Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

1981. október 22. csütörtök e Követni vagy irányítani? A divat és az árubeszerzés mmmmm Sírni azt tudunk! — mér­gelődött az egyik boltvezető, amikor a piackutatás és az árurendelés összefüggéseiről kérdezgettem. Azt bizony­gatta, hogy manapság a verseny nem a vevőért, ha­nem az áruért folyik. Ugyan­akkor gyakran elhangzik különböző fórumokon, ta­nácskozásokon : rendelem, de nem gyártják. Amikor az ipari vállalatok, szövetkeze­tek képviselői kapnak szót, igy érvelnek: gyártanám, de nem rendelik. Ezzel a kör látszólag bezárult. Ügy vé­lem, aligha vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az effajta okoskodás túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat, eltorzítja a való­ságot, elkendőzi a felelőssé­get. Irányelvek Sírni azt tudunk?! Való­ban. Nemrégen az egyik áruházban 40-es inget kere­sett a fiatalember. Az erő­sen megfogyatkozott készlet­ből érthetően nem tudott vá­lasztani. Hosszas huzavona után hozott ki az eladó a raktárból egy öl fehérne­műt. Kollégáim mesélték: sokszor előfordul, hogy pa­pír zsebkendőt hiába keres a vevő a gondolákon, holott a raktárban alig férnek tőle. A példákat hosszasan sorolhat­nám. Ám, minek? Sajnos, naponta találkozhatunk ha­sonló esettel és általánosí­tunk. Nincs ez, nincs az. Pedig egy-egy ember mu­lasztásáról, felületességéről van szó. Azonban nem szabad meg­rekedni az egyszerű nemtö­rődömségnél. A vállalat, az üzlet irányítása rányomja bélyegét az ellátásra. A Bel­kereskedelmi Minisztérium irányelvei kimondják: a be­szerzési munka javítása az árukínálat egyik kulcskér­dése, amely a társadalmi közérzetet is befolyásolja. Fontos tevékenységről van tehát szó, hiszen a beszerzés minősége legalább annyira múlik a kereskedelmen, mint az iparon. Ma már senki sem tagadhatja: a ter­melés és az értékesítés köl­csönösen hat egymásra. Egyetlen példa erre a divat és az árubeszerzés kapcso­lata. Előrelátás Mondják: azzal lehet el­látni a lakosságot, ami van. Ez igaz. Viszont: ha elfo­gadjuk az előbbi szentenci­át, miszerint a termelés és az értékesítés kölcsönösen hat egymásra, nagy jelentő­séget kell tulajdonítanunk az előrelátásnak, az előre­gondolkodásnak. Ha a keres­kedő ismeri a piacot, tudja, hogy mi a lakosság ízlése, miként változnak az igé­nyek, akkor előre felkészül­het, tervezhet, megfelelő módon előkészítheti a divat­kampányokat, a különböző akciókat. Valaki azt hiheti, hogy va­lamiféle eszmefuttatással próbálom untatni a szakem­bereket és áz olvasót, ennek semmi köze a gyakorlathoz. Nem tudom, emlékeznek-e még a Centrum Áruházak farmerakciójára, amikor fe­kete-fehér anyagból varrat­tak nadrágot, szoknyát, blé­zert. A siker egyértelmű volt, annak ellenére, hogy kockázattal is járt. De kor­szerű piackutatással elejét lehet venni a bukásnak. Többször azzal dicsekednek a vájt fülűek, hogy követik a divatot. Arról már alig esik szó: a módit egyre inkább irányítani szükséges. Ha csupán követjük, le is ké­sünk róla. Régen rossz, ha a kereskedő akkor rendel, ami­kor a vevő keres valamit. Az átfutási idők ugyanis olyan hosszúak, hogy mire az áhí­tott cikk megjön, akkorra a vásárló már mást keres. Az örökös késést behozni pedig szinte lehetetlen. Piackutatás ivrit lehet tenni? Ismét a Centrum példájára hivatko­zom. Néhány éve a hölgyek nagy örömére meghirdették a Madeira-akciót. Mit kel­lett ehhez előre tudni? Csu­pán azt, hogy a női ruhád­nál a romantikus Stílus- irányzat kerül előtérbe. Ez­után jöhetett az anyagren­delés, a kollekció megterve­zése, a divatbemutatók. És még valami. Vétek az in­formációt elhallgatni, to­vább kell adni a termelő- vállalatoknak, a boltvezetők­nek, a reklámszakemberek­nek. A másik kérdés: hogyan lehet előre látni az ízlés és az igények várható változá­sait, mert enélkül a divat­irányítás elképzelhetetlen. Belátom, nem is olyan köny- nyű feladat ez. Ugyanakkor érdemes elgondolkozni azon: vajon hány kereskedelmi szakember olvas tanulmányt például a világ textil- és ruházati iparáról, amely elemzi az ipar, a kereske­delem, az árrendszer, a szer­kezet, a divat várható ala­kulását. Egyszerűen nélkü­lözhetetlenek ezek az írá­sok a beszérzőmunkában. Arra is kíváncsi lennék: hány áruháznak, szaküzlet­nek van saját éves piacku­tatási terve? Miért van erre szükség? Semmi esetre sem azért, hogy a bürokráciát gyara- m'tsa. A terv ráirányítja a figyelmet arra: mit kell ál­landóan vagy időszakosan mérni, kiszámítani. Az sem közömbös: a férfiak és a nők, az egyes korosztályok, egyáltalán a fogyasztók ho­zván és milyen gyorsan rea­gálnak a divat változásaira. Ezeket a kimutatásokat ha­szonnal lehet forgatni a mindennapi munkában. A sült galamb teória semmi­képpen nem vezet ered­ményre. Ha a kínálat, a vá­laszték csak a pillanatnyi keresletet elégíti ki és nem ösztönöz újabb igényekre, előbb-utóbb kudarchoz vezet. Termelésszervezés Csakhogy ezek megvalósí­tásához megfelelő emberek kellenek. Ma már társadal­mi igény, hogy az áruház­igazgató, a boltvezető leg­fontosabb tulajdonsága a kezdeményezőkészség le­gyen. Az újat akarás, a jobb­nál jobb ötletek nélkül alig­ha lehet egyről a kettőre jutni. Legalább ennyire lé­nyeges, hogy ezeket a „köz­katonákat” segítsék a válla­lati és szövetkezeti közpon­tokban dolgozó áruforgal­misták. Nem én mondom, az egyik üzletvezető fogal­mazta meg: „A központok­ban a cég üzletpolitikáját átérző, alakító emberekre van szükség, nem hivatalno­kokra!” Nagyon sok igazság van ebben a megállapításban. Jó néhány vállalatnál, szövet­kezetben nyilvántartás sincs a szállítási szerződésekről. Beletörődnek abba, hogy a gyártó nem vállal pontos ha­táridőt, ódzkodik a minősé­gi, a választéki kikötések­től. Persze, igazságtalanok lennénk, ha,nem figyelnénk a jó kezdeményezésekre. Aki ügyes, az teremt árut, elébe megy az iparnak, kitűnő kapcsolata van a kisiparo­sokkal. Az más kérdés, hogy a gyártmányszerkezet kor­szerűsítése rákényszerítette a kereskedelmet a termelés- szervezésre. Hiánycikk-kiál­lításokat tartanak, katalógu­sokat szerkesztenek, keresik a vállalkozó termelőket. Nem is hiába. A kisüzemek, a szövetkezetek, a téeszek melléküzemágai és a kisipa­rosok már eddig is rengeteg cikk gyártására vállalkoz­tak. örvendetes, hogy a keres­kedelmi vállalatok kiléptek a bűvös körből, nem kibi- cek többé, hiszen anyagilag is segítik egyes fogyasztási cikkek előállítását társulá­sos formában. Sőt, a Cent­rum Áruházak termelőüze­met is létrehoztak. Mostaná­ban arról is vitatkoznak: nem lenne-e jó, ha a kiske­reskedelmi vállalatok egy­másnak is adhatnának el árut, mint a nagykereskede­lem. Bizonyára gazdagodna a választék, színesebbé ten­né a kereskedelmet, egysze­rűbb lenne az árubeszerzés. Talán egy lépéssel köze­lebb kerülnénk ahhoz, hogy a verseny ne az» áruért, ha­nem a vevőért folyjék. Seres Sándor Nagy teljesítményű rönkfaosztályozó és manipuláló berendezés kezdte meg működését Lenti­ben, á ZEFAG 18. számú fafeldolgozó üzemében. A korszerű, automata vezérlésű berendezés — a nehéz fizikai munkát helyettesítve — évi 80 ezer köbméter rönkfa 40-féle osztályozását teszi lehetővé, az igényeknek megfelelően (MTI-fotó — Kiss Ferenc felvétele — KS) A szarvasi ÁFÉSZ vasárnap délelőtt az Árpád Hotel dísztermében terítési és cukrászbemu­tatót tartott. A szövetkezet KISZ-fiataljai a verseny keretében a SZÖVOSZ közelgő, IX. kongresszusa tiszteletére igen magas színvonalon mutatták be tudásukat, szakma iránti sze- retetüket. A napi feladatok mellett külön szorgalommal készültek a bemutatóra, amelyen nagy tetszést arattak készítményeikkel, terített asztalaikkal. A négytagú zsűri a felszolgáló szakma legjobbjának Povázsai Mihályt, a hidegtálkészítésnek Arnóczi Ferencet, a legjobb cukrásznak pedig Fabó Györgyöt ítélte Kondacs János I I - ; . Kevesebb tehén ad több tejet Állattenyésztésünk háromnegyed éve Megyénk állattenyésztésének háromnegyed éves ered­ményei kedvező képet mutatnak, biztatást adnak az éves tervek teljesítésére. Ezt támasztják alá az egyes állatfa­jok termelési mutatói. O A nagyüzemek te­hénlétszáma közel hatszázzal csökkent az év eddig eltelt hányadá­ban. Oka, hogy a felügyele­ti szervek újabb üzemeknek adták meg az engedélyt gaz­daságtalanul termelő, vi­szonylag kis létszámú tehe­nészetük felszámolására. Ez az ésszerű módosítás nem megy a tejtermelés rovására, hiszen az év végéig nem­csak a tehenenkénti tejter­melés éri el várhatóan a 4150 kilogrammot, hanem a tej összmennyisége is nö­vekszik. O Dinamikusan fejlő­dött a sertésállo­mány az eltelt kilenc hónap alatt. A kiegyensúlyo­zottan magas malac- és sül­dőárak azt jelzik, hogy ke­vesen mondtak le a hizla­lásról, tovább nőtt a tenyész­tői kedv. Az év végére közel negyvenezerre nő a többlet­ként felnevelt hízók száma. Ez azt jelenti, hogy a saját vágásokkal együtt megyénk 1 millió 150 ezer sertést „ter­mel” az idén. Nagyban hoz­zájárul ehhez az egész év­ben kielégítő takarmányel­látás. A mostani felmérések sze­rint a kistermelők termelési kedve sem csökkent. Keve­sebben foglalkoznak fejéssel, de egy-egy gazda több álla­tot tart a korábbinál. A kis­üzemi tehenek év végére várhatóan 3580 kilogramm tejet adnak átlagosan. A te­nyésztési kedv növekedését jelzi, hogy eddig négyszáz vemhes üszőt helyeztek ki kistermelőkhöz, közel 120- szal többet, mint tavaly ilyenkor. Említést érdemel, hogy mind többen veszik igénybe a cukorgyárak által kínált mellékterméket, a ré­paszeletet. Érezteti hatását a 6 fo­rinttal megemelt marhahús­átvételi ár. Megyénk nagy­üzemei korábban igyekeztek szabadulni a hizlalásra al­kalmas bociktól. Az új sza­bályzó hatására fordult a kocka: megyén kívülről is vásárolnak hízóalapanyagot a nagyobb jövedelem re­ményében. Ez pedig egyér­telműen a hízómarha-leadá­si terv teljesítését szolgálja. O Az anyajuhok száma 5 százalékkal na­gyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. En­nél nagyobb ütemben, közel 9 százalékkal nőtt a bárány- szaporulat. Sajnálatos, hogy az üzemek egyharmadában csak 110 százalékhoz közelít a szaporaság, míg a legjob- baknál eléri a 150 százalé­kot. Az utóbbiakhoz tarto­zik a mezőgyáni Magyar— Bolgár Barátság Tsz, a tót- komlósi Viharsarok és a vésztői Körösmenti Tsz. A bárányszaporulat növelése és a felnevelési veszteségek csökkentése mellett szól, hogy a tejes- és pecsenyebá­rányok átvételi ára magas, kedvező az értékesítési lehe­tősége a juhhúsnak. Anyán­ként 35 dekgrammak nőtt a gyapjútermelés megyei át­lagban, s ez feltétlenül jó­nak mondható. O Megyénk baromfi- termelői biztosítot­ták a két nagy fel­dolgozó, az orosházi és a bé­késcsabai gyár egyenletes alapanyag-ellátását. Külö­nösen a legjövedelmezőbb állat, a liba hizlalása emel­kedett nagy mértékben. Az ágazat összességét tekintve az idei szint tartása tűnik kívánatosnak a jövő évben is. A háromnegyedév jellemzéséhez tarto­zik, hogy az üze­mek összességükben felké­szültek a télre, mindössze hatra tehető azoknak a gaz­daságoknak a száma, ahol takarmánygondokra lehet számítani. Mind többen ké­szítettek 34—36 százalék szá­razanyag-tartalmú, tehát ma­gas beltartalmi értékű kuko­ricasilót. Takarmánygazdál­kodásával kiemelkedik az átlagból: a gyomai Győze­lem Tsz, a békési Egyetértés Tsz, az orosházi Petőfi Tsz, a bucsai Űj Barázda Tsz, a nagybánhegyesi Zalka Tsz, a szarvasi Dózsa Tsz, valamint az Orosházi Állami Gazda­ság és a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát. Békés megye az utóbbi három évben országosan első volt az 1 kg hús előállításá­ra fordított abrak mennyisé­gével. Sajnálatos, hogy a múlt évhez viszonyítva 14 üzemben nőtt az abrakfel­használás. Nemcsak a gaz­daságosság romlása miatt, hanem mert jövőre életbe lép a gabonatermelést ösz­tönző új szabályzó. Eszerint minden 100 kilogramm több­letgabona után 60 forint jár a termelőknek. De csak ak­kor, ha a takarmányozásra felhasznált abrak fajlagos mutatói a MÉM által előírt szintet nem haladják meg. M. Sz. Zs. A COOPTOURIST sikeres éve Tízéves fennállása óta nem volt az ideihez hasonló feszí­tett terve a COOPTOURIST — Szövetkezeti Dolgozók Uta­zási irodája — békéscsabai fiókjának. Az iroda dolgozói­nak munkáját dicséri, hogy szeptember 30-ára teljesítet­ték az éves tervet, és decem­ber végéig, szinte valameny- nyi üzletágban, mintegy 10 százalékos túlteljesítéssel szá­molnak. Kiss Jánosnét, az iro­da vezetőjét kértük meg, hogy tájékoztasson az ez évi feladataikról és a jövő évi tervekről. — Mint a korábbi években, így 1981-ben is a belföldi tár­sasutazások, illetve a szocia­lista országokba irányuló ki­utazások szervezése jelentette a COOPTOURIST legfőbb profilját. Jellemző, hogy nap­jainkig belföldre 140-nél több csoport indult. Az utasok többsége 3—5 napig vette igénybe szolgáltatásainkat, de szép számmal voltak 8—10 napos programok is. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy nőtt a vendégéjszakák száma. A szocialista országokba is több csoport indult, mint az előző években. Nagy sikere volt a nőnapi berlini különgépnek, amit több testvéri országba irányuló út követett. Kiemel­kedően jól sikerült a megyei vadászszövetséggel közösen szervezett út a plovdivi vadá­szati kiállításra, ahol a részt­vevők néhány napig a ten­gerparton is üdülhettek. A COOPTOURIST-tal eljuthat­tak az utazni vágyók a Szov­jetunióba, Ausztriába, az NSZK-ba, Romániába, a bal­káni országokba. A résztve­vők 75 százaléka szövetkezeti dolgozó, s az utaknak több mint a fele szakmai jellegű volt. Arra törekszünk, hogy a nyugati utakra a vállalati valutakeretből biztosítsunk valutát még akkor is, ha ügyfeleink 5—10 napot töl­tenek az illető országban. A jövő évi terveinkről né­hány szót. A külföldi partne­reinkkel novemberben köt­jük meg a szerződéseket. A szövetkezetekkel, vállalatok­kal, intézményekkel és min­denkivel, aki utazási irodán­kat felkeresi, ezután tár­gyalhatunk. L. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents