Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. október 4,, vasárnap Vakvágány Azt mondják: leginkább azok az emberek találják meg a helyüket a gyorsan változó világban, akik nem ijednek meg a dilemmáktól, az újsze­rűségtől. A szociológusok még hozzáteszik: akik jól tűrik a jelenségek két vagy többér­telműségét, általában kreatí­vak, alkotókészek, a meg­szokottól eltérőt igyekeznek megvalósítani. Csakhogy ez olykor avisz- szájára fordul. Ugyanis el­vész az egyértelműség, szer­vezetlenség üti fel a fejét. Minthogy az orosháziak is felkapták a fejüket, amikor jó néhány hét várakozás után futótűzként terjedt a hír, hogy két vagon darabos mész érkezett a helyi vasútállo­másra. Megostromolták úgy 40—50-en a TÜZÉP-telep be­járatát, abban bízva: jut né­hány kiló vagy mázsa mész a zsákjukba. A dolgok azonban nem ilyen egyszerűek. Sajnos. A MÁV-alkalmazottak ahelyett, hogy mindjárt a reggeli, dél­előtti órákban eljuttatták volna a vagonokat a TÜZÉP iparvágányára, merőben új megoldással kísérleteztek. Csak este gurították a kira­kás helyére a régen várt ko­csikat. Ekkor már a vásár­lók is lefekvéshez készülőd­tek, és reménykedve várták a reggelt. Fogalmuk sem volt róla, hogy a TÜZÉP- nek nincs éjjeli rakodóbri­gádja. Többé-kevésbé nyu­godtan aludt tehát minden­ki, csak a vasutasok dolgoz­tak, akik belülről irányított típusúak: ötletesek, határo­zottak, kezdeményezőkészek. Fogták magukat, és elirá­nyították a vagonokat Mező­hegyesre?! Hogy miért éppen oda, egyelőre rejtély. Bizonyára jó okuk volt rá, hiszen akik így intézkedtek, „feladatorientál­tak.” Egy tény: az orosházi­ak csöppet sem örvendeznek, azt hangoztatják: jól kime­szelték őket! A járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz is bejelentést tettek, or­voslásra várva. J. Masefield szerint az ember teste esen­dő. de képzelőereje naggyá teheti. Nos, aligha akar va­laki is bölcs és csalhatatlan lenni, néhány kérdés mégis idekívánkozik. Például: mi­ért nem tolták a kocsikat idejében a TÜZÉP iparvá­gányára? Azt is elfogadjuk, hogy ezt valami akadály okozta (a gurítás sem köny- nyű manapság) ugyanakkor megfontolandó: nem lehetett volna a meszet a vasútállo­máson néhány óra alatt ki­rakni? Ügy véljük, inkább a segítőkészség, a jó együttmű­ködés hiányzott a vasút és a vállalat között. A másik: az éjjeli szállítások ma már napirenden vannak. Miért nem szorgalmazza a TÜZÉP az ilyen rakodóbrigádok megszervezését, még ha több­letköltséggel is jár? Mindenesetre — mint oly sokszor — most is a lakos­ság húzza a rövidebbet. Csak remélni lehet, hogy az ügy nem kerül vakvágányra, mint a két meszesvagon. Seres Sándor Felépült az új diákotthon " ,.Űj diákotthon készül el Hajdú-Bihar legfiatalabb vá­rosában, Berettyóújfaluban. A csaknem 15 millió forin­tos költséggel felépített in­tézményben a 126. számú ipari szakmunkásképző inté­zet tanulói közül 40 fiú és ugyanannyi lány kapott ott­hont. Új köntösben a Gyomai Híradó Több éves hagyománya van már a Gyomai Híradó­nak, amely a korábbi stenci- lezett forma helyett most új köntösben, nyomdai előállí­tással jelent meg. A nagy­község vezetőinek régi tö­rekvése, hogy sokoldalúan tájékoztassa a lakosságot a település gazdasági, társadal­mi, kulturális és sportéleté­ről. Kimondatlanul — de most már kimondva is — egy másik törekvés is ta­pasztalható, nevezetesen az, hogy nem csupán magukról, hanem a szomszédról, End­rédről is szólnak. A mostani szám első oldalas anyagának címe is igazolja ezt: Gyoma és Endrőd fejlődésének le­hetőségei a VI. ötéves terv tükrében. Az írás bevezetőben az el_ múlt tervidőszak eredmé­nyeit összegzi, megállapítva, hogy a két település minden eddiginél dinamikusabban fejlődött. Ez megfelelő ala­pot teremtett a soron követ­kező feladatok megoldásá­hoz. Ezekből pedig van bő­ven, mindenekelőtt a tele­püléspárt együttesen érintő lakásépítés, a szennyvíztisz­tító és gerincvezeték befejezé­se, a művelődési házak korszerűsítése, orvosi lakás, tornaterem-építés, a szak­munkásképző iskola, a gim­názium épületének korszerű­sítése. A bokros tennivalók­ban számítanak a lakosság segítségére is, aminek ha­gyományai vannak Endrődön és Gyomán is. Olvashatunk még a lapban a két község lakóit ellátó ÁFÉSZ-ről, a szövetkezet el­nökének tollából. Bemutatja a lap a Csaba Szőnyegszövő gyomai részlegét, a szak­munkásképzőt és részletesen ír a két község mezőgazdasá­gi üzemeiről. A sportoldalon az NB II-be jutott női röp- labdacsapatról olvashattunk a Kner Nyomda helyi üzeme által előállított ízléses lap­ban. S. F. éútfÓÉÓ« i , .Sík, Padok az utcán, a téren, a ligetben, a falusi házak előtt. Fényesre koptatott, kes­keny kis ülőalkalmatosságok és színesbe mázolt, betonba merevített, vagy vaslábakon kapaszkodó modem padok. Parkok mélyén a szerelem szigetei, áruházak környékén pihenő a vásárlásban fáradt fájós lábú asszonyoknak, megállóhelyeken a várako­zás kényelmetlenségeit eny- hítőek, a turistáknak város­ra néző páholyok, s a játszó­tereken fiatal szülők'és nagy­mamák őrhelye. És vannak a nyugdíjaspa­dok. A megyeszékhelyen pél­dául az István király téren. Telepedjünk hát le itt, a csemegével szemközt — ta­lán nem veszi rossz néven a kíváncsiskodást a szomszédos pádon az a két őszülő, de még jó tartású férfi, aki rá­érősen szemléli a meleg őszi délelőttön a járdán nyüzsgő járókelőket, bevásárló házi­asszonyokat. Ez a törzshe­lyük, a pad. A magasabb, szemüveges, hófehér hajú, a társa erősen barázdált arcú, fehér az in­ge, pantallója éle frissen va­salt. Régóta ismerik egy­mást ők, S. András és T. András, és mindketten az építőiparból, az ácsszekerce, a malteroskanál mellől men­tek nyugdíjba. Vajon miről folyik most a szó? Eleinte húzódoznak a választól, az­tán a fehéringes elegánsan keresztbe veti a lábát, jelez­vén, nem mindenki öreg, aki nyugdíjas, és kiböki: — Éppen a nőkről. Tán csak nem csukjuk be a sze­münket?! Nézelődünk, válo­gatunk, melyik lehet házias, melyik tud jól főzni., Az a baj — fordítja komolyra a szót —, hogy a nyugdíjasok­nak nincs hová menni. Ez a lehetőségünk van, a pad, itt szoktunk találkozni, beszél­getni, de ugye, csak ha jó az idő. Ugyan, presszóban! Tud­ja mennyi egy kisfröccs, mondjuk a Csabában? Kü­lönben is... — legyint, je­lezvén, ha ennyiből nem ér­tek, kár a szóért. . — Na, tudjátok hol van a Cselovszki? — ereszkedik le nehézkesen a padra a maga „ 84 évével B. Jani bácsi, és gyorsan elújságolja, hogy az öreg asztalos, aki szintén ide járt beszélgetni, elesett, el-' törte a lábát, és most Szeg­halomra került kórházba. Hallgatunk egy sort, néz­zük a harsány színekben pompázó virágágyást, odébb- hessentünk egy méhecskét. Aztán megered a nyelvük, sorolják, mikor mi a témá­juk: — Hétfőn mindig a foci, azon jókat vitatkozunk — igazít a szemüvegén a fe­hérhajó —, máskor rendsze­rint az előző esti tévével kezdjük. — Már ha van mit be­szélni róla — vág közbe in­dulatosan Jani bácsi. — Nincs elég szórakoztató műsor, meg a filmek is olyan későn kez­dődnek' mostanában, hogy kín kivárni. Na, nézzenek oda — lendíti a karját egy rossz külsejű fiatalember után —, erről is van mit be­szélni! Jöjjön csak ki dél­után a Kossuth térre, ott a csövesek elfoglalják az öre­gek elől a helyet a padokon, ott boroznak! Az ilyen aztán nem is dolgozik, vagy ha igen, nem sok' köszönet van benne! Élénk vita kerekedik, mert hát azért nejn lehet általáno­sítani, de abban egyetérte­nek, hogy a szülők, meg az iskola is ludas a dologban. — A munkamorál is meg­romlott — füstölög tovább Jani bácsi, az egykori vörös­katona. — Látom én lépten- nyomon! De hát mit ér az, hogy nekünk öregeknek1 ez nem tetszik! —• Bizony — hagyja hely­ben a fehéringes —, úgy van az, hogy te öreg vagy, már nem számít, amit mondol. Pedig de oda kellene figyel­ni a munka nélkül meggaz- dagodókra, meg szigorúbban fogni az erőszakos garázdá­kat, a bűnözőféléket! Hiszen van egy s más, csak az em­ber nem akar ugye nyilat­kozni... — hagyja félbe egy I fa egyik szára rövidebh... Béke a harisnyafronton? Az őszi BNVti gyakran elidőztek a hölgyek a Buda­pesti Harisnyagyár pavilon­ja előtt. Megcsodálták a vásárdíjas horgolt hatású, színes, csipke térdzoknikat, amelyek mellesleg elnyerték a Fogyasztók Tanácsának különdíját is. Persze, köny- nyelműség lenne azt hinni, hogy egyszerre megtörik a varázslat, és lesz elegendő harisnya, harisnyanadrág és zokni az üzletekben. Hz ígéret Még néhány hónappal ez­előtt is kaptunk levelet, amelyben a harisnyaellátás zökkenőire figyelmeztettek a fogyasztók- A gond valóban nem mai keletű, hiszen 1980. tavaszán olcsóbb lett a ha­risnya, a szintetikus fonalból készült zokni. A termelői árrendezésnek ezt a kellemes hatását mindenki örömmel fogadta, csak akkor kapták fel a fejüket, amikor az egyetlen magyar gyár rak­tárai kiürültek és az import- beszerzés sem oldotta meg a hiányt. Ami bekövetkezett, tör­vényszerű. Ugyanis kézen­fekvő: a vásárlók ilyenkor nem latolgatnak. A kelleté­nél sokkal több árut vesz­nek, félve attól, hogy az árleszállítás nem lesz tar­tós. így a harisnyafogyasztás rövid idő alatt a három­szorosára nőtt. Az igazság­hoz az is hozzá tartozik: két évvel ezelőtt a gyár munka­erőgondokkal küzdött, éppen akkor, amikor a termelést fokozni kellett. Ugyanakkor eleget tettek a szocialista és a tőkés exportkötelezettsége­iknek is. Azt nem lehet ál­lítani, hogy a gyártó magá­ra maradt. A gazdaságos termelést mindenképpen ga­rantálta az állam azzal, hogy 32-ről 11 százalékra csökken­tette a forgalmi adót. De kézlegyintéssel, mire a szem­üveges, fehér hajú a fejét csóválja: — Ugyan, nincs most már olyan, hogy nem lehet nyi­latkozni. Igenis beszélni kell róla, a gyűlésen, vagy kong­resszuson, a tévében is meg­mondták, hogy csak az éljen jól, aki megdolgozik érte. Csak a munka után lehet kö­vetelni. Nézze meg, az üzle­tek tele vannak, lehet itt kapni mindent. Az állam meg annyiféle támogatasd ad, cso­da, hogy győzi. Ezen még elvitázgatnak egy ideig, s utána a nagyvi­lág eseményei is sorra kerül­nek: —- Fáj, ami most a lengye­leknél történik — emeli föl horgas mutatóujját Jani bá­csi. — A sok sztrájkkal pe­dig csak ártanak, még nehe­zebb lesz egyenesbe jönni. — No, meg az az Irán! Lassan kinyírják magukat — ingatja a fejét rosszallóan a szemüveges. — Mintha nem lett volna elege a népeknek a háború­ból — vág közbe megint Ja­ni bácsi. — A XX. század­ban hogy lehet olyan politi­kát csinálni, mint Reagan! Fegyverkezés, hadgyakorlat, közben meg az embereknek nincs biztos jövője, nincs munka. Jó, kapnak segélyt, hogyne. Tudod mit ér az an­nak, aki szereti, amit csi­nál? ... Egészen tűzbe jön az öreg, alig jut szóhoz a fehéringes, aki így zárja le a témát: — A fiatalságra van ala­pozva a jövő, nekik keli eré­lyesebben fellépni! Elhallgatnak, hunyt szem­mel odatartják arcúkat a napnak. Pihennek a pádon — s talán az jár az eszük­ben, amit valamelyikük vita közben sóhajtott el: most kéne fiatalnak lenni! Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi hát az üzem sem bújhat ki a bőréből. És akkor még nem szól­tunk az igényességről. A ve­vők zöme az árakon kívül arra is odafigyel, hogy meny- nyiségben, minőségben és választékban megkapja-e, amit szeretne. Az igényeket illetően tehát a világszínvo­nal a mérce. Termelékeny­ségben viszont elmaradnak ettől a kívánalomtól. Két­ségtelen, közrejátszik ebben az is, hogy egyetlen hazai gyárnak kell az ellátásról gondoskodnia, ahol sokféle terméket készít. Most már egyre sürgetőbb a termelé­kenyebb, az idő- és lét- számtakarékos munkaszer­vezési módszerek és techno­lógiák bevezetése, fejleszté­se. A gyár mindenesetre ígért. Többek között azt, hogy idén augusztustól javul a harisnyák, a zoknik kí­nálata. B valóság N az ígéret lmü részoen teljesült. Harisnyanadrágból valóban bővült a választék, de nem kifejezetten a haris­nyagyár jóvoltából. Megta­lálható a polcokon hollond, osztrák, olasz, jugoszláv, len­gyel áru, és ajánlanak li­banoni, thaiföldi, tajvani nadrágharisnyákat. Elfogad­ható a férfizoknik kínálata is, hiszen műszálas, pamut és frottír egyaránt kapható. A gyerekzoknik viszont szinte teljesen eltűntek a piacról, csupán a vastag frottírból akad néhány pár, harisnya- nadrág pedig egyáltalán nincs. Női combfix haris­nyából egy szín, egy méret kapható. Bizony nagy baj lett vol­na, ha nincs külföldi áru, mondják a RÖVIKÖT me­gyei lerakatánál. A harma­dik negyedévben a Budapes­ti Harisnyagyár 94 ezer ha­risnyanadrággal maradt adós. Szerencsére segített a ju­goszláv kishatár menti for­galom és az egyéb import, mintegy 137 ezer párral. Ugyanez mondható el a fér­fizoknikról. Hiába szeződött a gyár több mint 160 ezer pár szállítására, 50 ezerrel lemaradt. Legalább nyolc or­szágból kaptak 78 ezer pár zoknit, ami némileg enyhí­tette a hiányt. Jellemző a gyerekzoknik gyártására, hogy a harisnyagyár 39 ezer helyett mindössze 16 ezret küldött. Sajnos, az import­szállítmányok lökésszerűen érkeznek, a nagykereske­delmi vállalatok képtelenek folyamatos raktárkészletet kialakítani. A negyedik ne­gyedévben várják a hazai gyár temékeit: 45 ezer ha­risnyanadrágot, 120 ezer pár férfizoknit, olasz és NDK- beli termékeket. A piackutatás ilyen kö­rülmények között nehéz. Gondoljuk ele tavaly férfi­zokniból 174 ezer párat ad­tak el, az idén viszont 320 ezer pár talált gazdára. Gye­rekzokniból pedig 112 ezer párral nőtt egy év alatt a forgalom. Az elmúlt évben 45 ezer pár női harisnyát 30—40 százalékos enged­ménnyel árusítottak. Az idén megkurtították a rendelése­ket, így lett hiánycikk ez az áru is. A m ■■ r# |0V0 A vásárlók azonban nem­csak a hiányt róják föl, hanem a minőségre is pa­naszkodnak, amit a KER- MI v^igálatai is igazol­nak. Előfordul, hogy a ha­risnyanadrág égjük 'szára rö- videbb, a másik hosszabb, az azonos méretek sem egyfor­mák, hamar kibolyhosodnak, némelyik úgy megnyúlik, hogy ketten is beleférnének. Az egyik harisnya-szemfel- szedő szerint a nők általá­ban elégedetlenek a haris- nyákkal. Sokan az első fel­húzás után kénytelenek fel­szedetni, de találkozott már olyan új harisnyanadrággal is, ameljmek a fejrésze hiányzott. A javítás kettőtől tíz forintig terjed, 20 forin­tért már senki nem hajlan­dó a szemet felszedetni, in­kább eldobja és vesz má­kat. Ezeken kívül még van egy lényeges mozzanat: a válasz­ték, a szín. A legtöbb nő maradi ebbeír a tekintetben. Leginkább a hagyományos konyakvörös árnyalatokat kedvelik. Nehezen barátkoz­nak meg a fakó, fáradt szí­nekkel, annak ellenére, hogy húszféle a színskála a ho­mokszíntől az antikrózsáig. Látszólagos béke van te­hát a harisnyafronton. A gyár, a bel- és külkereske­dők mindent megtesznek, hogy javuljon az ellátás. Tudják, a csalóka őszi nyár elmúlik egyszer, és bekö­szönt a tél. Ezért nagyon fontos az igények jobb fel­mérése, és a megrendelések pontos teljesítése, a szállítás ütemesebbé tétele. S. S. 11 pádon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents