Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-07 / 235. szám
J 1981. október 7.. szerda Gyomai alkotmány Tsz A diadalmenet elmarad, de... Ha egyáltalán vannak ve- télytársai a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezetnek, azok sem állíthatnák, hogy ez a közös gazdaság a sors kegyeltje. Igaz, a négy esztendővel ezelőtti, alig két és fél millió forintos éves nyereséget egy év alatt két és félszeresére, két év alatt négy és félszeresére növelték — mégis joggal érzik, hogy a sikerélményből a méltán elvárhatónál jóval kevesebb jut ki nekik. Kényszerhelyzetben sincs más Megyei szakmai fórumokon, a tsz-szövetség elemzéseiben nemegyszer hangzott el már, hogy az Alkotmány Tsz-ben, mint gazdaságban, az eddig felmutatottaknál több rejlik, hiszen eredményeit a vele azonos tájegységen gazdálkodó szomszéd üzem, a Győzelem Termelő- szövetkezet teljesítményeivel rendre felülmúlja. A kritikai észrevétel jogosságát a közös gazdaságban el is ismerik, ám a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a két üzemben a termőhelyi és talajadottságok korántsem azonosak, és a különbségek nem az Alkotmány Tsz-t hozzák jobb helyzetbe az összehasonlítás során. De ha ezt az összevetést mellőzzük, akkor is kitűnik, milyen kacskaringósak az utak abban a labirintusban, amelyben ez a gyomai földmíves közösség a kibontakozáshoz keresi a megfelelő irányt. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a tavalyi 9 és fél millió üzemi nyereséget úgy érte el a gazdaság, hogy a termelési elnökhelyettest meg a főkönyvelőt agyvérzés meg szívinfarktus ütötte ki a küzdők sorából. Ezt követően a foghíjassá vált vezetést egy gondokkal teli ősz állította próba elé: az elhúzódó kukoricabetakarítás miatt háromszáz hektár szántatlan területtel „köszöntötték” az új évet, majd fagy és belvíz pusztított a búza- és repcevetésekben. Elmondhatjuk, hogy mire kitavaszodott, a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezet kényszerhelyzetbe került. Gazdálkodnunk kell! Navigare necesse est! Hajózni kell! — történjék bármi is, mondták a latinok, jelezve, hogy tengeri nagyhatalomnak nincs más választása. Gyomén az a mondás úgy érvényesül, hogy a földből élők sem tehetnek mást: gazdálkodniuk kell! Napraforgót, kukoricát, szóját vetettek a belvízjárta területekre, és az állattenyésztésben is új utakra léptek. A növénytermesztésnél maradva: a napraforgó a megnövekedett területen terven felül fizetett, de segít a szója is az elmaradt bevételek pótlásában. A kukoricáról még korai lenne nyilatkozni. hiszen a törés most kezdődik Gyomán. Mindenesetre ez a kultúra a háztájival együtt 1300 hektáron díszlik a tsz-ben, s a végeredményre döntő befolyást gyakorolhat. Ez a növény adja a közös gazdaság termelési értékének egyötödét. Az állattenyésztésben egyfelől a teljesítmények növelése járul hozzá az egyensúly helyreállításához: a tavalyi háromezer helyett az idén három és fél ezer sertést hizlalnak meg, a 437 tehéntől pedig 8 százalékkal fejnek előreláthatóan több tejet most, mint egy évvel korábban. Legalább ilyen jelentős azonban az, hogy a tsz ebben az esztendőben megpróbálkozott a baromfitartás meghonosításával. A legeltetés ideje alatt üresen álló tehénistállókat nyolcezer libával és húszezer broiler- csirkével hasznosítják, és beállítottak 52 hízóbikát is, egy régóta használaton kívül levő épületbe. Az elmondottakhoz tegyük még hozzá, hogy a kényszer- helyzet szülte gyors intézkedések mellett __a szövetkezetiek — mondhatni immár évek óta — a termelés biztonságának megteremtésére, fokozására tudatosan törekszenek. Így társultak a Győzelem Tsz-hez, meg az end- rődi Lenin Tsz-hez, és építettek fel közösen egy ötezer tonna terményt befogadó napraforgóházat a KITE és a növényolaj ipar segítségével. E megfontolásból kétszerezték meg a termény- szárító kapacitását is, és szerelték fel magukat nagy teljesítményű betakarító- és vetőgépekkel. Nem múlhat a szerencsén Mindent egybevetve, mégsem jutnának helyes következtetéshez, ha azt állapítanák meg, hogy a gyomai Alkotmány Tsz végül is lehetőségei határához érkezett: innentől kezdve minden azon múlik, miképp alakul kapcsolata Fortuna isten- asszonnyal ! Mert való igaz, hogy a tehenek ez évben nyolc százalékkal több tejet adnak, de még így is csak 3600 liter lesz az egy tejelő állatra jutó éves átlaghozam. Tehát a most megindult fajtaátalakító keresztezés ugyanúgy újabb lehetőség az előrelépéshez, mint azok a kísérletek, amelyek jó eredményt hoztak a búza szórt vetésében, vagy sikerrel kecsegtetnek, mint a kukorica nedves tárolásának bevezetésében. Előbbit az idei búzatermés átlaghozamaiban tapasztalt szélsőségek indokolják, miután a hat tonnát megközelítő táblaátlagokkal egy- időben alig három tonnás is előfordult. Így van ez még akkor is, ha magyarázatát részben a belvíz károkozásában kell keresnünk. A tárolás új megoldásainak kutatására pedig a termés nagy tömege épp úgy serkenti a gyomaiakat, mint az energiaköltségek emelkedése. Egy szó, mint száz: a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezetben a kibontakozáshoz nem diadalmenet, hanem gondokkal, nehézségekkel, akadályokkal teli út vezet, amelyen csak kitartó munkával, sok-sok fáradsággal, következetes iránytartással tehetik meg a felfelé vivő első lépcsőig — a tervidőszak végére, a következő tervidőszak elejére beütemezett, átfogó talajrendezésig — tartó távot! Kőváry E. Péter Szerződéskötések — új vonásokkal A ZÖLDÉRT-vállalatok, amelyek az idén minden korábbinál nagyobb önállósággal rendelkeznek, megkezdték a jövő évi zöldség-, gyümölcs- és burgonya-termékértékesítési szerződések előkészítését, illetve megkötését. Munkájukban több új vonás tapasztalható; ezek várhatóan közelebb hozzák majd a termelőket, és a kereskedelmet, és nem kevésbé a fogyasztókat is. A vállalatok szeptember végéig országosan felmérték, hogy megrendelőik 1982-re várhatóan mit kérnek a ZÖLDÉRT-ektől. Az igények ismeretében keresik fel a vállalati megbízottak szerződéskötési ajánlatukkal a termelőket. A tárgyalásoknál ezúttal nem alkalmaznak semmiféle szerződéses nyomtatványt. Ezek az elmúlt években közkézen forogtak, lényegében ugyan többféle változatot tartalmaztak, de mégsem tették lehetővé a termelők és a felvásárlók érdekeinek pontos egyeztetését. Sok kifogás érte ezeket a szerződési mintákat azért is, mert — úgymond — nem voltak eléggé rugalmasak, és kétségkívül bürokratikus elemeket is tartalmaztak. A jövő évi szerződéseket előkészítő partnerek közötti tárgyaláson a helyi igényeknek megfelelően alakítják majd ki a várhatóan a felek számára egyaránt kedvező feltételeket és ezek ismeretében kötik meg a szerződéseket. Az előkészítő munkában a ZÖLKERT központja részéről elmaradt a szokásos részletes „eligazítás” a vállalatok felé, kiindulva abból, hogy a megyei gazdálkodó szervezetek képesek arra, hogy eldöntsék: saját területükön hogyan juthatnak a legjobb egyezségre a gazdaságokkal, az ÁFÉSZ-ekkel, a kistermelőkkel. A szerződések ezúttal tartalmukban is néhány olyan elemet tartalmaznak, amelyek várhatóan lerövidítik — legalábbis lerövidíthetik — az áru útját. Ezúttal már nem valamiféle formális utasításról van szó, hanem arról, hogy a termelők a korábbinál magasabb részesedést érhetnek el a fogyasztói árból akkor, ha maguk is tevékenyen részt vesznek az áru útjának lerövidítésében. A szerződési ajánlatok 40-től 90 százalékos részesedést ígérnek a következő napi fogyasztói árból — ez vonatkozik az export-, az átadási, az úgynevezett ipari-fogadói árra — akkor, ha az átadás helyeinek megválasztásánál, és az átadott áru minőségének alakításánál a termelők nagyobb áldozatot vállalnak. Például, amennyiben a termőhelyen válogatás nélkül adják át az árut, akkor 40— 45 százalékos lesz a részesedésük, ellenben, ha a boltban adják át az osztályozott és csomagolt árut, akkor 85— 90 százalékos részesedést kaphatnak. Ily módon a rendelkezés egyértelműen ösztönöz arra, hogy a szállítóeszközökkel, illetve osztályozógépekkel és főleg munkaerővel rendelkező üzemek egyenes úton lássák el a boltokat, a piacokat áruval. Természetesen a gazdaságoknak csak kisebbik része rendelkezik olyan műszaki lehetőségekkel, amelyek a maximális részesedés eléréséhez szükségesek. Ám sok közbülső megoldás is kínálkozik, például az értékesítő kirendeltségen átadott válogatott áruért akár a másnapi ár 75 százalékát is megkaphatják a termelők. De továbbra is választhatók a korábbi években érvényben levő feltételek is, például a közösen megállapított felvásárlási ár, garantált ár, ügynöki jutalék. így készül a vetőmag Szeptember elejétől folyamatosan működik a Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kombinát vetőmagüzeme. A tervek szerint a csaknem 20 ezer tonna csöves kukoricát karácsonyig megszárítják, március elejére az egész mennyiséget csávázzák és fémzárolják. A korszerű, mindössze hatvan dolgozót foglalkoztató üzemben a beérkezett kukoricát először egy félautomata fosztógépen engedik át. Ezután futószalagon kiválogatják belőle az idegen és rossz minőségű csöveket. A következő helyszín a 12 kamrából álló csöves szárító, ahol két fázisban 13 százalékra viszik le a nedvesség- tartalmat. A gépi morzsolás után fajtánként elkülönítve tornyos fémsilókba jutnak a szemek, alak és méret szerint elkülönítve — a majdani vevő kívánságának megfelelően. A csávázóban vegyszerrel kezelt kukoricát zsákolják, fémzárolják, és értékesítésig raktárban tárolják. M. Sz. Zs. Több száz méter hosszú szalagrendszeren mozog a kukorica Kézi válogatás A vezérlőteremben Méret szerinti rostálás Ütra kész a fémzárolt vetőmag Fotó: Veress Erzsi
