Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
NÉPÚJSÁG 1981. október 8., csütörtök Tanulás egyenlő eséllyel A nnyit beszélünk mos- k tanában a hátrá- — nyos helyzetről, hogy fülünk hallatára divatszóvá kopik ez a kifejezés. Üjabban nemcsak egy-egy tájegység vagy település lehet másokhoz viszonyítva hátrányos helyzetű, hanem akár egy termelőüzem vagy intézmény is, sőt, nemegyszer sportvezetők is csapatuk hátrányos helyzete miatt keseregnek. Nehéz volna megmondani pontosan, hogy az utóbbi negyedszázad nyelvhasználata mikor kapott rá erre a formulára, de az biztos, hogy mai értelemben a pedagógiai-oktatáspolitikai szaknyelvből terjedt el. Legtöbbször ma is az iskolák háza táján találkozhatunk vele. Kiváltképpen 1964 után került a társadalmi érdeklődés gyújtópontjába a hátrányos helyzet, amikor is a párt VIII. kongresszusán nyomatékkai hívták föl a figyelmet az egyenlő művelődési esélyek megteremtésének fontosságára. Már-már közhelyszámba megy, hogy alkotmányunk minden magyar állampolgárnak biztosítja a tanuláshoz való jogot. Ezzel összhangban a felszabadulás után megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, s olyan teljesen nyílt szerkezetű, demokratikus közoktatást hoztunk létre, amelynek eredményeire joggal lehetünk büszkék. Ám a deklarált egyenlő jog s a nyitott iskolarendszer önmagában még nem vezet el a művelődés egyenlő esélyeinek megvalósításához, mert ehhez az is szükséges, hogy minden gyerek számára elérhető tanulási feltételeket nyújtsunk. E tekintetben még mindig vannak tennivalóink. A hátrányos helyzetű fiatalok szülei zömmel kétkezi dolgozók. A munkás- és parasztcsaládok jó része ma már kulturálisan igényesebbé vált, a szülők azonban így sem tudnak ' gyerekeiknek akkora segítséget adni a tanulásban, mint az értelmiségi környezet; ráadásul a művelődési igények fölkeltésében is jóval kisebb ösztönzést kapnak otthon ezek a gyerekek. Népi államunk elsőrendű politikai feladatának tekinti, hogy a fizikai dolgozók tanulási szempontból hátrányos helyzetben levő gyerekeinek iskoláztatását sokféleképpen — mindenekelőtt társadalmi, szociális intézkedésekkel, továbbá pedagógiai eszközökkel — segítse. Széles körben ismeretesek a legutóbbi évtized idevágó kezdeményezései. Gondoljunk csak az. ipari és a mezőgazdasági üzemek kollégiumépítő akcióira, a társadalmi ösztöndíjakra, az iskolai segítségnyújtás sokszínű formáira! Több ' tízezerre rúg azoknak a tanulóknak a ,száma. akik az állami és a művelődési inté/mén vektől. az ifjúsági szervezetektől kapott hathatós segítséggel számolták föl indulási hátrányukat. Középiskoláinkba n — főleg az első osztályokban — harmadik éve felzárkóztató foglalkozásokon, sokrétű pedagógiai tevékenységgel készítik föl azokat a diákokat, akiknek a tantervi követelmények elsajátításához szükséges előismeretei hiányosak. Igaz, a lelkiismeretes tanárok nemcsak most, hanem jóval korábban is foglalkoztak a tanulásban lemaradt növendékeik támogatásával, de a segítségnyújtást többféleképpen értelmezték, eltérő mértékben végezték. Ez a mostani, intézményes keretek között folyó felzárkóztatás jócskán eltér minden előző próbálkozástól, mert korántsem rutinszerű korrepetálást jelent, hanem ennél sokkal többet: a pedagógus ugyanis a tanórán és az azon kívüli speciális foglalkozásokon a rászoruló tanulók megismerő, gondolkodó, munkavégző képességét fejleszti, megkeresi lemaradásuk egyéni okait, és a lehetőségekhez mérten igyekszik azokat megszüntetni. A felzárkóztatás ily módon a személyiség egészét fejleszti, szervesen beépül a pedagógiai folyamatba, és ez által kiemelkedő szerepet játszik az egyenlő tanulási esélyek megteremtésében. A társadalom és az iskola erőfeszítése azonban nem elegendő a sikerhez. Sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a szociális és a pedagógiai támogatás az iskolai . esélyegyenlőség elérésének csupán egyik feltétele. Az iskolai oktató-nevelő munka tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a hátrányos helyzetű tanulónak magának is akarnia kell helyzete megváltoztatását. Hogy mit kell tennie? Először is legyen akaratereje, türelme tanulni, és ne riadjon vissza a váratlan nehézségektől, ne félien az erőfeszítéstől ! R égi igazság, hogy sen- , kit sem lehet boldoggá tenni saját akarata ellenére. Valahogy így állunk az iskolai hátrányos helyzet fölszámolásával is. A kétkezi dolgozók gyerekei szellemi képességek dolgában nem gyengébbek osztálytársaiknál, esetleges lemaradásukat tehát nem velük született gyenge tanulási képesség okozza, hanem kizárólag mostohább társadalmi körülményeik. Az iskola a hátrányok leküzdéséhez azzal járulhat hozzá, hogy motiválja, felkészíti őket a művelődési értékek befogadására. A tanuló ezen közben nem ülhet ölbe tett kézzel, hiszen a tanárok a tudást sohasem tölcséren töltik a diákok fejébe. A műveltség megszerzéséért nekiT is nagy-nagy erőfeszítéseket kell tenniük. P. Kovács Imre A közművelődés szakembereinek figyelmébe! Kamarás István: Az olvasó munkások és az irodalom Valljuk be, hogy kicsit már félünk a munkás szóval kezdődő jelzőösszetételektől. Annyit beszélünk a „munkásművelődésről”, „munkásolvasásról”, „munkásirodalomról”, a brigádmozgalomról, hogy közben — észre sem vettük? — lassan kiüresedtek ezek a fogalmak. Ugyanakkor maguk a munkások is unják, sőt olykor egyenesen sértőnek találják, hogy mindig őket „célozzák” meg velük, rajtuk, általuk akarják „végrehajtani” a közművelődési törvényt is. Korántsem azt jelenti ez, hogy a munkások nem tartanak igényt a kultúrára, művelődésre, de abból sem kérnek, hogy íróasztalok mellett kiagyalt programokat, akciókat erőltessenek rájuk az ő megkérdezésük nélkül. Nagyon is jól tudja ezt Kamarás István, aki vékony, de töményen fogalmazott könyvében lényegében hat, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ által végzett olvasásszociológiai felmérés tanulságait dolgozta fel és tette közzé. Nagyon is jól tudja azt is a szerző, hogy ma már és még téves illúzió a munkásosztályt ho- mogénnak tekinteni, hiszen több generáció él egymás mellett, s ezeknek a generációknak más-más útja volt és van a munkássághoz, ebből következően más a viszonya a kultúrához, ezen belül az olvasóhoz, a könyvhöz is. Tanulmányának első fele — nagyon is logikusan — éppen ezért egy rövid történeti áttekintés magáról a munkásmozgalomról, illetve * a könyv szerepéről a munkásmozgalomban. A történelmi szempont végig je-_ len van a könyvben. Mondhatnék úgy is, hogy ezeket a vizsgálódásokat viszi tovább, a történelmi tapasztalatokat szembesíti a jelennel is. Mindenekelőtt egy illúziót oszlat el részben a korabeli dokumentumok elemzése, részben a saját és munkatársai kutatásai alapjáfi. A munkásmozgalomban valóban kitüntetett szerepe volt a könyvnek, az „Olvass mindennap 2 órát” jelszónak, de ez csupán a munkásság elitjére volt jellemző, s nem a munkásság egészére. A munkásmozgalom tehát miközben eszköznek tekintette a könyvet és a művelődést a politikai meggyőzésben, egyszersmind feltételének is tartotta azt, amikor alárendelte a mozgalmi céloknak. A jelen kutatóját természetesen a mai munkásság olvasási gyakorlata, ízlése és „stratégiája” érdekli elsősorban. A laikusban joggal fogalmazódik meg a kérdés és a gyanú, hogy egyáltalán érdemes-e ilyen nagy apparátussal felmérni azt, amit a közvélemény amúgy is tudni vél, amit a mindennapi tapasztalat alapján is ismerhetünk? Nos, Kamarás István könyvében nem is maguk a számok az izgalmasak, hanem az a szemlélet és szempontrendszer, ahogyan ezt a tényanyagot rendezi és feldolgozza. Fényesen cáfolva azt a hamis tételt, miszerint a kultúra (s benne a könyv, az irodalom) amolyan „ráadásféle” a munkás életében, amellyel erkölcsi nyomásra, vagy éppen politikai meggyőzés után „foglalkozik”. Szellemes és tapasztalatilag is igazolható tipológiával is bizonyítja, hogy a kultúra, a kultúrához való viszony egyrészt szerves része a személyiségnek, másrészt igen nagy szerepe van a sorsok alakulásában is. Igen, de soha nem olyan direkt módon, ahogyan azt a naiv és türelmetlen könyvtárosok, népművelők szeretnék! Csak a két szélső pólust emeljük ki ebből a tipológiából. A menekülő típusú munkás éppen a valóság, a lét terhei elől menekül a kellemesség szférájába, ez határozza meg az ízlését, olvasói stratégiáját. Ök választják a lektűrt és a romantikus műveket, azaz az esztétika alatti, vagy a kisebb értékű olvasmányokat. A másik póluson az alkotó típus, a problémaérzékeny ember azokat az értékeket keresi, amelyek gondolkodásra, küzdelemre késztetik ugyan az olvasót, ugyanakkor cserében valóban gazdagítják az egész személyiségét, átformálják érzés- és gondolatvilágát is. Az egyes típusok közötti fokozatok igen nagyok lehetnek, de nem áthidalhatatlanok. Kamarás azonban óva int attól, hogy magától az olvasótól, az irodalomtól várjuk a sorsok birtokba vételét, formálását is. A kultúra és a könyv igen fontos tényező lehet, de csak sok mással együtt. Leegyszerűsítve: két dolgot kell ismerni a könyvtárosoknak: az irodalmat és az olvasót, de mindkettőt igen alaposan, magas szinten. Enélkül ugyanis csupán ráolvasás jellege lesz a pedagógiának szánt tevékenységnek, a saját tájékozatlansága, műveletlensége fogja korlátozni abban, hogy a munkásokat olvasóvá nevelje. (Táncsics Könyvkiadó. Budapest, 1981.) Horpácsi Sándor Énekórán Kitárkisérettel gyakorolják a magyar és a román dalokat a méhkeréki általános iskolások Fotó: Fazekas László HANGSZÓRÓ Bomboár - avagy Reluxa-verseny? Bevallom, eddig még hírből sem ismertem a Reluxát, így, amikor kedd este belehallgattam Gácsi Sándor riportműsorába, sok új információnak juthattam birtokába. Mindenekelőtt megismerhettem a redőnyök manapság legdivatosabbikát, a könnyű Reluxát, s elképedhettem azon, milyen méregdrágán lehet beszerezni a gyár eme népszerű termékét. Elképedésem csak nőtt, amikor a riporter közölte, hogy bizony a kisiparosoknál ugyanennek a redőnynek négyzetmétere a gyári ötszáz forint helyett kilenc- száz. Honnan ez a különbség? Oknyomozó riportja során Gácsi Sándor úgy tűnik, darázsfészekbe nyúlt. A megkérdezett kisiparosok ugyanis — hangsúlyozva, hogy az árhatóságon kívül a megállapított összeghez senkinek semmi köze — igen zavaros válaszokat adtak. Nehezen követhető könyvelésükből nem derült ki, hogy az állami áron vásárolt alapanyagból hogyan lesz a gyárinál jóval drágább végtermék? Hogy valami „sumák” van a dologban, arra leginkább az őszinte válasz megtagadása hívta fel a figyelmet. Hiszen, akinek nincs titkolni valója, az miért akarja mindenáron kikapcsoltatni a magnetofont? A magnószalag, amely helyenként egészen naturális párbeszédet rögzített, jól érzékeltette ezt a félelemmel párosuló harciasságot. Pedig a két kisiparosnak nem volt igaza: hisz a fogyasztónak igenis köze van az árakhoz! Miért vásárolják meg a drágábbat, ha van olcsóbb is? — kérdezhetné joggal a hallgató. A válasz nem is olyan bonyolult. A kisiparos felméri az igényeket, felszerel, garanciát vállal. Minderre nincs ideje, embere, lehetősége a gyárnak, amely „nagyban” gondolkodik. A kisiparosokra tehát ezen a területen is szükség van! A riport végül is megnyugtatóan zárult, mert a gyár talált olyan vállalkozó kedvű kisiparost, aki a közvetítő szerepét, maga és munkatársai, valamint a gyár hasznára — vállalta, így happy enddel végződött a történet. Mégsem volt egészen optimista ez a riport. A kisiparosok manapság egyre gyakrabban középpontba kerülő, ellentmondásos világát ábrázolta sokszínűén a Reluxa kapcsán. Tapasztalhattuk, hogy él még a régi szemlélet, amelynek képviselői saját hasznukon kívül mást nemigen tartanak szem előtt. Ha szimbólumokban gondolkodunk, mondhatjuk, hogy a redőnyt még csak félig húzták fel ezen a területen. S bizony akadnak még homályos, pókhálós sarkok is. — gubuez — MAI MŰSOR KOSSUTH KÄDIÖ 8.27: Magyar művészek Lehár- f el vételeiből. 9.00: Nóták. 9.44: Zenevár. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Magyar szerzők kamarazenéjéből. 11.20: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 11.40: Irgalom. 12.35: Bevallom magának. 12.50: Zenemúzeum. A Rádió Dalszínháza. Csínom Palkó. 14.17: Szabadpolc. 14.47: Adám Jenő: Csak titokban. 15.10: Lily Pons operaáriákat énekel. 15.28: Csiribiri. 16.05: Telekes Béla: Az én mú- • zsám. 16.15: A Magyar Rádió és Televízió énekkara forradalmi- dalokat énekel. 16.27: Bemutatjuk új felvételeinket. 17.07: Veszélyes játékok. 17.35: OIRT-hangjátékfesztivál. A zöldövezet. 18.30: Esti Magazin. 19.29: Berkes Kálmán klarinéto- zik, a7 Éder vonósnégyes játszik. 20.00: Élő történelem 8/8. 20.56: Régi híres énekesek rpü- sorából. 21.29: Mi változtatható meg a gyerekben? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Beethoven: IX. szimfónia. 23.43: Loesser zenés játékaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az 1981. évi debreceni dzsessznapok felvételeiből. A Benkó dixieland játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: T. Vargha Anikó és Kuncz László népdalokat énekel. Szilágyi Zoltán furulyázik, Pribojszki Mátyás citerá- zik. 12,55: Matyórózsák. 13.30: Muzsikáló természet. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00": Diákfélóra. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Belépés nemcsak tornacipőben. 18.33: Slágerlista. 19.11: Hétvégi panoráma. 20.33: Népszerű külföldi táncdal- kettősök. 21.08: Kabarécsütörtök. 22.08: Népdalcsokor. 23.15: A dzsessz a 70-es években. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Kórusainknak ajánljuk. 9.52: Tannhäuser. 11.05: Évszázadok mesterművei. 12.22: Rádiószínház. Februári karácsony; 13.07: Régi magyar muzsika. 13.30: A Weller vonósnégyes játszik. 14.27: Pillangókisasszony. 15.09: Magyar zeneszerzők. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: A magyar muzsika ifjú követői. 16.55: Popzene sztereóban. 18.00.: Hangverseny Schubert műveiből. 19.05: Nem tudom a leckét! 19.35: Szimfonikus' zene. 21.14: Híres magyar könyvtárak: a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár. 21.30: A kamarazene kedvelőinek. SZOLNOKISTÜDIO 17.00: Hírek. 17.05: Félidő a betakarításban. Szerkesztő: Balogh György. * 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Alt. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.35: Follow me! 9.30: Rajz. (Alt. isk. 1—4. oszt.) 10.05: Takarékosan. (Osztályfőnöki óra, 6. oszt.) (f.-f.) 10.45: Magyar nyelv. (Alt. isk. 2. oszt.) 11.05: Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) - íf.-f.) 11.35: Deltácska. (f.-f.) 12.05: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 14.00: Iskolatévé. Magyar nyelv. 14.10: Deltácska. (ism., f.-f.) 14.30: Rajz. (ism.) 14.45: Világnézet, (ism., f.-f.) 15.20: Takarékosan, (ism., f.-f.) 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Itália múzeumaiban, (ism.) 16.30: Hipp-hopp. 17.00: Pedagógusok fóruma. (f.-f.) 17.35: Reklám, (f.-f.) 17.45: Telesport. (f.-f.) 18.10: Az Országházból jelentjük, (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Magyar népmesék. 20.10: Kisfilmek a nagyvilágból. 1. Méreg a fegyverük. 20.40: A zlakusai fazekas. 21.05: A maják nyomában. 21.40: Fiatalok órája. 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.35: Iskolatévé. 18.50: Magyar irodalom. (Alt. isk. 7. oszt.) 19.30: Tv-híra,dó. 20.00: Városporlium. Szarvas, (f.-f.) 20.40: Tárgyalásszünet, (f.-f.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Képmagnósok, figyelem! (f.-f.) 21.55: Az ember zenéje. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.10: Utazás a földgömbön: Indonézia. 17.30: Kulturális híradó. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Fiatalok órája. 20.30: A csodák világa. (11. rész.) 20.55: Román színháztörténet. 21.45: A népdalverseny győzteseinek műsorából. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: A nagymama unokája. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Tv-kabaré. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Külpolitikai műsor. 21.00: Vetélkedő. 22.00: BEMUS ’81: Hangverseny. II. MŰSOR 18.30: Zágrábi körkép csütörtökön. 19.15: Idő és pihenés. 19.27: Ma este. - 20.00: Vendégszerkesztő: Uros Perusko. 23.00: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ 1981. október 8-án, csütörtökön este 19 órakor Békéscsabán: Párhuzamosok a végtelenben találkoznak Szakmai bemutató 1981. október 9-én, pénteken este 19 órakor Békéscsabán: Párhuzamosok a végtelenben találkoznak Jókai-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Egy kis indián, 6 órakor: Csillagok háborúja I., II. rész. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: A nyolcadik utas: a halál. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: ...És megint dühbejövünk. Békéscsabai Terv: Transzport. Gyulai Erkel: minden előadáson: Ideiglenes paradicsom. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Hotel a Halott Alpinistához, 7 órakor: Dráma a tengerparton. Orosházi Béke: Éjfélkor. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Az emír kincse, fél 6 és fél 8 órakor: Rendőrök háborúja. Szarvasi Táncsics: Hét januári nap.
