Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-08 / 236. szám

1981. október 8., csütörtök -------­S ZERKESSZEN VELÜNK! Kismamák, katonák CSÉB-tagsága Több olvasónk kérésére tá­jékoztatott bennünket az Ál­lami Biztosító. A CSÉB-tag- sági díjakat a munkahelyen, a munkabérből vonják le, ■ így a tagnak nincs gondja a befizetéssel. Ha azonban va­laki gyesre megy. vagy ka­tonai szolgálatra bevonul, nem kap munkabért. Nincs miből és hol levonni a tag­díjakat. Ebben az esetben mindenki maga, vagy meg­bízottja útján gondoskodik a díjkifizetésről csekken vagy egyéb módon. A tagság csak rendszeres díjfizetés mellett tartható meg, és a tag csak ekkor jogosult a CSÉB-ked- vezményekre. Délelőtt a füzesgyarmati vegyesruházati bolt cipőosztályán Fotó: Balkus Imre Az illetékes válaszol A MÁV Szegedi Igazgató­sága kivizsgáltatta a szep­tember 24-én megjelent szá­munkban a Fényesi-szőlők lakói által felvetett problé­mát. Így válaszoltak: „Bé­késcsaba és Gyula állomá­sok között ez év tavaszán saját kivitelezésben meg­kezdtük a vonal átépítését. Az utómunkákra más terüle­ten folyó fontos munkáink miatt októberben kerül sor. Ekkor végezzük el a Fé­nyesi-szőlők megállóhelyen a peron építését is. Utasítot­tuk a munkát irányító mű­szaki ellenőrt, hogy október 30-ig szüntessék meg a pa­nasz okát”. * * * Augusztus 27-i lapszá- munkban közöltük egy bé­késcsabai olvasónk levelét, amelyben felháborodva me­séli el ausztriai esetüket. A társasutazás autóbusza Bécs- ben elromlott, és szorult helyzetükből egy szegedi au­tóbuszsofőr csak anyagi el­lenszolgáltatásért segítette ki őket. A Volán 10-es számú vállalata fegyelmi eljárást indított a gépkocsivezető el­len. Megállapították, hogy gépkocsivezetőjük a város­néző programról úgy szállí­totta be az utasokat a szállo­dához, hogy őt meg nem il­lető ellenszolgáltatást kért. Cselekedete súlyos fegyelmi vétség, ezért megbüntették. A kár megtérítésére kötelez­ték, kérik a panaszosokat, adják meg címüket, hogy postázhassák a visszatérítés­re kerülő összeget. Üjitási dijat javasol Sz. A. békéscsabai olvasónk annak a feltalálónak, akinek nem mindennapi diétás kenyerét köszönheti. A képünkön lát­ható kenyeret a békéscsabai vásárcsarnok malomipari üzletében vásárolta. Gondja csupán akkor adódott, ami­kor otthon fel akarta vágni a kenyeret, és a kése meg­akadt. Ez a 10 forintos nagy­ságú kő bújt meg a kenyér­ben Fotó: Martin Gábor Kövei fűszerezett diétás kenyér Mese felnőttekről, felnőtteknek Egyszer volt, hol nem volt (bár ne lett volna!), volt egyszer egy lakásépítéssel foglalkozó vállalat. Irtó gyorsan (és jó drágán) cso­dálatos lakásokat épített. El is keltek, még mielőtt fel­épültek volna a szép és egy forma lakások. Az egyikbe Békéscsabán, a Petőfi utca 12. számú ház negyedik emeletén levő 15- ös, vadonatúj kétszobás la~ kásba egy fiatal pár költö­zött be. Csak amikor be­csukták maguk mögött az ajtót, derült ki, hogy a mos­dó törött, a padló hepehu­pás, az ajtók nem csukód­nak, s a WC-be belekötött a cement. No, de ez mind csu­pa apróság! Fiatalok lévén, nagy lendülettel nekiláttak a munkának, s fél, év múl­tán sikerült is igazán szép­pé varázsolniuk kis kuckó­jukat. Már csak néhány ap­róság volt hátra. Nekiláttak a mennyezetről hulló vakolat javításának, s ebből lett a baj! Mert a vakolatot javí­tani szabad, csak ne támasz­kodjunk közben fél kézzel a falnak! Nem voltak előre­látók, meg is lett a követ­kezménye: Leszakadt a fal­ról a tapéta, az alatta levő malterral együtt! De nem ám egy csíkban, hanem gyors egymásutánban az egész fal szélességében. A „boldog” tulajdonos — jó humorú ember lévén — lekászálódott a létráról és mélabúsan nyugtázta magá­ban: milyen jó, hogy még nincs semmink a szobában! De előfordulhat másoknál, hogy hasonló esetben gye­rekágy áll a fal mellett, benne egy alvó csecsemő­vel?! Tulajdonosunk nyomozni kezdett, hogy mi okozhat­ta a katasztrófát. „Kézzel foghatóan” megállapította, hogy a beton és a tapéta közötti kötőanyagból bi­zony alaposan kispórolták a cementet, ezért porlik, mint a homok. A mese vége általában az, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megkapja mél­tó büntetését, a valóság per­sze más. A jó most házról házra jár, hogy ne kelljen a garanciáig várnia a javítás­sal, a rossz pedig talán va­lami fusi munka során épí­ti be a kispórolt kötőanya­got. És, ha valaki ezt a~me- sét képem tanúsága szerint sem hiszi, az járjon utána! Fotó: Veress Erzsi Szokott-e szólni? Talán fölösleges is kérdezni, annyi rá a példa, hogy a bu­szon vagy villamoson, meg ahol sűrűn, zsúfoltan vannak az emberek, nemigen hagynak szó nélkül még vélt sérelmeket sem. Egy véletlen mozdulat — égy akaratlan lökés — már erős indulatokat vált ki. Az utas érzékeny, ideges, mondjuk ilyenkor, ha elnézőek vagyunk, ha meg nem, akkor modor- talanságot emlegetünk. Mikor nem áll fel valaki a helyét át­adni, akkor sem jobb a véleményünk, még meg is tetézzük azzal, lám ilyenek a mai fiatalok. Ám mennyire mások vagyunk a boltban, ahol az előbbi ér­zékeny, sértődés utas egyszerre szelíd vevővé válik. Mintha nem is őt oktatták volna ki épp most, amikor valaminek az árát kérdezte, imigyen: rajta van az árun, tessék elolvasni. Hogy míg ezt mondja az eladó, ötször is megadhatná a kért felvilágosítást? Szó nélkül marad. Mint a tévedések többsé­ge. Pedig az is akad, bár korántsem mindig szántszándékkal. Emberek vagyunk, tévedhetünk, mi is, mások is, a pénztáros, a hentes, a zöldséges is. Épp ezért, ha észrevesszük, szólni kellene, de ez csak ritkán fordul elő, közel sem annyiszor, mint indokolt lenne. Igaz, nem is népszerű dolog a reklamá­lás, amit a hátunk mögött levők tudomásunkra is hoznak. Tehát meggondolandó, s el is tekintünk tőle. De ez a szelídség vagy szolidság semmi a presszóban, ven­déglőben tanúsítotthoz képest. Ott ez már szinte nagyvona­lúságba csap át, mert mi más lenne az, hogy lámpással kell keresni azt az embert, aki pénzügyekben a pincérnél rekla­mál. Hogy is tenné, ha rá sem pillant a papírra, ahelyett, hogy fizetés előtt átnézné: a tényleges fogyasztást tartalmaz­za, s az árak is jók, és az összeadásban sincs tévedés. Amint azt más népek fiai szokták, természetes könnyedséggel, mert nincs abban semmi restellnivaló, hogy a számlát ellenőrzik. Végtére is azért számla. V. M. Levelekből—sorpkban... A Gorkij utca lakói írtak Bé­késcsabáról, arra panaszkodva, hogy járdájuk megrongálódott, szinte csak gumicsizmában köz­lekedhetnek. Kérik az illetéke­seket, segítsenek gon'djukon. Levelüket továbbítottuk a bé­késcsabai Városi Tanács műsza­ki osztályára. A Sarkadról Gyulára bejáró dolgozók nevében írtak többen. Kifogásolják, hogy a Sarkad, Gyulai úti megállónál -a KPM nyári útburkolat-javítási munká­latait követően nem állították helyre a rendet. Nincs elfogad­ható autóbuszmegállója a több száz bejáró utasnak. Kérésükkel fordultak már a KPM-hez és a sarkadi Községi Tanácshoz is, de a helyzet csak nem változik. Állandóan száraz kenyeret árusít a gyulai Nagyváradi úti ABC-áruház — írja egy gyulai olvasónk. A környék lakói, a turisták örültek a szép új ABC- nek, de a bosszantó kenyérellá­tásnak nem. B. I. sarkadi olvasónk a MÁV vésztői körzeti üzemfőnökségé­nél dolgozott. Rokkantsági nyug­díjas, munkakönyvé a MÁV nyugdíjhivatalában van. Kifogá­solja, hogy 35 éves munkavi­szonya után sem kapott jubi­leumi jutalmat. Levelét továbbí­tottuk az illetékesekhez. Rozsos Andrásné gyulai olva­sónk májusban vitte kvarcórá­ját az órások szövetkezetéhez. Elemet cseréltek az órában, s egy szabályozószerkezetet is szereltek bele. Három és fél hó­nappal később az óra már nem járt, az elem kimerült. Nem ér­ti, hogyan történhetett: ilyen rövid életűek az elemek vagy csak feljavított alkatrészt ka­pott új helyett? Kálváriát járt R. A. 2311-es tí­pusú rádiójával az endrődi Hi­dasi János. A helyi GELKA sze­relőműhelye kevésbé jól fel­szerelt, ezért nem tudta meg­javítani a meghibásodott készü­léket. Levélírónkat a szeghalmi GELKA-hoz irányította. Ott hosszú időn keresztül javították a rádiót, s amikor visszakapta, alkatrészhiányos és továbbra is működésképtelen volt. Levelét így fejezi be: „A rádiónak mindegy, lassan nekem is, de az utánam következő jóhiszemű javíttatónak és a GELKA hír­nevének javát nem szolgálja az ilyen eljárás.”----------------------------IZHUUKTilcj T ársadalmi fejlődésünk a jogalkotás tükrében Ha végiglapozzuk az el­múlt két és fél évtized tör­vénykönyveit, jogszabály- gyűjteményeit, többé-kevés- bé pontos képet kaphatunk társadalmunk fejlődéséről, államéletünk' új vonásairól. A szocialista állammal és annak intézményrendszerével együtt Magyarországon ki­alakult és megszilárdult en­nek a társadalomnak a jog­rendszere is. Mégpedig úgy érkezett el jelenlegi állapo­tába, hogy az állammal, a társadalommal együtt válto­zott, fejlődött — olykor di­namikusabban, olykor kissé visszafogottabban. Nem volt persze könnyű ennek a szocialista jogrend­szernek a kialakítása. Szem­be kellett — és kell ma is — szállni a túlszabályozási törekvésekkel, amelyek min­den társadalmi gond megol­dását a paragrafusoktól, a tiltásoktól és parancsoktól, vagyis az adminisztratív esz­közöktől várják. Az 1956 utáni szocialista jogfejlődés első jelentős hul­láma az ötvenes évek végére és a hatvanas évek elejére esik. 1957-ben született ki­emelkedően fpntos törvé­nyünk az államigazgatási el­járásról, amelynek, időtálló­ságát bizonyítja, hogy csak az idén, tehát 24 év múltán módosította az országgyűlés. A jogászok tudják, hogy mi­lyen jeles kor ez egy törvény életében. Arról nem is be­szélve, hogy a mostani módo­sítás is lényegében csak részletkérdéseket érint, a mai kor követelményeit fogal­mazva meg. A törvény szel­lemét, alapelveit az ország- gyűlés változatlanul hagyta. Az adásvételtől az öröklé­sig életünk szinte minden te­rületét érinti a polgári jog, amelynek első átfogó szocia­lista törvénykönyvét 1959- ben alkotta meg az ország- gyűlés. Két év múlva, 1961- ben iktatták az ország tör­vénytárába az új büntető törvénykönyvet. A hatvanas évek elejére tehát gyakorla­tilag egész magas szintű jog­anyagunk megújult, a dina­mikus fejlődés előtt álló szo­cialista társadalom követel­ményeihez igazodott. Az elmúlt negyedszázad másik' számottevő jogszabály­alkotási hulláma a hetvenes években bontakozott ki. A szocialista jog stabilitásáról és rugalmasságáról folytatott elméleti vitákat a gyakorlat döntötte el. Az országgyűlés a hetvenes évek elején mó­dosította az alkotmányt, s aztán sorra jött a többi nagy jogalkotási esemény: új tör­vény született egyebek kö­zött a tanácsokról, a bírósá­gokról, az ügyészségről, a büntető- és polgári eljárás­ról, a családjogról, az egész­ségügyről, az ifjúságról, a honvédelemről, a belkeres­kedelemről, a társadalombiz­„Végtelen hatóra kötelez­nek bennünket 60 éven felü­li gépkocsivezetőket, amikor kíméletesen, óva intenek Ve­zetési hibáinkra, hiányossá­gainkra, és javaslatokkal lát­nak el. Erről olvastunk a Népújság augusztus 30-i, va­sárnapi számában is a 14. ol­dalon az Autó—motor, életkor és vezetés című cikkben. Úgy gondolom, hogy a fiatalab­bak hiányosságairól; agresz- szivitás, gyors hajtás, ittas vezetés, durvaság, még sok­kal többet lehetne írni. Az volt az érzésem, hogy nem szívesen látják az idősebb vezetőket a forgalomban, pe­dig sokunk számára a világ­gal való kapcsolatot, az éle­tet jelenti az autózás. Javas­lom, hogy az illetékesek se­gítsék az idősebbeket, eset­leg megkülönböztető jelzés használatával hívják fel a fi­gyelmet az óvatosságra az tosításról, a környezetvéde­lemről, a közművelődésről — és még tovább is sorolhat­nánk a terjedelmes listát. Máig is ezek a fontos jog­szabályok képezik törvénytá­runk alapjait. Bizonyítva, hogy az alapvető társadalmi célok stabilitása, a párt poli­tikájának változatlansága mellett is szükség van a jog­rendszer rugalmasságára, az élet által felvetett igények­hez alkalmazkodni képes sza­bályokra. Például 1978-ban, a büntető törvénykönyv mó­dosítása során olyan új je­lenségekre kellett reagálni, mint a Nyugaton egyre gya­koribb terrorcselekmények, a kábítószerrel való visszaélés stb. Nyilvánvaló, hogy a fe­nyegető veszély ellen még időben állami kényszeresz­közökkel is védelmet kell nyújtani a társadalomnak. Ezért került a figyelem hom­lokterébe a járműpark meg­sokszorozódásával egyre gya­koribbá váló közlekedési bűncselekmények témája, ezért kapott a korábbinál hatékonyabb jogi védelmet az állampolgárok' élete, tes­ti épsége, szabadsága és mél­tósága. De említhetnénk a munka törvénykönyvének módosítását, amely sok te­kintetben a korábbinál is alaposabb jogvédelmet biz­tosít a dolgozóknak. Sok fontos erényét említ­hetnénk még szocialista jog­rendszerünknek, amit azon­ban ezek ellenére sem te­kinthetünk tökéletesnek. Különösen az alacsonyabb szintű joganyagban; a mi­niszteri rendeletek, utasítá­sok, különféle körlevelek te­rén lenne indokolt a rend- teremtés: itt még mindig sok a felesleges, bürokratikus, olykor egymásnak is ellent­mondó paragrafus. De szük­séges továbbfejleszteni az ál­lami életre, ezen belül külö­nösen a közigazgatásra vo­natkozó rendelkezéseket, ahol a fő cél az eljárások gyorsí­tása, egyszerűsítése. Jelentős feladatok állnak a gazdasági jogalkotás előtt is: felül kell vizsgálni a jelenlegi döntési és felelősségi rendszert, meg kell teremteni — ez a folya­mat már el is kezdődött — a változó gazdasági követel­ményekhez gyorsan igazodni tudó rugalmasabb szervezeti kereteket. A politika alapvető követel- ménve, hogy a jogi szabá­lyozás a társadalom döntő többségének akaratát, véle­ményét fogalmazza meg, fog­lalja paragrafusokba. Ennek az elvi követelménynek a gyakorlati megnyilvánulása az az immár két évtizedes gyakorlat — ami azonban különösen a hetvenes évek­ben vált általánossá —, hogy a fontosabb törvényterveze­teket azok parlamenti meg­tárgyalása és elfogadása előtt széles körű társadalmi vitára bocsátják. Deák András idős vezetővel szemben.” Így ír Hornok László Endrődről. A szeptember 27-i, vasár­napi számunkban írtunk a vésztői közművelődésről. Szi­lágyi János helybeli olva­sónk levelével újabb adalé­kot szolgáltatott a riporthoz. Leírja, hogy őt is felkeres­ték, vegyen részt a képzőmű­vészeti világhéten rendezen­dő amatőr kiállításon. Szep­tember 26-án, délelőtt 10 óra­kor megnyitották a kiállítást és 12 órakor már be is zár­ták. Kiírás tudatta az érdek­lődőkkel, hogy hétfőtől pén­tekig 8-tól 18 óráig, szomba­ton pedig 12 óráig nézhetik meg a kiállítást. Máskor nem. A községből sokan eljárnak dolgozni; tanulni, csak hét végén érnek rá. A kiállítás ekkor zárva maradt előttük. Kérdés, hogy így van-e ér­telme bármilyen közművelő­dési rendezvénynek is? VISSZHANG

Next

/
Thumbnails
Contents