Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-29 / 254. szám
1981. október 29., csütörtök o Ha a halakról hallunk... Az új begécsi halosztályozó Az, hogy a Békés megyei Népújság hasábjain az utóbbi időkben többször kerülnek szóba a halak, mint a korábbi Időkben, annak több oka is van. Ezen okok között — talán már nem is kell külön hangsúlyoznunk — a gazdasági megfontolások kívánkoznak az élre. A hal figyelemre méltóságát ugyanakkor még gazdasági szempontból sem csak a régi időkből idecsengő „olcsóbb a hal, mint a hús” reklámszöveg igazsága magyarázza. A halnak igen nagy jelentősége van — s az ötnapos munkahét általánossá válásával még inkább az lesz — a munkaerő „újratermelésének” folyamatában a horgászat, sporthorgászat révén. E nem lebecsülendő szerepén túl azonban igazi súlyát exportlehetőségeink jobb kihasználásával, illetve a hazai táplálkozáskultúra továbbfejlesztésével tölti be. Az elmondottak mellett Békés megyében további érvek — nem is akármilyenek — szólnak a halkérdés gyakori szerepeltetése mellett. A világhírnevet szerzett Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet egész Európát meglepő, gyakorlatban hasznosítható eredményei, a bi- harugrai haltermelés megújhodása, közeljövőben várható produkciója, végül a megye egyetlen ilyen termelőszövetkezete — a gyomai Viharsarok —, amelynek fő tevékenysége a halászat, nos, mindezek szükség szerint szolgáltatnak vissza-vissza- térő témát. Békés megye halgazdaságának (ha ezt lehet így mondani) e három nagy bázisa önmagában is külön-külön vizsgálódást és bemutatást érdemel, amivel lapunk talán nem is maradt adós, hiszen számtalan tudósítása számolt be a HAKI tevékenységéről, azután az immár a Hidasháti Állami Gazdaság kerületeként szereplő biharugrai halgazdaságban folyó rekonstrukcióról, amelynek eredményeként a korábban rendbehozott biharugrai tavak mellett folyamatosan termelésbe lépnek a szomszédos begécsi tófelületek is, még ha ezzel a teljes rendszer egyelőre nem is válik teljesen kompletté. Ugyancsak rendszeresen tudósítottuk olvasóinkat az ország egyik legnagyobb halászati szövetkezetének eredményeiről is — legutóbb éppen annak a halfeldolgozó- nak az üzembe helyezéséről adtunk hírt, amely az ország második ilyen nagyságú termelő egysége. Más kérdés, hogy írásainkkal sikerült-e végül is érzékeltetnünk, hogy a három bázis külön-külön fejlődése egy valóban minden részletében szervesülő, összefüggő megyei halgazdaság — azaz perspektívával rendelkező, az együttműködés lehetőségeit jól kiaknázó — működésében is önálló, egységes ágazat kialakulásához teremtette meg az alapokat. Kár lenne „elkiabálni”, hogy a közös akarattal nagy teljesítményűre épített gyomai halfeldolgozó, a kutató- intézet gyakorlati „termelői” együttműködése a két halgazdasággal csírája a tudó-' mányos kutatás, a termelés, a feldolgozás és az értékesítés olyan rendszerméretű egybeszervezésének, amely viszonyaink között egyértelműen a termelőerők továbbfejlesztésének irányába mutat. Valószínű, hogy e folyamat az újságírók közreműködése nélkül is végbemegy, de miként az élet is bizonyítja, hogy még a jó bornak is elkel olykor a hatásos reklám, a tartalékainkat feltáró követendő módszerek megismeréséhez, elterjedéséhez, általánossá válásához is nélkülözhetetlen a folyamat eredményeinek, tanulságainak „közhírré tétele”. (Vagyis nem véletlen, hogy az újságíró fejében éppen akkor válik világossá mindez, amikor a begécsi tavaknál szemlélődve a halakról szóló disputát hallgatja.) (kőváry) Bővül a KGST hajóipari együttműködés A következő évtizedben kibővül a szocialista országok hajóipari együttműködése. A KGST keretében jelenleg érvényben levő 4 sokoldalú egyezmény kiterjed a teljes hajógyártásra, a komplett állóegységek termelésére, a konténerizáció elterjesztéséhez szükséges berendezések gyártására, és több, a műszaki-tudományos együttműködés elmélyítését szolgáló programot is magába foglal. A tagországok már egyeztették 1981—85. évi szállításaikat. Eszerint a hazai hajóipart reprezentáló Magyar Hajó- és Darugyár ez idő alatt megháromszorozza exportszállításait a szocialista közösség országaiba. Hajóipari "kivitelünk 80 százaléka a Szovjetunióba irányul. E megrendelések a hajógyáriaknak hosszú távra szóló biztos piacot jelentenek, garantálják kapacitásuk teljes kihasználását, és gazdaságos, kellően jövedelmező termelést. Az MHD-ban sikeresen fejlődik a portáldarugyártás is. A különböző típusokból eddig mintegy kétezret gyártottak, elsősorban szovjet, csehszlovák és jugoszláv megrendelésre. Új, Ígéretes burgonyafajták Üjabb rózsa típusú burgonyafajták kerülnek ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem bur- gonyanemesítőinek keze alól. Két évtizeddel ezelőtt azt a feladatot kapták, hogy az import csökkentése érdekében a hazai körülmények között biztonságosan termeszthető, bőtermő hibrideket állítsanak elő. A keszthelyi nemesítők sikerrel valósítják meg ezt a feladatot. A 450— 500 mázsás termést adó magyar rózsa már széles körben ismert, és nagy területen termesztik. Az ugyancsak fajtaelismerést kapott, szintén bőtermő és a fertőző betegségeknek ellenálló sárga szignál azonban nem nyerte meg a kereskedelem és a fogyasztók ízlését, ezért további rózsa típusú hibridek kitenyésztése került előtérbe. Űj, ígéretes burgonyafajta a K—27-es, amely 19Ö2 tavaszán már üzemi szaporításra kerül. Jó íze, magas fehérjetartalma, a betegségekkel szembeni ellenállóképessége és nagy hozama, a hektáronkénti 500—600 mázsás termés w a biztosíték az eredményes nagyüzemi termesztésre. Tavasszal további hat hibrid kerül fajtakísérletbe. Ezek ^s rózsa típusúak. Piros-fehér-zöld címkék az NSZK-ban Dr. Ertl-től, az NSZK földművelésügyi miniszterétől egy sajtótájékoztatón megkérdezték, hogy mit lehetne tenni az NSZK-ba irányuló magyar élelmiszerexport növelése érdekében. Mert bár az NSZK-ba irányuló magyar kivitel összes exportunk egy tizedét teszi ki és ennek 22—23 százaléka élelmiszer, az NSZK élelmiszer- importjában a magyar szállítások alig érik el az egy százalékot. A kérdésre a miniszter azt válaszolta: „Ahhoz többet kellene enni!” A magyar termékek zöme: húskészítmények, borok, mélyhűtött áruk stb., sajátságos magyar élelmiszerkülönlegességek. Ez az áru- szerkezet többek között a szigorú közös piaci agrár- rendtartás következménye is amely a kívülállók számára elsősorban az alacsony fokon feldolgozott termékeket sújtja. Nem véletlenül! A Közös Piac mezőgazdasága már évek óta többet termel a belső szükségletnél, az önellátás több mint 100 százalékos. Ám az NSZK 9 százalékkal kevesebb mező- gazdasági terméket állít elő, mint amennyit elfogyaszt. Ezt az űrt igyekeznek betölteni Európa és Amerika élelmiszer-exportőrei, köztük a magyar szállítók is. Az eddig valóságos Jolly-Joker - nak tartott szalámiról például kiderült: bármennyire is híres, exportjának korlátot szab, hogy hizlal. A fiatalabb generációhoz tartozó vásárlókban már nincs meg a Herz- és a Pick-szalámik iránti nosztalgia. Ha hizlal, nem veszik! Meg kell jegyezni, hogy a jó minőség a magyar fogyasztóknak szánt termékek esetében is követelmény. Ha ez a követelményrendszer, illetve az ehhez szükséges feltételek általánosak lennének, a minőségi gondok sem volnának olyan nagyok. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy — néhány nagyon is egyedi eset kivételével — az exportcikkekkel szemben Magyarországon különleges, esetenként a feldolgozóipaf teljesítőképességét meghaladó követelményeket kell támasztani. Az üzletpolitikához tartozik a piaci diverzifikáció, magyarán szólva az, hogy hány helyen kapcsolódunk az érintett piachoz. Jelenleg még sok piacon adunk kizárólagos értékesítési jógot, vagvis egy-egy országban csak egy bizonyos cég foglalkozhat a magyar élelmiszerek eladásával. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyetlen ügynökség vagy cég munkájától függ, mennyit és milyen áron tudunk exportálni az adott térségben. Az NSZK-ra nem ez a jellemző. Az ide irányuló állati termékek közül például a szalámit, a gyulai és a csabai kolbászt, a készételeket és néhánv sajtféleséget a müncheni Thomas Niederreuther, a hamburgi I. Schroeder és a Swit cég forgalmazza. A vágott baromfi a nürnbergi Leo Ringel, a müncheni Wigei és a stuttgarti J. Kaufmann érdekeltségi körébe tartozik. Az NSZK-ba irányuló magyar élelmiszerek közül elsősorban a mélyhűtött termékek exportja növekedett. Ez nemcsak a fagyasztott termékek minőségének, hanem az élvonalbeli technológiáknak is köszönhető. A piros-fehér-zöld címkével ellátott mélyhűtött gyümölcsök és zöldségek árai az NSZK piaci árszínvonalának a felső régióiban helyezkednek el: És hogy ezek az árak mennyire értékítéletet fejeznek ki, azt az is jelzi, hogv a magyar hűtőipar az NSZK piacon olyan gyors- fagyasztó nagyhatalommal áll kooperációs kapcsolatban, mint az Unilever múl- tinacionális cég nyugatnémet házával, a Langese-Iglo-val, és az ennél kisebb, de az NSZK piacon jelentős szerepet játszó frankfurti Han- delswerkehr céggel. A magyar—NSZK élelmiszer-kapcsolatok tehát túlnőnek az egyszerű adásvételi szerződéseken, de túlnőnek az NSZK területére érvényes kooperációs megállapodásokon is. A harmadik piacra is érvényes együttműködési szerződések közül okvetlenül meg kell említeni azt, amit a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát kötött az NSZK-beli Tetra- Zucht vállalattal. Ez a kooperáció lehetővé tette, hogy más világcégeket megelőzve Angiliába, az NSZK-ba, Franciaországba, Spanyolországba, Hollandiába, Belgiumba és Olaszországba adjanak el Broiler-tenyész- anyagot. A bábolnai vállalat nem csak „csirkében utazik”. A bevált kooperációt kiterjesztették a sertésre és a juhra is. Az olajtermelő arab országokban jelentkező nagy élelmiszer-kereslet kihasználása érdekében — hiszen a piac megszerzése nem azonos a rendelés felvételével — az együttműködő NSZK céggel Protinas GMBH néven közös vállalatot is létrehoztak. Az ilyen jellegű kapcsolatokat lehetne bővíteni, mert az NSZK-val létesített 350 kooperációnak (a tőkés kooperációk zöme) még csak elenyésző hányada foglalkozik élelmiszer-termeléssel. (Bonyhádi) További fejlesztésre nyolcmillió forint A Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyomai gyáregységében 9 teljesítményméretű ÉTI-gázkazán, valamint szénnel, olajjal, gázzal fűthető RIVÁL—2,5 ^típusú kazán készül. A gyáregység árbevétele az idén a tavalyi 89 millió forintról 105 millióra emelkedik. A termelékenység növekedéséré jellemző, hogy 1967-ben egy ÉTI—60-as gázkazán elkészítésére 340 órára volt szükség, ma 62 óra elegendő. A minőség jelentősen javult. A termelés további növelésének és a gázkazánok fejlesztésének elősegítésére a vállalat az energiaracionalizálási be* ruházás keretében folyamatosan új gépeket, berendezéseket szerez be. Jövőre erre a célra csaknem 8 millió forintot for- dít. p d Űj, 100 tonnás présgép, amelyen a gázkazánok lemez alkatrészeit készítik elő megmunkálásra. Nagy teljesítményű lemezolló, a lemezek darabolására Az £TI-gázkazánok végszerelése és csomagolásra való előkészítése (Fotó: Veress Erzsi)
