Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
1981, szeptember 9-, szerda MHiUMTd Szomszédolás DÉummoméG 3 Iskolában. — Meg tudnád mondani, kisfiam, mit jelent az. ha segítünk a barátunknak? — Ez a protekció, tanár úr kérem ... Iskolai vöröskeresztesek. Paál Lajosné tanár így ír az iskolai vöröskeresztes mozgalomról: „Alkalmat ad ahhoz, hogy az iskolai nevelőmunka folyamatában megfelelő egészségügyi kultúrával ruházza fel a gyerekeket. Ügy hiszem, nagyon fontos munkát vállalnak magukra a nevelők akkor, amikor a hivatalos tananyagból kiszorult egészségügyi ismeretekkel is foglalkoznak úttörőfoglalkozásokon. szakkörökön. DVTK—SZEOL AK. 2—0. „A látott játék nagyon kevés ahhoz, hogy sikerrel szerepelhessen a csapat az elkövetkező mérkőzéseken!” Az üstökös csapat menetrendszerűen feltűnik az NB I-ben, majd törvényszerű „elégés” után visszahull a második vonalba. Ha csoda nem történik ... A fölvásárlók felkészültek a termés fogadására. A Délalföldi Pincegazdaság 7 helyen veszi majd át a szőlőt, és ha a szükség úgy kívánja, kölcsönkérnek tiszta tartályokat az algyői olajosoktól. Egyeztették az árakat a más megyei pincékkel, és az idén 4 százalékkal többet fizetnek a szőlőért, mint tavaly. Jól haladnak a megyében a mezőgazdasági munkák. A megye termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak többségében befejezték az aratást követő szalmabetakarítást, a szerves trágya kiszórását és beszántását. a szükséges talajmunkákat. Az őszi munkák sokfelé már augusztus utolsó napjaiban folytak. Paprikából és paradicsomból kiemelkedő termést takarítanak be megye- szerte. A legrégibb véradó. Tóth Istvánná, a városi tanács (személyzeti és oktatási csoportvezetője, a legrégibb hajdúnánási véradó vallja: ..Sohasem vártam hálát és köszönetét azért, hogy vért adok. Valahogy mindig természetesnek éreztem, hogy ilyen módon segítsek a betegeknek, az arra rászorulóknak.” Napi feljegyzések. Kon- czek József érdekes gondolataiból idézünk néhányat: „Érdemes mondani valamiről valamit, amikor ugyanarról és ugyanakkor hallgatni is lettet? — A bolha nagy érték, ne tékozoljátok el! Elefántot lehet csinálni belőle. — Egyes eladók még a jó szót is pult alá rejtik. Nem a szomszéd házba. Debrecen városban minden óvodás korú gyerek bejuthat a gyermekintézményekbe — csak jelentős részük nem a lakáshoz legközelebb esőbe. Főként az új lakótelepeken élőkre vár a kényszerlehetőség. hogv reggelenként valamelyik közeli óvodában megjelenve különbusszal tegyék meg az utat egy távolabbi intézménybe, ahol a napot megfelelő körülmények között eltöltve ugyancsak busszal térnek majd vissza a lakótelepre. tij TÜZÉP-tclep Jászárok- szálláson. Az 5 millió forint költséggel épült körzeti telep feladata a helybeliek ellátása mellett a 20 kilométeres körzeten belül eső Jász- ágó és Jászdózsa lakóinak kielégítése. A jászárokszállá- si körzeti telep építése része annak a programnak, amelyben a TÜZÉP-hálózat korszerűsítését határozták meg. A VI. ötéves terv során a fejlesztést az Egyesült Jászsági ÁFÉSZ újabb körzeti telepek létrehozásával folytatja. Az alföldi fazekasművészet „követei”. Három ország fővárosában, Bécsben, Berlinben és Szófiában mutatkozik be december végéig a nagy-alföldi fazekasművészet egyik' jeles központja, Tiszafüred. A külföldi reprezentatív vendégszereplésektől a tiszafüredi kerámia újabb külföldi térhódítását várják. Munkaidejében dobol, szabad idejében „festeget”. Különleges technikával dolgozik Varga Tóth Imre kunszentmártoni festőművész: „Technikám roppant egyszerű: felhevített fémkanalakkal, késekkel, villákkal furnérlemezbe égetem tájképeimet és portréimat.” A 35 éves művész eredeti foglalkozása zenész, pontosabban dobos a Körös étteremben, de nincs teljesen híján a képzőművészeti előtanulmányoknak sem. „Gólyák” a Tisza-ligetben. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának jövendő hallgatói is munkával kezdték a tanévet. Délelőttönként a rá- kóczifalvai Rákóczi Termelő- szövetkezet gyümölcsösében dolgoznak, délután pedig különböző tájékoztatókon, előadásokon a főiskola tanulmányi és mozgalmi életével, követelményeivel, célkitűzéseivel ismerkedhetnek. Remélhetőleg az egyhetes együttlét elősegíti a főiskolai közösség kialakulását is. CSONGDiO * MEGYEI HÍRLAP Építőipari gondok Szentesen. Építésre alkalmas, szabad telkek általában a város külső kerületeiben találhatók, és ehhez járul még a közművesítés megannyi gondja, baja. A belterületen csak szerencsével vagy telek- megosztással lehet házépítésre alkalmas parcellához jutni. A városban dolgozó 25—30 kőműves első hallásra soknak tűnhet, de a kisebb javításokra, karbantartásokra nagyon nehéz szakembert találni. A DÉLÉP és a szolgáltatás. A DÉLÉP szolgáltatásai úgynevezett hézagkitöltő, kapacitáslekötő tevékenységnek számítanak. Alapelv, hogy meglevő eszközeiket hasznos társadalmi célok érdekében ajánlják fel. Akinek tehát az építkezéshez például autódarura, vagy földmunkagépre lenne szüksége bátran fordulhat a DÉLÉP-hez. Csongrádi körkép. Sok a városban az egyedül élő idős ember, aki akkor sem tudja ellátni magát, ha nyugdíja vagy más jövedelme van. Ismert, hogy a Vörös Csillag Tsz-ben főállású szociális gondozónő segíti már régóta a szövetkezet rászoruló nyugdíjasait. Most a Petőfi Tsz is követi a jó példát: saját költségére szakképzett ápolónőt alkalmaz a magukra maradt idős szövetkezeti tagok házi szociális gondozására. Nővédelmi szűrővizsgálat. A korábbi sikeres és eredményes tapasztalatok alapján Szentesen megindítják az egészségügyi intézmények az úgynevezett nővédelmi szűrővizsgálatokat. Ennek alapján a város nőtársadalma mintegy 9 ezer tagjának küldenek értesítést, 18 évtől 65 éves korig. A vizsgálatok főként onkológiai jellegűek. Összeállította: Lipták Judit Magányos-e a magánkereskedő? Beszélgetés a fűszerboltban A közelmúltban tárgyalt az MSZMP Békés megyei Végrehajtó Bizottsága a megye magánkereskedelméről. Megállapították: gyarapodott a létszám, a helyi igényekhez való alkalmazkodás kedvezően befolyásolta az áruellátást. Az elkövetkezendő években növelni kívánják az élelmszerboltok arányát. Főleg olyan helyen van rájuk szükség, ahol az állami és a szövetkezeti kereskedelem nem tud gyökeret verni. Gyulát elhagyva, a benzinkút után új lakótelep körvonalai bontakoznak ki. Két szintes, bepucolatlan épületek sokasága, jobb oldalon kukoricatábla. Billeg a Lada a rázós földúton, hosszú porcsíkot hagyva maga után. A Szüret utca 16. szám alatt garázsból kialakított üzletre lelek. Mozaik vegyeskereskedés — hirdeti a tábla. A tulajdonos Lö- rinczy Gáborné. A férje pedig kisegítő családtagként dolgozik. Tőle kérdem: Hogyan szánták rá magukat a kereskedésre? — Elektroműszerész a szakmám, jó ideje benzinkutas vagyok. A feleségem az egészségügyből jött el. veszélyességi pótlékkal együtt 1650 forintot keresett havonta. Gondoltuk, így többre megyünk. Az AFOR- nál két műszakban dolgozom, van időm áru után menni az öreg Polskival. A 18 négyzetméteres bolt tiszta, a falon ízléses reklámplakátok. A berendezés a régi és az új keveréke. A pulton Stühmer cukorkatartó, ugyancsak a valamikori fűszérüzletek hangulatát idéző mérleg és a modern presszógép. A fiatalasszony elégedetten mondja: — Július 6-án nyitottunk, s a forgalom elérte a 20 ezer forintot. Elismerően bólintok. — Azért ne higgye, hogy leányálom az életünk. Két ember napi 12 órás munkája van benne — folytatja Lő- rinczy Gábor. — Hajnalban, háromnegyed négykor kelek, hogy nyitásra itt legyen a forró kenyér, a friss tej. Minden cikket én szerzek be, a sótól a háztartási vegyi áruig. A szállítók nem jönnek ide a földút miatt. (Szemüveges, középkorú asszony érkezik. Otthonosan mozog. A hűtőből tejfölt vesz ki. A polcon kristálycukrot keres. — Sajnos. elfogyott — sajnálkozik a feleség. — Reggel itt lesz az újabb szállítmány. A vevő nem neheztel. Citromot, tejet és nápolyit tesz a kosarába, majd elköszön.) — Könnyű áruhoz jutni? — Panaszkodjak? A FÜ- SZÉRT rendesen kiszolgál. Arról már aligha ők tehetnek, hogy az importcikkekből nem kaphatnak a kiskereskedők. A PIÉRT minden hónap második szerdáján fogad bennünket. Ha szerencsém van. kapok valamit. Nekünk leginkább csak külföldi sör jut. A nyáron az ABC-áruházból szedtem ösz- sze egy-két rekeszre valót. Egy fillér haszon se volt rajta. De a vevőnek nem mondhatom állandóan, hogy nincs. (— A sör elfogyott! — kiabálja a közeledő férfiaknak. A két villanyszerelő áll az ajtóban, derekukon a biztonsági öv, csak úgy kalimpálnak a csatok. Izzadt homlokukat törölgetik. — Akkor Tonikot iszunk — szólal meg egyikük, és tenyerében eltűnik a karcsú üveg.) — Konkurrencia nélkül könnyű... — Nem félünk a versenytől. Hihetetlenül hangzik, de a legtöbb vevő az út túlsó oldaláról jön, pedig ott ÁFÉSZ-bolt is van. Mindent megteszünk a vásárlókért. A kávét például nem a legolcsóbból, hanem Omniából, Aranymokkából főzzük. Tudja, évekkel ezelőtt mi is butikot akartunk nyitni, de rájöttünk, hogy az élelem nem megy ki a divatból. A 40—50 ezer forintos árukészletet úgy forgatjuk, hogy ne fizessünk rá, és a lakosság is jól járjon. — Magányos-e a magán~ kereskedő? — Ahogy vesszük. Néhányszor már megpróbálták kifosztani a boltot. Sikertelenül. Nem tudtuk elfogni őket, mindig kámforrá váltak a kukoricásban. A most felszerelt külső lámpa és a riasztócsengő, hátha megoldja a gondunkat. Egyébként tényleg nem hagynak magunkra. Először is 120 ezer forint hitelt kértem és kaptam. Ebből vettem árut, fedeztem a berendezés, az építés költségeit. Igaz, a 10 százalékos kamatot is visz- sza kell fizetnem. Valamit valamiért! Aztán itt van az úgynevezett területi mentesség. Három évig 80 ezer forintos jövedelemhatárig nem kell adózni. A kilométerenkénti 3,30 forintot szintén levonhatom az adóalapból a saját gépkocsi után. A kezdő kereskedőket sújtja viszont, hogy az évi 80 ezer forinton felüli jövedelemadót előre kell befizetni, amikor a tényleges forgalom még nem alakult ki. Az idős bácsi tétován körülnéz. — Kenyér, cigaretta ... — sorolja. Az ablakon át nézem, amint a kerékpáron levő kosárba rakja az árut és komótosan elkerekezik a hepe-hupás úton. — A jövőre gondolt'e már? — Mást se teszek — mosolyog a fiatalember. — Jelenleg 50. család él itt, de nemsokára beköltöznek a 36 lakásba is. A másik oldalon, a kertek felől 170 telket osztanak ki. Mindenképpen fejleszteni szükséges az üzletet. Annál is inkább, mivel úgy tudom, hogy legalább 10 évig nem kerül sor állami beruházásra. Terveink vannak. Raktárépítés, fagylaltgépvásárlás, és újságot, folyóiratot is kínálunk majd. — Ez valóban meglepetés. — Igény van rá, Miért ne próbálkozzunk a szellemi táplálék eladásával is. Csak az a baj: hiába jön naponta Gyuláról a postakocsi, ez a rész. kézbesítés szempontiából Gyulavárihoz tartozik, így a kézbesítő csak dél felé ér ide a hírlappal, holott nekünk reggel hét órakor kellene az újság, ekkor van a legnagyobb forgalom. — Most jut eszembe: mennyi pénzt megspórol, hiszen nem kell borravalót adni a kocsikísérőnek ... — Nem is baj. Kis tehergépkocsira gyűjtök. Az lesz az igazi! — Nem haragszik, hogy üres kézzel távozom? — Ugyan, a látogatókból lesznek a vásárlók. Jó kereskedőhöz -illően, optimista. Seres Sándor Napi egymillió forintos forgalom ÁFÉSZ tanácskozás Békésen Ünnepi termelési tanácskozást tartottak az elmúlt hét végén a Békés és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói a Dübö- gő étteremben. Ott voltak az eseményen az augusztus 29- én átadott iparcikkáruház alkalmazottai, a dekoratőrök, az építőipari szakmunkások. Meghívták az összejövetelre a 15 szocialista brigád tagjait, akik több mint ezer óra társadalmi munkával járultak hozzá az üzlet mielőbbi megnyitásához. Nagy László, a szövetkezet elnökhelyettese beszédében méltatta az építők, a dekorációs részleg, a házilagos szakipari brigád, a pénzügyi szakemberek és az eladók munkáját. Nem kis feladatot teljesítettek, hiszen nyolc iparcikkbóltot számoltak fel. költöztettek át az új áruházba, ahol naponta 1 millió forintos forgalmat érnek el. Ezután Paczuk József, igazgatósági elnök kitüntetéseket és jutalmakat nyújtott át. Kiváló Dolgozó jelvényt kapott Balogh László, az áruház igazgatója; Pálfi Károly műszaki csoportvezető és Gubáné Pataki Mária, a dekorációs részleg vezetője. Az áruház dolgozói közül 10- en pénzjutalomban részesültek, a többiek vásárlási utalványt kaptak. Kiváló munkájáért ugyancsak pénzjutalmat vehetett át többek között Veres István művezető, Komáromi László és Darabos László lakatos, Baji Miklós dekorációs segédmunkás. Berkes Ferenc, a Zója és a Technika Szocialista1 Brigád emléklapot, a kollektívák tagjai pedig vásárlási utalványt kaptak. (s. s.) Csillanó jel Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már felnőtt embernek tudta magát, s szé- gyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszélgettem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vállon veregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszívesebben megölelné. * * * Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, amelyekről ritkán beszélünk. Köny- nyet válthat ki belőlünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben is köny- nyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő, s emberi szükségleteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt bennünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tágasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szorongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás szemében. ő szégyellte, én meg — embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint ,a kincskereső, ha gyémántra bukkan. * * * Miért szégyelljük érzelmeinket? Miért restellkedünk magunkat megmutatni, s ami rosszabb: miért vélik úgy sokan, hogy akkor ' élnek okosan, ha érzékenységük felületét a lehető legkisebbre zsugorítják? Miért igyekeznek néhányan érzékenységük köréből kirekeszteni a részvétet, a szégyent, a megrendülést, a felindulást, mindent, amit ésszerűnek vélt életvitelükhöz feleslegesnek tartanak? A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára haragvó gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meghatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzékeny ember sebezhetőbb. * * * A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbbnek, könnyebbnek tűnik az élet e lelki páncél viselőinek, felelősségtudatuk minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben. Az ám: a hal! Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akarna élni, mint a hal? A halnak valóban nincsenek érzelmei, szükségletei táplálkozásra és ívásra korlátozódnak, s a biológiai szükségletek egyeduralma alól nem képes megszabadulni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt. Ám az ésszerű érzéketlenség veszélyesebb a hal közönyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szenvte- lenség birtokában fényképezték szakszerűen felakasztott áldozataikat. Esetlenül, sután, veregette meg a szégyenkező fiú vállát mestere az imént. .. * * * A célkitűző, célmegvalósító munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szenvedését érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gátat is emelt e képességnek, amikor az ember a termelésben eltűnni érezte önmagát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára közömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi termelési viszonyaink között, amikor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szocializmus építése során is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét... * * * A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fejlődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben legyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásának feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint amikor az ember a közös eredményekben megvalósulni látja a saját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizetésért, hanem a közös munka eredményéért, annak öröméért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink teljesebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzelmeinket. Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunkénak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a haladás. Az a könnycsepp is. Aczél Gábor
