Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
igiwM!» 1981. október 25., vasárnap o minimagazin Együtt a gyerekekért Beszélgetés Varga Lászlóval, a Magyar Úttörők Szövetségének Kőolajipari gépgyár, Orosháza Alkot az ifjúság Szemfüles, Irka-firka főtitkárával Az 1981 82-es tanév kezdetével egy időben megkezdődött az új úttörőév is. Az úttörővezetők kihasználva a több mint kéthónapos nyári szünetet, felkészülten láthatnak most munkához. Varga Lászlóval, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával a tervekről, a feladatokról, a szövetség tennivalóiról beszélgettünk. — Egy változásban levő iskolarendszer keretei és körülményei között kellett megfogalmazni a mostani úttörőév főbb feladatait. Mire ügyeltek mindazok, akik részt vettek ebben a munkában? — Ügyelni kellett arra, hogy a meglevő módszerek mellett meghatározó szerepet kapjanak az új, a differenciáláson alapuló munkaformák is. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a választás, a programok, akciók közötti válogatás lehetőségét. Ebben az úttörőévben is érvényben van az országos tanács középtávra szóló program- és tevékenységajánlása, az úttörőcsapatok középtávú feladatterve. Szövetségünk az MSZMP XII. és a KISZ X. kongresszusának határozatai szerint végzi munkáját. Folytatjuk az úttörővezetők VII. országos konferenciáján meghatározott feladatok végrehajtását. Nevezetesen: az úttörőmozgalom minden területén figyelembe vesszük a társadalmi igényeket és változásokat, tág teret nyújtunk a helyi lehetőségeken nyugvó rugalmas programválasztásnak. Erre ügyelni kellett az idei mozgalmi év kezdetén is. — Ha jól értem, akkor most nincsenek központi, minden úttörőcsapatra kötelező érvényű receptek? — Nincsenek. Mivel a lehetőségek, az adottságok különbözőek, ennek nem is lenne értelme. Az úttörőcsapatok mindenütt törekednek arra, hogy az elért eredményeiket megtartsák, illetve megszilárdítsák', a hagyományaikat megőrizzék, fejlesszék, a rossz, eredménytelen formákat igyekezzenek felcserélni a jobbal. Ez egészséges folyamat. Tudomásul kell venni, hogy lét- jogosultsága van minden olyan kezdeményezésnek, amely a mozgalmi munkát tartalmában, színvonalában, hatásában és játékosságában, az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodva gazdagítja. Az uniformizált programoktól illúzió lenne bármiféle eredményt várni. Ezért nincs is értelme annak, hogy kötelező érvényű recepteket adjunk. Ez nem jelenti azt, hogy az elvárásokat ne fogalmaznánk meg. Az úttörőcsapatok teremtsenek minél több lehetőséget arra, hogy a gyerekek értelmes, társadalmilag hasznos, és nem utolsósorban sikerélményt nyújtó munkát végezhessenek. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyerekek ismerik a munka célját, eredményét, és azt maguk is lemérhetik. Ilyen módszerek, akciók, programok kellenek. Az úttörőélet legyen élményszerű, tartalmas és romantikus, Ezt is csak akkor lehet elérni, ha a pedagógusok számításba veszik a gyerekközösségek igényeit, és ha nem feledkeznek meg a helyi adottságokról, a körülményekről. Megalapozott, kellően előkészített, realitásokon nyugvó programokra van szükség. S ha úgy tetszik, akkor ez elvárás ... — Köztudott, hogy jövőre már ötnapos munkahét szerint járnak iskolába a gyerekek. Hogyan készülnek fel erre a változásra? — A felnőttek munkarendjét követniük kell az oktatási intézményeknek is. A gyerekek heti elfoglaltsága csak így felelhet meg a család életrendjében várható változásoknak. Az oktatási intézmények dolgozóit nem lehet tovább terhelni. Nem beszélve arról, hogy nekik is jár ez a jelentős kedvezmény. Mégis, mi azt várjuk, hogy az ötnapos tanítási rend bevezetése után még pezsgőbbé válik az úttörőélet. S hoc'” mindez nem illúzió, azt bizonyítják azok az iskolák, ahol kísérleti jelleggel már most bevezették az ötnapos tanítási rendet. Kétszáz ilyen intézményről gyűjtjük az adatokat, összegezzük a tapasztalatokat. Azt már most is látni lehet, hogy az úttörőélet színvonalának javítása csak akkor képzelhető el, ha a szülők még jobban együttműködnek az iskolával, s személyes részvételükkel még inkább segítik egy-egy úttörőcsapat munkáját. — A KISZ X. kongresszusán sok szó esett az átmenetről. Arról, hogy a nyolcadikosok hogyan találják meg helyüket az új közösségekben, a KlSZ-alapszer- vezetekben. Hogyan kívánják megkönnyíteni a gyerekek beilleszkedését? — Változott a képzési rendszer, hiszen a jövőben a Killián-kör foglalkozásait a nyolcadik osztályban tartják és nem a középiskolák, a szakmunkásképzők első osztályaiban. De ez még csak formaljs változtatás. Ügy vélem, hogy van más tennivalónk is. A gyerekek, mielőtt tagjai lennének a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, sokszor túl rózsaszín képet alkotnak az ifjúkommunisták munkájáról, akcióiról. Meg kell tanítanunk őket arra, hogy a KISZ életében is vannak kudarcok, tosszuI sikerült akciók, s hogy kéményen kell dolgozni minden KlSZ-alap- szervezetben, ha azt akarják, hogy sikerélményeik legyenek. Szükség van az idősebb KISZ-esek segítségére. Ez nem lehet kampány jellegű, amit egy-egy közösen szervezett programmal le lehet tudni. Ott, ahol a kapcsolattartás folyamatos, már most sincsenek gondok az átmenettel. A „kiöregedett” úttörők hamar megtalálják helyüket, és gyorsan találnak maguknak értelmes munkát abban az alapszervezetben, ahova tartoznak. Ambrus Sándor A fiatal műszakiak, közgazdászok alkotó ’ energiáinak hasznosítása már évek óta az egyik legfontosabb cél az orosházi Alföldi Kőolajipari Gépgyárban. A rendszeresen ismétlődő pályázatok jó alkalmat nyújtanak az ötletek megfogalmazására. benyújtására. Ezt a haladó hagyományt fejlesztették tovább az AKG-ban, az FMKT által meghirdetett Alkotó Ifjúság pályázat kiírásával... Az idén a pályázati kiírás már tartalmazta azokat a téma- javaslatokat, amelyek kidolgozása a legtöbb hasznot hozná a vállalatnak. Az idén új rendszerű volt a lebonyolítás is: kétfordulósra bővítették a pályázatot. Fodor Attila, az AKG műszaki igazgatóhelyettese — maga is fiatalember — a következőkkel indokolja az új rendszert: — Az eddigi pályázatok értékelése során azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok érdekes témát dolgoztak ki a fiatalok, de ezek jó része nem érintett bennünket közvetlenül. Márpedig minket nem úgy általában érdekelnek a jó megoldások, hanem konkrétan azokra vagyunk kíváncsiak, melyek a mi üzemeinkben hasznosíthatók. Ezért közreadtuk azokat a műszaki és közgazda- sági témajavaslatokat, melyek kidolgozását vártuk az Alkotó Ifjúság pályázat résztvevőitől. Ez a lebonyolítási forma remekül bevált. Huszonegy pályamű érkezett be, ezek díjazására 15 ezer forintot fordított a vállalat. Három kétezer forintos első díjat adtak ki, de jutalmazták második és harmadik díjjal is az arra érdemes munkákat. Ezzel tulajdonképpen lezárult a pályázat első fordulója, de az igazi nagy munka csak ezután kezdődik. A vállalat vezetői az értékelés után azoknak a pályaműveknek — amelyek a legtöbb hasznot ígérték — alkotóival szerződést kötöttek a részletes kidolgozásra és megvalósításra. Itt már az is előfordult, hogy ösz- szevontak pályaműveket, például közös szerződést kötöttek azzal a csoporttal, amelyik a tolózárak anyagtakarékos előállítását tűzte ki célul, és azzal, amelyik értékelemzéssel kívánta meghatározni a gyártás „gyenge” pontjait. A terv részletes kidolgozására hat hónapot kaptak, és megvalósítás esetén az éves megtakarítás öt százaléka az övék. Egy másik szellemes javaslat a tolózárak nyomáspróbáját tenné egyszerűbbé, és sokkal gyorsabbá. Itt a berendezés kiviteli dokumentációjának elkészítésére kötött szerződést a vállalat. Az Fotó: Lónyai László öntödei anyagmozgatás gépesítésére és a fizikai munka megkönnnyítésére tanulmánytervet készíttetnek az alkotókkal. Ezek a kiragadott példák jól igazolják, hogy mennyi konkrét hasznot hoz ez a mostani pályázat. Fodor Attila becslése szerint mintegy 8—10 ezer normaóra, és mintegy kétmillió forint költségmegtakarítást eredményezhetnek a bevezetett pályázatok. De nem járnak rosszul azok az alkotók sem, akik most külön díjazásban nem részesülhetnek, és szerződést sem kötöttek velük, ök újításként adhatják be javaslataikat. A pályaművek sorsát figyelemmel kísérheti mindenki, mert ezentúl évente kétszer megrendezik az Alkotó Ifjúság pályázatot. Legközelebb márciusban, és ennek egyik lényeges része lesz a most lezajlott pályázat munkáinak újbóli értékelése, bevezetés esetén a tapasztalatok elemzése. Diáklapszemle „Hogy érzi magát itt, az új munkahelyen?” — nem főnökök teszik fel ezt a klasszikus kérdést újdonsült beosztottjaiknak, hanem a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanulói új tanáraiknak. A három rövidke interjú pontos, bár kissé szögletes ismertető, ismerkedő. Székelyhídi Attila festőművész az iskola tanára. Kár, hogy kiállításáról nem a diákok mondják el saját élményeiket, hanem ehelyett Miskolczi László tanár úr megnyitó beszédét közük. A Szemfüles ezek után már valódi diáklap. Aktuális a diákparlament-elő- zetes, s októberben még időszerű az első iskolai benyomások közzététele is. „... a legelső problémákat osztály- termünk megtalálása jelentette számunkra. Akkor a gimnázium épülete a knósz- szoszi palota labirintusára emlékeztetett minket; egyik teremből a másikba vándoroltunk” — írja Szentgyörgyi Réka. „Fakultáció, ó! — sóhajt fel a harmadik évfolyam, de egyáltalán nem biztos, hogy a diákok (magukban) nem fűznek e sóhajhoz más megjegyzést . .. Mert a fakultáció, az aztán a valami! Az effélék összességét eddig káosznak hívták, most fakultáció a neve” — írja az Aloysius fantázianév mögött rejtőző szerző, aki még ötletes rajzot is mellékelt karcolatéhoz. A szegény diák áll, s feje fölött hideg zuhanyként függ a fakultáció. Figyelem! Indul az évfordulós játék! — hívja fel a figyelmet a lap a KISZ KB négyszakaszos, Killián György születésének 75. és a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulója tiszteletére meghirdetett vetélkedőjére. A Miről hallunk a világpolitikában? című rovat ezúttal a lengyel helyzetről, Szadat meggyilkolásáról, s az NSZK-ban lezajlott béketüntetésről ad hírt. „Első ellenségem Ellenőrző Űr lett az iskolában... Na, sebaj, csak az enyém vagy, könyvecske, minden rossz tulajdonságoddal együtt, így tehát felöltöztetlek...” — határozza el Bagi Csilla. A szellemes írás további részében azonban kiderül, hogy (Tudósítónktól) A térképen egymástól tá- ! vol eső két megye fiataljainak szoros együttműködésére példa a közelmúltban Bala- tonföldváron megtartott KISZ-vezetőképzés, amelyet Békés és Vas megye tanácsi apparátusi KISZ-bizottsága szervezett. Lassan hagyományosnak mondható a KISZ- vezetők továbbképzésének ez a formája, hiszen több éve így, együtt rendezik meg. Az idei program összeállításánál is arra törekedtek a szervező KISZ-bizottságok, hogy a színvonalas előadások mellett színes, szabadidő-programok beiktatásával pihenést és szórakozást is nyújtsanak a résztvevőknek. Előadás hangzott el többek között az államigazgatás korszerűsítéséről, a tanácsigazgatás időszerű feladatairól, a KISZ X. kongresszusáról, a Ellenőrző Űr — hogy, hogy nem — kihízta „öltönyét”. * * * „Volt egyszer egy indián délután. Az őrsvezetők szarvasi és a rajtitkárok gyomai táborában egy napra mindenki indiánnak érezhette magát. Az is kiderült, ki hány tollat tud szerezni az indiánösvényeken”. — Az Irka-firka őszi számának első soraiból kiderül, hogy a szarvasi Krecsmarik Endre Űttörőház gyermekújsága elsősorban a nyarat idézi. A humoros oldal — amely a Pingvin-expedíció viszontagságairól szól, továbbá többoldalú választ ad arra, mit tegyen az, akinek sétálás közben épp egy cserép esett a kobakjára — rögtön megteremti a nyár vidám hangulatát. Miféle kaját képzelnél el egy boszorkánytálra? — ez már nem vicc, hanem egy komoly vetélkedő nagyon is fogas kérdése. Sőt fogravaló, hiszen a legügyesebben válaszolókat a téli szünetben különleges ebédre hívja meg az Irka-firka. A nyárhoz természetszerűleg hozzátartoznak a kirándulások. Szegedi, illetve örménykúti kiruccanásról számolnak be a lap munkatársai, s nem maradnak ki az úttörőélet emlékezetes színfoltjai, a nyári — ez esetben sátoraljaújhelyi, és telkibányai — táborok sem. A szünidei apróságok is efféle élményekről számolnak be. Szarvas iskolaváros. A gyermeklap két teljes oldalon mutat be olyan főiskolásokat, akik a világ különböző részeiből jöttek tanulni Békés megyébe. Degu például Etiópiából, Amba városából érkezett ide. A gimnázium elvégzése után két évig az analfabétákat tanította. Közben hazájában megdöntötték a császárságot, így kaphatott külföldi ösztöndíjat. Nem kevésbé érdekes a többiek életútja sem. A lap utolsó oldalai ismét nyári élményt elevenít fel két fotón. Mindkettőn vidám leányok-fiúk mosolyognak a fényképezőgépbe. Hiszen mindegy, hogy valaki a Hármas-Körös partján, Lakite- lek-Tőserdőn, a Balatonnál, vagy éppen külföldön szerezte meg egy évre szóló szünidei élményeit. KISZ agitációs és propagandamunka fontosságáról. Ez utóbbi témához igen sokan szóltak hozzá, s többek között az ifjúsági vitakörök lebonyolításával kapcsolatos észrevételek hangzottak el. Az előadások és konzultációk közé iktatott sportprogramok felfrissítették a hallgatóságot. Több kirándulást is tettek a résztvevők, megtekintették a keszthelyi Helikon kastélymúzeumot, füröd- tek Hévízen, jártak Badacsonyban. Az idei vezetőképzés tapasztalatairól nyomban be is számolhattak a fiatalok azoknak a vezetőknek, akik a Vas és a Békés megyei tanácsot képviselve meglátogatták a képzés résztvevőit. Ezzel a beszélgetéssel fejeződött be a két megye tanácsi KISZ-vezetőinek továbbképzése. Huszár Gabriella L. L. Radar Sziics József rajza Képünkön: az egyik díjnyertes alkotóközösség G. K. Közös KISZ-vezetöképzés