Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
V 1981. szeptember 27., vasárnap o Pardi Anna : Csönd napi haldoklások közt egyetemes törmelékben építgetem mostoha gépeisségből csöndjeimet * anti-világban anti-óraszerkezet forgatja a benső időt a másnap nem éri meg az első és a harmadik napot s nem igazolnak az igazságaim csak a felszínen csak egy töredék halállal a fokról-fokra fojtottabb baleset előtt * áthidal a néma ég valami olyan közegben járok mint a vágóhidak naponta lemosott vére mindig a gyenge pontokra ráomolva emlékezem az életemre Ménesi György: Kötésig sárban „A Démon szüntelen köröttem sompolyog .. (Baudelaire) nyaramat elnyüstölöm el a télikabátot leiomolom hiteimet az inget és a gallért én szétnyűtt lábbelim kilépek szerelem (s hol gázolok kötésig sárban csámpás illat baktat föl föl a glóriázó zöld legyek felé) Koczka Pál: Víz és hang megtébolyodott fülem akkor azt a dalt tátogva ki énekelte mi vitte kezem kötél-szeretetre míg irgalmát égette véremben a bor az az örvény fent st. endrénél a baljós köd a recsegő sodrony a szétfutó arcomba vágott horgony s félelmem nem volt több egy tenyérnél bódultán tapogattam leheletemet rendezgettem dolgom mint ki temet az éles vizet a novembert a sejtést a szorongás görcsein túli teret s mert az emlékezet naplót nem vezet beiktattam a felejtést Sarusi Mihály: Bözsike a Zsilipen A gyerekek beszöknek a fürdőbe, ő mégse teheti. Az ura se nagyon ér rá, egész nap dolgozik, hogy jól tartsa a családját, legföljebb vasárnap ül kerékpárra, s irány a Fürdőhely.,. ö meg ... Míg ezek lubickolnak, otthon teszi a dolgát. Mennyi munka van három ilyen eleven gyerekre! Aztán csak eljött az az idő, hogy Bözsike is mehet úszni. Hát úszni nem tud, de hát fürödni. A fiúk hétköznap beszöknek a fürdőbe, akkor ő úgysem ér rá, de most már vasárnap együtt mehetnek. Férj, feleség meg a lurkók. Nem a strandra, cipész családjának az drága, ott a munkásnépnek a Zsilip! A Zsilipre jó ideig csak a gyerekek jártak.'A felnőttek ilyesmire még Rákosi idejében sem értek rá. Most meg, ebben a Kádár-rendszerben valahogy megváltozott a világ. Vagy csak egyszerűen nagyobbak a gyerekek, jobban ráérnek? De hát nemcsak Frankó Bözsike családja telepszik le a Zsilip előtti gyöpre, a hársak árnyékába. Vasárnap alig férnek el, annyian vannak. Szinte többen, mint a fürdőben. Persze a fürdőt sem kell félteni, vasárnap az is megtelik, nem is érdemes odamenni, csak fizethet az ember. Akkor, ötvennyolc körül a Körös-parton még nem volt kint a tábla, hogy Fürdeni tilos! Néha azért hétköznap is megjelentek a Zsilipen a felnőttek, többnyire asszonyok. Mosták a szőnyeget a zsilip padkáján. A víz hiába lett szappanos, sebesen továbbfolyt. eltűnt, a Körös így sem lett olyan mocskos, mint mostanában. Mondom, jó ide vasárnap kirándulni. Ilyenkor senki se mosott szőnyeget, a pecá- sok kijjebb húzódtak, vasárnap a családoké lett a Zsilip. Bözsike is milyen boldog, végre pihenhet. Napozik, sütteti fonnyadt testét, boldogan lesi a hancúro- zó gyerekeket, ne ússz olyan messze, ne káromkodj, gyere, letörüllek. A gyerekek ezt nem nagyon szeretik, de hát hagyják, édesanyjuk jól érzi magát. Pihen a kedves. Nézi magát, s elszontyolodik. Hol van már a régi Bözsike! Csorváson tán ő volt a legszebb. Harmincöt éves, de már műfoga van, a gyerekei kinevetik, ha éjszakára pohárba teszi. Amikor a szövetkezetben a nyereségét fizetik, a férje inkább a felsőrészkészítő lányokat forgatja meg, már fényképeszkedni sem szeret, valahogy olyan csúnyán néz ki ezeken a mai képeken. — A fényképészek tehetnek róla — biztatja a párja, de hát nem lehet őt becsapni. Istenem, napozhat. — Édes istenem, végre egy kis nyugalom. Valamikor errefelé is sétált Pistával, a Zsilipen túl, a Pirosalmánál már nem zavarta őket senki. Hogy szerette őt. Milyen jó volt a fák alatt andalogni. Pista átölelte a derekát, csókolgatta a fülét. Jaj, de jólesett! A nagyfiam, nézd, milyen stramm kölyök! Szerelemgyerek, nyolc hónapra született. Hogy tud úszni! Az anyjának azt mondta, hogy koraszülött, de hát nem úgy nézett ki, három kiló húsz deka volt, és a család azt fújta: kár volt fehér ruhát ban esküdni. Lóg a melle, mint aki fél tucat gyereket szoptatott. Igen, öt volt, Erzsiké és Ferike sírjához ki kéne menni. megnézni, milyen, nem kell-e rendbe tenni. Milyen szép, egészséges babák voltak! Most lenne két lánya és három fia. Ha lett volna gyógyszer, ha nem lett volna háború. Hát azért szüljön az asz- szony, hogy így megcsú- nyuljon? Megéri? — Misi hol csavarog? Misi már megint eltűnt. Odament a Zsiliphez, és még a végén beugrik! Látja a többitől, elrontják az utcaköl- kök. Atyaisten, milyen magasról ugrálnak abba az örvénybe! — Menj érte! így jó, Misi már Pityuval lubickol, Pityu tanítja úszni. Nem mintha kéne, Misi jobban szeret maga boldogulni, s ahogy' kaparja a vizet, már fennmarad, össze is vesz a bátyjával, melyik úszik jobban. Közéjük kell vágni. Hogy ő nem tud úszni? Pista se tud. pedig ő a Maros mellett nőtt föl. Frankó Bözsike hol tanult volna meg, Csorváson? Ott még Körös sincs. Mosógépet kellene venni. Azt mondják, azzal sokkal könnyebb, nem készül úgy ki a keze meg a dereka. Ha így haladnak, sikerül is, Pista sokat dolgozik. Nem iszik, nem dohányzik, még azt a pénzt is nekiadja, amit itthon keres meg. Jó ember, hiába, mondta anyuka. Egyszer anyukát is ki kéne hozni. Nyaraljon már ő is! Valami beutalóról beszélnek, de hát kinek van arra ideje? Olcsó, azt mondják, alig kerül többe, mint ez a Zsilip, de hát hogy mehetnének ők üdülőbe? Mi lesz a kocával. Ez a kislány ... Mintha magamat látnám. Ilyen lehettem. Milyen eleven, hogy fröcsköli a vizet! — Csak a karóig mehetsz! A karón túl már veszélyes, még elviszi a víz. A múltkor is majdnem belefulladt az a fodrászné. — Igazítsd meg a nadrágodat ! Pista mindig olyan nadrágban jár, hogy rossz nézni. Kilóg mindene. Nem szégyellj a gyerekek előtt. Figyelmetlen vagy. A néprádiót is ki kéne cserélni. Ha a gyerekek dolgozni fognak, házat építünk a Körös-parton. Már kinéztem magamnak, van egy üres házhely a Bajza utca sarkán, ott aztán elférnénk mindnyájan. Én is dolgozni megyek, annyit keresünk, hogy emeletes házat építhetünk, a gyerekek odahozhatják a párjukat. Csak megérjem az unokákat. Az orvos le akarja vágni a mellemet, hogy mi lesz ebből?! Csak nem rák?... Bözsike, szeretem, ha így hívnak. Hát ez a Pityu! Ngm engedi, hogy Pityunak hívjuk, mondjuk Pistának! Üjabban csak erre hallgat. Nahát, az én nagyfiam. Anyuci, anyuka, édesanyám, jó, hogy ők meg így hívnak. Sose hittem volna, hogy ilyen szép gyerekeim lesznek. — Gyerekek, uzsonnázunk! A takaró megtelik a családdal, finom zsíros kenyér paradicsommal, paprikával. Vasárnapi ebéd helyett. Valamit ezzel is megspórol. Ügy esznek, mint a farkasok. Mind az öten olyan jó étvágyúak! Nemcsak most, mindig. A víz teszi, vagy a nap, hogy a vasárnapi Zsilipen megteszi ez is? Még Misi is nekiesik, pedig ő csak a kolbászt szereti. Jól kiugrálta magát. Édeseim. A nap itt korábban lebukik, a magas fák mögül mind gyöngébben süt. Időben haza kell érni, éhes a jószág. — Szedelődzködjetek! Föl a kerékpárra, úgy. fürdőruhában, mind az öten, s Bözsike egv hétig megint álmodozhat, hogy csak ilyen maradjon az idő, jöhessünk a Zsilipre! A Zsilip környéke elcsön- desedik, már csak néhány vagány ugrál. Holnap a fiúk megint itt lesznek, de hát Bözsikének más dolga van. — Lehet így fürdeni? — kérdi a mellét vagdosó orvostól. — Hát... Nekik nem mondom ' meg. Nehogy megijedjenek, olyan kicsik még. Mit tudják, mi az élet. A Zsilip? A Körös hangtalan folyik tovább, • úgy tesz, mint aki nem tud semmiről. Pedig neki megsúgta, hogy az élet milyen szép. A Körös? Hazudik. Lánykoromban azt súgta, hogy az élet csupa szépség! A Körös-parti temetőben a cigánnyal még elhúzatta: — Temető a Tisza, mikor kivirágzik. Jaj, istenem, a Körös vize ide is elér! Csontjaihoz odaszivárog. és örök szerelemről regél. Zsíros kenyeres csabai boldogságról. A gyerekek meg mintha sejteni kezdenék. Arcok közelről Sarusi Mihály Száz példány érkezett Békéscsabára Sarusi Mihálynak a Magvetőnél megjelent első novellás kötetéből, vagy ahogyan ő nevezi, „beszély-fü- zéréből”, és a száz kötetet pár nap alatt elkapkodták. Tavaly ősz végén szintén a Magvető Könyvkiadó hozta ki a fiatal írók egyik újabb antológiáját, az „Isten tenyerén ülünk” című kötetet, ebDen Sarusi ' novellája, „A kutyakántor” figyelemre méltó írás volt. Írtak is róla ezt- azt a kisebb-nagyobb napilapok, írt az És; az igazi, mondhatni, széles körű sikert azonban ez a közeiesen megjelent beszélyfüzér, „A csabai Szajnán” hozta. Kézenfekvő a kérdés: örülsz? — Persze, hogy örülök, még akkor is, ha az írásaimmal kapcsolatos mellette-el- lene kritikák soha nem rengettek meg. Eddig a kötetig általában ellene-kritikák voltak, azzal is, hogy nem jutottam egyről a kettőre kiadatásuk ügyében. Aztán ezzel „A csabai Szajnán”-nal minden megváltozott. Olyannyira, hogy ősz végén az Új írásban is debütálok a „Pázsit”-tal, ami 30 kézirati lap terjedelmű, és gyerekkorom, az ötvenes évek Csabáját hozza közelebb az olvasóhoz. A Szajna-könyved beszély- füzére mind csabai történet. Keresik is sokan, lázasan, és pletykára éhesen: ezt vagy azt a figurát kiről írtad? — Senkiről. Felesleges keresni a megírt személyek élő eredetijét, mert ilyenek nincsenek. Ezek típusok, sikerültek, vagy kevésbé sikerültek, ez a lényeg. Egyik recenzensed azt írta: a sok „csabjanszki” figura mellett az olvasó megismer még egyet, magát a szerzőt. Hogy van ez? — Ha valaki arra kíváncsi: szlovák származású-e ez a Sarusi, akkor azt kell mondanom, hogy nem az, magyar vagyok. De itt születtem Csabán, itt éltem végig a gyerekkorom, barátaim szlovák, „csabjanszki” gyerekek voltak, velük azonosultam, mert megszerettem őket. Ha közben nem megyek el Csabáról 15 évre, lehet, hogy meg sem írom a Szajnát. A veszprémi távlat kellett ahhoz, hogy kissé kívülállva, de mélységes szeretettel felidézhessem gyerekkorom Békéscsabáját, meg a még régebbit is, ahogy a mesékből, öregek szájából hallottam ... És az a tizenöt év? — Amennyire boldog gyerekkorom volt, olyannyira zaklatott lett az ifjúságom. Voltam matróz, diák, újságíró. A zaklatottság mögött is az íróvá lenni akarás állt, ez volt életem központjában. Már akkor, amikor első verseim, tárcáim a Köröstájban megjelentek. „A közeljövő regényíróját” üdvözli benned például a Magyar Hírlap. írod? — Megírtam, és a Magvetőnél van. Dunántúli élményeim ihlették. Karriertörténet: hogyan lesz egy inas- gyerekből vezérigazgató? És nagyon izgat a felszabadulás utáni ki- és áttelepülések ideje az akkori Csaba. De ez még várat magára. Sass Frvin Picasso: Banderilla tánc
