Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

1981. szeptember 27., vasárnap NAGYVILÁG Portugália Válság után — válság előtt Az ENSZ főtitkára Kurt Waldheim Pinto Balsemao portugál miniszterelnöknek az új kor­mány megalakítása után az volt az első dolga, hogy kö­zölte: bizalmat kér a parla­menttől. A kérés első pillan­tásra sokakat meglepett, hi­szen a jobboldali kormány- koalíciónak abszolút többsé­ge van a törvényhozásban. Ám amióta megvizsgálták a dolgot, a lisszaboni megfi­gyelők élnek a gyanúperrel, hogy a bizalmi szavazás egyetlen célja: egy „erős hát­terű" kormányzás látszatá­nak a megteremtése. Csakhogy a látszat, mint oly gyakran, ezúttal is csa­lóka. És ezt immár nemcsak a kommunisták vagy a szo­cialisták mondják. Lissza­bonban még a kormánykoalí_ ciót alkotó pártok szócsövei­ként számon tartott lapok is arról cikkeznek, hogy ez, az idén sorrendben már a má­sodik Pinto Balsemao-kabi- net szintén csak átmeneti megoldásnak ígérkezik, s négy-öt hónapon belül a fe­szültségek újabb robbanásá­ra, a kormány bukására le­het számítani. JÖVENDŐ ÖSSZEÜTKÖZÉSEK Az új kormány ugyanis személyi összetételével és programjával szinte szava­tolja a jövendő összeütközé­seket, egyrészt a szervezett dolgozók tömegeivel, más­részt az alkotmánybíróság szerepét betöltő — és kato­natisztekből álló — forradal­mi tanáccsal, sőt, magával Eanes államfővel is. Ezek­nek az összeütközéseknek a visszahatása pedig óhatatla­nul rést üt magán a jobbol­dali koalíción is, szembeállít­va egymással annak szélső­ségeseit és mérsékeltjeit. A nyár végi válság lezárultá­val tehát Portugália máris újabb válság felé sodródik. Pinto Balsemao miniszter- elnök székfoglalójából kide­rült. hogy folytatni kívánja az offenzívat az 1974-es an­tifasiszta forradalom vívmá­nyai, köztük mindeneke'ő t a földreform és az államosítá­sok, illetve az e vívmányo­kat szentesítő demokratikus alkotmány ellen. Erről a szándékról árulkodik maga a kormánylista is. A mezőgaz­dasági és az ipari tárcát a bel- és a külkereskedelem­mel együtt a keresztényde­mokraták jobbszárnya kap­ta meg. A gazdaság legfon­tosabb parancsnoki posztiát: a tervezést és a pénzügyeket pedig az a Salgueiro vette át. aki ugyan néhány hónapja belépett a miniszterelnök ál­szociáldemokrata pártjába, dé 1974 előtt államtitkári rangban tagja volt az akkori Caetano-féle fasiszta kor­mánynak is ... A kulcsnév azonban: Freites do Amaral. Ő a kereszténydemokraták vezére, aki az előző Pinto Balsemao-kormányban nem volt hajlandó tisztséget vál­lalni, mert azt túlságosan gyenge kezűnek ítélte. Most belépett a kabinetbe: minisz­terelnök-helyettes és — had­ügyminiszter. HADÜZENET A TISZTEKNEK Ez önmagában is felér egy politikai hadüzenettel, mert Freitas do Amaral mindig is kereste az összeütközést Eanes elnökkel és a forradal­mi tanács tisztjeivel. Új posztjánr pedig éppen az a feladata, hogy a fegyveres .erőket, amelyek mind az an­tifasiszta forradalomban, mind az azóta elért vívmá­nyok védelmében fontos sze­repet töltöttek, és töltenek be, megkísérelje alárendelni a „civil hatalomnak”, vagy­is a jelenlegi kormánykoalí­ciónak és reakciós irányvo­nalának. Természetesen más dolog, hogy a kormány mi mindent szeretne visszacsinálni az 1974 utáni változásokból, és megint más az, hogy ebben meddig tud elmenni. A visz- szagöngyölgetési tervekkel szemben nemcsak a tömeg­ellenállás erőteljes, amint azt a tavaszi nagy sztrájkok és tüntetések idején láthat­tuk, hanem hatnak az alkot­mányos biztosítékok is. A forradalmi tanács például több ízben is alkotmányelle­nesnek nyilvánította és meg­vétózta azt a törvényterveze­tet, amellyel a kormánykoa­líció utat akart nyitni a ma­gántőke behatolásához az ál­lami szektorba. Eanes elnök pedig éppen a kormány es­kütétele alkalmából elmon­dott beszédében figyelmeztet, te a miniszterelnököt: r.em fogja eltűrni, hogy Különbö­ző törvénytervezetekkel meg­próbálják kikezdeni az al­kotmányt. A KIVÁRÁS — VÉTEK Pinto Balsemao új kormá­nyának jövőjét azonban nemcsak a szándékai és a le­hetőségei közötti ellentét te­szi kérdésessé. Ne feledjük: a jobboldali koalíció — Sá Carneiro miniszterelnökségét is számítva — immár másfél éve kormányozza Portugáli­át. Ez idő alatt nemhogy megoldódtak volna, hanem ellenkezőleg, csak tovább sú­lyosbodtak az ország társa­dalmi, gazdasági problémái. (Ami ebből számokban mér­hető: 19 százalékos az inflá­ció. és éppen most készülnek 1.3 milliárd dolláros kölcsönt felvenni a Nemzetközi Valu­ta Alaptól — a költségvetési deficit és a kereskedelmi mérleghiány csökkentésére.) A szövetkezetek elleni orf"’i- zíva miatt szükségtelenül megnőtt a kényszerű é'e1- miszerimport, a kulcsipar­ágakban működő állami nagyvállalatok célzatos „le­fékezése” folytán egészében megrekedt a gazdasági növe­kedés. Az eddigi politika folytatása így szükségszerű­en a válság elmélyüléséhez vezet. (Salgueiro tervezés- és pénzügyminiszter máris nagyarányú munkáselbocsá­tásokat helyezett kilátás­ba ...) Ebben a helyzetben a szo­cialisták arra számítanak, hogy a kormány előbb-utóbb magától összeomlik. A kom­munisták viszont igen logi­kusan azt mondják, hogy itt minden nap az ország, a la­kosság bőrére megy, ezért a kivárás vétek. A PKP hang­súlyozza: Pinto Balsemaót le kell mondatni, ki kell írni a választásokat, és az összes demokratikus erő. mindenek, előtt a kommunisták és a szocialisták összefogásával új kormányzati alternatívát kell kialakítani. Nem csekély azoknak a szocialista veze­tőknek a felelőssége, akik ezt elutasítják, és a kommu­nistákkal való párbeszéd he­lyett — éppen Pinto Balse- maóval folytatnak különtár- gyalásokat, arra számítva, hogy a jelenlegi kormány- koalíció bukása esetén nekik is helyük lehet egy majdani „centrista tömbben” ... S. P. Megvédeni a világot a há­ború katasztrófájától — ez volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb feladata fennállásának egész időszakában. Ez a feladat még nagyobb jelentőségre tesz szert ma, amikor az em­beriséget a harmadik világ­háború kirobbanásának ve­szélye fenyegeti — mondta egy esztendővel ezelőtt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitká­ra. Sajnos, azóta a világhely­zet nem javult, amit így jel­lemzett a most kezdődött ENSZ-közgyűlés 36. üléssza­ka elé terjesztett jelentésé­ben: „Az elmúlt évben foko­zódott a nemzetközi feszült­ség, és új válsággócok kelet­keztek ... Az atomkorszak­ban a leszerelés az emberi­ség túlélésének kérdésévé vált.” Aggodalommal állapít­hatjuk meg, hogy ez az érté­kelés reális. A most kezdő­dött ülésszakon 154 ország delegátusai vitatkozhatnak raita, hogyan lehetne minél előbb — míg nem késő — megszabadítani az emberisé­get a jövőjét fenyegető ve­szélytől. De vajon mit tett és tesz e veszély elhárítására Kurt Waldheim, aki a negyedik ENSZ-főtitkár a világszerve­zet 36 éves történetében? (Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy az első főtitkár a norvég Trygve Lie, a má­sodik a svéd Hammarskjöld, a harmadik a burmai U Thant volt.) Kurt Wald- heimet 1971 decemberében választották az ENSZ főtit­kárává, és 1972. január 1-től tölti be ezt az egyedülálló tisztséget. Harmadszori jelö­lése bizonyítja, hogy a tag­országok többségének meg­elégedésére látja el feladatát. Az egykori osztrák diplo­mata 63 éves (1918. december 21-én született). Magas állású köztisztviselő fia. A konzuli akadémia elvégzése után 1939-től végigkatonáskodta a A szimulátor egy meghatá­rozott berendezés viselkedé­sét utánozza le. A szimulálás a célnak megfelelő szempon­tok szerint hasonló dinami­kai viselkedést valósít meg, mint az eredeti berendezés. Nagy, költséges, kísérleti cé­lokra nehezen hozzáférhető berendezéseket vagy rend­szereket analóg, -illetve digi­tális eszközökkel szimulál­nak. A repülésben és az űrha­józásban, a pilóták, űrhajó­sok oktatásában napjainkban előszeretettel használják a szimulátorokat. Felbecsülhe­tetlen értékük és szerepük második világháborút, majd jogi tanulmányait befejezve diplomáciai szolgálatba lé­pett. Diplomáciai pályáján rendkívül gyorsan emelke­dett: kétéves külügyminisz- tériumi munkája után diplo­mataként dolgozott Párizs­ban, Londonban, majd Moszkvában részt vett az osztrák államszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon. 1948—51. között a párizsi osztrák követség első titkára, ezt követően 1955-ig a kül­ügyminisztérium személyzeti osztályának vezetője. 1955— 56-ban ő Ausztria első meg­figyelője az ENSZ-nél, a kö­vetkező négy évben pedig Ausztria nagykövete Kana­dában. Visszatérése után már a minisztérium politikai osz­tályának vezetője. 1964-ben már mint hazája állandó ENSZ-képviselője, egészen külügyminiszterré választá­sáig, 1968-ig dolgozik a vi­lágszervezetben. Diplomáciai tevékenysége alatt sokat tett Ausztria tekintélyének öreg­bítéséért. 1970-től ismét ha­zája állandó ENSZ-képvise- lőjeként tevékenykedett ENSZ-főtitkárrá választásáig. — Munkám mottója az lesz, hogy a bajokat jobb megelőzni , mint gyógyítani — mondta Waldheim az első, megválasztása alkalmával tett nyilatkozatában. A fő­titkársága alatt eltelt rendkí­vül mozgalmas évtized ese­ményei az ENSZ-ben meg­mutatták, hogy Waldheim jó taktikusnak bizonyult abban a diplomáciai csatában, amely a világszervezet épüle­tében a tagállamok képvise­lői között folyik. Mint a vi­lágszervezet legfőbb igazga­tási tisztviselője, részt vesz a közgyűlés, a Biztonsági Ta­nács. a gazdasági, szociális és a gyámsági tanács vala­mennyi ülésén. Mivel e szer­vekben a legritkább esetben születnek teljesen egyhangú szavazással határozatok, a van a szimulátoroknak, lőleg a veszélyes helyzetek begya­korlásában. A korszerű szi­mulátorok természetesen számítógéppel vannak ellát­va. Gyakran használnak e cél­ra analóg számítógépeket, a számítási feladatokon kívül szimulátorként közvetlenül, együttműködtethető szabá­lyozókkal vagy fizikai rend­szerrel. Az iparilag erősen fejlett Franciaországnak nagy az energiaigénye, így az ország tovább folytatja atomerőmű­programját. Az atomerőmű­főtitkár és az általa kineve­zett tisztviselői kar a nehéz feladatok egész sorát hajtja végre. E nehézségek elhárí­tására a főtitkár különösen sokat utazgat a világban, hogy személyes jelenlétével is segítse a konfliktusok vagy a konfliktusokkal terhes problémák megoldását. Nehéz mesterség című könyvében Waldheim így vall erről: „Bár az akadá­lyok olykor leküzdhetetlen- nek tűnnek, biztató arra gon­dolni, hogy az ENSZ meg­alakulása óta eltelt idő alatt hány terv megvalósítása fű­ződik a világszervezethez, hogyan tudott felelni, néha katalizátorként, azokra a vi­haros változásokra, amelyek az emberiség történetének ezt a páratlan korszakát jel­lemzik.” E könyvében fejti ki, hogy az ENSZ tevékeny­sége arra irányul, hogyan le­het összeegyeztetni vala­mennyi ország nemzeti érde­két nemzetközi felelősségé­vel, és a világközösség hosz- szú lejáratú érdekeivel. E tekintetben — mint írja — az ENSZ munkája három fő tényezőből áll: a béke és a nemzetközi biztonság fenn­tartása: ösztönzés a békés változásokra; globális együtt­működés távlatában tervezni meg az emberiség jövőjét. Az eltelt egy évtizedben Kurt Waldheim a világszer­vezet főtitkáraként ebben a szellemben cselekedett. vek kiszolgáló személyzeté­nek kiképzésére nagy gondot fordítanak. A kiképzést rész­ben szimulátorok segítségé­vel oldják meg. A nemzet­közi szinten is jó hírnévnek örvendő Thomson CSF le­ányvállalata gyárában ké­szült a képünkön látható szi­mulátor, amely egy atomerő­mű irányítótermét, agyköz­pontját ábrázolja, illetve utánozza le a számítógéppel együtt. Itt képezik ki azokat a mérnököket és technikuso­kat, akik az atomerőmű üze­mét ilyen központi termek vezérlőpultjairól irányítják. (KS) Országos találkozó Lisszabonban. Neves közéleti személyisé­gek tiltakoztak júliusban a portugáliai nukleáris fegyverke­zés ellen (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) [•into Balseníai az eskütétel után aláírja a dokumentumot, mellette balra Eanes elnök atomerőmű-irányítás — szimulátorral

Next

/
Thumbnails
Contents