Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4., vasárnap o Gúzsba kötve táncolni — Nyers Rezső írt egy cikket nemrég arról, hogy mi minden határolja be a magyar vállalatok, és persze az élükön álló vezetők cselekvési lehetőségeit. Egy nagyon találó hasonlattal is élt, azt mondta, hogy olyan ez, mintha valaki gúzsba kötve akarna táncolni. Nem panaszképpen mondom, de valahogy mi is így vagyunk mostanában. Egyik oldalról szeretnénk növelni az exportvolument, a másik oldal, ról viszont az export jövedelmezőségének fokozása a cél. Ez a két dolog — sajnos — csak a legritkábban esik egybe. Nekünk pedig a néha ellentétes követelmények között úgy kell lavíroznunk, hogy az jó legyen a népgazdaságnak, és persze mi se fizessünk rá. ESIK AZ ÁRFOLYAM Lovas Imrének, a Békéscsabai Kötöttárugyár főkönyvelőjének szavai jelzik, hogy a jelenlegi kompetitiv — exportkövető — árrendszer gyakran nehéz feladat elé állítja a vállalatokat, szövetkezeteket. Az alapjában véve helyes elvről ugyanis menet közben kiderült, hogy van néhány hátulütője. A belföldi értékesítés nyereségtartalma szorosan függ az exportétól, és hamar rájöttek/ a vállalati vezetők arra, hogy az export hatékonyságát a legegyszerűbben úgy növelhetik, ha lemondják a viszonylag kedvezőtlenebb üzleteiket. így a maradék jövedelmezősége nő, csak éppen a népgazdaságnak nagyon is szükséges tőkés devizatömeg csökken. Ennek a hatásnak a kiküszöbölésére már megszülettek a rendeletek, de közbejött egy másik nehézség: a különféle valuták rendkívüli árfolyammódosulása. Ez bizony sok vállalatot érintett érzékenyen, többek között a kötöttárugyárat is. ÁREMELÉS: CSAK KÜLFÖLDÖN — Mi némiképpen speciális helyzetben vagyunk. A Az üzem és munkaszervezési intézkedések sorozata fontos állomásához érkezett Szarvason, a Szirén Ruházati Szövetkezetben; üzembe helyezték az Eton-függőpá- lyás szállítórendszert. A svéd gyártmányú berendezés rendkívül rugalmas üzem- szérvezést tesz lehetővé, ugyanis az egyes állomások számkódokkal vezérelhetők, és így a munkadarab bárhonnan, bárhová elküldhető. A technológia módosításakor nem okoz tehát gondot a gépek sorrendje, ugyanis az egész rendszer pillanatok alatt /átprogramozható. -.A-szállítószalag üzembe helyezésével egy időben vezetBékéscsabai Kötöttárugyár termelésének 36 százalékát exportálja, mi adjuk az egész iparág összexportjának egynegyedét. Mi az exportunkat nem azért akarjuk fokozni és jövedelmezőbbé tenni* hogy belföldön árat emelhessünk, hanem azért, hogy a vállalat visszafizethesse a hiteleit, legyen elegendő nyereségünk. És ez nálunk nemcsak szólam, mi sem az elmúlt évben, sem az idén nem emeltük belföldi árainkat, pedig a szabályozók szerint megtehettük volna — világosít fel a főkönyvelő. Természetesen a kötöttáru- gyár nem jótékonysági intézmény, nem azért hagyta változatlanul árait, hogy mi, vásárlók meggazdagodjunk. A piac törvényei olyanok, hogy azok nem tették lehetővé az áremelést. Kiszámították a kötöttárugyárban, hogy jobban járnak akkor, ha kapacitásaikat teljesen kihasználják, és több árut értékesítenek kisebb haszonnal, mintha kevesebbet, drágábban. Márpedig a hazai textilpiac meglehetősen telített, és már csekély áremelés is jelentős forgalomcsökkenést eredményez. Ez az oka annak is, hogy nem nagyon élhetnek azzal a fogással, mely úgy teszi gazdaságossá az exportot, hogy ami eddig gazdaságtalan volt, azt ezentúl nem kül-, hanem belföldön értékesítik. Egyszerűen a hazai piac már nem képes többet felvenni. Persze az exportpiacok sem olyanok, mint a feneketlen kút, ott is meglehetősen nehéz elhelyezni a termékeket. A fő problémát az okozza, hogy dekonjunkturális időszakban kellene fokozni az eladásokat, és egyben árszínvonal-növekedést is elérni. Ez bizony nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen. A közös piaci országok kontingensekkel védik saját textiliparukat, és ők is rájöttek arra, amire mi: ebben a helyzetben jó hasznot csak a minőségi divatcikkekkel lehet elérni. így tehát ezt gyártják és ezen a téren, ha ték be a Könnyűipari Szervezési Intézet által kidolgozott 3—M munkamódszert. Ez a felesleges mozdulatok és az üresjáratok kiküszöbölésével gyorsítja a termelést és egyben — a nagyobb munkatempó ellenére kevésbé fáradnak el a dolgozók. A mintegy két és fél millió forintba kerülő szállítórendszer és az új munkaszervezés együttes premierje jól sikerült, a termelés már az első napon zökkenőmentes volt. A megfelelő gyakorlat megszerzése után a vállalat szakemberei jelentős termelékenységnövekedésre számítanak. L. L. kell, adminisztratív eszközökkel fs fékezik a versenyt. Olcsó tömegárut vennének, de ez szinte csak ráfizetéssel adható el, mert itt a távol- keléti konkurrencia rettenetesen leszorította az árakat. MINDIG LEHET LÉPNI — Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy mi már most megkezdtük a bizonyítvány magyarázását, mert előre indokolni akarjuk a következő évek gyengébb eredményeit. Erről azonban szó sincs. De a körülményekkel tisztában kell lenni, hogy piaci politikánkat megfelelően tudjuk kiigazítani. Nekünk mór kész terveink vannak arra, hogy piaci pozícióinkat megtartsuk, vagy ha lehet, még javítsuk is — mondja véleményét Lovas Imre. Ezeknek a terveknek a leglényegesebb része egy kérdés: mit gyártson a vállalat? Nincs mese, a mai piaci viszonyok között sok divatcikket kell készíteni, vállalva ennek a kockázatát és az ezzel járó' hátrányokat. A kockázat- az benne, hogy ha nem jól találják el a divatirányzatokat, akkor nyakukon marad az egész, a hátrány pedig a sűrű átállás miatti termelékenységcsökkenésben jelentkezik. Az így létrejövő költség- növekedést a veszteségek feltárásával és megszüntetésével lehet csökkenteni. A kötöttárugyárban meglehetősen sok a festési selejt, ez részben a magas vastartalmú békéscsabai víz miatt van. de közrejátszanak technológiai fegyelmezetlenségek is. Nehezítette a helyzetet az is, hogy eddig sok helyről, sokféle alapanyagot vásároltak, melyek mind másféle technológiával voltak festhetők. Most inkább valamivel drágábban, de egy helyről vesznek mindent, így egyenletesebb minőséget tudnak produkálni. LÍBIÁTÓL AMERIKÁIG Kiderült az is, hogy a már meglevő termékeknél a külföldi vevők nem hajlandók árat emelni. Át kell tehát alakítani a teljes termék- struktúrát, mindig olyan cikkekkel kell jelentkezni a külpiacokon, melyek nem hasonlíthatók össze a régiekkel, és így mód nyílik dinamikus ármunkára. Sokat vár a kötöttárugyár a „stratégiai” tartalékoktól, vagyis azoktól az új anyagoktól, melyekből az eddigiektől eltérő, új tulajdonságú termékek gyárthatók. Ezek közül is a legjobban talán a Crumeronban bíznak, az ebből készült kollekció az őszi Lipcsei Vásáron aranydiplomát kapott. (Ennek ismeretében kicsit furcsa, hogy az ezután sorra kerülő Budapesti Nemzetközi Vásáron a bíráló bizottság még egy oklevélre sem tartotta érdemesnek ugyanazokat a termékeket. Lehet, hogy a hiba nem a kollekcióban volt?) A fentieken kívül még sok kis lépést tesz a Békéscsabai Kötöttárugyár a költségcsökkentésért. Az eddig távol végeztetett bérmunkát a megyébe hozva, hosszú távú szerződéseket köt az alapanyaggyártókkal, és a különféle ösztönzőkkel is igyekszik jobbá tenni a munkát. A termékek elhelyezésére pedig új piacokat is keresnek. Rövidesen Líbiába visznek egy kollekciót, és folynak a tárgyalások az amerikai földrészen is. A kötöttárugyáriaknak ugyanis az a véleményük, hogy bármennyire is kötve vannak, azért mindig van néhány lépési lehetőség. De természetesen nem mindegy, hogy ezek közül melyiket választják. Lónyai László Számkódokkal lehet programozni munkadarabok következő állomását Függőpályás szállítórendszer a Szirénben A második napon Bábolnán Az autóbusz, mely Budapestről Bábolnáig röpített, információval terített asztallal fogadta az agrárpolitikai újságírókat. Szembetűnt a Kukorica Iparszerűen című üzemi lap Nagy feladatok előtt című vezércikke, melyet Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter írt. Azok számára, akiknek íródott a 8-9-es szám, megtisztelő szolgálat teljesítése közben olvashatják az ágazat első számú vezetőjének véleményét a holnapba tartó magyar élelmiszer-gazdaság feladatairól. Ezért, ennek megismerésére szervezték a bábolnai napokat október 1. és 3. között. A kombinát fel kívánta tárni, mindenki számára hozzáférhetővé akarta tenni a mezőgazdaságban, közelebbről a növénytermesztésben és az állattenyésztésben és az állattenyésztésben, főként a takarmánygazdálkodás, -szárítás, -tárolás és a —felhasználás területén szerzett legújabb tapasztalatait. De maradjunk még egy gondolatnyi ideig az üzemi újságnál. Velünk, Békés megyeiekkel külön is foglalkozik. Az 5. oldalon' egy vastag, piros keretű anyag: 32 oklevél, Búzaverseny című közleménye. Ebben az áll, how az IKR közös vállalat taggazdaságainak 1981. évi búzatermesztési versenyét az első kategóriában (500—1000 hektár vetésterületen) a gerendást Munkácsy Tsz nyerte. Második az orosházi Dózsa Tsz, harmadik az Orosházi Állami Gazdaság. A második kategóriában, az 1000 hektár feletti búzatermelők versenyében első a pusztaföldvári Lenin Tsz, második a csanádapácai Széchenyi Tsz, a harmadik a Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kombinát. Megemlítik még, hogy a termelésszervezési egységek helyezettjei a 4000-es körzetben — a Dél-Alföldön — a kardoskúti Rákóczi Tsz, az orosházi Űj Élet Tsz és a tótkomlósi Viharsarok Tsz. Békés megye és Bábolna között több száz kilométer a távolság. Lám, mégis öröm, de mennyire közeli, az elismerés, hiszen tanúsítja: a búzatermesztés, egyáltalán a gabonagazdaság fejlesztésére korábban tett üzemi és megyei erőfeszítések gyümölcse érőfélben van. Tehát érdemes volt azon fáradozni, hogy a technika és a technológia jobban, eredményesebben szolgálja az embert. Levonható olyan következtetés is, hogy szakembereink, mérnökeink, traktorosaink mesteri szinten értenek a szakmához. És még egy gondolat. Nem az elismerésért dolgoztak, hanem azért, hogy az országnak több búzája teremjen, ott lehessünk a világpiacon, és helyzeti előnyünket a társadalom javára kamatoztassuk. Az elismerés mellett talán ez a legfőbb lényeg. Nem szeretném, ha a búzatermesztés kiugró eredménye elvenné a további gondolatok, tapasztalatok helyét. Lezárni azonban nem lehet és nem is szabad, mert a jó módszerek átvétele előtt idehaza legalább akkora kaput kellene nyitnunk, mint amekkorát nyitott Bábolna a világra, három napra, a hazai és a nemzetközi MEZŐ- ©ÉP-iparra. Nemzetközi bemutatót rendezett, nagyobbat, mint a BNV volt, meg többet is annál, mert itt minden gép, minden eszköz mozgott, munkában mutatta önmagát. Csak az érzékeltetés kedvéért; október 1-én, a nyitás napján 15-16 ezer látogatót, október 2-án pedig 25 ezernél is többet fogadtak. Személyautók ezrei, autóbuszok százai járták a bemutatóhelyek aszfaltozott dűlőútjait, hazaiak és külföldiek egyaránt. Mintha nem is Magyarország sártól dagadt mezőgazdaságában, hanem valami mesébe illő földrészen jártunk volna. Fajta- és gépbemutató, a szántóföldön talaj-előkészítés olyan gépekment. Bábolnán azonban -nem. Továbbfejlesztették, és most energiatakarékos módszerként nekünk is visszaajánlják! Elgondolkoztató az , is, ahogyan a hazai és külföldi cégek megnyergelték, vagy szerették volna megnyergel- ni a melléktermék elégetését takarmányszárításra. A Láng Gépgyár tájékoztatója szerint konstrukciójuk 10 millió forintba kerül, az Amerikából behozott pedig 1,2 millióba. Ráadásul az utóbbi hatékonyabb energiatermelő. Hosszan lehetne írni a mik- ronizátorról, mellyel a búza- és a rozsszemeket feltárják, majd szétnyomják, így értékesebb takarmánnyá alakítják, vagy a folyékony műtrágyagyártó üzemről, amely 30 ezer hektárt lát el táblára programozott összetételű A mai nagy Rába-traktor piciny ősével kel, melyek ezután, és csak a bábolnai premier után kerülnek a taggazdaságok tábláira. Több száz külföldi és belföldi kiállító, cég, vállalat és néhány olyan kisiparos, akik díszes lószerszámaikkal határainkon túl szereztek hírnevet. Ott volt a kétegy- háziak svéd gyártmányú öreg traktora 1913-ból, a nagy, a mái Rába őse, és még sok minden. A MEZŐGÉP bé- késcsabáról a hibridkukori- ca-címerező gépet, a napra- forgó-betakarító adaptert és a KLADO kukoricabetakarító eszközeit vonultatta fel. A nagyszénási Október 6. Tsz mikroprocesszoros vetésellen- őrző-műszerét mutatta be. Az AGROKER-től, a Sarkadi Cukorgyártól, s több szövetkezetből találkoztunk Békés megyei érdeklődőkkel. Az érdekességek, a technikai és a technológiai újdonságok messzi vidékről vonzották a termelés magasabb színvonalra emelésének híveit. Néhány kuriózum: bemutattak egy olyan hatalmas, kukorica tárolására alkalmas színt, amelybe 3 labdarúgópálya is kényelmesen beleférne, -és azt a terményszárító-padozatot, melyre 2-3 méter vastagságban rakják a nyers szemes kukoricát. A terményt lehűtik 10 Celsius- fokra, és így szárítás nélkül tárolják. A terményszárító- pad nagyon ismerős volt. Az elsőt Dévaványán még annak idején a MEZŐGÉP konstruálta. Néhányat legyártottak belőle, azután minden elmaradt, feledésbe műtrágyával. Ott említették, hogy a magyar mezőgazdaságot évente 5 milliárd forint veszteség éri a szemcsés műtrágya használatával. A folyékony műtrágyával ez a veszteség lényegében megszűnik. Békés megyében is építenek egy ilyen folyékony- műtrágya-gyártó üzemet, amely a 4 ezres körzet egyes taggazdaságait látja el. Újdonság- számba ment és megy a szemeskukoricacsut- ka-keveréfc nedves betakarítása, zúzása’ és silótámfalak közötti tartósítása mindenféle vegyszer hozzáadása nélkül. Sok mindenről lehetne még beszámolni az IKR-en belül működő, vagy a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát által létrehozott különböző társulásokról, melyek egy részét a koncentrátum gyártásában állítják a hazai élelmiszer-gazdaság szolgálatába. A biogáztermelés is sokakat érdekelt, igaz, ez még laboratóriumi körülmények szintjén valósult meg, de nincs messze a jövő, amikor a sertés- és baromfitrágyából 6000 kalóriás gázt nyernek. Mit lehetne még elmondani a második nap tapasztalatairól? Talán azt, hogy a bábolnai szakemberek, a hazai és külföldi partnerek kezében valósággal égett a munka. A rendezők fárad- hatatl^nok voltak. Még kimondani is sok, hogy október 2-án 25 ezer embert láttak el hasznos tanácsokkal. Ezért elismerés és köszönet illeti őket. Dupsi Károly A nagy áramlás. Ilyen tömött utak vezettek egyik bemutatóhelytől a másikig
