Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. október 4., vasárnap Valóságkúra Washingtonban Az amerikai sajtó egyik legtapasztaltabb fehér ház­beli tudósítója ezt írta a minap: „A washingtoni ha­talom új orvosságot kényte­len bevenni, amelyet a hely­beliek csúfosan valóságpasz- tillának neveznek. Az utóbbi napokban ezeket a pasztillá­kat még talán túl is adagol­ták.” A valóságkúra leglátványo­sabb „adagja” volt az a tö­megtüntetés, amelyet a Fe­hér Ház előtt Washington­ban rendeztek Reagan gaz­daságpolitikája ellen. Hiva­talos becslés szerint negyed- milliónyian vettek részt ezen a tüntetésen, más adatok fél­millió résztvevőről szólnak. A számszerű adatnál lénye­gesebb az, hogy a megmoz­dulás fő szervezője az AFL —CIO szakszervezeti szövet­ség volt. Az Egyesült Álla­moknak ez a legnagyobb szakszervezeti tömörülése nemcsak nemzetközi, hanem belpolitikai vonatkozásban is kifejezetten jobboldali szer­vezetnek számít, és a vá­lasztások idején egyike volt Reagan legkomolyabb támo­gatóinak. Az AFL—CIO ve­zetősége idővel azonban „kényszerpályára” került. Reagan gazdasági program­ja egyre súlyosabban érinti immár nemcsak a legszegé­nyebb rétegeket, hanem a bérből és fizetésből élők de­rékhadának közvetlen érde­keit is. Minden jel arra mu­tat, hogy a washingtoni tün­tetés csak az első, figyelmez­tető előőrs-csatározás volt egy minden bizonnyal hosz- szú és bonyolult társadalmi­gazdasági küzdelemben. A legszegényebbek kárára Arról, hogy a harc hosszú és bonyolult legyen, maga a Reagan-adminisztráció gon­doskodik. Röviddel a tünte­tés után az elnök beszédet tartott, amelyben meglehe­tősen keményen leszögezte: kitart gazdasági programja mellett. „Nem azért izzad­tunk vért a gazdasági prog­ram kidolgozása és elfogad­tatása során, hogy most el­ejtsük csak azért, mert ke­ményebb idők következnek.” Miről van szó tulajdon­képpen ? Reagan gazdasági programja három részből áll: 1. A katonai költségve­tés óriási mértékű növelése. 2. Nagyszabású adócsökken, tések. 3. A költségvetés hiá­nyának megszüntetése 1984- ig. Nem kell gazdasági szak­értőnek lenni ahhoz, hogy kiderüljön: a három célki­tűzés között eleve ellent­mondás rejtőzött. A fegyver­kezés növeli a kiadásokat, az adócsökkentés mérsékli a be­vételeket. Mindez együtt in­kább a költségvetési deficit növekedése — semmint csök­kentése irányába hat. Ezt természetesen Reagan gazda­sági szakértői is tudták. Ép­pen ezért a költségvetés ki­adási oldalát ott kurtították meg legjobban, ahol az a felső középosztály színvona­la alatt élő rétegeket, vala­mint a gazdasági segélyre szoruió legszegényebb millió­kat rendkívül érzékenyen érintette. Ezt az operációt — némi ellenkezéssel ugyan — annak idején még a szak- szervezetek is elfogadták. A társadalom felső rétegeit képviselő törvényhozási több­ség pedig egyenesen üdvö­zölte. Heves politikai harc Hivatalosan a program 1981. október 1-én kezdődött volna eredeti formájában. Augusztus végétől azonban a rendszer kénytelen volt meg­kezdeni a „valóságpirulák” bevételét. Kiderült ugyanis, hogy bármennyit faragtak le a szociális költségvetésből — ez még mindig nem egyen­lítheti ki azt az érvágást, amelyet a költségvetés szá­mára a hadügyi kiadások növelése és az adóbevételek csökkenése jelent. Szeptem­ber elejére világossá vált, hogy ha az eddigi program változatlan marad, akkor 1982-ben a tervezett 42,5 mil­liárd dolláros költségvetési hiány helyett 65 milliárd lesz a deficit. És ráadásul: szó sem lehet arról, hogy 1984- re helyreálljon a pénzügyi egyensúly. Ehelyett három esztendő múlva még mindig 50 milliárdos hiánnyal kel­lene számolni. A valóságnak ezt a betöré­sét nyomban heves politikai harc követte. 1982-ben ugyanis részleges választások lesznek az Egyesült Államok­ban. Ennek során az egész képviselőházat és a szenátus egyharmadát újraválasztják. A törvényhozók így attól fél­nek: politikai öngyilkosság­ba kergetheti őket, ameny- nyiben az újabb hiányt a szociális kiadások további le­faragásával akarják pótolni. A törvényhozásban ily mó­don eayre nőtt a nyomás an­nak érdekében, hogy a had­ügyi költségvetést is csök­kentsék. A kormányban en­nek az irányzatnak az élére Stockman költségvetési mi­niszter állott, ö azt javasol­ta, hogy 1982 és 19§4 között 30 milliárd dollárt „vágja­nak le” a hadügyi költség- vetésből. (Ez nem sok, ha meggondoljuk, hogy egyedül 1982-ben több mint 220 mil­liárd dollárt költenek fegy­verkezésre az Egyesült Ál­lamokban.) Weinberger had­ügyminiszter, a Pentagon ura természetesen tiltakozott a csökkentés ellen,. és ' elérte, hogy 1982 és 1984 között, te­hát három esztendő alatt összesen csak 13 milliárd dollárt faragnak le a kato­nai kiadásokból. Növekvő társadalmi feszültségek Miután a kormány közvet­lenül ezután majdnem há­romszor ennyit, 35 milliár- dot „csapott le” a szociális kiadásokból — a társadalmi feszültség gyorsan kiélező­dött. Ennek a kifejezője volt a washingtoni tüntetés. A legújabb jelek azt mutatják, hogy a Reagan-adminisztrá­ció a belpolitikában is a ke­mény vonal híve. 24 órával a nagv tüntetés előtt, ami­kor már látni lehetett a ké­szülő demonstráció méreteit, Washingtonban bejelentet­ték: 1982-ben további 16 mil- liárddal csökkentik a szociá­lis kiadásokat, és az új csök­kentések a következő három évre kiterjesztve nem keve­sebb, mint 75 milliárdot tesz­nek ki. A korábbi 35 milliár­dos csökkentéssel együtt te­hát 110 milliárdot vonnak el a legszegényebb rétegektől — csaknem tízszer annyit, mint amennyivel a hadiköltség­vetést csökkentették. Mindez — párosulva a honatyák választási aggodal­maival — azt jelenti, hogy a következő esztendőben he­ves társadalmi feszültségre és kemény belpolitikai küz­delemre kell számítania Rea­gan kormányának. —i—e Tömegtüntetés Washingtonban a Reagan-kormány gazdaságpolitikája ellen (Fotó: UPI — MTI — KS) Uj független ország, Belize = Főbb út vS^Ries ' > j111Cukornád ö Élelmiszeripar • Kókuszpálma © Faipar (P Citrusfélék ® Kakaó É Kőolaj _______Dohány________________ B elize — 1973-ig Brit Honduras — 1981. szeptem­ber 21-én nyerte el függet­lenségét. A közép-ainerikai ország a 14—15. században még a maya indiánok birodalmá­nak részét képezte. A 17. században jelentek meg az angol telepesek első csoport­jai az országban, s ezzel kezdődött a gyarmatosítás fo­lyamata. 1884-ig Jamaica ré­szeként, majd mint korona- gyarmat, tagja a brit biro­dalomnak. 1964-ben belső önkormányzatot nyer, 1973- ban pedig nevét hivatalosan Belize-re változtatja. A mintegy 23 ezer négyzet- kilométer területű és 160 ezei* lakosú ország felszíné­nek közel 50 százaléka egészségtelen éghajlatú, mo­csaras síkság, mely fokoza­tosan megy át értékes tró­pusi fákkal borított domb­vidékbe. Elmaradott agrárország, az egy főre jutó nemzeti össztermék alig haladja meg a 800 dollárt. A nemzeti jövedelem 21 százalékát a mezőgazdaság, 18 százalékát az ipar, 23 százalékát a kereskedelem, közlekedés és a szolgáltatás, 38 százalékát pedig egyéb tevékenység adja. Nagy re­ményeket fűznek az ország déli részén felfedezett, de még termelésbe nem fogott olajlelőhelyet illetően. Főbb terményei: cukornád, citrus­félék, kakaó, kókusz, rizs, trópusi fafajták, valamint a rágógumi alapanyagát jelen­tő chiclegumi. Iparát az élelmiszer fel­dolgozása, a fa-, valamint a vegyipar képezi. Külkeres­kedelmi forgalmában mező- gazdasági termékeket expor­tál és ipari, valamint fo­gyasztási cikkeket importál. Legfontosabb kereskedelmi partnerei: Nagy-Britannia, USA, Kanada, Jamaica, és Mexikó. Az ország közeli jövője nem gondtalan, közvetlen szomszédja, Guatemala igényt tart területére, s nem ismeri el függetlensé­gét. Ez a tény egy fegyveres konfliktus kitörésének lehe­tőségét is magában hordoz­za. Egyiptom Az ellenzék lefejezése Még szeptember elején kez­dődött a belpolitikai vihar Egyiptomban. Akkor másfél millió ember tartóztattak le. Köztük volt a kopt pápa, akinek egy sivatagi kolostor­ban jelölték ki kényszer lak­helyét, és az Emírek Emírje is, aki viszont a Muzulmán Testvériség nevű, fanatikus szervezet egyik vezetője. De a letartóztatások nem korlá­tozódtak a különböző vallási csoportokra. Vádat emeltek különböző pártállású újság­írók és egyetemi tanárok el­len is. Bűnük a hivatalos in­doklás szerint az volt, hogy vallási feszültséget szítottak, és így veszélybe sodorták a nemzet egységét. Szeptember második felé­ben az egyiptomi vezetés megpróbált nemzetközi hát­teret szőni az „összeesküvés” mögé. Ekkor utasították ki Kairóból a szovjet nagyköve­tet, több munkatársát és egy magyar diplomatát is. Ez a letartóztatási hullám kísérte­tiesen felidézi a Szadat ha­talomra jutását követő éve­ket. Nem sok megfigyelő akadt akkor, aki akár fél évet is jósolt a nagy politi­kus, Nasszer árnyékából elő­lépett utódnak. Általános meglepetésre, az átmenetinek hitt vezér ügyesebbnek bizo­nyult ellenfeleinél: rendkívü­li találékonysággal számolt le velük. De az első öt-hat ke­mény esztendőt a világ fe­ledni látszott, mivel Szadat az elmúlt néhány évben egy­re békülékenyebbnek mutat­kozott. A külpolitikában az egyiptomi—izraeli különbéke megkötése utalt erre, a bel­politikában pedig az, ahogy a nemzet atyja szerepét magá­ra öltötte. Szadat elnök heves hangú tv-beszédben jelentette be a letartóztatásokat (Fotó: AP — MTI — KS) Szadat nyilván abból in­dult ki, hogy a megszállt te­rületek visszaszerzése — függetlenül annak árától — személyét és politikáját nép­szerűvé teszi. Azt is bekal­kulálta, hogy a ^zuezi-csa- torna megnyitása,"“illetve az olajkutak visszaszerzése az ország bevételeit jelentős módon megnöveli. Kétségte­len, hogy az elnök az egyip­tomi társadalom bizonyos kö­reiben valóban népszerű. Mindenekelőtt a burzsoázia állt mögé, teljes súlyával tá­mogatva a nyugati nyitást, a tőkés viszonyok visszacsem- pészését, s ezzel párhuzamo­san a szocialista világgal va­ló kapcsolatok befagyasztá­sát. A társadalom más, igen jelentős csoportjai azonban elutasították és elutasítják Szadat politikáját. A külön­béke ugyanis rendkívül sú­lyosan érinti Egyiptom pozí­cióit az arab világban, a nyugati nyitás pedig a Sza­dat hatalomra jutásának el­ső időszakában megerősített iszlám körök gyengítését je­lenti : a fanatikus mohame­dánok ezért elutasítják azt. Ha egészen más okok miatt, de az a progresszív erő is szemben áll Szadattal, amely a baloldali Nemzeti' Haladó Párt körül tömörül. Az egyik legtekintélyesebb letartóztatott: Mohammed Hasszánéin Hejkal, az Al- Ahram volt főszerkesztője, Nasszer elnök egykori híve (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A Muzulmán Testvéreknek a szadati rezsim elleni táma­dása többször a keresztény kopt lakosság elleni fellépés formáját öltötte, s ez időn­ként tényleg összecsapások­hoz vezetett. A kopt—moha­medán ellentét tehát jó ürügy volt Szadat számára a belső rendcsináláshoz, egy­fajta belpolitikai tisztogatás­hoz. De hogy a vallási fe­szültségkeltéssel kapcsolatos vádaskodás valóban csak ürügy volt, azt világosan jel­zi: a letartóztatottak köre ■ messze túlnőtt a vallásos el­lenzéken. Amióta Szadat ha­talmát megerősítette, csak akkor kérült sor ilyen belpo­litikai tisztogatásra, amikor elfogytak a közel-keleti ren­dezésnek az' egyiptomi asztal­ra szórt morzsái, s egyre érezhetőbbé vált az árak és a munkanélküliség növeke­dése. Szadat azonban az ellenzék „lefejezése” ellenére nehéz helyzetben van. Az arab vi­lág még mindig összefüggést lát aközött, hogy Szadat és Begin közvetlenül az iraki atomreaktor lerombolása előtt találkozott.- Érezhető az is, hogy a reagani politiká­ban a közel-keleti kérdés hátrább szorult. Egy helyben topognak a palesztin autonó­miatárgyalások, ugyanakkor a gazdasági problémák me­gint élesebbek, fájdalmasab­bak. Nincsenek tehát olyan külső események, fordulatok, amelyek lekötnék, elterelnék az emberek figyelmét. S a kairói utca megmozdulásá­nak legkönnyebben úgy lehet eleiét venni, hogy Szadat árulókat. összeesküvőket, vagyis ellenséget mutat fel: hazaiakat, és természetesen külföldieket is. Ez Egyiptom­ban még mindig bevált, Sza­dat ezért most újra megpró­bálta ... Ónody György NDK A tengerpart védelmében A Keleti-tenger partvédő­berendezéseinek folyamatos építése 130 millió márka ki­adást jelentett az elmúlt tíz évben az NDK-nak. A part­védőrendszer védőgátakból, strandokból, dünékből, parti erdőkből, töltésekből áll. A tengervíz évente átla­gosan 20-40 centiméternyi földet hord el a -parti sáv­ról. A károsodáshoz hozzájá­rul a szél, a hullámzás és a tengerjárás is. Ezért van szükség a rendszeres és fo­kozott védőintézkedésekre, amelyeknek a legjobb mód­ja a töltések beültetése és a hullámtörő,, gátak rend­szerének kiépítése. Mindez nem kis feladat, hiszen az NDK tengerpartja több száz kilométer hosszú. Gondoskodás a látássérültekről A Vakok és Gyengénlátók Szövetségének 22 ezer tagja van az NDK-ban. A szövet­ség kezdeményezésére az ál­lami szervek széles körű le­hetőséget teremtenek a mun­kaképes vakok és gyengén­látók elhelyezéséhez, életvi­telük kialakításához. Míg ré­gen a kosárfonás, a seprű­kötés volt tulajdonképpen az egyetlen foglalkozásuk, "ma sokféle hivatás közül válo­gathatnak a látássérültek. Körükből képeznek a többi között fizioterápiás egészség- ügyi szakdolgozókat, gyúró­kat, telefonkezelőket, sőt, legújabban az elektronikus adatfeldolgozásban részt ve­vő programozókat is. Sokan végeznek - közülük egyetemet, főiskolát. A lip­csei Kari Marx Egyetemen ma hat látássérült tudós dolgozik oktatóként. NAGYVILÁG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents