Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

1981. október 28., szerda----- --- ----- -------------- " S zomszédolás rc-'a tcrurjrtr m W|t| |, ^.ir||| = HIRLAP „A nutriagyár”. Élénken csillogó szemmel, s fényes szőrzettel tolakszik a nutria- sereg a vízzel megtelt beton­teknőkhöz. Kényelmüket szolgálják a gondosan ki­képzett lépcsők, amelyekről a medencébe vetik magukat. Nincs a napnak olyan perce, amikor üres lenne valame­lyik úszótér, s ahogy meg­elégszik a fürdéssel a jó­szág, hevesen rázza le ma­gáról az akolban a vizet. — Az a fontos — magya­rázza Szeleczki Zoltán, a mindszenti Lenin Tsz telep­vezetője —, hogy mindig cserélődjön a nutriák vize. A világpiac érdeklődése egy­re nagyobb a nutriabunda, a nutriakészítmények iránt. Tavaly a grönlandi barnát kereste a külföld, s ennek alapján a feldolgozóipar. Most a fehér a menő szín. Jól el lehet adni a pezsgőfe­héret, a négerbarnát, meg a fekete szőrmét is. Harmincöt éves a kosár- labdasport Vásárhelyen. Har­mincöt évvel ezelőtt, 1946- ban egy fiatal, agilis, test­nevelő tanár honosította meg Vásárhelyen az azóta sok sikert hozó sportágat, a ko­sárlabdát. Az alapító Ba­logh Imre neve az évek so­rán fogalommá vált a megye és az ország sportközvéle­ménye előtt: hogy is ne, hi­szen keze alól több sokszo­ros válogatott és a nemzeti bajnokság különböző osz­tályaiban kitűnően helytálló játékos került ki. Hol a sikerek gyökere? 1971-ben 18 milliós ráfizetés­sel szanálni kellett a Gorzsai Állami Gazdaságot. Rendbe hozására több igazgatójelölt volt, azonban csak Horváth Sándor vállalta. Tudta, hogy nehéz küzdelem lesz, de si­került, s a gazdaság talpra állt. — Én azt vallom: nem biztos, hogy mindig az igaz­gatónak van igaza — mond­ja Horváth Sándor. — A jobb érvek, majd a gyakor­lat igazol. Mindig azokat szerettem, akik javasolnak, a feltételeket reálisan követe­lik, s nem szeretem azokat, akik csak azt hajtogatják, hogy miért nem lehet vala­mit megoldani. Talán itt a gyökere annak a sikeres vezetési módszer­nek, amit Gorzsán alkal­maznak. miAc MOUiAtj*! fsWOljíMlci ^^0 Élről veszíteni? Az ország egyik legjobb könnyűipari szövetkezete, a berettyóújfa­lui. Női felsőruházati cikke­ket készít a szövetkezet mintegy 800 dolgozója szo­cialista exportra és tőkés megrendelésre, bérmunká­ban. A száz forint árbevétel­re jutó nyereség tavaly el­érte a 36 forintot, s a dol­lárkitermelési mutató 20 fo­rintnál is jobb. A tőkés partnerek évek óta rendsze­resen rendelnek tőlük, s nem egy közülük ragaszko­dik ahhoz — mi több, haj­landó azért többet fizetni —, hogy Berettyóújfaluban ké­szítsék modelljeit. A deviza­szorzó változásának ered­ményeként azonban márkán­ként csaknem három fo­rinttal kevesebbet kapnak ebben az esztendőben. Így a tavalyinál 30 ezer darabbal több konfekcióipari termé­ket készítettek eddig, s az árbevétel mégis csak a bá­zisszintet éri el. Ez a nyere­ség csökkenésével jár, s ezért az 1981. évi bérfejlesz­tési mutató, összehasonlítva a tavalyival, csak 87,36 szá­zalékos lett. Ha a tervben szereplő háromszázalékos bérfejlesztést kifizetik, bér­tömegtúllépés miatt 3,2 mil­lió forint adót kell fizetni­ük, és ez néhány egyéb té­nyezővel együtt, alaphiá­nyossá tenné az évek óta ki­váló szövetkezetét. Az amatőr színjátszás le­hetőségei. „Aki Rimbaud- ról ír, darázsfészekbe nyúl és hangyabolyba lép” — ol­vashatjuk Somlyó György ta­nulmányában. S aki Rim- baud-t, a kamasz zsenit akarja megjeleníteni, képi­leg megfogalmazni? Thuróczi György merte vállalni. Az Alföld Ifjúsági Színpad is­mét újszerű, szokatlan for­mát választott: Rimbaud költészetéből szerkesztett drámával tisztelgett Debre­cen érdeklődő közönsége előtt. SZOLNOK MEGYEI Róka a könyvtárban. Kü­lönösen hívatlan látogatója volt csütörtökön délután a Jászberényi Hűtőgépgyár­nak. Műszakváltás előtt né­hány perccel futva érkezett, s a portán gyári belépője­gye felmutatása nélkül át­surrant egy róka. A szak- szervezeti könyvtárhoz ro­hant, ahol valószínűleg a nagyüzemi kukoricatermesz­tésről és -betakarításról szó­ló könyvet akart kölcsönözni, mivel a közeli tsz kombájn­jaitól ijedt meg. A kultúr- park vezetőinek és munka­társainak sikerült megfogni a rémülettől reszkető róka­lányt, s az állatkertbe vinni. Nyúlból sohase lesz orosz­lán. — Négy év alatt csaknem félezren fordultak meg klu­bunkban — mondja Furkó Kálmán, a szolnoki karate­klub kétdanos mestere —, akik hosszabb-rövidebb ide­ig karatéztak. A nagy cseré­lődés elsősorban a sportág igen szigorú szabályaival, a magas követelményekkel és a szintén szigorú fegyelemmel magyarázható. Az alapelv az, hogy csak azok lépjenek küz­dőtérre, akik vállalják az ezzel járó többletmunkát, s alkalmasak is a versenyzés­re. A többiek tömegsport­szinten karatéznak. annál is inkább, mert ebben a sport­ágban különösen igaz, hogy nyúlból sohasem lesz orosz­lán. Tejtolvajok, hajnali sé­tán. Egyre gyakrabban hal­lani, nem fogyasztunk elég tejet. Márpedig — furcsa mód ezt a rendőrhatóságok is tanúsíthatják — hazánk la­kossága igen is kedveli a tejet. Jótékony hatásairól bő­vebben hallhatnánk azoktól a fogyasztóktól, akik több­nyire virradatkor az alkohol szította pokol tüzét enyhíten­dő, nyúlnak a tejeszacskó­kért. Meg sem várják, hogy kinyissanak az üzletek, a boltok elé rakott ládákból szolgálják ki magukat, fi­zetni csak elvétve szoktak. Diákok, értelmiségiek, mun­kások egyaránt akadnak a tejtolvajok között. Egy vala­mi azonban közös bennük: azért, hogy néhány forintot megspóroljanak, kockára te­szik a becsületüket. „Kalózdal az almaszószról”. Nem könnyű most a felvá­sárlóknak. Ezen a nyáron mindennel csak baj volt. Kezdődött a meggyel, folyta­tódott a krumplival, és most az almával. Ennek oka egye­sek szerint az, hogy koráb­ban kezdett érni a termés, mint a naptárban előjegyez­ték, mások szerint évek óta nem tud a ZÖLDÉRT al­kalmazkodni az igényekhez. Egy bizonyos: sok alma ma­rad a termelők nyakán. És a boltokban? Van 4 forintos alma, de pöttyös, ütődött és fonnyadt. A javáért most is elkérik a 12 forintot. Miért? összeállította: Szatmári Ilona B megyei vadászok Küldöttközgyűlése Vadásznak lenni komoly kötelezettséggel jár A Magyar Vadászok Országos Szövetségének Békés megyei kibővített küldöttközgyűlésén tegnap délután Csatári Béla a megyei intézőbizottság elnökének veze­tésével megvitatta a vadásztársaságok egyesületi életé­nek utóbbi öt évben tapasztalt fejlődését dr. Romvári László, a szövetség megyei titkára előterjesztésében, va­lamint Sinka Pál megyei vadászmesternek az időszerű vadgazdálkodás kérdéseiről szóló előterjesztését. A vadászat az elmúlt öt évben is népszerű, de nem veszélytelen fegyveres sport volt, amely jelentős gazdál­kodási tevékenységgel páro­sult. így aztán különösen meghatározó a vadászok fe­gyelmezettségé, vadászisme­reti felkészültsége, s az ész­szerű mértéktartás, a közös­ségért végzett munka, ame­lyek a vadgazdálkodásban is döntő elemek. A tanácskozá­son a megyei vadásztársasá­gok egyesületi élete minősí­tésének ez volt az alapja. A küldöttközgyűlés meg­állapíthatta, hogy figyelem­re méltó minőségi fejlődés tapasztalható a vadásztársa­ságoknál. A vadászat terje­dő népszerűségét igazolja, hogy öt évvel ezelőtt csak­nem ezerhatszáz vadász volt Békés megyében, ma ez a szám ezemyolcszázkilencven. A növekedés ütemét a ren­delkezésre álló terület, s annak vadállománya hatá­rolta be. Csaknem százan állnak sorba ma is, hogy vadásszá lehessenek, pedig a felvétel feltételeit meghatá­rozó vadászvizsga követel­ményei egyre szigorúbbak. Ezt jelzi az a körülmény is. hogy a vizsgázók tizenöt százaléka tesz sikertelen vizsgát. Az eddigiekből is egyértel­mű, hogy ma már nem csak szórakozás a vadászat, ha­nem komoly kötelezettségek­kel járó tevékenység is. A nem megfelelő magatartás miatt az elmúlt öt évben hu­szonhárom vadászt zártak ki a társaságok és több mint százan önként léptek ki, fel­ismervén, hogy nem tudnak a növekvő követelmények­nek megfelelni különböző okok miatt. Az egykor csak férfisport­nak számító vadászatban a nők részvétele egyre termé­szetesebbé válik. Szorgal­muk, pontosságuk, fegyel­mezettségük példamutató. A vadgazdálkodás emelke­dő színvonala, eredményes­sége nélkül ma már nem le­hetséges sikeres vadászévad. Ezt a követelményt a béké­si vadászok időben felismer­ték: vadgazdálkodásból ere­dő bevételük közel egyhar- maddal több az öt évvel ko­rábbinál, a fácáncsibe-neve" lés pedig másfélszeresére nőtt. Ezek az eredmények a va­dásztársaságok demokrati­kus működésének, a jól meg­választott tisztségviselőknek és nem utolsósorban a vadá­szok szervezeti élete fejlődé­sének, az egyre intezívebb közösségi életnek köszönhetők az erősödő szakmai tudás és tettek mellett. A vadgazdál­kodásban jelentős szerepet játszanak a hivatásos vadá­szok is, akik a társaságok fi­zetett, szakképzett alkalma­zottai. A sikeres gazdálkodás nemcsak a vadásztársaságok területén levő vadállomány alakulásán mérhető, hanem egyéb anyagi jellegű gyara­podáson keresztül is. A tár­gyalt időszakban két új va­dászházat építettek, ötöt je­lentősen felújítottak, mo­dernizáltak, öt lőpályát épí­tettek, s ma kilenc skeet- és hét trapplőpálya áll a megyei vadászok rendelkezé­sére. Sokan vélekednek úgy, hogy a vadásztársaságok ön­magukba forduló egyesüle­tek. A valóság ennek ép­pen az ellenkezőjét mutatja. Évente átlagosan hatezer társadalmi munkában töl­tött nap a mérlegük, nem szólva a gyermekintézmé­nyek javára nyújtott anyagi, pénzügyi támogatásról. Szó volt a beszámolóban arról is, hogy a vadász hű­séges segítőtársa — amire egyre nagyobb szükség is van a sebzett vadak felku­tatásában — a munkavizs­gával rendelkező, jól ido­mított kutya, amely ma még a vadászok számához vi­szonyítva bizony kevés. Rá­irányította a figyelmet a beszámoló arra is, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek­kel kötött szerződés érvé­nyesülését, a mindennapi kapcsolatokat időről időre értékelni szükséges a gyü­mölcsöző együttműködés még jobbá tétele érdekében. A vadásztársaságok nö­vekvő társadalmi tekintélye, kapcsolataik szélesédése a helyi társadalmi, tömegszer­vezetekkel, iskolákkal, to­vábbá gazdálkodásuk ered­ményei, belső életük rende­zettsége, a vadállomány ered­ményes növelése alapján a közgyűlés összegzőén meg­állapíthatta az elmúlt Öt esz­tendőről, hogy Békés megye vadászai eredményes idő­szakot tudhatnak maguk mögött. Ezt követően a közgyűlés a vadgazdálkodás és vadá­szat első tízéves fejlesztési tervének teljesítését vizs­gálta meg. Ez volt a megyei vadászok történetében az el­ső perspektivikus vadgaz­dálkodási terv. Az évtized hullámzó eredménye elsősor­ban objektív körülmények­ből fakadt: a hetvenes évek elején pusztító nvúlvész, majd a fácánállományt tize­delő baromfipestis. Voltak „A történelem arra tanít bennünket, hogy a történe­lem nem tanít semmire”, állította Hegel nyomán G. B. Shaw. Ez az álláspont élesen szemben áll a klasszi­kus ókorból reánk hagyomá­nyozott tétellel, amely sze­rint „história est magistra vitae”, vagyis, hogy a törté­nelem az élet tanítómestere. Már a pelloponnészoszi há­ború tanulságait megörökítő Thuküdidész óta az a meg­győződés adta a tollat a kró­nikások, történetírók nagy többségének a kezébe, hogy írásukkal figyelmeztetik az olvasókat, leckét adnák az utókornak, miszerint a tör­ténelem nagy és kisebb ese­ményeinek ismeretéből ki­világlik, egykor mit tettek helyesen, mit helytelenül, s így az uralkodók, hadvezé­rek, politikusok, sőt a népek okulhatnak, elkerülhetik az elődök hibáinak megismét­lődését. Kétségtelen, hogy az em­beriség története bővelkedik az olyan hibákban, rossz számításokban, sőt bűnök­ben, amiket a múlt, a pre­cedensek ismeretében, a ta­nulságokat megszívlelve könnyű lett volna elkerülni, illetve megakadályozni; te­hát a káros következmények elmaradhattak volna. A rosz- szul végződő eseményekről, vesztes háborúkról, nemzeti tragédiákról utólag mindig megállapítható, hogy az oda­vezető út bővelkedett a fi­gyelmeztető jelekben, az érdekeltek bölcsebb maga­tartásával pedig el lehetett volna hárítani az előzmé­nyek' ismeretében kiszámít­ható következményeket. Hosszú időn át meglehető­sen általános volt az a né­olyan vadászterületek ebben az időben, amelyen a fácán­állomány csaknem teljesen kipusztult. A jó vadgazdál­kodás eredménye, hogy a törzsállomány két-három év alatt újra rendbe jött. A vadásztársaságok 1969. évi bevétele — tízéves ter­vük ekkor indult — 10,3 millió forint volt, 1980-ban pedig már meghaladta a 45 millió forintot. A kitűzött cé­lokat, amelyek magasabbak voltak az országos irányszá­moknál, a megyei vadásztár­saságok teljesítették. Ezt iga­zolandó. a beszámolóban kö­zölt adatokból csak néhá­nyat említünk: a tervezett 94 ezer nyúllal szemben tavaly 113 ezer volt, a 156 ezer fá­cánnal szemben 243 ezer fá­cán, a 10 ezer őzzel szem­ben 12 ezer. Egyedül csak a fogoly darabszáma maradt el a tervezettől. Ez a vadállo­mány lehetővé teszi, hogy évente 30 ezer nyulat, 150 ezer fácánt és 4—5 ezer őzet vadásszanak le. E tényeken alapuló általá­nos vélemény: Békés megye az élen járó megyék között foglalhatja el helyét. A vitában felszólaltak: Szi­lágyi Imre, az endrődi „Bé­ke” vadásztársaságtól, dr. Oláh László a gyulai, Oszip József a battonyai, Papp Ká­roly a körösladányi vadász- társaságtól, Plavecz János, a MEDOSZ Békés megyei bi­zottságának titkára, va­lamint Molnár István a dé" vaványai vadásztársaságtól, akik konkrét tapasztalataik­kal egészítették ki a jelenté­sekben foglaltakat, néhány részkörülményre hívták fel a figyelmet a még eredménye­sebb munka érdekében. A küldöttközgyűlés a jelenté­sekkel egyetértett. A közgyűlés befejező sza­kaszában kitüntetések át­adására került sor. zet, hogy a történelem köz­vetlenül fölhasználható is­mereteket, tanulságokat kí­nál, hogy a gyakran ismét­lődő hasonló helyzetekben a múlt segíthet az optimális magatartás kialakításában. A társadalmi folyamatok azon­ban olyan bonyolultak, olyan sok' tényező alakítja ki az eredményt, a látszólagos is­métlődések ellenére olyan nagy különbség van az egyes események körülmé­nyei között, hogy a megta­nult leckéket hiába is pró­bálnánk közvetlenül alkal­mazni. A történelem példa­tárként nem válik be, Shaw aforizmája ilyen értelemben érvényes is. A legtöbb esély- lyel talán a hadtudomány­ban lehet kamatoztatni a történelmi ismereteket, ezért tanulmányozzák ma is a há­borúk. az egyes csaták tör­ténetét, de okulni ott is leg­följebb a viszonylag egzakt tudománynak számító had­vezetés képes, a háborúk okaira és lefolyására nézve egyértelmű válaszokat a múlt háborúk ismeretéből, föl idézéséből még nem nye­rünk. A történelem hasznosságát valló másik irányzat az er­kölcsi tanulságokat emeli ki. Eszerint a múltbeli emberi teljesítmények a hősiesség, a helytállás példái lelkesítőek, utánzásra késztetnek, ezért kell velük megismertetni minden nemzedéket. Két­ségtelenül van igazság eb­ben a rokonszenves néző­pontban, s számos nagy egyéni tett, kollektív fellé­pés és magatartás írható a történelmi példák hatásának javára. Egyetlen komoly el­lenvetést azonban nem le­Megyénkben az új gyógykozmetikum A napokban láthattuk a tele­vízióban, hogy „célegyenesbe” jutott az égési sérülésekre al­kalmazható új gyógykozmeti­kum, az Irix. Megkerestük a Békés megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját, dr. Pavlo- vits Gyulát, hogy tájékoztasson bennünket az új szer forgalma­zásáról: — örömmel mondhatjuk, hogy november 2-án megyénkbe is megérkezik az első szállítmány a gyártótól, a HUMÁN Oltó­anyagtermelő és Kutató Intézet­től — válaszolta az igazgató. — November 12-ig a megye vala­mennyi gyógyszertárában kap­ható lesz, flakononként 80 fo­rintért. Felhasználását javasol­juk forró folyadék, vagy forró tárgy okozta kisebb égési sérü­lések, túlzott napozás, vagy kvarcolás utáni bőrpír, vagy gyulladás, kisebb hámhiánnyal járó horzsolások esetén. A kül­ső kezelés után nem kell kötöz­ni a sérült börfelületet. A sérült bőrfelületet a szennyeződés le­tisztítása után körülbelül 20 centiméter távolságról kell bő­ségesen bepermetezni. Félórás időközönként kétszer-háromszor, szükség esetén pedig a fájdalom megszűnéséig többször is meg­ismételjük. Vigyázzunk, hogy a permetezett részt víz ne érje és a napfénytől is óvni kell. Ke­nőcs, sebhintőpor, vagy ecsete­lő oldat előzetes, vagy egyidejű alkalmazása az Irix hatását rontja. Nem kell megijednünk, hogy az első kezelések a szer alkoholtartalma miatt fájdalom­mal járnak. A kellemetlen ér­zés csupán egy percig tart, majd megszűnik. Fontos figyel­meztetés : vigyázzunk, hogy szembe, szájba, orrba, ne ke­rüljön a készítmény,, s lehető­leg hűvös helyen tartsuk, mert tűzveszélyes. Természetesen, ha -a sérülés, az égés súlyos. na­gyobb felületű, vagy egy éven aluli csecsemő sérült, orvoshoz kell fordulni! Megnyugtatásul annyit, hogy a gyógykozmeti­kum ellátás várhatóan folya­het figyelmen kívül hagyni: a történelem bővelkedik az ellenkező irányú tanulságok­ban is, amikor az önzés, a gátlástalanság, a becstelenség hozta meg a sikert, sokszor nemcsak rövid távon, és so­kan ilyen értelemben tanul­tak is a történelemből. A politika nagy bűnözői gyak­ran hivatkoztak a múltra, annak megfelelő értelmezé­séből vezették le programju­kat, „küldetésüket”, cseleke­deteiket ■— gondoljunk csak Hitler „Mein Kampf”-jának hosszú történelmi fejtegeté­seire. Szilárd, egészséges és széles körben osztott érték- rendszer esetén azonban föl­tétlenül érvényesül a jó pél­dák hatása. Mondhatnánk1 azt is, hogy a múlt ismeretének fontos­ságát nem a közvetlen al­kalmazhatóság, az egyéniek és a társadalom magatartá­sának a befolyásolása jelen­ti, hanem a fordított eset, a történelem elhanyagolásának, nem ismeretének sok eset­ben bizonyíthatóan káros kö­vetkezményei. Mennyi hódí­tási kísérlet hiábavalóságát, az elkerülhetetlen változá­sokkal szembeni makacs el­lenállás reménytelenségét bizonyítja a történelem! Vagy mennyi rossz döntés lett volna elkerülhető a tör­ténelmi előzmények ismere­tében, a múlt elfogulatlan tanulmányozásával. Sokszor csak komolyan kellett volna venni egy-egy agresszor ko­rábbi megnyilatkozásait, nyílt programját, vagy a békéket diktáló győztesek­nek ki kellett volna szaba­dulniuk saját propagandá­juk fogságából. A történelem tanulmányo­zásának legfőbb értelmét a prakticista elvárások félre- tételével a társadalmi folya­matok megértésében láthat­juk. Ha abból indulunk ki, hogy az emberi társadalom sosem a lehetséges világok Tanulhatunk-e a történelemből?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents