Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

1981. október 22., csütörtök Holland táncszínház Békéscsabán Tánc: nemcsak a leg­ősibb, hanem a legegyete­mesebb művészetek egyike. Bonyolultságában a legegy­szerűbb, hisz sajátos eszkö­zeivel a legörökebb, legálta­lánosabb emberi érzéseket képes kifejezni. Kortól és országhatártól, nemtől és politikai hovatartozástól füg­getlenül. Ugyanakkor — a költészet és a zene mellett — ez az a művészet, amely magában foglalja egy-egy népcsoport jellemzőit. A néhány hete hazánkban turnézó Holland Nemzetközi Néptáncszínház — bár célul tűzte más népek táncainak bemutatását is — valójában vérbeli holland tánccsoport. Tiszteletre méltó szándéka: megőrizni az eredeti folklór értékeit, s a népek barátsá­gát erősíteni a táncművészet sajátos eszközeivel. Békéscsabára október 20" án érkezett a már hazánk több városában sikert arató együttes. Múltjukról illik tudni annyit, hogy húsz éve alakultak, s egy évtizede kivívták az egyetlen hivatá­sos európai folklóregyüttes címét. Hollandia: fapapucs, szél­malmok, világszép tulipánok. Az átlagembernek más nemigen jut eszébe erről a távoli országról. Esetleg né­hány világhírű festő... de a tánc semmiképpen. Pedig szépségben, bájban, finom­ságban nem szűkölködik népművészetük eme ága. Bár az ifjúsági és úttörőházban előadott műsoruk — megfe­lelően tágas hely és idő híján — korántsem lehetett tel­jes, minderről meggyőződhe­tett a közönség. Hogyan telt a századelőn egy amszterdami vasárnap délután? Zenével, tánccal, vidámsággal — éppúgy, Flamenco mint máshol. Mégis egészen holland módra, olyan meg­ejtő bájjal, visszafogott tem­peramentummal, amely csak erre a népre jellemző. Amíg a tánc lendületébe feledkez­tünk, megfigyelhettük egyút­tal a férfiak egyszerű, fehér inges, fekete ruhás, s a lá- nyok-aszonyok csipkefőkötős, vállkendős népviseletét. Ge­rard Bitter koreográfiájának legfőbb érdeme, hogy meg tudta őrizni a valódi népi játék keresetlenségét, ham- vasságát. Bár igazi holland tánc- együttesről van szó, tagjai együtt és külön-külön is rendkívül jó művészek. Ezért nem okozott számuk­ra nehézséget a spanyol, a francia, az angol, sőt, a ma­gyar folklórhagyományok színvonalas tolmácsolása. Ez a hollandhoz közelálló bre- tagne-i táncok esetében ke­vésbé volt csodálatra méltó, mint az egészen más tem­peramentumot kívánó anda- lúziai flamencónál. Foltin Jolán koreografálásában nagy sikert aratott az ere­deti néphagyományokat gon­dosan őrző, minden színpa­diasságtól mentes magyar ugrós. Bár csodálattal figyeltük a csoport valamennyi produk­cióját, a legnagyobb sikert mégis holland dalaik, tánca­ik aratták. Hisz bármilyen nagy is technikai tudásuk, ez az a tánc, amely a „vé­rükben van”. A táncosok dicsérete mel­lett semmiképpen nem sza­bad megfeledkeznünk a hat­tagú, rendkívül sokoldalú, különböző népek zenéit nem­csak pontosan interpretáló, hanem szívvel-lélekkel ját­szó zenekarról. Szólistájuk, Marjolijne Rommets mély zengésű hangjával, kulturált énekével tette még színvona­lasabbá, színesebbé ezt az estét. — gubuez — Marjolijne Rommets énekel Fotó: Fazekas László KPVDSZ XXL kulturális hónap Három az igazság... • Nehéz lenne kideríteni, hogy miért éppen a keres­kedők, a pénzügyi szakem­berek és a vendéglátóipar dolgozóinak szakszervezete határozta el huszonegy esz­tendővel ezelőtt, hogy min­den év októberében kulturá­lis napokat rendez. Tehette volna ezt más szakma is; sőt teszi is, bár nem ennyi­re összetetten és szerteága- zóan, nem ennyi embert megmozgatóan, nem ennyi eseményt, rendezvényt tart­va meg rövid idő alatt, a folyamatosságnak mégis helyt adva. A cél minden­képpen egyértelmű, és ezek­re a kérdésekre is magyará­zatul szolgál: a szakmai szervezet harmincharmadik kongresszusán fogalmazó­dott meg; „Szakszervezetünk akkor tölti be még teljeseb­ben nevelő szerepét, ha dol­gozóink gondoskodását, tu­datuk, nézeteik alakulását szocialista eszméinknek, po­litikánknak megfelelően be­folyásolja.” És mi lehet cél­ravezetőbb annál, mint a közművelődés gazdag és sok­színű eszköztárát erre fel­használni ! Három az igazság — há­rom kiemelt megyei, kimon­dottan nagy tömegeket meg­mozgató, kulturális rendez­vénye volt a megyei bizott­ságnak, Békéscsabán. Ebből kettő — a szavalóverseny és az anyanyelvi csapatverseny — viszonylag rövid felkészü­lési időt követelt, hogy részt­vevői aztán a nyilvánosság előtt, a jövőre nézve mások­ban is kedvet keltve, mér­jék össze tudásukat. A har­madik, évek óta folyamatos, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő dolgozók tizen­két fordulós műveltségi ver­senye. Havonta a lakáscímre érkeztek a feladatlapok, majd a kismamák küldték vissza a megoldásokat. S közben olvastak, érdekes dol­goknak jöttek a nyitjára, nem szakadtak el volt mun­kahelyük közösségétől, egy­fajta „szellemi szinten tar- tás”-ban vehettek részt. Most, az anyanyelvi vetélke­dőn nyújtotta át Rákóczi Fe­renc megyei titkár nekik is a díjakat. És itt nem a díj összegén, egyáltalán: nem a díjon van a hangsúly. A szakma szervezete önmagá­tól érzi kötelességének, hogy ezt a gyes-totót szervezze, bonyolítsa, évről évre újra­kezdje és folytassa. Hadd álljon itt az 1981-es nyerte­sek sokasága közül az első három helyezett neve: az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója, Mag Be­lőné, a ZÖLDÉRT Vállalat­nál dolgozó Oroszné Nagy Mária és a gyomai ÁFÉSZ- től Fekete Lajosné. Nem kötelező kulturális hónapot rendezni. Hiszen úgymond „plusz munka” összefogni a megye legtávo­labbi pontján elhelyezkedő szövetkezetek és vállalatok felelőseit, a központtól igen távol eső munkahelyeken dolgozókat, inspirálni őket egy-egy író-olvasó találko­zón, előadói esten, kiállítá­son, vetélkedőn, kirándulá­son és hangversenyen való tevékeny részvételre. Nem­csak ebben az egy hónapban, mert így nem sokat érne, a kampányszerűség köztudot­tan sokat árthat. Ezért is csak e „plusz munka” csú­csának lehet és kell tartani a hagyománnyá izmosodott kulturális hónap programso­rozatát. A KPVDSZ évről évre pél­damutatásból is vizsgázik. Kulturális hónapjának ideje aiatt természetesen más szakmák szervezeteinek tagjai, aktivistái, vezetői is megjelennek, részt vesznek a rendezvényeken. Annak el­lenére, hogy ma még ilyen nagyméretű és ilyen szerve­zett keretek között egyetlen szakma sem rendez hasonló programsorozatot, mégis a példa, mint a lehetőség bi­zonyítása, ott áll a társszer­vek előtt. Igen, jó és rossz tapasztalataival, hibáival és erényeivel együtt. Iga­zoltnak látszik, hogy köve­tésre érdemes. Nemesi László HANGSZÓRÓ Mi a véleményed? Érdekelt, hogy miről kér­dezi meg ez a III. program­ban sugárzott műsor a fia­talokat. Hogy mivel kap­csolatban szeretnék tudni: mi a véleményed? Az is érdekelt, nem üres játék-e csupán ez a mikrofon előtti lehetőség véleményt for­málni, mondani, vitatkozni? Hogy a forma eluralkodásá­tól tartottam, volt okom rá. Vagy talán nem sok egy ki­csit néha a szöveg, és több lehetne a tett? Persze, attól függ, honnan nézzük. Az okos szó. a töprengés vala­miről, ami jobbá tehetné az életünket: mindig szükséges, el nem hanyagolható. Nos, ez a kedden délután, a III. programban sugárzott beszélgetés felkeltette az érdeklődést, de szembetűnő volt a nagy hibája: sokat markolt és keveset fogott. Mire gondolok? Arra első­sorban, hogy a vélemények­re kíváncsi szerkesztő, Kő­halmi Ferenc, nem állapo­dott meg egy kérdéskörnél, beszélgetői csapongtak, erre- arra, a „szellemi hackészült- ségtől” a „nevelésig” és az „idővel való küzdelemig” mindent összeszedtek. Per­sze, a húsz perc záros keretei között fésületlen, alkalman­ként következetlen okfejtés­sel, míg végül ott maradt a kérdés: miről is kellett volna elmondaniuk a véleményü­ket? Talán a „szellemi harc- készültségről”, mert a sokfé­leségben ezt járták körül a leghatározottabban. Abból indultak ki, hogy az iskola a fiatalokat „nem készíti fel” arra, hogy kell „jobban ve­rekedni ezért-azért”, mond­juk egy lakásért, de arra sem, hogy a munkahelyen „hogyan kell kikerülni a konfliktusokat”. Sejtem én, hogy az életre nevelésről, az iskola nyitottságáról lett volna szó valójában, de ez a nagy és általános problé­makör apró kis szilánkokban vetődött csak a beszélgetés felszínére, olyan következ­tetéssel, hogy „ma még nem tartunk ott, hogy mindig az az ember érvényesüljön, aki többet tud, mint a másik.” Más: önművelés, önneve­lés. „A neveléstől ingerültek leszünk, főleg, ha ki is mondják, hogy most nevel­nek bennünket.” Hát persze, nem mindegy, hogyan köze­lítünk egymáshoz. Az sem mindegy, hogyan egy kö­zösséghez. A direkt dolgokat senki sem szereti, és aki így akar nevelni is, vakvágány­ra téved. De nem hiányzik-e néha a közvetlen példamu­tatás? A figyelmeztetés: mi illik, mi nem illik? És itt nemcsak a köszönésről és az egymás iránti tiszteletről van szó. A „Mi a véleményed?” mint műsor, jó ötlet. De át" tekinhetőbbé kellene tenni, a műsor érdekében is. —sEr— MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Népdalok. 8.50: Francia szerzők művei — magyar előadóművészek tolmácsolásában. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: Zenevár. 10.05: Diákfélóra. 10.35: A cigánybáró. 11.26: Célfuvar. 11.41: Irgalom. 12.35: Filmtükörkép — a Népta­nítók című magyar film­ről. 12.50: Zeneműzeum. 14.17: Az elbeszélés klasszikusai. 14.47: Radnai György sanzonfel­vételeiből. 15.10: Lassus-madrigálok. 15.28: Csiribiri. 16.05: Garai Gábor: Indián nyár. 16.15: Nóták. 16.30: Magyar előadóművészek. 17.07: Olvastam valahol Szokra- tészről. 17.27: OIRT hangjátékfesztivál. A vonat. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Az Állami Népi Együttes zenekara játszik. 20.00: Hangalbum — Ortutay Gyula. 21.00: Üj operalemezeinkből. 21.40: A gyorsuló idő nyomá­ban ... a 2000. évig. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Lux Erika zongorázik. 23.30: Ritkán hallott operákból. 0.10: Dzsesszfelvételekből. PETŐFI RÄDIO 8.05: Filmzene. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.33: Csak fiataloknak! 12.33: A népművészet mesterei­nek felvételeiből. 12.55: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: A Belgrádi Rádió Gyer­mekkórusa énekel. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: A Diákkönyvtár hangsza­lagon melléklete. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Mozaik. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Könnyűzene — hangszer­szólók. 21.00: Vitray Tamás műsora. 22.30: Legénybúcsú. 23.15: Verbunkosok, nóták. ni. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Üj operalemezeinkből. Glinka: Ruszlán és Lud­milla. Közben: 10.17: Nyírfa, éjjel. 10.21: Az operaközvetítés foly­tatása. Közben: 11.51: Devecseri Gábor versei. 11.59: Az operaközvetítés foly­tatása. 13.07: Talpalatnyi föld. 13.59: Magyar fúvószene. 14.18: Zenekari muzsika. 15.28: Barokk muzsika. 16.00: Zenei Lexikon. „Tangó”. 16.20: Csalán úti ütőhangok. 16.57: Popzene sztereóban. 18.00: Művészlemezek. 19.05: Nem tudom a leckét! 19.35: A nemzetközi Liszt-hang- lemeznagydíj kiosztása és a Liszt Ferenc Társaság ün­nepi hangversenye. Közben: Kb. 20.30: A Kaukázus népköltészete. Kb. 20.50: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.25: Spirituálék. 22.00: Új lemezeinkből. SZOLNOKISTŰDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Musicalrészletek. 17.20: Aranykorona helyett. . .! Riporter: Balogh György. 17.40: Népszerű klasszikus mű­veket játszanak Szolnok megyei zenetanárok.' 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő­adásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna, (ism.) 8.35: Iskolatévé. Angol nyelv. 9.30: Rajz. (Alt. isk. 1—4. oszt.) 10.05: Osztályfőnöki óra. (Alt. isk. 7—8. oszt.) (f.-f.) 10.45: Magyar nyelv. (Alt. isk. 2. oszt.) 11.05: Fizika. (Alt. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 11.35: Kamera. A film lexikája, (f.-f.) 12.10: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 13.45: Iskolatévé. Rajz (ism.) 14.00: Magyar nyelv, (ism.) 14.10: Osztályfőnöki óra. (ism.) (f.-f.) 14.40: Fizika, (ism.) (f.-f.) 15.10: Világnézet, (ism.) (f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Ember és föld. 16.30: Itália múzeumaiban, (ism.) 16.55: Tévébörze, (f.-f.) 17.05: A budapesti sportfesztivál filmjeiből. 18.15: Reklám, (f.-f.) 18.25: Pedagógusok fóruma. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Utolsó alkalom. 21.15: Telesport. Labdarúgó-ku- panap. 21.45: Célegyenesben az égési gyógyszer. 22.00: Zene, zene, zene. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.55: Angol nyelv. 18.10: Magyar irodalom. (Ált. isk. 7. oszt.) .50: Sorstársak, (ism.) (f.-f.) .05: Unser Bildschirm — A mi képernyőnk, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Az ember zenéje. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Reklám, (f.-f.) 21.20: Fókusz. 21.50: Ritmikus sportgimnaszti- kai világbajnokság. BUKAREST 17.05: Kulturális híradó. 18.00: Labdarúgóhírek. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Fiatalok órája. 20.30: Híres személyiségek. 20.45: Csodák világa. (Befejező rész.) 21.10: Mihail Sabastian: A végső óra című művének tv- változata. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.30: Szerb-horvát tv-napló. 17.45: A nagymama unokája. 18.15: Tiszta vizek. 18.50: Eurogól. 19.15: Rajzfilm. 19.20: Villanófény. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Délkörök — külpolitika. 20.50: Szobahobbi — vetélkedő. 21.45: Tv-napló III. 22.00: Sakk-kommentár: A Kar­pov—Korcsnoj mérkőzés. II. MŰSOR 16.25: Kézilabda: Metaloplasti­ka—Borac. 18.45: Aktualitások — belpolitika. 19.15: Idő és pihenés. 19.30: Tv-napló II. 20.00: Teleszkópia: Borislav Pe- kic. 21.00: Ez az én választásom: Csoda Milánóban. 22.30: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ 1981. október 22-én, csütörtökön, este 19 órakor, Békéscsabán: TÉVEDÉSEK VlGJÁTÉKA Szakmai bemutató. 1981. október 23-án, pénteken es­te 19 órakor Békéscsabán: TÉVEDÉSEK VlGJATÉKA Jókai-bérlet MOZI Békési Bástya: Kopaszkutya. Békéscsaba, Építők Kultúrott- hona: Hölgyem, isten áldja! Bé­késcsabai Szabadság: Minden előadáson: Seriff az égből. Bé­késcsabai Terv: Földi űrutazás. Gyulai Erkel: Edénkért a siká­torban. Gyulai Petőfi: 3 és 6 órakor: Mephisto, I., II. rész Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A vadorzó, fél 6 és fél 8 órakor: A játékszer. Szarvasi Táncsics: Majmok bolygója. Kardtánc

Next

/
Thumbnails
Contents