Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-09 / 237. szám
NÉPÚJSÁG 1981. október 9., péntek Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ban, a termelésben és — az ipari eszközök, anyagok révén — a feltételek megteremtésében is. Nagy szükségünk van az új tudományos eredmények és az élenjárók gyakorlatának mielőbbi általánosítására. Rendkívüli szükségünk van továbbra is a nemzetközi tapasztalatok átvételére és hasznosítására. Az előttünk álló években változatlanul gondoskodnunk kell a lakosság javuló élelmiszer-ellátásáról, s dinamikusan tovább kell növelnünk a gazdaságos élelmiszer-kivitelt. A belső ellátásban a növekvő igényeknek az eddigieknél jobban meg kell felelni — ideértve az olcsó termékek kívánatos arányát is. Tovább szándékozunk bővíteni a választékot és javítani a minőséget. Exportfeladataink is jelentősek: a következő öt esztendőben a kivitelt — javuló versenyképesség mellett — mintegy harmadával kell növelnünk. Fokozatosan érvényt kell szereznünk annak az elvnek, amely kimondja: az export növelése és a gazdaságosság javítása egyidejűleg megoldandó feladat. Az élelmiszer-termelésnek a növénytermesztés az alapja. Elengedhetetlen követelmény a termőföld hozamának növelése. Még az idei, nem könnyű esztendőben is sok üzem teljesítménye bizonyítja, hogy a gabonatermelés növelése megoldható feladat. Az idén országosan 4 tonna búzát takarítottunk be hektáronként. A legeredményesebb három gazdaságban, a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben 6,8, a telekge- rendási Vörös Csillagban 6,6, a kábái Vörös Csillagban 6,6 tonna volt az átlagtermés. Az élelmiszer-előállítás másik alappillére a hústermelés. A gabonatermelés mellett ez az a terület, amelyen — lehetőségeink határáig — túlteljesíthetjük terveinket. Vágóállatból a termelési előirányzataink meghaladják a 2,2 millió tonnát, aminek 80 százalékát a sertés és baromfi jelenti. Az élelmiszeripar közvetlenül kapcsolódik a nyersanyagtermeléshez. Mindent el kell követni a mezőgazdaság és a feldolgozóipar jobb együttműködéséért, mert csak ez esetben számíthatunk arra, hogy élelmiszeriparunk termékeinek minősége, gazdaságossága, nemzetközi versenyképessége javul. Ennek a változásnak egyik lényeges feltétele, hogy jobb legyen az összhang az alapanyagtermelés és a feldolgozás között. Körültekintően kell eljárni a művelési ág változásokkor is. Az ország területének több mint kétharmadát a jó és közepes minőségű termőhelyek foglalják el. Az egészen gyenge minőségű földek részaránya 20—25 százalékra tehető. A VI. ötéves terv az előző öt évinél mintegy 30 százalékkal nagyobb lehetőséget teremt a meliorációra, amely több mint 1 millió hektár földet érint. A közeljövőben válik ismertté az alacsony színvonalon gazdálkodó, gyenge adottságú üzemek külön ösztönzésének módjai, az ösztönzés egyebek között a termőföld jobb hasznosítását is segíti. Az üzemi termőterületek gazdaságosabb kialakítása érdekében élénkítésre vár a gazdaságok közötti földcsere. Ehhez minden törvényes eszköz rendelkezésre áll. Intézkedési program az energia- gazdálkodásra A bővített újratermelést megalapozó fejlesztő munkában anyagi erőinket az új követelmények szolgálatába kell állítanunk. Ilyen szempontból mezőgazdaságunkban nagy a jelentősége az energiagazdálkodás új alapokra helyezésének. Intézkedési programunk elkészült, s a tennivalók három csoportba sorolhatók. Ezek: általános energiatakarékosság minden területen; új energiatakarékos termelési eljárások kipróbálása és széles körű elterjesztése minden ágazatban; valamint a kívülről érkező energiák egy részének helyettesítése melléktermékekkel, tehát új energiaforrások feltárása és hasznosítása. Igen hasznosnak tartjuk azokat a próbálkozásokat, amelyeket több üzem már elkezdett a szalma, a kukoricaszár hőenergiaként történő hasznosítására. Szeretnénk ugyanis elérni, hogy az 1980-as évek közepére a termények jelentős hányadát hulladékenergiák felhasználásával szárítsuk, tartósítsuk. A gazdaságokban általánossá kívánjuk tenni a felhasználásra kerülő termények nedves tárolását. A technikai-műszaki feltételek kapcsán rendszeresen visszatérő téma az alkatrész- ellátás. A gépek karbantartása, az üzem közbeni hiba- elhárítás. valamint a téli nagyjavítás tetemes része a termelőüzemek feladata. Ezért helyeseljük — saját, vagy társulásos alapon — újabb javítóműhelyek építését. A sikeres javításnak természetesen elemi feltétele a megfelelő alkatrészellátás, ami a gépeket szállító vállalatok feladata. Azt is világosan kell azonban latnuk, hogy a mai helyzeten, csak alkatrészre várva, nem tudunk változtatni. Ezért szorgalmazzuk: a mezőgazdasági nagyüzemek és termelési rendszerek szervezzék meg a pótalkatrészek gyártását. Ilyen jellegű munkájuk jól beleillik az úgynevezett kisegítő ágazatba, és gazdaságossá is tehető. Az utóbbi hetekben döntések születtek, amelyek a kedvezőtlen természeti adottságok között dolgozó nagyüzemek fejlesztését szolgálják. Széles teret kívánunk adni a jól gazdálkodó üzemek és a gyengék együttműködésének. Ehhez megfelelő érdekeltséget dolgoztunk ki. A meglevő termelési lehetőségek jobb hasznosítására tovább bővítjük a nagyüzem és a háztáji gazdaság kapcsolatait. A közgazdasági szabályozás eszközeivel is ösztönözzük a megfelelő termelésszerkezet kialakítását, különösen a gabonatermelés fokozását. A szakemberek csoportos kihelyezését szorgalmazzuk, ezért megkétszerezzük az e célra nyújtható állami támogatást. Mindebben kérjük az érdekelt megyék vezetőinek- aktív közreműködését. Jól haladnak az őszi munkák Az előttünk álló télre minden fontos termékből megfelelő árualapokkal rendelkezünk. Ágazataink időarányosan teljesítik, sőt néhány termékből túl is teljesítik export-előirányzataikat. Az őszi munkák kedvező természeti feltételek között, jó ütemben haladnak. A betakarításban ehhez — lévén az őszi időszak nagy munkacsúcs a mezőgazdaságban — szorgalmas munkájukkal a diákok és a katonák is számottevően hozzájárulnak. Az utóbbi napokban tájékoztattuk vállalataink, gazdaságaink vezetőit az 1982- re szóló ár- és pénzügyi szabályozó rendszer módosításáról. Tettük ezt azért, hogy minden üzem időben felkészülhessen. számba vehesse lehetőségeit és megfogalmazhassa új tennivalóit. Az. intézkedések egyaránt magukban foglalják az ösztönzés és a gazdálkodás szigorításának elemeit. Az idevágó jogszabályok a közeli hetekben jelennek meg. Ezekkel ösztönzünk a gabonatermelésre, az elmaradt üzemek fejlesztésére, a vágómarha-előállítás növelésére. a meliorációs beruházásokra, a gabonatárházak éoítésére — hogy csak a leg" fontosabbakat említsem. Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pont megtárgyalását időszerűnek és indokoltnak tartom több oknál fogva. Egyrészt azért, mert az országgyűlés közel egy évtizede ilyen összefüggésben nem tűzte napirendre a mezőgazdaság és élelmiszer- gazdaságunk helyzetét. Továbbá azért, mert az utóbbi időben több fontos párt- és kormányhatározat született, nem beszélve az MSZMP XII. kongresszusáról, amely a mezőgazdaságban végzett munka értékelése mellett újabb feladatokat jelölt meg. Az írásos beszámolót, Ván- csa elvtárs által tartott szóbeli kiegészítőt egyaránt reálisnak, jónak, mértéktartónak tartom. Az utóbbi 10 évben elért eredményeket jól összegzi, helyesen utal a még megoldásra váró feladatokra. Jóleső érzés főleg a mező- gazdasági dolgozók, a termelést irányító vezető szakemberek számára az a tény, hogy az utóbbi időben nemcsak belföldön, hanem külföldön is nőtt a magyar mezőgazdaság jó híre és tekintélye. Élelmiszer-gazdaságunknak e nagyszerű fejlődési alapját a párt jól átgondolt, a sajátos magyar viszonyokat messzemenően figyelembe vevő agrárpolitikája alapozta meg, amit az élet is igazolt. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ilyen agrár- politika nélkül a külső cserearányok romlása, az ener. giaválság és egyéb kedvezőtlen tényezők még nehezebb helyzet elé állították volna a szocialista építésünk programját. Jóleső érzés arra is gondolni, hogy ahogyan erősödtek, szilárdultak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, úgy erősödött a két alapvető osztály kapcsolata, gazdagodott a munkásparaszt szövetség tartalma. Napjainkban élelmiszer-ellátásunk színvonala a gyakorlatban is igazolja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság támogatása és segítése valóban a munkáspolitikát szolgálta. Elismerve a mezőgazdasági termelésben a tudomány, a műszaki haladás, a technológiai, agronómiái eljárások szerepét, mégis elsődlegesnek tartom az emberi tényezők jelentőségét. Magát azt a tényt, hogy az elmúlt 10—15 év alatt teljesen megváltozott a falu arculata, benne a mezőgazdasági dolgozók szemlélete, gondolkodási módja és szocialista tu. data. Nem azt akarom mondani ezzel tisztelt Ország- gyűlés, hogy ma már a termelőszövetkezet dolgozói kész szocialista tudattal rendelkező emberek, de azt igen, hogy például a szemléletben napjainkban mind jobban felváltja az enyém fogalmát a miénk fogalma. Ezt mi sem bizonyítja joberdészefcünk a jövőben is eredményesen szolgálja szocialista céljaink elérését — mondotta befejezésül Váltósa Jenő. Ezután Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.) akadémikus, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke az ágazatot bemutató és értékelő miniszteri beszámolóról kialakított bizottsági véleményt összegezte. A vitában ezután felszólalt Csókási Zoltánná (Csong- rád m., 2. vk.) a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát húsipari szakmunkása, Molnár Frigyes (Bács-Kiskun m., 3. vk.) nyugdíjas, a Hazafias Népfront Országos Titkárságának tagja, Ladányi József (Borsod m., 26. vk), a Borsod megyei Tanács elnöke, Kadlecsik Miklós (Fejér m., 11. vk.), a kálózi Vörös Lobogó Tsz szakirányítója, Klaukó Mátyás (Békés m., 10. vk.), a Békés megyei Tanács nyugalmazott elnöke. Klaukó Mátyás felszólalása ban, mint az, hogy a nagyarányú kisárutermelő gazdaságok mellett nem szorul háttérbe a csoport-, a közös tulajdon. De figyelemreméltó az a fejlődés is, amely a kultúra, a művelődés területén megy végbe, s ebben napjainkban a falu agrárértelmisége egyre nagyobb arányban veszi ki a részét. Napjainkban újabb anyagi eszközöket igényel az export, a meliorációs program, a rossz adottságú termelő- szövetkezetek gazdálkodásának megjavítása, a raktározás, tárolási kapacitás bővítése és fejlesztése. Keresnünk kell tehát annak lehetőségét országosan és helyi szinten egyaránt, hogy hogyan tudnánk a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel jobban és hatékonyabban gazdálkodni. Tisztelt Országgyűlés! Békés megyének a mező- gazdasági termelésben, a lakosság ellátásában és az élelmiszerexportban fontos szerepe van. Fejlődésünket jel. lemzi, hogy az elmúlt 10 év alatt 67 százalékkal több mezőgazdasági terméket állítottunk elő a megyében, ezen belül 90 százalék főbb növényi és 50 százalékkal több állati terméket. Figyelemre méltóak az eredményeink a terméshozamok alakulásában. Hasonló fejlődésről tudnánk számot adni a hústermelés ferületén is. A megye adottságainak jobb kihasználásához nagy segítséget kaptunk az utóbbi időben az országos szervektől. Felgyorsult a megye komplex meliorációs programja, amelynek eredményeként már ebben az évben például Battonya és környékén a végrehajtott meliorációs program után 60 q hektár a búzatermés, közel 90 q a kukorica. Az elmondottakra alapozva, reméljük, hogy a VI. ötéves tervben a megye meliorációs programja tovább fejlődik. De bízunk abban is, hogy kedvezőbb segítséget és támogatást kapunk a mezőgazdasági termékek raktározási és tárolási kapacitásának fejlesztéséhez. A megyében elért eredményeket nagyra értékeljük, de azokat nem becsüljük túl. Még mindig jelentős tartalék van a megye mezőgazdaságában. Indokolatlanul nagy szóródások vannak az üzemek között, amelyekben nem mindig a termőföld minősége közötti különbségek az okai, hanem a vezetés, irányítás nem megfelelő színvonalában keresendők. Továbbá a gazdaságosságra, a hatékonyságra tett intézkedésünk ellenére a fejlődés lassúbb a kívánatosnál. Nem megoldott a mezőgazdaság szakember-ellátottsága a megyében. A hiba nem az, hogy nincs elegendő szakemberünk, hanem az, hogy a szakembereknek jó részé nem a termelésben, vagyis Szabó István: Kiemelte: a beszámoló méltán minősíti eredményesnek mezőgazdaságunk utolsó évtizedét, nyilvánítja megalapozottan sikeresnek termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, élelmiszeriparunk és irányító szerveink tevékenységét. A népünk javuló élelmezését, a kivitel növelését, a mezőgazdasági nagyüzemek fejlődését igazoló adatok egybeesnek a dolgozó emberek mindennapos tapasztalataival. A nagyívű fejlődés elsődleges forrásáról, az elveiben szilárd agrár- és szövetkezetpolitikáról szólva Szabó István leszögezte: pártunk az utóbbi negyedszázadban fellépett és küzdött a mezőgazdaság és az élelmi szer-termelés fontosságát tagadó dogmatikus nézetekkel szemben éppúgy, mint a mező- gazdaságot túlértékelő, iparellenes, kispolgári szűklátókörűséggel. Jelentőségének megfelelően komoly anyagi, szellemi és politikai erőket állított az agrártermelés-fejlesztések szolgálatába. Érthető, hogy az e politika nyomán fejlődő viszonyok között újabb és mélyebb tártaimat kapott a munkás-paraszt szövetség. Egyértelműen megállapítható: az eddig elért*eredményeket társadalmi teljesítménynek tekinthetjük, amely a Munkásosztály, az értelmiség és minden dolgozó réteg munkáját megtestesíti. Talán nincsen olyan dolgozó réteg vagy csoport, amely ne kívánná a mezőgazdaság és az élelmiszeripar sikereit. E tényezők jelentik mindenekelőtt agrárfejlődésünk hosszú távra ható, kedvező politikai alapjait. Egyértelmű, hogy a mező- gazdaság meghatározói továbbra is a nagyüzemek, s az általuk integrált háztáji, kisegítő gazdaságok pedig fontos kiegészítői a nagyüzemek teljesítményeinek. A jelenlegi vállalati méretek általában jó feltételeket nyújtanak a korszerű technológiák alkalmazásához, az előremutató hazai, külföldi tudományos és üzemszervezési eredmények bevezetéséhez. Üzem- és munkaszervezési, munkadíjazási, érdekeltségi rendszerünk azonban egy sor területen túlhaladottá vált. A mezőgazdasági szövetkezetek decemberi IV. kongresszusának előkészületeit ismertetve a TOT elnöke aláhúzta: világos előttünk, hogy az adott helyzetben magasabb követelményeknek kell megfelelnünk. A hitelezési feltételek szigorodásával, a támogatások csökkenésével, az állam iránti kötelezettségek növekedésével számolunk. Erre kell berendezkednünk és így kell felkészülnünk a gazdaságunkat ért kedvezőtlen hatások enyhítésére. Szabó István befejezésül az MSZMP Központi Bizottsága nevében a beszámolót elfőném ott helyezkedik el, ahol a legnagyobb szükség volna. Az elmondottakból kitűnik, hogy a mezőgazdaságban is bonyolultabb, nehezebb külső és belső körülmények között, szerényebb beruházások és fejlesztések mellett kell újabb sikereket és eredményeket elérni. Ez csak úgy lehetséges, ha a vezetés, irányítás minden szintjén magasabb követelményeket állítunk. A beszámolót a megyei képviselőcsoport nevében elfogadjuk és az országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk. Ezután Szabó István (Haj- dú-Bihar m. 14. vk.) az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke szólalt fel. gadásra ajánlotta az ország- gyűlésnek. Ezután Czene Árpád (Nóg- rád m., 3. vk.), a ceredi Ce- redvjölgye Termelőszövetkezet ágazatvezetője, Szilágyiné Brogli Erika (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 24. vk), az ároktői Dél-borsodi Termelőszövetkezet konfekcióüzemének művezetője, Kasó József (Baranya m., 13. vk.), a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója, Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát vezérigazgatója, Turcsek Ferenc (Pest. m., 8. vk.), az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet agronómusa, Szabó Imre (Heves m., 9. vk.), a detki Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnöke, Pásztohy András (Somogy megye., 4. vk), a mernyei Űj Barázda Tsz főágazatvezetője, Wellner István (Győr-Sop- ron m. 10. vk.) az MSZMP Csorna városi-járási bizottságának első titkára, Kosár István (Tolna megye, 3. vk.), a bátaszéki Búzakalász Tsz kombájnos gépszerelője, Bo- rics László (Szolnok m. 13. vk.), a jászjákóhalmi Béke Tsz gépszerelője, Weibl Elemér (Veszprém m. 8. vk.), a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Társaság erdőmérnöke, Szántó Sándor (Szabolcs-Szatmár m. 12. vk.), a nagyecsedi Rákóczi Tsz üzemágvezetője szólalt fel. Mivel a napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett, Váncsa Jenő miniszter válaszolt a vitában elhangzottakra. A miniszteri választ határozathozatal követte: az országgyűlés a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel a parlament őszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Apró Antal és Cservenka Ferencné — befejeződött. A képviselők ma 10 órától — az elfogadott napirendnek. megfelelően — az emberi környezet védelméről szóló törvény megvitatásával folytatják munkájukat. (MTI) Eredményes évtized a mezőgazdaságban Intézkedéseink kapcsán néhány területen a gazdálkodás feltételei nehezebbé válnak. Nagy szükség van tehát a meglevő tartalékok feltárására, a racionális termelésszervezésre. A háztáji és kisegítő gazdálkodás feltételei nem változnak 1982- ben. Elért eredményeink sora, az agrártermelés mai színvonala alkalmassá teszik mezőgazdaságunkat, élelmiszeriparunkat, erdő- és fagazdaságunkat az újabb feladatok megoldására. Az utóbbi évek tettei bizonyítják: a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési egységeinek jelentős hányada ma is képes arra, hogy a magasabb követelményeknek is megfeleljen. Azon kell dolgoznunk, hogy ez mind általánosabbá váljon. Most a munka hatékonyságának növelése a legfőbb feladat, ami feltétele és egyben garanciája annak, hogy mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk,
