Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. október 25., vasárnap Brit Munkáspárt Ismét a centrum felé? A kora ősz Nagy-Britan- niában hagyományosan a kongresszusok évadja. A szi­getország túljutott már a legnagyobb munkásszerveze­teket tömörítő Szakszerveze­ti Főtanács (TUC), a Libe­rális Párt és a legjelentő­sebb ellenzéki erő, a Mun­káspárt tanácskozásán. A TUC állásfoglalásai a kon­zervatív Thatcher-kormány- nyal való erőteljes gazdasá­gi és külpolitikai szembehe- lyezkedést jelezték, a libe­rálisok pedig a tavasszal ala­kult Szociáldemokrata Párt­tal (SDP) kötendő választá­si szövetség létrehozása mel­lett döntöttek, megnövelve ezzel egy esetleges centrista előretörés esélyét. Michael Foot kongresszusi beszédében a béke védelmé­nek, a leszerelésnek fontos­ságát hangsúlyozta resők aránya az Egyesült Ki­rályságban 11 százalék fe­letti, a kritikus hárommillió felé tart). Pozitív jellegűek az egyéb bel- és külpolitikai kérdésekben hozott határo­zatok is. Foot szenvedélye­sen kiállt a béke megőrzé­se, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés mellett. Elfogadták a brit nukleáris erő egyoldalú le­szerelésének szükségességét is, ám kitartottak a NATO- tagság mellett. Megígérték viszont a szigetország közös piaci tagságának megszünte­tését — méghozzá parlamen­ti győzelmük' esetén auto­matikusan, azaz a régebben tervezett külön népszavazás megtartása nélkül. igaz, e döntések komoly szépséghibája, hogy nem kö­telező érvényűek a párt kép­viselői számára, vagyis nem a radikálisabb országos vég­rehajtó bizottság javaslatai szabják meg a munkáspárti honatyák törvényhozásbeli tevékenységét. A Benn ve­zette áramlatok a mostani tanácskozáson e problémát is megkísérelték megoldani — sikertelenül. Képletesen fogalmazva: az eltelt év pártbeli változásaihoz ké­pest mintha a centrum felé tettek volna egy lépést a kongresszuson. Sok vonatkozásban fenn­maradt tehát az ellentét. A baloldal szerint csak egy erőtelies, markáns Thatcher­Denis Healcy-t választották a a Munkáspárt alvezércvé ellenes ellenzéki politika je­lenthet igazi alternatívát a szavazóknak. Ezzel szemben áll az a vélemény, hogy a konzervatív kormányból ki­ábránduló rétegeket inkább a Brit Munkáspárt hagyomá­nyait őrző, középutasabb po­litikával lehet megnyerni. Az egykori Labour-kabinetek tevékenységét felidézve nem téveszthető szem elől tehát az az esély, hogy ez utóbbi felfogás alapján a munkás­párti képviselők parlamenti szereplésük során függetle­nítik magukat a párt mögött álló tömegek véleményétől. Egy esetleges választási győ­zelem pedig végképp új helyzetet hozna létre a Brit Munkáspárt soraiban. Szegő Gábor Magyarország—Kuba Szélesedő kapcsolatok A Kubai Köztársaság a forradalom győzelme után gyors ütemben fejlődött. 1961—1965 között a bruttó nemzeti termék évi növeke­dési üteme 1,9 százalék volt. Ugyanez a szám 1968—1970 között már 3,9 százalék, 1970 és 1975 között pedig több mint 10 százalék. A karib- tengeri szigetország gyors gazdasági fejlődésében nem kis szerepe volt az európai szocialista országoknak, a velük való kölcsönösen elő­nyös kereskedelemnek. Együttműködésük fejlődésé­ben minőségileg új szakaszt jelentett, hogy Kuba 1972- ben belépett a KGST-be. A Szovjetunió és a karibi ország gazdasági kapcsola­tainak jellegéről és méretei­ről az alábbi adatok tanús­kodnak: a hetvenes évek vé­géig a Szovjetunió gazdasági, pénzügyi és műszaki segít­ségnyújtásával 240 létesít­ményt építettek, illetve res­tauráltak Kubában. Ezek az üzemek a teljes ipari terme­lés több mint 10 százalékát állítják elő, ezen belül a teljes hengereltáru-termelés több mint 50 százalékát, a villamosenergia-termelés 32 százalékát. Ezenkívül a Szovjetunió számottevő se­gítséget nyújt Kubának az építőanyag- és építőipar fej­lesztéséhez. S vajon Magyarország mi­lyen módon vesz részt a szi­getország gazdasági poten­ciáljának emelésében? Mint Humberto Pérez Gonzalez kubai miniszterelnök-he­lyettes nemrégiben Buda­pesten elmondta, a magyar— kubai gazdasági kapcsolatok az utóbbi években minőségi fejlődésen mentek keresztül. Az eddigi eredmények kiváló alapul szolgáltak az idén nyáron aláírt 1981—85-ös tervegyeztetési egyezmé­nyekhez, amelyek további növekedést irányoztak elő. Ebben az öt évben az áru­csere-forgalmunk mintegy 70 százalékkal lesz maga­sabb, mint a megelőző öt évben. Kuba hazánkba irá­nyuló exportja ötször annyi terméket tartalmaz majd, mint korábban, hasönlókép- pen a magyar kivitel há­romszor több áruféleséget érint. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok kiemelkedő fe­jezete az az együttműködési szerződés, amely az Ikarus autóbuszok kubai gyártását irányozza elő. Hazánk részt vesz továbbá a szigetország nikkelprogramjában és me­zőgazdaságának korszerűsí­tésében. Hitelekkel járulunk hozzá a kubai tudomány és technika fejlesztéséhez, föld­tani kutatásokhoz, valamint a hírközlési, az oktatási köz­pontok, a rádió- és tévé­stúdiók korszerűsítéséhez. Kuba ezeket a hiteleket nik­keltermékekkel, valamint friss és feldolgozott citrus­félékkel. és egyéb élelmi- szeripari termékekkel vi­szonozza. A nyáron aláírt kétoldalú egyezmények a többi között előirányozták a hosszú távú. együttműködési és integrá­ciós lehetőségek megvizsgá­lását, ami remélhetőleg a gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlődését szolgálja majd. Seres Attila Ganz-daruk a havannai Budapest rakparton (Fotó: MTI—KS — Király Ferenc felvétele) A Labour Párt október elején véget ért konferen­ciája már nem jellemezhető ilyen egyszerűen: a szava­zási eredmények, az elfoga­dott határozatok azt mutat­ják, hogy tovább folytatódott a párton belüli csoportosulá­sok ellentéte. Ez a szemben­állás legszemléletesebben ta­lán az alvezérválasztásban tükröződött. Tony Benn, a balszárny jelöltje — igaz, minimális arányban — alul­maradt Denis Healey-vel, az egykori pénzügyminiszter­rel szemben, akit Michael Foot pártvezető is támoga­tott. Kettőjük vetélkedése jóval több volt (és maradt is) egyszerű személyi kér­désnél: Benn megválasztása a Munkáspárt tavalyi kong­resszusa óta látványosan fo­lyó balratolódás megkoroná­zása lett volna. Egy ilyen ra­dikális lépés, úgy látszik, túl nagy veszélyt jelentett: a többség attól tartott, hogy emiatt csökkenne a párt népszerűsége az ország köz­véleménye előtt, és felgyor­sulna a jobbra hajló képvi­selők távozása is, akiknek az SDP-be való átlépése épp az egyre jelentősebb ellen­félnek ígérkező középutas csoport helyzetét erősítené. Bonyolultabb a helyzet a kongresszuson elfogadott ha­tározatokkal. Ezek tartalma és hangvétele, a „Szocialista alternatíva” nevű társadal­mi-gazdasági program in­kább illeszkedik a baloldali elvárásokhoz. Teljes volt például az egyetértés a je­lenlegi kormány politikáját nak elítélésében. Heves tá­madások hangzottak el a kí­méletlen gazdasági eszközö­ket felhasználó, a munkanél­küliség növekedését tudato­san vállaló Thatcher-kor- mányzat ellen (az állást ke­Tony Benn, a balszárny képviselője A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA Kína India Szovjetunió Egyesült Államok Indonézia Btazilia Japán Banglades Pakisztán Nigeria Mexikó Német Szöv. Közt Olaszország Nagy-Britanma Vietnam Franciaország Fulóp-szigetek Thaiföld Törökország Egyiptom Irán Dél-Korea Spanyolország Lengyelország Burma Etiópia Zaire Dél-Afrikai Köztársaság Argentína Kolumbia 985.0 688.6 268.0 229.8 148.8 121.4 117.8 A harminc legnépesebb agglomeráció (1980-as becsült adat) népesség (millió) New York 204 Tokió 20.0 Mexikóváros 15.0 S3o Paulo 13.5 Sanghai >34 Los Angeles H.7 Szöul 8ombay Chicago Moszkva Kairó Jakarta Milánó Manila Bogotá Teherán Delhi Madras Istanbul A legmagasabb születési ráta (1000 lakosra, 1975-80 évek átlaga) Kenya Etiópia Nigéria Libéria Ruanda Benin Szaúd-Arábia 48.8 Ghána Angola 47,6 Elefántcsontpart 47.6 Irak 47.2 A legalacsonyabb születési ráta (1000 lakosra. 1975-80 évek átlaga) Német Szöv. Közt. Svájc Svédország Nagy-Bntanma Dáma Norvégia Olaszország Franciaország Japán Egyesült Államok Görögország Kanada Bulgána 11.5 11.8 12.0 12.5 12,7 latöl Lengyelország: az ellátás gondjai Immár vagy egy éve, hogy a Lengyelországról tudósító cikkek illusztrációjául olyan fotók szolgálnak, amelyeken üres élelmiszerboltok vagy az üzletek előtt kanyargó végte­len sorok vannak. Valóban, a lengyel gazdasági és politi­kai válság egyik központi problémája éppen az élelmi­szerellátás, illetve pontosab­ban fogalmazva az élelmi­szerhiány. Hogy mi is okozta a len­gyel élelmiszerboltok szinte teljes kiürülését, arra nehéz röviden válaszolni, mivel nem egy okról van szó. Tény az, hogy a jelenlegi szinte katasztrofális helyzet kiala­kulásának „alapja” az a vég­zetesen elhibázott gazdaság­politika, amelyet az elmúlt évtizedben folytaltak az or­szágban — különösen az élel­miszergazdaság területén. Is­meretes: a lengyel mezőgaz­dasági terület vagy nyolcvan százalékán alacsony gépesí- tettségű törpebirtokokon gaz­dálkodnak. (Az átlagos bir­toknagyság 5 hektár "örül van.) Korábban nem szor­galmazták a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését, de ugyanakkor nem részesítet­ték megfelelő támogatásban az egyéni parasztokat sem. Hozzájárult a mezőgazdasági válság kialakulásához a való­ságtól elszakadt felvásárlási és fogyasztói árrendszer is. Mindehhez járult az élelmi­szer-feldolgozó ipar elhibá­zott fejlesztési stratégiája — a törpebirtokok mellett nagy élelmiszeripari kombinátokat akartak létrehozni, s eközben bezárták a helyi kisüzeme­ket. Végül, s nem utolsósor­ban a megelőző három évben igen kedvezőtlen volt a me­zőgazdaság számára az idő­járás Lengyelországban. Nyilvánvaló, hogy az egyéni kisgazdaságok a kedvezőtlen természeti körülményekkel szemben is kevésbé ellenálló- ak voltak. Az utóbbi egy év további visszaesést hozott élelmiszer­termelésben. Ennek okai töb­bek között a mezőgazdasági gépek, alkatrészek, üzem­anyag, a műtrágya és a ta­karmányok hiányában kere­sendők, valamint az ún. „Pa­raszt Szolidaritás” létrejötté­ben. Ez a szervezet, amely mint érdekvédelmi csoporto­sulás jött létre, végső soron az áruvisszatartás és a feke­tepiac fedőszervévé lett. A felvásárlás fellendülését aka­dályozza természetesen az is, hogy a parasztok attól* tartanak: a termékeikért ka­pott pénzért nem jutnak a boltban a kívánt cikkekhez. Az élelmiszer-feldolgozás az energiatermelés akadozása, a munkaidő csökkenése és a romló termelési fegyelem miatt nem halad megfelelő­en. Az elmúlt egy évben Len­gyelországban a pénzkibocsá­tás nagymértékben megha­ladta az árufedezetet. (Ennek oka elsősorban a Szolidaritás mértéktelen bérkövetelései­ben keresendő.) A pénzfeles­leg _ a változatlanul irreális árrendszer mellett — a fék­telen felvásárláshoz vezetett. Kiürültek a boltok, s a kor­mányzat kénytelen volt szinte minden közszükségleti cikkre bevezetni a jegyrend­szert. Ma jegyre árusítják a húst és húskészítményeket, a lisztet, darát, rizst, vajat, olajat, cukrot, csokoládét, a szeszes italokat, cigarettát, kávét, mosóport és a szap­pant is. (Az élelmiszereknek, tisztítószereknek és élvezeti cikkeknek mindemellett szé­les feketepiaca van.) A kormányzat elkészítette az alapvető élelmiszerek ár­emelésére vonatkozó tervét. Ezt több szakaszban — teljes és részleges kárpótlás mellett bonyolítanák le. Első sza­kaszban radikálisan emelték a kenyér, a lisztfélék és a péksütemények árát. Ezután a cigaretta drágult. Követke­ző szakaszban kerül sor a tej és tejtermékek áremelésére. (Ma egy liter tej felvásárlási ára a bolti ár négyszerese!) Lengyelországban bíznak abban, hogy a kedvezőbb gabonatermés, a jó cukorré­pahozamok, a nyáron beta­karított és feldolgozott gyü­mölcs- és zöldségfélék meg­jelenése némileg enyhíthet a piaci feszültségeken. A hús­termelés fellendülése azon­ban még egyelőre nem vár­ható, jelenleg a jegyre járó adagokat sem képesek bizto­sítani. Aligha kétséges azonban, hogy az élelmiszerpiac csak akkor normalizálódhat, ha következetesen végrehajtják az árreformot, s megindul a mezőgazdaság és élelmiszer- termelés fellendítését célzó kormányprogram. A lengye­lek számára is mind világo­sabb, hogy mindez csak a politikai stabilizáció körül­ményei között lehetséges. Miklós Gábor wncYvitác

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents