Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
1981. október 11., vasárnap-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Q Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Október 14-én tájékoztatója a lakosság ügyeinek intézéséről Sokan érdeklődnek az iránt, hogy milyen kérdésekkel foglalkozik a közelmúltban megalakult Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, s mely szervekhez fordulhatnak olyan ügyekben, amelyeket korábban a Munkaügyi Minisztérium intézett. E kérdésekre a következő tájékoztatást adták az újonnan megalakult hivatalban az MTI munkatársának: — Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a kormányzat központi munkaügyi irányító szerve, ennek megfelelően a megszűnt Munkaügyi Minisztérium feladatai közül a bérrel és munkaerővel kapcsolatos kérdések tartoznak a hatáskörébe. Gondoskodik arról, hogy a teljes és egyben hatékony foglalkoztatás elve minél jobban érvényre jusson. Az ágazati és tanácsi szervekkel összehangolva megteremti annak lehetőségét, hogy minden dolgozni tudó és akaró magyar állampolgár képzettségének, képességének és a népgazdaság érdekeinek egyaránt megfelelő munkát végezzen. Ehhez az is szükséges, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények a dolgozók számára biztosítsák a hatékony munkavégzéshez szükséges feltételeket. A hivatalnak ugyancsak nagyon fontos feladata, hogy a bér- és keresetszabályozás, az alapbérrendszer, a vezetői érdekeltség és a bérrendszer egyéb eszközeinek fejlesztésével segítse a vásárlóerő és az árukínálat, illetve a szolgáltatások összhangját. Munkajogi tevékenységével pedig a dolgozó emberek jogainak védelmét szolgálja. A Munka Törvénykönyvének gondozása, a munkajogi szabályok szakszerű és demokratikus előkészítése biztosítékot nyújt arra, hogy e területen a jövőben is megvalósuljanak a kormányzatnak a törvényesség maradéktalan betartására vonatkozó előírásai. Az állampolgárok, a gazdálkodó szervek, a tanácsok az új hivataltól is felvilágosítást kaphatnak munkaügyi kérdésekben. Rendelkezésre áll a hivatal tanácsadó irodája, amelynek útján szóban vagy levélben választ kapnak az érdeklődők a foglalkoztatással és bérezéssel kapcsolatos kérdéseikre. A munkaügyi problémák, panaszok intézésének törvényes keretei — a vállalat, a felügyeleti szerv, a munkaügyi döntőbizottság, a munkaügyi bíróság — természetesen változatlanok. A lakosságot közvetlenül érinti, hogy mely hivatalok foglalkoznak azokkal a szociálpolitikai kérdésekkel, amelyek a volt Munkaügyi Minisztérium feladatai közé tartoztak, hová fordulhatnak kérelmeikkel, panaszaikkal. Ezzel kapcsolatban a hivatalban elmondták, hogy a feladatok most több hatóság, hivatal — az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság — között oszlanak meg. A lakosságot leginkább érintő ügyek közül az Egészségügyi Minisztériumhoz került a nők és a fiatalokszá- mára tiltott munkakörök jegyzékének kezelése és korszerűsítése, a gyermekgondozási segély rendszerével ösz- szefüggő elvi kérdések, a családpolitika gondozása, a családpolitikai fórum működtetése, az összehangolt és komplex rehabilitáció jogiés szervezeti kereteinek kidolgozása. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság vette át a gyermekgondozási segélyezéssel kapcsolatos kivételes elbánást igénylő egyedi ügyek intézését. Egyébként célszerű, ha a jövőben valamennyi társadalombiztosítási kérdéssel (például nyugdíjazás, táppénz stb.) a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság illetékes helyi vagy központi szervét keresik meg az érdekeltek. Ezek a szervek eddig is készséggel álltak a lakosság rendelkezésére. Az Országos Tervhivatalhoz népgazdasági szintű koordinációs feladatok kerültek, itt egyedi állampolgári ügyekkel továbbra sem foglalkoznak. A Pénzügyminisztériumhoz a költségvetést közvetlenül érintő gyakorlati szociálpolitikai intézkedések előkészítése került. Itt foglalkoznak továbbá a lakosságot széles körben érintő óvodai, bölcsődei, napközi-, ebéd- stb. térítési díjak megállapításával, ezek különböző fórumokon történő koordinálásával. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal munkatársai számolnak azzal, hogy az új munkamegosztást a lakosság csak hosszabb idő után ismeri meg, ezért felkészültek arra, hogy a hivatalhoz érkező olyan kérelmeket, leveleket, amelyek intézésében most már más szerv illetékes, azonnal továbbítsák annak a szervnek, amely a feladatot átvette. Nyugdíjastalálkozó a BÉKÖT-ben A vállalat vezetősége és a szakszervezti bizottság az idén október 5-én tartotta meg a hagyományos nyugdíjastalálkozót, a Békéscsabai Kötöttárugyár egykori dolgozói számára. Több mint 300-an tettek eleget a meghívásnak, s vettek részt a meghitt hangulatú ünnepségen, ahol dr. Aradszki And- rásné szb-titkár üdvözölte az idős embereket. A gyár napi gondjairól, elképzeléseiről Szajbély Mihály igazgató beszélt a nyugdíjasoknak. A találkozó megrendezését a nyugdíjasbizottság nevében Jeszenszki Judit köszönte meg. Uhrin János Magyar—csehszlovák bélyegkiállítás Békéscsabán Magyar—csehszlovák bélyegkiállítás nyílt szombaton a vasutas művelődési házban. Az október 18-ig látható gazdag összeállítás áttekintést ad mind a hazai, mind a csehszlovák bélyegkiadás történetéről, illetve a két ország legértékesebb bélyeggyűjteményeiről. A kiállításon a gyűjteményeket, az összehasonlítás megköny- nyítése végett, a Nemzetközi Bélyeggyűjtő Szövetség által bevezetett, az egyes gyűjtési ágak szerinti csoportosításban mutatják be. A magyar—csehszlovák bélyegkiállításon szép válogatás látható a bélyeg előtti idők viaszpecsétes, valamint a postaállomás nevével felülbélyegzett leveleiből. A magyar és csehszlovák bélyegeken kívül a Szovjetunió, az NDK és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bélyegkülönlegességeiből is jó néhányat bemutatnak, egy magyarországi gyűjtő pedig a Lenin életét és eszméinek terjedését bélyegeken bemutató gyűjteményét tárja a közönség elé. Megyei jogásznap Békéscsabán Felelevenítik a régi hagyományt és az idén újra megrendezik Békéscsabán a megyei jogásznapot. A Magyar Jogász Szövetség Békés megyei szervezetének legutóbbi ülésén is hangsúlyozták: nagy szükség van az ilyen összejövetelekre, hiszen az elkövetkező években egyre inkább nő a jelentősége a jogpropagandának, a rendeletek, utasítások és szabályozók népszerűsítésének. Jó alkalom ez arra is, hogy a megyei szervezet 316 tagja — bírók, ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok — megismerhessék a legújabb jogpolitikai elveket. A találkozót október 14-én délelőtt a megyei tanács nagytermében dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese nyitja meg. Ezután dr. Szíjártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze tart előadást a jogpolitikai elvek érvényesüléséről, alkalmazásáról. Délután pedig dr. Kemenes Béla, tanszékvezető egyetemi tanár beszél a polgári jog időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a szerződési jogra. A rendező szervek: a HNF megyei elnöksége, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a jogászok megyei szervezete reméli, hogy ez az esemény is hozzájárul a jogászok szakmai ismereteinek bővítéséhez. (s. s.) Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap, szombaton délelőtt Vésztőn, a 100 esztendős Varga Imre bácsi portája. Az egykori Aranykalász Tsz nyugdíjasát születésnapján a nagyközség párt- és állami szerveinek képviselői, a jogutód Körösmenti Termelőszövetkezet KISZ-esei, nőbizottsága és a patronáló Haladás Szocialista Brigád képviselői köszöntötték. A népes családja körében ünneplő idős bácsit az általános iskolások kis műsorral lepték meg Fotó: Veress Erzsi Tiltakozás a neutronbomba gyártása ellen Gyárak, intézmények, szövetkezetek kollektívái; munkások, parasztok és értelmiségiek; iskolák, kórházak, üzemek dolgozói; társadalmi és tömegszervezetek aktivistái szenvedélyesen tiltakoznak az Egyesült 4Ua~ mok elnökének neutronbomba-gyártását, illetve rendszerbe állítását elrendelő határozata ellen. Az őszi szolidaritási akciósorozat rendezvényein, politikai fórumain felszólalók szavaiból az Országos Béketanácshoz, illetve a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz küldött le- veleikből, távirataikból mélységes aggodalom sugárzik. Szabó Magda Kossuth-dí- jas írónő így fogalmaz: Senki sem akar háborút, senki józan ember, senki normális lény, mindenki békében akar élni, felnevelni gyerekeit, elvégezni azt a munkát, amit csak ő tud, amire hivatott. Hagyományos háborút sem akar senki, semmilyent, nemhogy ezt a formáját, aminél lelketlenebbet ki nem tervelhetett az emberi agy. Ez a tiltakozás ideje, s a józan tárgyalásoké. Mindenki felelős azért, ami történni fog, s kell is, hogy mindenki érezze ezt a fele ességet.” A kispesti textilgyár munkásnői — több százan — írták alá azt a felhívást, amellyel az egész világ asz- szonyaihoz, leányaihoz fordulnak: Emeljétek fel szavatokat a vnág békéjének fennmaradásáé"!;, a tömeg- pusztító fegyverek, az atom-, a hidrogén- és a neutron- bomba korlátozásáért, betiltásáért! Az eszperantista világbéke mozgalom felhívást bocsátott ki a világ eszperantistái- hoz, amelyet 31 országba küldtek el Budapestről. A KIOSZ Hajdú-Bihar megyei küldöttségének résztvevői csakúgy, mint a jászberényi járási hivatal dolgozói, vagy a Békés megyei Tüzeléstechnikai Vállalat Gagarin Szocialista Brigádjának tagjai táviratban, levélben követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya vonja visz- sza döntését. A Zala megyei katolikus békebizottság, a megye minden békeszerető katolikus papja és hivőjenevében tiltakozását fejezte.ki a neutronfegyver gyártása, elterjesztése, és európai telepítése miatt, követelve a tárgyalások mielőbbi megkezdését a teljes leszerelésért. A Közlekedés, és Postaügyi Minisztérium munkatársai szolidaritási gyűlésükön tiltakoztak a világ békéjét fenyegető erőszakpolitika ellen. A kiskunhalasi Semmelweis- kórház dolgozói 477 aláírással ellátott tiltakozó levelet juttattak el az Országos Béketanácshoz. Az újfehértói nénfrontbizottság ..értelmiségi fóruma” is csatlakozott ahhoz a világméretű megmozduláshoz. amely a fegyverkezési hajsza megállítására egyesíti a békeszerető, az emberiség jövőiét féltő erőket. A bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezet nőbizottsága így fogalmaz: „Mindannyian anvák vagyunk, és gyermekeinknek békés jövőt szánunk. Küzdünk hát. nehogy a rengeteg véráldozattal megszerzett békét bárki is kockára tegye és úi háborúba sodoria a világot”. Milyen a gazdasági közérzetünk? M i a véleménye az embereknek az életszínvonal mindenkori alakulásáról? Miként vélekednek az ország gazdasági helyzetéről, s az ehhez kapcsolónkat kormányzati és egyéb intézkedésekről? Végül is: milyen véleményekkel jellemezhető az ország gazdasági közérzete? Választ ad e kérdésekre a Szak- szervezetek Elméleti Kutató Intézetének negyedévenként ismétlődő reprezentatív vizsgálata. Az első kérdéscsoport minden esetben az életszínvonallal kapcsolatos, s ez ügyben érdemes visszalapozni a régebbi elemzésekre. 1976-ban például a megkérdezettek 92 százaléka az életszínvonal emelkedésére számított; az elmúlt év első felében már csak 16 százaléka, s a második félévben száz ember közül csupán hat. (Az említett időszakban a megkérdezettek 36 százaléka remélte a változatlanságot, 51 százaléka pedig az életszínvonal csökkenésére számított.) Mondhatnánk most, hogy a közvélemény érzékenyen reagál a gazdasági helyzet változásaira. Mi több, fölismerte — s úgy tűnik, hogy megértette és elfogadta — a gazdasági változások életszínvonal-befolyásoló hatásait. Csakhogy a jelek — pontosabban: a további adatok — szerint nem egyszerűen mechanikus tudati reakcióról van szó. Amikor még az újságok, a rádió és a televízió, a politikai beszédek és egyéb megnyilatkozások az anyag- és energiaárak „begyűrűzését” jelölték meg gazdasági problémáink fő okaként, a közvélemény már akkor is másként reagált és értékelt. A megkérdezetttek többsége (1979 harmadik negyedében 57 százaléka) elsőként a munkaszervezési hiányosságokat, a fegyelmezetlen munkát és a rossz termékminőséget kifogásolta. S csak ezután következtek a „külföldi árhatások” (a jelzett időpontban 24, egy évvel később pedig csak 19 százalékuk.) Nincs mit tenni, mint elismerni: a közvélemény értékítélete — amely az emberek mindennapi és gyakorlati tapasztalatait összegzi — végül is nem minősíthető irreális melléfogásként. S persze nem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel, mondván, hogy „hja, kérem, az összefüggések sokkal bonyolultabbak annál, minthogy ilyen egyszerű következtetéseket lehetne belőlük levonni”. Sokan így reagáltak még másfél, két éve is, a takarékosságról kialakult — mellesleg a tömegkommunikációs eszközök által is képviselt — közvéleményre, amely ez esetben is kritikus volt. Mert 1979-ben a megkérdezettek 25 százaléka úgy vélte, hogy a takarékossági intézkedések formálisak. További 22 százaléka szerint ezek az intézkedések nem haszontalanok, de végrehajtásuk közben más értékek mennek tönkre; 31 százalék csekélynek minősítette a kampány eredményeit, és csak 15 százalékuk nyilatkozott egyetértőén az akkoriban propagált takarékoskodási ötletekről és célokról. Az elmúlt évben összesen 93 százalékra emelkedett azok aránya, akik úgy tartották, hogy a takarékoskodási intézkedések változatlanul formálisak és csekély eredménnyel járnak. Talán azért is, mert e propaganda első számú célpontja változatlanul az állampolgár. Aki gyorsan gyorsítja az autóját, és eléggé el nem ítélhető módon 100 wattos villanyégővel világít 60 wattos helyett; s aki nem kapcsolja ki a hűtőszekrényét, miközben a porszívót használja — pedig tudnia kell, hisz annyit maI gyarázzák neki —, hogy az energiával takarékoskodni kell. Tudja. Annyira, hogy szóvá is teszi — például az ilyen közvéleménykutatások alkalmával —, hogy szigorúbban kellene kezelni az anyagnormákat, és jobban kellene ösztönözni a hulladék hasznosítására. A megkérdezettek 70 százaléka szerint a gyárakban olyan nagyfokú az anyagpazarlás, hogy a hulladék értéke gyakorta majdnem annyi, mint a készterméké. Az ilyesfajta takarékosság híveinek becslése szerint csak a racionálisabb anyagfelhasználással 5—25 százalékkal csökkenthetnék a termelési költségeket. A megkérdezettek közül szinte mindenki (1980 végén 82 százalékuk) úgy véli, hogy olcsóbbak lehetnének a termékek, ha a termelőmunkában nasznosítanák végre az úgynevezett „belső tartalékokat”. E tartalékok hasznosításának gyakorlati lehetőségeit illetően viszont már erősen megoszlik a közvélemény. Csak egy kisebbség hiszi, hogy mindez elsősorban elhatározás kérdése. A többség — gazdálkodási körülményeinket mérlegelve — úgy véli, hogy a racionalizálással feltárható tartalékok hasznosítása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan hiszik. S ha ezzel kapcsolatban semmi másra, csak a szigorú — s a teljesítmények visz- szafogására ösztönző — bérszabályozásra gondolunk, megintcsak azt mondhatjuk, hogy a közvélemény értékítélete aligha minősíthető meggondolatlan melléfogásnak. Vértes Csaba fl hónap műtárgya Néhány Békés megyei múzeum is csatlakozott ahhoz a gyakorlathoz, mely „A hónap műtárgya”-ként egy-egy olyan művet, tárgyat vagy tárgyegyüttest mutat be a nagyközönségnek, mely egyébként nem látható kiállításon. A művek pedig, melyek egy raktárban várják, hogy egy következő válogatásba belekerüljenek, méltánytalanul válnak „láthatatlanná”. A műtárgyak, tárgyak megválasztásánál ezt a szempontot a gyulai Erkel Ferenc Múzeum úgy szeretné megvalósítani, hogy más múzeumok gyűjteményéből is bemutat műveket (a magyar művészet egy-egy kiemelkedő alkotójától), felhasználva az alkalmat arra is, hogy a társmúzeumok jellegébe, gyűjtőterületébe is bepillanthasson a múzeum- látogató. A sorozat megindításaként Berényi Róbert: Madárdal című művét láthatják az érdeklődők a Ko- hán Múzeum előcsarnokában. Berényi (1887—1953) a Nyolcak művészcsoport egyik vezető tagja volt. Teoretikusként és zeneesztétaként is tevékenykedett. A kép a szolnoki Damjanich Múzeum tulajdona, a műhöz dr. Egri Mária művészettörténész írt kísérő szöveget. Az Erkel Ferenc Múzeum állandó feladatának tartva Köhán műveinek minél szélesebb körű bemutatását, egy-egy olyan Kohán-mű kiállítását is tervbe vette, mely magántulajdonban van, s keletkezési időpontját, témáját tekintve a Kohán- műveket ismerőknek is szenzációként hathat. I. É.
