- nyiséget. Mint később kiderül: nincs is rá szükség, hiszen csak egymás rovására lehetne a számokkal játszadozni. Ez pedig nem a legnépszerűbb feladat. így aztán az értekezlet közvetlen, baráti beszélgetéssé alakult. Mellettem megjegyezte valaki — később hangosan is elmondták —, hogy semmi értelmét nem látják ennek az összejövetelnek. Ugyanis nincs miről tárgyalni. A meglevő sört kell elosztani a lehető legigazságosabban. A marsallbot azonban az ipar kezében van. Csak a kőbányai? E megállapítás helyességét igazolta az is, hogy a ki- rendeltségek vezetői elővették a papírjaikat és sorban diktálták: mennyi sört kap az év utolsó negyedében a vendéglátóipari vállalat, a fogyasztási szövetkezetek, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, az Utasellátó. Nagyjából ugyanannyit, mint tavaly ilyenkor, összesen 68 ezer hektolitert. Feltették ugyan a sztereotip kérdést; van-e ellenvetés, illetve kinek kellene több sör, de a válasz már nem is volt érdekes. Hiába próbálkozott az ÉKV és a MÉSZÖV képviselője, hogy a számaik körül valami baj van, végül keserűen beletörődtek; nem lesz több sörük. Illetve némi reményt nyújthatnak az importszállítmányok. De ez olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Példát is mondtak. A harmadik negyedévben 15 ezer hektoliter sörrel maradtak adósak külföldi partnereink. Csakhogy az importsör drága, a vevő és a vendég (Tudósítónktól) Bélmegyeren szeptemberben zajlottak le a tanácstagi beszámolók. Az 1980 júniusában megtartott általános választások óta először adtak számot a tanácstagok a választópolgároknak munkájukról és azT elért eredmények általában a kőbányai világost keresi, kedveli. A söripar arra kéri az üzletvezetőket, hogy a magyar áru mellé vegyenek külföldit is. A kereskedelem viszont arra hivatkozik: a vásárlónak csak a kőbányai kell, nem vállalja a kockázatot, hogy a jugoszláv vagy a lengyel sör a nyakán maradjon. Valóban, érdemes elgondolkozni azon: nem lenne-e jobb, ha a magyar sört elosztanák, az importárut pedig az venné át, aki akarja. Erre a javaslatra azonban senki nem reagált. Minthogy jegyzőkönyv sem készült, valószínű, hogy pusztába kiáltott szónak bizonyul. Az ellátási körzeteket is felül kellene vizsgálni, javasolták néhányan. Egyszerűen tarthatatlan: a békéscsabai kirendeltséghez tartozó hét ÁFÉSZ arányosan kevesebb sört kap, mint a sokkal kisebb vésztői szövetkezet. Aztán itt van az áruszállítás, a terítés gondja. Az egyik kirendeltség vezetője emelt hangon tette szóvá, hogy az üzletvezetők nem írják alá a kocsikísérők papírját, ha nem hajlandók átvenni az importsört. Megesküdött: ez nem azért kell neki, mert így esetleg „megbüntetheti” a renitenskedő boltost, hanem ezzel igazolja magát a központban. Igaz, senki sem említette némely szállítómunkás kirívó magatartását, mégis megkockáztatom: nagyon is beleszólható nak az elosztásba. Bevált módszer, hogy a kisebb boltok elé rendszerint záróra után érkeznek, mivel nincs, aki átvegye az árut, továbbmennek jövedelmezőbb üzlet után nézve. És még igazolás sem kell róla. Fejenként 86 liter Persze, nem lenne semmi baj. ha a gyárak győznék a termelést. Valamikor olcsóbb volt a bor, azt ittuk. Most viszont sörivó nemzet vagyunk. Különösen a, forró nyári napokon szomjazunk egy • kis habos italra. Ilyenkor az állandó sörkedvelőkön kívül azok is beállnak a ről. A beszámolók részletesen kiemelték azokat a megvalósult felújításokat, melyeket Bélmegyer az 1980-as árvízveszély után kapott. Méltatták a lakosság társadalmi munkáját, melynek értéke az eltelt időszakban 983 ezer forint volt, valamint az árvízveszély elhárításánál fasorba, akik valóban a felüdülés kedvéért térnek be egy pohár vagy korsó italra a bisztrókba, néhány üvegért az ABC-be. Olyan véleményt is hallottam ezen a tanácskozáson, hogy ne beszéljünk sörellátásról, hanem értékesítésről. Viszont: kár lenne a szavakon lovagolni, mert aligha ez a lényeg. Az nyilvánvaló, hogy nem szabad a sört a kenyérrel, a tejjel, a hússal ösz- szehasonlítani. De tudomásul kell venni azt is: sokan nem az alkohol kedvéért isszák ezt az italt. Az alkoholista, az iszákos, ha sört nem kap, iszik bort vagy pálinkát. Ezért is törekszenek arra szerte a világon, hogy minél kevesebb alkoholtartalmú sört állítsanak elő. Gondoljuk meg; hazánkban az utóbbi 10 esztendőben 60 százalékkal növelték a termelést. Ez sem elég. A szakemberek szerint Békés megyében az igények 50 százalékát tudják jelenleg kielégíteni. Csak érdekességként: az NSZK- ban évente minden lakosra 155. Csehszlovákiában 140 liter sör jut. Ami azt illeti, Magyarország is feltornázta magát. Tavaly már 86 liter volt az egy emberre jutó söradag. Nem csekély dologról van szó, ha figyelembe vesszük, hogy ez a szám 1960-ban is csak 37 litert tett ki. Teljesen egyet lehet érteni a Kőbányai Sörgyár munkatársával, aki kifejtette, hiába az évi 7,8 millió hektoliter termelés, egyetlen megoldás az import. Nagy szükség van a cseh, az NDK- beli, a jugoszláv, a lengyel, az osztrák sörre még akkor is. ha a hazai gyártás gazdaságosabb lenne. Nyersanyag van bőven, csak a pénz kevés a fejlesztéshez. Jön a Tuborg Azért nincs szégyenkezni valónk. Felépítettük. bővítettük a Borsodi Sörgyárat, fokozták a termelést Nagykanizsán, Sopronban és Pécsett. A gondot növeli a krónikus munkaerőhiány, az itt-ott fellelhető szállítási szervezetlenség. Készen vannak ugyan az új. szentesi sörgyár tervei, de egyelőre elhalasztották az építését 1984-re. Megvalósul viszont a Kőbányai Sörgyár teljes felújítása, de ez sajnos, nem jelent többlettermelést. Szóba került még a tanácskozáson az is; a népgazdaságnak kifizetődő a sörgyártás. Ezzel tisztában vannak az illetékesek, hiszen a sörgyárak a minőségben sem akarnak lemaradni a nemzetek sorában. Ennek kézzelfogható bizonyítéka : a brüsszeli sorversenyen tavaly a Jubileum arany-, a Budapest pedig bronzdiplomát érdemelt ki. A minőségi sörök azonban csupán a választékot gazdagítják. Olyan lehetőségeket keresnek, amely az olcsó, világos ital arányát növeli. Megvásárolták a dán Tuborg cég licencét. így jövő júliustól évente 150 ezer hektoliter jó minőségű sört dobnak piacra. Persze, ez sem oldja meg. csak enyhíti a gondokat’. Ezért lesz szükség a jövőben a még körültekintőbb elosztásra, a helyi sajátosságok figyelembevételére. E tekintetben megyénkben is van bőven tennivaló. Seres Sándor núsított helytállást és munkát. A tanácstagi beszámolókon a hozzászólók megelégedéssel nyugtázták az eredményeket, s ugyanakkor szóltak több, az egész községet érintő gondról. így többek között arról, hogy főleg nyáron nem jó az ivóvíz, és késik az ABC-áruház építésének befejezése. Bereczki Sándor Tanácstagi beszámoló Bélmegyeren Első az országban Felavatták a szakcsoportok házát Békéscsabán Nyugdíjasok, a Gyulai Húskombinátban Az elmúlt napokban 250 meghívót kézbesített a posta a Gyulai Húsipari Vállalat, illetve kombinát nyugdíjasainak. A meghívottak közül mintegy százan jelentek meg az Erkel Művelődési Központban, ahol először a húskombinát KISZ-fiataljai köszöntötték őket. Bezdán János, az üzem szakszerveze. ti bizottságának titkára méltatta az idős emberek munkásságát, akiknek jelentős szerepük volt abban, hogy a kombinát európai hírnévre tett szert. Az ünnepi beszédet követően Csíki József vezér- igazgató emlékplakettet és tárgyjutalmat adott át kilenc, most nyugdíjba vonuló dolgozónak, majd a gyulai Körös együttes szórakoztatta műsorával a résztvevőket. Ebéd után üzemlátogatáson vettek részt a nyugdíjasok a húskombinát „B” üzemében, ahol Nyíri Ádám gyáregységvezető kalauzolta őket. Azok, akik már jó néhány éve nyugdíjba vonultak, meglepődve figyeltek fel az itt bekövetkezett nagy változásokra. Az üzemlátogatás után újabb kulturális programmal kedveskedtek a látogatóknak, ezúttal a Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézet citerazenekara szórakoztatta őket. A színes, tartalmas nyugdíjastalálkozó a kombinát társadalmi, gazdasági vezetőivel folytatott kötetlen beszélgetéssel ért véget. Béla Ottó Tegnap, október 10-én Békéscsabán, a Szarvasi út 45. szám alatt Szabó György, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ elnöke átadta rendeltetésének — az országban elsőként elkészült — szakcsoportok házát. A méhészek, a májlibatömők, a nyúl- és galambtenyésztők ezzel olyan bázishoz jutottak, ahol önmaguk tevékenységét, szervezeti életét irányítani tudják. E ház keretén belül mező- gazdasági, méhészeti, borászati szaküzlet is nyílt. A (Tudósitónktól) Békéscsabán, a forgácsolószerszám-gyárban október 8-án tartották meg a munkahelyi ifjúsági parlamentet. E fórumon beszámoltak a gazdasági vezetők a fiatalok érdekében tett intézkedésekről. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a beszámoló az ifjúság neveléséA Házi Jogtanácsadó szeptemberi számában közli a „Hivatalos ügyeink és a tanácsok” című sorozat második részét. Ebben a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó, gyakrabban előforduló hatósági és egyéb ügyekre vonatkozó főbb szabályokat ismerteti, lényegében a tanács által intézett ügyek betűrendes témakatalógusa. A Budapestieknek című rovatméhészeti szak üzlet tevékenysége az egész megyét át- fogja. A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ szervezésében működő négy szakcsoportban 600- an tevékenykednek. A szakcsoportok háza kialakításában a méhészek vállalták a legnagyobb feladatot, melyhez az ÁFÉSZ majdnem 1 millió forinttal járult hozzá az épület rendbe hozásához, rendeltetésszerű hasznosításához. vei, oktatásával kapcsolatos feladatokkal, a fiatalok munkájával és a közéletben betöltött szerepével. Foglalkozott azzal a sajnálatos ténynyel, hogy az 1978-as ifjúsági parlament óta 160 harmincöt éven aluli dolgozó hagyta el a gyárat, s helyezkedett el más vállalatnál. Nyíri Sándor ban folytatódik a Budapesti Városrendezési Szabályzat ismertetése, s ezzel, valamint a zárt- kertekre vonatkozó új szabályozás részletes közlésével teljessé teszik a korábbi számban megjelent „Lakó- és üdülőtelkek” című anyagot. A szeptemberi számban a Jogi esetek júliusi adásának teljes anyagát is megtalálhatjuk. L. J. D. K. Ifjúsági parlament a lorgácsolúban II Házi Jogtanácsadú szeptemberi számábúl II tárgyalóteremből Csen-csen gyűrű, aranygyűrű Tulajdonképpen munka nélkül is szép pénzhez lehet jutni, ha eléggé dörzsölt az ember, és ügyesen forgatja magát, kihasználva mások hiszékenységét — ekképpen vélekedett három fiatalember, s egy ideig valóban jól éltek, persze munka nélkül. Csakhogy addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Ezt is tudhatták volna, hiszen bűncselekmény miatt korábban is álltak már mindhárman bíróság előtt. Fóris Mihály 26 éves, Túrkeve, Csontos u. 24. szám alatti lakos, az elsőrendű vádlott legutóbbi szabadságvesztésének letöltése után munkaviszonyt létesített, ugyan, de a „kötöttséget” hamar megelégelte, és csak alkalmi munkát vállalt. Azt se sokáig. 1980. augusztusától bűncselekmények sorozatát követte el. Kezdetben egyedül járta az országot, mígnem 1980 decemberében találkozott gyermekkori ismerősével, a 22 éves Janics Mihály, Gyula, Ady Endre u. 3. szám alatti lakossal, s annak ismerősével, a 21 éves KellerJSyula, Budapest XI. kerület, Schőn. hercz Zoltán u. 5. szám alatti lakossal. Ettől kezdve nagy barátságban, hármasban „űzték az ipart” — Fóris ugyanis, kioktatva két társát a teendőkre, bevonta őket a bűncselekményekbe. Női aranygyűrűkre specializálták magukat, de nem szalasztottak el más, könnyű prédának ígérkező értéket; irhabundát, öngyújtót sem. A helyszín ugyancsak változó volt: Békéscsaba, Orosháza, Gyoma, Tótkomlós, Mezőbe- rény, Csorvás, Mezőtúr, Debrecen, Veszprém, Hajdúszoboszló, Székesfehérvár, Budapest — a módszer viszont nagyjából állandó. Fóris fiatal nőkkel ismerkedett meg, valamilyen ürüggyel elkérte gyűrűjüket, amit a sértettek nem is láttak viszont többé. A három fiatalember nem vesztegette az időt, minden alkalmat kihasznált. Fóris ismerkedett buszon, áruházban, vonaton, aluljáróban, presszóban, étteremben, utcán, szórakozóhelyen. Olykor egyik társa hívta fel a figyelmet arra, hogy a környezetükben melyik lányt érdemes „kiszúrni” tme né- hán' set a s -őzül: .a- valy augusztusban Fóris Békéscsabán, a Körös étteremben ismerkedett B. Máriával. A fiatalember — mint a legtöbb esetben — Szokai Richárd álnéven mutatkozott be a lánynak, akit éjfél körül hazakísért. Megfogta á lány kezét és megkérdezte, milyen méretű gyűrűt hord. Nyomban el is kérte az ékszert, mondván, majd ő megállapítja a méretet. Ujjára húzta a gyűrűt, s azt állította, rászorult, nem tudja levenni. Sebaj, biztatta a lányt, másnap a munkahelyén, vagy a Körös presszóban visszaadja a gyűrűt. A találkozóra természetesen nem ment el, s esze ágában sem volt visszajuttatni az aranygyűrűt. Hasonló módon kérte el Orosházán L. Edit gyűrűjét, azzal a különbséggel, hogy egy átjáróháznál egyszerűen faképnél hagyta a károsultat. Csorváson L. Ibolya ujjairól is hasonló mesével csalta le a gyűrűket Fóris Mihály, majd úgy tett, mintha egyik udvarba bedobta volna azokat, és mint, aki jól végezte dolgát, távozott. Hasonlóképpen csapta be Fóris Mezőberényben A. Erzsébetet is, akinek aranynyakláncát szerezte így meg. Előfordult, hogy — egy-két órai ismeretség után — Fóris ajándékgyűrűt ígérve kérte el újdonsült nőismerőse ékszerét, aminek azután bottal üthette a nyomát a sértett. Az ékszereket több ízben Janics Mihály értékesítette, és a pénzt hármasban költötték el. Szert tettek idegen személyi igazolványokra is. Székesfehérváron, a Forintos Áruházban lopással is megpróbálkoztak, sikerrel. Egy férfibőrkabátot tulajdonítottak el. Janics és Keller több esetben közreműködött, és segítette Fórist abban, hogy a gyűrűkkel „lelépjen”. Presszóban, étteremben jól bevált módszer volt, hogy Fóris a mosdóba ment, hogy „szappannal lesegítse ujjáról a rászorult gyűrűt” — valójában azonban távozott, majd barátja „a kereotísére indult”, így azután, mire a kárvallott rájött a csalásra, Fóri- sék már messze jártak. A békéscsabai városi bíróság Fóris Mihályt bűnösnek találta nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, részben bűn- szövetségben elkövetett csalás bűntettében, kisebb kárt okozó csalás vétségében, kétrendbeli orgazdaság vétségében, társtettesként elkövetett lopás és sikkasztás, valamint közokirat-hamisítás bűntettében. (Fóris a sértettek tévedésbe ejtésével összesen 73 ezer 670 forint kárt okozott.) A bíróság Fóris Mihályt, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 4 év 3 hónapi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s a közügyektől 5 évre eltiltotta. Janics Mihály másodrendű vádlott bűnös csalás, sikkasztás, lopás és orgazdaság bűntettében és közokirattal való visszaélés vétségében, ezért őt 3 évi, börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, és a közügyektől négy évre eltiltotta. A harmadrendű vádlott az ügyben Keller Gyula. Öt lopás, csalás, közokirathamisítás bűntettéért és ittas járművezetés vétségéért vonta felelősségre, és kétévi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte a békéscsabai városi bíróság, a közügyektől 3 évre, a járművezetéstől pedig egy évre tiltották el. T. I.
