Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
1981. október 8., csütörtök o Ifjúsági parlamentet tartottak Békéscsabán, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőben. Dr. Fekete Antalné, az iskola igazgatója számolt be az előző parlament óta eltelt két év eredményeiről, gondjairól. A beszámoló után kérdések, hozzászólások következtek, majd megválasztották a küldötteket Fotó: Fazekas László Női és gyermekruhák Orosházáról Már 1982 tavaszi, nyári ruhái készülnek az Orosházi Háziipari Szövetkezetben. Bérmunkában készítik egy nyugatnémet cég részére a női jerseyruhákat, a kislányoknak készülő ruhák pedig a Szovjetunió piacain találnak majd vevőre. Kötött ruhákat is előállítanak itt. amelyeknek egy részét külföldön — csehszlovák, norvég, angol piacokon ! — értékesítik. Termékeik mintegy 60 százalékát határainkon túlra szállítják. ezen belül a tőkés országokba irányuló export a nagyobb mennyiségű. A faipari részlegben a Tápéi Háziipari Szövetkezettel együttműködve székalkatrészeket állítanak elő. Csaknem 150 dolgozó végez termelőmunkát a háziipari, illetve a faipari részlegben. Emellett kiterjedt bedolgozói hálózattal rendelkeznek, kétszáz fölött van azoknak a száma, akik otthonukban állítják elő a különféle termékeket. Tervek szerint még ez év utolsó negyedében munkába állítják azt az új, korszerű gőzfejlesztő és vasalóberendezést, amely várhatóan egyrészt megkönnyíti a dolgozók munkáját, másrészt pedig az előállított ruhák minőségét is tovább javítSarkadon a nyugdíjasokért Egyre többet hallunk mostanában a nyugdíjasok társadalmi segítéséről. A szociális otthonok mellett mindenütt öregek napközi otthona és nyugdíjasklubok biztosítanak lehetőséget az időskorúak számára a hasznos időtöltésre, szórakozásra avagy a beszélgetésre. Nagy szükség van 'az ilyen lehetőségekre, hiszen a nyugdíjasok lényegesen több szabad idővel rendelkeznek, mint az aktív dolgozók, s e megnövekedett szabad idő értelmes, hasznos eltöltése jó néhány, főleg a magukra maradt emberek számára gondot jelent. Sarkadon a cukorgyár és az ÁFÉSZ saját nyugdíjasainak klubot biztosított. A nagyközségben ma csaknem 2500 nyugdíjas van. Az idős emberek kulturális igényei, elvárásai eltérnek egymástól. A sok ember sokszínű igényének kielégítésére megfelelő helyiség, berendezés, különböző témájú kulturális, ismeretterjesztő előadások szervezése szükséges. Ezt tartotta szem előtt Tóth Imre, a sarkadi községi művelődési ház igazgatója is, amikor hozzákezdett egy széles körű társadalmi összefogást igénylő nyugdíjasklub létrehozásának megszervezéséhez. Szeptember utolsó napjaiban döntöttek a különböző üzemek, vállalatok képviselői a nyugdíjasklub létrehozásáról. Október 2-án egy operatív tanácskozás keretében osztották el egymás között a megoldandó feladatokat. A művelődési ház nem rendelkezik megfelelő helyiséggel a klub számára. — Kezdetben az emeleti részen levő erkély, illetve a mellette levő raktárhelyiség átalakítására gondoltunk — mondja Tóth Imre. — Később úgy döntöttünk, hogy nyugdíjas látogatóink számára mégis kényelmesebb lenne egy földszinti klubhelyiség kialakítása. Rendelkezünk egy körülbelül 40 ember befogadására képes klubhelyiséggel a földszinti részen, ahol most a fiatalok számára tartunk különböző előadásokat, szakköri foglalkozásokat. Az itt levő berendezéseket helyezzük majd el az emeleten kialakítandó klub- helyiségben, a földszinti teremben pedig a nyugdíjasok kapnak helyet. Az emeleti átalakítási munkálatok, s a földszinti klubhelyiség berendezése körülbelül 180— 200 ezer forintba kerül majd. E nagy társadalmi munka elvégzésében, illetve az egyes berendezési tárgyak megvásárlásában a nagyközség valamennyi üzeme a művelődési ház segítségére sietett. A Lenin Termelőszövetkezet vállalta a kőműves- munkák elvégzését, a festést, a gabonaforgalmi vállalat a villanyszerelést, de folytathatnánk tovább a sort, hiszen még a legkisebb üzemek is társadalmi munkával vagy anyagi eszközökkel segítik a vállalkozást. Tóth Imre már a jövőről beszél: — A klubhelyiségben szeretnénk majd valamennyi ide látogató nyugdíjas számára igényének, ízlésének megfelelő programot biztosítani. Kezdve a biliárdasztaltól a színes televízióig, különféle szórakoztató eszközökkel kívánjuk berendezni a helyiséget. Természetesen ezzel nem merül majd ki kulturális ajánlatunk. Különböző témájú előadásokat szervezünk majd, esetleg bemutatjuk szakköreink munkáját. Az építési, átalakítási munkálatokat még e hónap második felében el szeretnék kezdeni. A befejezésről pedig így nyilatkozott a művelődési ház igazgatója: — Bízunk benne, hogy 1982 első napjaiban Sarkad nyugdíjasai birtokukba vehetik a közös összefogással létrehoíptt klubhelyiséget. Lipták Judit Gyulát a várfürdőjéről, várjátékairól nevezetes alföldi kisvárost aligha kell külön is bemutatni az olvasóknak. Nem számítva azt a több ezer látogatót, aki itt túristaszezonban, nyaralási idényben évről évre megfordul az utazási irodák szervezésében, avagy magánúton — az üdülőhely hírét- nevét 1970 óta minden esztendőben félezer SZOT-beu- talt is terjeszti országszerte. Sőt, ha minden jól megy, a következő márciustól a beutaltak száma megkétszereződik, amikor is a tervek szerint megnyílik a „szálló” imponzáns, új szárnya is. Meleg viz mindig legyen Az építőknek a rohamosan közelgő határidőig természetesen rengeteg munkájuk van még, bár az épület már áll, homlokzata immár méltó tükre a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat munkájának. Amit pedig Hild Péter, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatóságának, azaz a beruházónak műszaki ellenőre talán még ennél is többre tart,, az az, hogy a régi szálló vendégei semmit sem vettek észre abból, hogy itt nagyszabású építkezések folynak. — Nem azért, mintha álltak volna a munkálatok, hanem arról van szó, hogy az üdülő£, a pihenők, a gyógyulást keresők nyugalmát nem zavarták az építők, a kiszolgálásukban semmilyen fennakadást nem tapasztalhattak — magyarázza a műszaki ellenőr hozzátéve, hogy ez egyértelműen az itt dolgozó építőkön múlott. Más kérdés, hogy aki beutalóval érkezik Gyulára, természetesnek is tartja, hogy nem fosztják meg a pihenés feltételeitől, hogy mindig van víz, hogy bármikor meleg vízben mosdhat, fürödhet. Pedig mindezt biztosítani nem is volt olyan egyszerű dolog! | — Májusban kezdtük meg a hőközpont építését, ma már ki merem jelenteni, hogy ezt a meccset is megnyertük, de menet közben beleizzadtunk néhányszor. — idézi a nehéz napokat Szabó Lajos gázszerelő. Némi büszkeséggel méregeti a szinte áttekinthetetlen csőrengeteget. az egymásba te- keredő fémcsövek, csőkígyók, ki-bekapcsoló szerkezetek, vezetékek együttesét, egyvelegét szorosan magába záró irdatlan vasketrecet. Amihez a tervező kevés A büszkeség jogos. A Törő János vezette Egyetértés brigád — melynek Szabó Lajos az 1967-es alapítás óta tagja — többszörösen is nehéz helyzetbe került, az épülő hőközpontban. Egyszer, mert egy meglevő kazánházat kellett úgy átalakítani hőközponttá, hogy eközben a régi szállóban a melegvíz-szolgáltatás ne álljon le. Ehhez legalább egy rajzra lett volna szükség, amiből kiderül, hogy melyik cső hová megy, mit visz a régi kazánházból. De ilyen dokumentációt nem találtak sehol. — Sokat szöszmötölhet- tünk, fűtési szezonra készen kellett lennünk, ezt jól tudtuk mind a nyolcán, anélkül, hogy megbeszéltük volna, hiszen évek óta együtt dolgozunk. félpillantásból is értjük egymást — magyarázza most Balogh Gábor, gáz-vízszerelő, s ehhez Károlyi Mihály gázszerelő annyit tesz még, hozzá, hogy aki annyi ideje dolgozik már a szakmában, mint ők, itt legtöbben, az már megérzi, hogy mit és merre visz a cső. De nem ez volt az egyetlen, ami a dolgokat nehezítette. — Ott voltunk a Gyulai Húskombinát építésén is. Ott már tapasztalatot szereztünk arról, hogyan kell a valóságot a tervvel egyeztetni — jegyzi meg Frankó János, és szavaiból kiderül, hogy erre a tapasztalatra igen nagy szükségük volt. Ilyen kis helyre, ennyi csövet, szerkezetet beépíteni, beszerelni úgy, hogy kezelni is lehessen és megfeleljen a munkavédelmi előírásoknak is — nos, ehhez egy tervező kevés, ehhez kellett egy ilyen brigád is, amilyen a Békés megyei ÁÉV Egyetértés brigádja. Ha leteszik a névjegyüket Ismét Hild Péteré, a műszaki ellenőré a szó: — Megtehették volna, hogy a terv szerint megcsinálják a munkájukat és elköszönnek. Hogy a rendszer működik-e, majd ez végül is nem tartozik rájuk. De nem így történt. Újabb és újabb módosító javaslattal álltak elő. Ilyenkor összedugtuk a fejünket velük, meg Koka- vecz György művezetővel, és mindig az derült ki, hogy igazuk van. Ezt bizonyítja az is, hogy a tervező rendre beleegyezett minden változtatásba. Csák János, aki több mint egy évtizede csinálja a többiekkel együtt a fűtésszerelés különböző szakmunkáit, nem hagyja dicsérni a brigádot : — Teljesítménybérben dolgozunk, nekünk sem mindegy, hogy mikor készülünk el egy-egy munkával. — Persze, ha valahol letesszük a névjegyünket, az egyúttal garancia is legyen — veti közbe Tar Lajos, és erre valamennyien rábólintanak. Bakucz Zoltán pedig, aki ez évtől tagja a brigádnak, megjegyzi: — Itt közben megkapja az ember a többiektől a magáét a rossz munkáért, zavarják, vissza kijavítani, azt mondják; te lőtted el, te lődd vissza. Ezt ti jobban tudjátok A véleményeket hallva- hallgatva egyre inkább értelmetlenné válik a beszélgetés közben megfogalmazódott kérdés: „Mi tartja ösz- sze ezt a kollektívát — amely három évvel ezelőtt lett a vállalat kiváló brigádja a húskombinát építkezésén. Az aranykoszorút nyolcszor érdemelték ki, a brigádvezető kétszeres kiváló dolgozó és a könnyűipar kiváló dolgozója, Szabó Lajos meg a vállalaté. Mindez azonban nem magyarázat, mert nem társul mellé sem a vállalat külön figyelme (nem segítik őket az áhított második szakma megszerzésében például) sem valamiféle kiugró kereset. (Ha elmennének karbantartónak azokhoz a cégekhez, ahol a szereléseket is elvégezték, könnyebb munkával keresnének többet.) — Nem egy jó ajánlatot kaptam már. Lassan fél Gyula fűtésrendszere a mi kezünk nyomán alakult ki. Néhány ajánlaton el is gori- dolkodtam, hiszen vége- lenne annak, hogy innen oda dobnak, onnan ide, hogy nincs kész a téliesítés, mire jön a hideg meg a többi, azután mégis mindig úgy döntök: itt maradok a fiúkkal — foglalja mintegy ösz- sze valamennyiük érzéseit Szabó Lajos. Balogh Gábor meg félig komolyan, félig tréfára véve szól: — Ennyi elég is rólunk. Igyekeznünk kell, hogy átadjuk a hőközpontot minél hamarabb. Nekünk lesz rossz, ha hideg szobákban kell maid az új szállodában a szerelést folytatni! Igaz. Péter? — fordul a beruházó képviselőjéhez, aki így helyesel : — Ezt ti jobban tudjátok! Kőváry E. Péter A meleg őszi időjárás kedvez a betakarítási munkálatoknak. Megyénk gazdaságaiban teljes erővel folyik a búza vetése, a cukorrépa betakarítása, a kukorica törése, és egyidejűleg az aktuális talajmunkálatok is. Képünk a battonyai Dózsa Tsz földjén készült, ahol 8 kombájnnal takarítják be a kukoricát Fotó: Veress Erzsi Nyolcán a hőközpontban „A tervező beleegyezett minden változtatásba”... Fotó: Veress Erzsi
