Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
1981. október 8., csütörtök -------S ZERKESSZEN VELÜNK! Kismamák, katonák CSÉB-tagsága Több olvasónk kérésére tájékoztatott bennünket az Állami Biztosító. A CSÉB-tag- sági díjakat a munkahelyen, a munkabérből vonják le, ■ így a tagnak nincs gondja a befizetéssel. Ha azonban valaki gyesre megy. vagy katonai szolgálatra bevonul, nem kap munkabért. Nincs miből és hol levonni a tagdíjakat. Ebben az esetben mindenki maga, vagy megbízottja útján gondoskodik a díjkifizetésről csekken vagy egyéb módon. A tagság csak rendszeres díjfizetés mellett tartható meg, és a tag csak ekkor jogosult a CSÉB-ked- vezményekre. Délelőtt a füzesgyarmati vegyesruházati bolt cipőosztályán Fotó: Balkus Imre Az illetékes válaszol A MÁV Szegedi Igazgatósága kivizsgáltatta a szeptember 24-én megjelent számunkban a Fényesi-szőlők lakói által felvetett problémát. Így válaszoltak: „Békéscsaba és Gyula állomások között ez év tavaszán saját kivitelezésben megkezdtük a vonal átépítését. Az utómunkákra más területen folyó fontos munkáink miatt októberben kerül sor. Ekkor végezzük el a Fényesi-szőlők megállóhelyen a peron építését is. Utasítottuk a munkát irányító műszaki ellenőrt, hogy október 30-ig szüntessék meg a panasz okát”. * * * Augusztus 27-i lapszá- munkban közöltük egy békéscsabai olvasónk levelét, amelyben felháborodva meséli el ausztriai esetüket. A társasutazás autóbusza Bécs- ben elromlott, és szorult helyzetükből egy szegedi autóbuszsofőr csak anyagi ellenszolgáltatásért segítette ki őket. A Volán 10-es számú vállalata fegyelmi eljárást indított a gépkocsivezető ellen. Megállapították, hogy gépkocsivezetőjük a városnéző programról úgy szállította be az utasokat a szállodához, hogy őt meg nem illető ellenszolgáltatást kért. Cselekedete súlyos fegyelmi vétség, ezért megbüntették. A kár megtérítésére kötelezték, kérik a panaszosokat, adják meg címüket, hogy postázhassák a visszatérítésre kerülő összeget. Üjitási dijat javasol Sz. A. békéscsabai olvasónk annak a feltalálónak, akinek nem mindennapi diétás kenyerét köszönheti. A képünkön látható kenyeret a békéscsabai vásárcsarnok malomipari üzletében vásárolta. Gondja csupán akkor adódott, amikor otthon fel akarta vágni a kenyeret, és a kése megakadt. Ez a 10 forintos nagyságú kő bújt meg a kenyérben Fotó: Martin Gábor Kövei fűszerezett diétás kenyér Mese felnőttekről, felnőtteknek Egyszer volt, hol nem volt (bár ne lett volna!), volt egyszer egy lakásépítéssel foglalkozó vállalat. Irtó gyorsan (és jó drágán) csodálatos lakásokat épített. El is keltek, még mielőtt felépültek volna a szép és egy forma lakások. Az egyikbe Békéscsabán, a Petőfi utca 12. számú ház negyedik emeletén levő 15- ös, vadonatúj kétszobás la~ kásba egy fiatal pár költözött be. Csak amikor becsukták maguk mögött az ajtót, derült ki, hogy a mosdó törött, a padló hepehupás, az ajtók nem csukódnak, s a WC-be belekötött a cement. No, de ez mind csupa apróság! Fiatalok lévén, nagy lendülettel nekiláttak a munkának, s fél, év múltán sikerült is igazán széppé varázsolniuk kis kuckójukat. Már csak néhány apróság volt hátra. Nekiláttak a mennyezetről hulló vakolat javításának, s ebből lett a baj! Mert a vakolatot javítani szabad, csak ne támaszkodjunk közben fél kézzel a falnak! Nem voltak előrelátók, meg is lett a következménye: Leszakadt a falról a tapéta, az alatta levő malterral együtt! De nem ám egy csíkban, hanem gyors egymásutánban az egész fal szélességében. A „boldog” tulajdonos — jó humorú ember lévén — lekászálódott a létráról és mélabúsan nyugtázta magában: milyen jó, hogy még nincs semmink a szobában! De előfordulhat másoknál, hogy hasonló esetben gyerekágy áll a fal mellett, benne egy alvó csecsemővel?! Tulajdonosunk nyomozni kezdett, hogy mi okozhatta a katasztrófát. „Kézzel foghatóan” megállapította, hogy a beton és a tapéta közötti kötőanyagból bizony alaposan kispórolták a cementet, ezért porlik, mint a homok. A mese vége általában az, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megkapja méltó büntetését, a valóság persze más. A jó most házról házra jár, hogy ne kelljen a garanciáig várnia a javítással, a rossz pedig talán valami fusi munka során építi be a kispórolt kötőanyagot. És, ha valaki ezt a~me- sét képem tanúsága szerint sem hiszi, az járjon utána! Fotó: Veress Erzsi Szokott-e szólni? Talán fölösleges is kérdezni, annyi rá a példa, hogy a buszon vagy villamoson, meg ahol sűrűn, zsúfoltan vannak az emberek, nemigen hagynak szó nélkül még vélt sérelmeket sem. Egy véletlen mozdulat — égy akaratlan lökés — már erős indulatokat vált ki. Az utas érzékeny, ideges, mondjuk ilyenkor, ha elnézőek vagyunk, ha meg nem, akkor modor- talanságot emlegetünk. Mikor nem áll fel valaki a helyét átadni, akkor sem jobb a véleményünk, még meg is tetézzük azzal, lám ilyenek a mai fiatalok. Ám mennyire mások vagyunk a boltban, ahol az előbbi érzékeny, sértődés utas egyszerre szelíd vevővé válik. Mintha nem is őt oktatták volna ki épp most, amikor valaminek az árát kérdezte, imigyen: rajta van az árun, tessék elolvasni. Hogy míg ezt mondja az eladó, ötször is megadhatná a kért felvilágosítást? Szó nélkül marad. Mint a tévedések többsége. Pedig az is akad, bár korántsem mindig szántszándékkal. Emberek vagyunk, tévedhetünk, mi is, mások is, a pénztáros, a hentes, a zöldséges is. Épp ezért, ha észrevesszük, szólni kellene, de ez csak ritkán fordul elő, közel sem annyiszor, mint indokolt lenne. Igaz, nem is népszerű dolog a reklamálás, amit a hátunk mögött levők tudomásunkra is hoznak. Tehát meggondolandó, s el is tekintünk tőle. De ez a szelídség vagy szolidság semmi a presszóban, vendéglőben tanúsítotthoz képest. Ott ez már szinte nagyvonalúságba csap át, mert mi más lenne az, hogy lámpással kell keresni azt az embert, aki pénzügyekben a pincérnél reklamál. Hogy is tenné, ha rá sem pillant a papírra, ahelyett, hogy fizetés előtt átnézné: a tényleges fogyasztást tartalmazza, s az árak is jók, és az összeadásban sincs tévedés. Amint azt más népek fiai szokták, természetes könnyedséggel, mert nincs abban semmi restellnivaló, hogy a számlát ellenőrzik. Végtére is azért számla. V. M. Levelekből—sorpkban... A Gorkij utca lakói írtak Békéscsabáról, arra panaszkodva, hogy járdájuk megrongálódott, szinte csak gumicsizmában közlekedhetnek. Kérik az illetékeseket, segítsenek gon'djukon. Levelüket továbbítottuk a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályára. A Sarkadról Gyulára bejáró dolgozók nevében írtak többen. Kifogásolják, hogy a Sarkad, Gyulai úti megállónál -a KPM nyári útburkolat-javítási munkálatait követően nem állították helyre a rendet. Nincs elfogadható autóbuszmegállója a több száz bejáró utasnak. Kérésükkel fordultak már a KPM-hez és a sarkadi Községi Tanácshoz is, de a helyzet csak nem változik. Állandóan száraz kenyeret árusít a gyulai Nagyváradi úti ABC-áruház — írja egy gyulai olvasónk. A környék lakói, a turisták örültek a szép új ABC- nek, de a bosszantó kenyérellátásnak nem. B. I. sarkadi olvasónk a MÁV vésztői körzeti üzemfőnökségénél dolgozott. Rokkantsági nyugdíjas, munkakönyvé a MÁV nyugdíjhivatalában van. Kifogásolja, hogy 35 éves munkaviszonya után sem kapott jubileumi jutalmat. Levelét továbbítottuk az illetékesekhez. Rozsos Andrásné gyulai olvasónk májusban vitte kvarcóráját az órások szövetkezetéhez. Elemet cseréltek az órában, s egy szabályozószerkezetet is szereltek bele. Három és fél hónappal később az óra már nem járt, az elem kimerült. Nem érti, hogyan történhetett: ilyen rövid életűek az elemek vagy csak feljavított alkatrészt kapott új helyett? Kálváriát járt R. A. 2311-es típusú rádiójával az endrődi Hidasi János. A helyi GELKA szerelőműhelye kevésbé jól felszerelt, ezért nem tudta megjavítani a meghibásodott készüléket. Levélírónkat a szeghalmi GELKA-hoz irányította. Ott hosszú időn keresztül javították a rádiót, s amikor visszakapta, alkatrészhiányos és továbbra is működésképtelen volt. Levelét így fejezi be: „A rádiónak mindegy, lassan nekem is, de az utánam következő jóhiszemű javíttatónak és a GELKA hírnevének javát nem szolgálja az ilyen eljárás.”----------------------------IZHUUKTilcj T ársadalmi fejlődésünk a jogalkotás tükrében Ha végiglapozzuk az elmúlt két és fél évtized törvénykönyveit, jogszabály- gyűjteményeit, többé-kevés- bé pontos képet kaphatunk társadalmunk fejlődéséről, államéletünk' új vonásairól. A szocialista állammal és annak intézményrendszerével együtt Magyarországon kialakult és megszilárdult ennek a társadalomnak a jogrendszere is. Mégpedig úgy érkezett el jelenlegi állapotába, hogy az állammal, a társadalommal együtt változott, fejlődött — olykor dinamikusabban, olykor kissé visszafogottabban. Nem volt persze könnyű ennek a szocialista jogrendszernek a kialakítása. Szembe kellett — és kell ma is — szállni a túlszabályozási törekvésekkel, amelyek minden társadalmi gond megoldását a paragrafusoktól, a tiltásoktól és parancsoktól, vagyis az adminisztratív eszközöktől várják. Az 1956 utáni szocialista jogfejlődés első jelentős hulláma az ötvenes évek végére és a hatvanas évek elejére esik. 1957-ben született kiemelkedően fpntos törvényünk az államigazgatási eljárásról, amelynek, időtállóságát bizonyítja, hogy csak az idén, tehát 24 év múltán módosította az országgyűlés. A jogászok tudják, hogy milyen jeles kor ez egy törvény életében. Arról nem is beszélve, hogy a mostani módosítás is lényegében csak részletkérdéseket érint, a mai kor követelményeit fogalmazva meg. A törvény szellemét, alapelveit az ország- gyűlés változatlanul hagyta. Az adásvételtől az öröklésig életünk szinte minden területét érinti a polgári jog, amelynek első átfogó szocialista törvénykönyvét 1959- ben alkotta meg az ország- gyűlés. Két év múlva, 1961- ben iktatták az ország törvénytárába az új büntető törvénykönyvet. A hatvanas évek elejére tehát gyakorlatilag egész magas szintű joganyagunk megújult, a dinamikus fejlődés előtt álló szocialista társadalom követelményeihez igazodott. Az elmúlt negyedszázad másik' számottevő jogszabályalkotási hulláma a hetvenes években bontakozott ki. A szocialista jog stabilitásáról és rugalmasságáról folytatott elméleti vitákat a gyakorlat döntötte el. Az országgyűlés a hetvenes évek elején módosította az alkotmányt, s aztán sorra jött a többi nagy jogalkotási esemény: új törvény született egyebek között a tanácsokról, a bíróságokról, az ügyészségről, a büntető- és polgári eljárásról, a családjogról, az egészségügyről, az ifjúságról, a honvédelemről, a belkereskedelemről, a társadalombiz„Végtelen hatóra köteleznek bennünket 60 éven felüli gépkocsivezetőket, amikor kíméletesen, óva intenek Vezetési hibáinkra, hiányosságainkra, és javaslatokkal látnak el. Erről olvastunk a Népújság augusztus 30-i, vasárnapi számában is a 14. oldalon az Autó—motor, életkor és vezetés című cikkben. Úgy gondolom, hogy a fiatalabbak hiányosságairól; agresz- szivitás, gyors hajtás, ittas vezetés, durvaság, még sokkal többet lehetne írni. Az volt az érzésem, hogy nem szívesen látják az idősebb vezetőket a forgalomban, pedig sokunk számára a világgal való kapcsolatot, az életet jelenti az autózás. Javaslom, hogy az illetékesek segítsék az idősebbeket, esetleg megkülönböztető jelzés használatával hívják fel a figyelmet az óvatosságra az tosításról, a környezetvédelemről, a közművelődésről — és még tovább is sorolhatnánk a terjedelmes listát. Máig is ezek a fontos jogszabályok képezik törvénytárunk alapjait. Bizonyítva, hogy az alapvető társadalmi célok stabilitása, a párt politikájának változatlansága mellett is szükség van a jogrendszer rugalmasságára, az élet által felvetett igényekhez alkalmazkodni képes szabályokra. Például 1978-ban, a büntető törvénykönyv módosítása során olyan új jelenségekre kellett reagálni, mint a Nyugaton egyre gyakoribb terrorcselekmények, a kábítószerrel való visszaélés stb. Nyilvánvaló, hogy a fenyegető veszély ellen még időben állami kényszereszközökkel is védelmet kell nyújtani a társadalomnak. Ezért került a figyelem homlokterébe a járműpark megsokszorozódásával egyre gyakoribbá váló közlekedési bűncselekmények témája, ezért kapott a korábbinál hatékonyabb jogi védelmet az állampolgárok' élete, testi épsége, szabadsága és méltósága. De említhetnénk a munka törvénykönyvének módosítását, amely sok tekintetben a korábbinál is alaposabb jogvédelmet biztosít a dolgozóknak. Sok fontos erényét említhetnénk még szocialista jogrendszerünknek, amit azonban ezek ellenére sem tekinthetünk tökéletesnek. Különösen az alacsonyabb szintű joganyagban; a miniszteri rendeletek, utasítások, különféle körlevelek terén lenne indokolt a rend- teremtés: itt még mindig sok a felesleges, bürokratikus, olykor egymásnak is ellentmondó paragrafus. De szükséges továbbfejleszteni az állami életre, ezen belül különösen a közigazgatásra vonatkozó rendelkezéseket, ahol a fő cél az eljárások gyorsítása, egyszerűsítése. Jelentős feladatok állnak a gazdasági jogalkotás előtt is: felül kell vizsgálni a jelenlegi döntési és felelősségi rendszert, meg kell teremteni — ez a folyamat már el is kezdődött — a változó gazdasági követelményekhez gyorsan igazodni tudó rugalmasabb szervezeti kereteket. A politika alapvető követel- ménve, hogy a jogi szabályozás a társadalom döntő többségének akaratát, véleményét fogalmazza meg, foglalja paragrafusokba. Ennek az elvi követelménynek a gyakorlati megnyilvánulása az az immár két évtizedes gyakorlat — ami azonban különösen a hetvenes években vált általánossá —, hogy a fontosabb törvénytervezeteket azok parlamenti megtárgyalása és elfogadása előtt széles körű társadalmi vitára bocsátják. Deák András idős vezetővel szemben.” Így ír Hornok László Endrődről. A szeptember 27-i, vasárnapi számunkban írtunk a vésztői közművelődésről. Szilágyi János helybeli olvasónk levelével újabb adalékot szolgáltatott a riporthoz. Leírja, hogy őt is felkeresték, vegyen részt a képzőművészeti világhéten rendezendő amatőr kiállításon. Szeptember 26-án, délelőtt 10 órakor megnyitották a kiállítást és 12 órakor már be is zárták. Kiírás tudatta az érdeklődőkkel, hogy hétfőtől péntekig 8-tól 18 óráig, szombaton pedig 12 óráig nézhetik meg a kiállítást. Máskor nem. A községből sokan eljárnak dolgozni; tanulni, csak hét végén érnek rá. A kiállítás ekkor zárva maradt előttük. Kérdés, hogy így van-e értelme bármilyen közművelődési rendezvénynek is? VISSZHANG