Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

nmük««!

1981. október 4,, vasárnap

<&

/

Serdülők, szülök, tanárok

Elmúlt ez a nyár is. Ismét megkezdődött egy új tanév, a nyári nagy-nagy fogadal__mák megvalósításának ideje.

„

Idén jobban ráhajtok. Rendszeresebben fogok tanulni. A középiskolában már komolyabb leszek.” Vagy: „Az

érettségi előtt, főként a felvételik miatt már nem lehet lazítani, könnyelműsködni.”

De ilyenkor nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok is különböző fogadalmakat tesznek. S ez érthető, hiszen nem mindegy, hogy félévkor vagy az év végén milyen lesz az osztályátlag, s az eredményt valójában milyen áron lehet elérni.

Mindehhez nélkülözhetetlen a szülők segítsége. Szükség van arra, hogy hárman — a tanár, a tanítvány és a szülő — valójában együtt dolgozzanak, folyamatosan az év elejétől.

A követelmények minden évben változnak, s általában egyre nagyobbak. A pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt van mit tenniük azért, hogy a fiatalok minél köny- nyebben eligazodhassanak abban a világban, amelyet később nekik kell majd tovább formálniuk. De ez a szándék csak akkor realizálódhat, ha egyféleképpen neveljük a gyerekeket az iskolában és otthon. Mert ha elvárjuk például a mai tizenévesektől, hogy tőlünk, a felnőttektől tanuljanak, akkor nekünk, felnőtteknek is naponta készülnünk kell, hiszen csak így lehet tőlünk tanulni...

Azok a fiatalok, akik kamaszéveiket élik, már másképpen figyelnek bennünket a felnőtté válás küszöbén. A szakmaválasztás, majd a családalapítás, az otthonteremtés gondjaival kell nekik is pár esztendő múlva szembenézniük. Magatartásuk a mi példáink alapján formálódik. Valójában már tizenéves korban is eldől, hogy később, felnőttként hogyan találják meg helyüket, miként boldogulnak, és mennyire tudnak beilleszkedni új környezetükbe a fiatalok. Eldől, hogy a tanulásban, a munkában, a sportteljesítményekben kíván-e kiemelkedni, vagy esetleg a divat majmo- lásán, a szórakozáson kívül nem érdekli semmi más. Életkori sajátosságból adódóan sok a konfliktus. De, hogy a konfliktusok megoldódjanak, hogy minden nyitott kérdésre idejében hangozzon el és elfogadható legyen a felelet, elengedhetetlen, hogy szülő és gyerek, tanár és tanítvány, mester és tanuló, felnőtt és tizenéves között olyan legyen a kapcsolat, hogy bízzon, higgyen egyik a másikban.

Ez év májusában, a KISZ X. kongresszusán, illetve annak előkészítő időszakában, a mai tizenéves korosztály problémáit taglalva nem ok nélkül vetődtek fel a különböző kérdések. Többek között: „Eleget és jól foglalkozunk-e ezekkel a problémákkal? Segítünk-e az élet nagy kérdéseinek megválaszolásában ?” Ezeket a kérdéseket nemcsak az ifjúsági szövetség, hanem szülők, pedagógusok, felnőttek is időnként nyugodtan feltehetik önmaguknak. Mert ha nem, akkor a következetesnek hitt nevelés, a legjobban kidolgozott oktatási forma is kudarcot vall. Mert gondoljunk arra, hogy a fiatal korúak évente

6—7000 bűncselekményt kör vetnek el. Ez az összes bűncselekmények 8-9 százaléka. Mérlegeljünk: ezek a gyerekek sem bűnözőknek születtek. Legtöbb esetben a rendezetlen családi körülmények tették azzá őket. Azok a körülmények, amelyekért sohasem a gyerek felel.

De nemcsak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak is van mit tenniük, hogy a veszélyeztetett fiatalok ne lépjenek a bűnözés útjára. Ezeknek a tizenéveseknek életkorukhoz mérten is alacsony a műveltségi színvonaluk, mely részben a nevelőmunka hiányosságaiból adódik. Legtöbb pedagógus hangoztatja: mi megtettünk eddig is mindent. A szülők közül is sokan é^ joggal vélekedhetnek hasonlóan. Akkor hol a baj? Talán ott, hogy külön-külön mindenki igyekszik tenni valamit a fiatalok érdekében. S ha netán pedagógus és szülő mégis egymásra talál, a felnőttek sokszor megfeledkeznek arról, hogy a gyereket — akinek érdekében létrejön az egészséges szövetség — meghallgassák, komolyan vegyék véleményét.

Most, az új tanév kezdetén elhangzó különböző fogadalmakat a felnőtteknek is érdemes lenne az évvégi bizonyítványosztásig megtartani. Például ilyeneket: A gyerekem után rendszeresen érdeklődöm az iskolában. Felelős vagyok a gyerekemért, a tanítványaimért. S talán akkor nem hangoztatjuk oly sokszor, néha feleslegesen, hogy sok baj van a mai tizenévesekkel, és bezzeg ami időnkben...

A. S.

Iskolatársaikat köszöntötték

Egykori iskolatársaikat köszöntötték a gyomai Dózsa György Üttörőcsapat pajtásai a közelmúltban Gyomán, Honti Antal festőművész műhelyében. Azok a volt gyomai diákok látogattak el az alkotóműhelybe, akik mosta szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanulói. Bulla Márta grafikáit, Veréb Judit szép kerámiáit hozta magával, Frankó Tünde hangjának szépségével ajándékozta meg az úttörőket. Meséltek arról, mit tanulnak, hogyan élnek a középiskolában. Velük érkezett dr. Diós József, a Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója is, ő az intézményben folyó művészeti nevelésről beszélt. A „Tömörkénybe” ismét vannak jelentkezők Gyoméról — pár év múlva talán ők is saját munkájúkkal mutatkozhatnak majd be otthon.

flranydiploma

Lipcsében

A Békéscsabai Kötöttáru- gyár termékeit csaknem valamennyi földrészen ismerik. Az évek során a divat változásaival újra és újra korszerű termékekkel lép a vásárlók elé a vállalat. Törekvéseit nemcsak a hazai, hanem a külföldi kiállításon is nagyra értékelik a szakemberek. A közelmúltban a Lipcsei Nemzetközi őszi Vásáron a vállalat fiatal szakemberei által tervezett, s bemutatott termékeivel

aranydiplomát nyert.

— Az idén először párosult a kelme modellkísérettel — kezdi Mészáros Sándor, a kelmetechnológiai és gyárt- mányfejlésztési osztály vezetője, majd így folytatja: — Az új típusú kelme lényege, hogy import pót ló, hazai alapanyagú, s olyan értékes tulajdonságokkal rendelkezik, mint a gyapjú. Ehhez az új típusú fonalat a Pamutfonóipari Vállalattól kapjuk, ebből kötött plüss, és nyírott plüss kelme a korábbi alaptípusok hagyományos szerkezetét megőrizte, de annál lényegesen szebb és fényesebb.

— Mi készülhet ebből a kelméből? — fordulok Kulcsár Ferencnéhez, a konfekciótechnológiai és gyármány- fejlesztési osztály vezetőjéhez.

— Divatcikkek, de főként a szabadidő-ruházati cikkek alapanyaga. A belőle készült köntösök a korábbiaknál tetszetősebbek, lágyabb vonalú- ak és jobbak. De készítünk belőle nyári strandgarnitúrát, együtteseket, strandruhákat és strandtáskákat. Lényegében ezt a termékcsaládot díjazták a Lipcsei Nemzetközi őszi Vásáron. Az őszi BNV-n is kiállítottuk ezeknek a termékeknek egy részét.

A napokban zárult őszi BNV-n nemcsak a vásárlátogatók, hanem a kereskedők figyelmét is felkeltették az új termékek. Így aztán érthető, hogy szinte egymás kezébe adták a tárgyaló kilincsét. Az új típusú plüssből és nyírott plüssből készült termékek vásárlására máris komoly partnerek jelentkeztek: a nagy textiles múlttal rendelkező Olaszország és NSZK mellett Hollandia, Anglia és Svédország kereskedői is jelezték vásárlási szándékukat. Mindezek mellett folyik a tárgyalás két USA kereskedelmi céggel is.

— Legelőször a csecsemőruházati termékek gyártását kezdjük meg, a nagykereskedelmi vállalatnak bemutattuk kollekcióinkat.

— Vállalatmik felkészült a bemutatott termékek gyártására, most már csak a kereskedelmen múlik a rendelés — szól közbe Mészáros Sándor.

Az utóbbi években a Lipcsei Nemzetközi Vásár a Békéscsabai Kötöttárugyárnak szép sikereket hozott: 1978 és 1980 után az idén ismét aranydiplomával ismerték el a vállalatnál folyó magas színvonalú gyártmányfejlesztést.

Szekeres András

— A hazai piac ellátásával mi lesz? — fordulok Kulcsúméhoz.

Nosztalgia nélkül

*

„Emlékkönyvbe ez is elég...”

Igen, ha alaposan átlapozzuk a 40—50 év előtti emlékkönyveket — az akkori lányok féltve őrzött kincsét —, biztos, hogy mindben megtaláljuk ezt a rövid és hetyke beírást. Pontosan így: „Kútágasra szállt a veréb, emlékkönyvbe ez is elég. Hogy ha neked ez sem elég, szálljon oda még egy veréb.” Mert mindig volt, aki dacolt az érzelmes stílussal, az ábrándozással, ami pedig a csit- ri lányok sajátja. Legalábbis annak idején az volt. Ebből a bájos, rózsaszín bársonyba kötött, s 1932-ben megnyitott könyvecskéből is ez derül ki.

De tényleg, mit is írtak barátnőjüknek, osztálytársuknak a harmadik-negyedik polgárista lányok? Nyilván azt, amit a divat diktált a tizenévek elején járók körében, vagyis a mostani hetedik-nyolcadikosoknak megfelelő korúak között. Például: „Legyen élted tenger, tengere az örömnek, s benne kis sziget a bánat, mit a habok elnyelnek.” Vagy. „Ha kilépsz az élet tengerére, utadat szerencse kísérje. S ha majd a szerencse kedvezett, gondolj rám is, ki téged igazán szeretett.” A sok tengerből csak még egy. „Evezz, evezz az élet tengerén, kalauzod legyen a remény. S ha egyszer balszerencse ér, oly rövid legyen, mint e költemény.”

A kívánságjellegű versek címszava, mint láttuk, a tengernyi tenger és a szerencse, a másik nagy csoporté a virág, főleg az ibolya. A jó tanácsot osztó versikékben fordulnak elő leginkább, azokban, melyeket iránytűnek szántak a lányok az élet tengerén való biztonságos közlekedéshez. „Légy szerény, mint az ibolya, hogy mindenki rád mondhassa: szerény kislány, barátságos, hasonlít az ibolyához.” Egy másik ibolyás még rövidebb, s ezért velősebb is. „Légy szerény, mint az ibolya, melyet sö-‘ tétben is elárul az illata.” Aztán. Kimondott gyakorlati útmutatást is találni. „Szeretni nem vétek. Nem szeretni sem bűn. Egy van, ami megbocsáthatatlan: nem szeretni hűn!”

A harmadik kategória a messzi jövőbe szól, és a feledés a témája, vagy inkább a nem felejtés — egészen a jövő nyárig

.........Ha olykoro

lykor elmerengsz letűnt idők felett, gondolj akkor arra is, ki téged sohasem feled.” Kicsit másként ugyanaz. „Mint a futó felleg árnya, tűnök én el erre járva, de jó szíved emlékében, maradjon fent itt is képem.” Ugyanez tragikusabban. „Ha rátalálsz egykor sírom kis halmára, mely fedni fogja elfáradt' testemet, írd fel a félig korhadt fára, hogy te is ismertél engemet.” S végül a reálisan gondolkodó. „Mit is írjak e parányi lapra? Talán azt, hogy emlékezzél rám? Ha nincs nevem szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám.”

De a lányok után vessünk egy futó pillantást a fiúkra is, hiszen az általuk írt bejegyzések jelentették az igazi izgalmat. Az ötödik-hatodik gimnazista már vigyáz arra, mit ad írásba. Egy burkolt vallomás Petőfi szavaival takarózik. „Szíved f bölcsőben fekvő csecsemő; Ott fekszik, és még mélyen [ alszik ő, De majd felébred és j keservesen sír... Akkor szép gyermekem, Legyen szelíden | ringató dajkája A nyájas j szerelem.” A másik ifjú bölcs » mondásokat gyűjtött össze. „Erős férfiszív: nevetséges frázis. Egy gyönge nő képes I tönkre tenni. — Nem az a száj érdeme, hogy beszélni tud, hanem az, hogy csókra termett — Meghalni köny- nyebb, mint örök búcsút venni attól, kit igazán szeretünk, mert a halál hosszú, csöndes álom, de a válás szívet tépő fájdalom.” De van, aki visszadobja a labdát. „Minden ördög egy-egy férfi. Így szoktak a nők beszélni. Ugye azért várod nagyon, hogy egy férfi elra- godjon.”

E kis keresztmetszet közei sem tudja bemutatni a régi emlékkönyv sokszínűségét, hiszen hozzátartozik a felnőttek jó kívánsága és okos szava is. No, meg a diákhumor, amit legjobban a következőversike jelképez: „Kis könyvedbe olyat írok, mely helyzetednek megfelel. Tiszta szívből azt kívánom, hogy szekundára ne felelj.” Talán ez a leghasználhatóbb tanács ...

Vass Márta Rajz: Jelinek Lajos

Közhelytelenségek

Az országos diszkós vizsgán hallottuk...

— Az Eruption néger bőrű tagokból áll.

— Műsoromban a felvételek egymás után következnek.

— Az együttesnek van egy magyar származású érdekessége.

— Ez a zene jó ritmusú fülek számára készült.

— Az olasz nyelvű banda diszkószerte hallható.

— Az együttes jellemzője, hogy kiemeli a zenei hangokat.

— John Lennont erőszakkal lelőtték.

— Az Edda nagyon miskolci vonatkozású.

— Alz énekesnő önálló karriert alapított.

— A Hungária örökzöld tagja Fenyő Miklós.

— Ereiben a zene vére folyik.

— És most váltsunk a ritmus szekcióján.

— Cliff Richard és Little Richard csak keresztnévrokonok.

— A következő együttes Shadows-dallamok megzenésítésére vállalkozott.

— A Chicago együttes dzsessz-rock alakú banda.

(h)

(A Szórakoztatózenészek című, az OSZK negyedévenként megjelenő lapjának 1981/3. számából)

Mondd, kis kócos...

Mondd, kis kócos, hol van a mamád? — titulálja imigyen Komár László mindazokat, akik felteszik nagylemezét a lemezjátszóra. Nem véletlen, hogy Presser Gábor tüzes ritmusú rock and roll-jával indít, hiszen ez a dal jól jelképezi az egész lemez hangulatát.

Komár László, aki a régi rock-on nőtt énekessé, sőt hangja megtévesztően hasonlít Elvis Presley-ére, nem véletlen, hogy kiválóan műveli ezt a műfajt. És érdekes módon nem afféle nosztalgialemez ez, vagy legalábbis nem csak az. A mai tizenéveseknek — feltételezhetően — ugyanannyit mond, mint a zsenge ifjúkorukat ily módon visszasíró harmincasoknak. És talán úgy éri el ezt a hatást, hogy nem akar semmit mondani. Épp csak -jó zenét kínál, elandalítót, vagy pattogót, táncra serkentőt. Néha „rózsaszínre” sikerült ugyan a szöveg, de valahogy ez kell ehhez a zenéhez.

A Hungária együttes jóvoltából egy-két éve hazánkban is másodvirágzásnak indult ez a stílus. Igaz, á diszkóban nemigen akar gyökeret ereszteni, talán azért, mert ma már kevesen tudnak rá táncolni. A zenei kuriózumok kedvelői azonban különleges csemegét találhatnak Komár László lemezén, amelyre ha nem is túl. eredeti, de jó zenét sikerült rögzíteni.

— gubucz —

i

Úttörők fogadták az egykori gyomai diákokat