Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

1981. szeptember 8., kedd

M,

Emberközelben

a magyar—szovjet barátságról

MSZBT-tagcsoport Gyulán

„Es lett belőlük népek óriása... csodálatos, mily sok, sok éve már, hogy győzött és égig ér homlokával az egykori legázolt proletár.”

(Várnai Zseni: Milliók szívében)

Múltunk, jelenünk és jövőnk összekapcsolódik a szovjet nép életével. Napról napra hallunk és olvasunk róluk híreket, együtt aggódunk, küzdünk a békéért, elismerjük gazdasági eredményeiket, mégis a hatalmas ország sok nemzetiségű népével a legközvetlenebb emberi kapcsolatra a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjainak van lehetőségük. Megyénk egyik jól dolgozó tagcsoportja Gyulán, a megyei kórház kollektíváját fogja össze. A vezetőségi tagok közül dr. Csémi Katalin ügyvezető elnökkel. dr. Bálint János párttitkárral, Faniszló Jó- zsefné, pártvezetőségi nőfelelőssel és Magyar György vezető szakmunkással, a megyei és a helyi szakszervezeti bizottság tagjával beszélgettünk a tagcsoport tevékenységéről.

— Fiatal szakcsoport a mienk — kezdi a bemutatást dr. Csémi Katalin —, hiszen 1979. április 4-én alakultunk. Előzőleg már a Békés és Penza testvérmegyei kapcsolat keretében több küldöttség járt nálunk. Tőlünk is évről évre többen utaznak a békevonatokkal, jutalomból, vagy turistaként a Szovjetunióba.

— El ne felejtkezzünk arról — szól közbe dr. Bálint János —, hogy kórházunk két vezető orvosa; dr. Baly Hermina és az ügyvezető elnökünk Kijevben végzett az egyetemen. Az ottani élmények, kapcsolatok is segítik a baráti társaság munkáját.

— Akik akkoriban kint tanultunk, a 25 éves találkozón ismét Kijevbe utazunk, de rendszeresen megkeressük egymást itthon is — meséli a doktornő. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, Budapesten orvosklub működik, ha tehetjük, eljárunk a foglalkozásokra.

Faniszló Józsefné, a munkaügyi osztály vezetője tudja, hogy a kórház több mint ezer dolgozója közül nem mindenki egyformán tevékenykedik a tagcsoportban. Mosolyogva mondja: — Kezdetben akadtak olyanok is, akik nem tudták, mit jelent ez a rövidítés: MSZBT. Két év után már nem hiszem, hogy bárkinek ismeretlen lenne a társaság.

Magyar György a szak- szervezet képviselője az elnökségben. Ö is nagyon fontosnak tartja, hogy együtt dolgozzon a tagcsoport a nárttal, a szakszervezettel és a KISZ-szel. Közösen terveznek, beszámolnak, tevékenykednek és szórakoznak. Felszabadulásunk és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén mindig méltóképpen emlékeznek meg a szovjet katonákról.

Ilyenkor a 2. számú általános iskola gyerekei szerepelnek ünnepi műsorral a kórházban. Az alkalmankénti fotóstabló, vagy más művészi tárlatoknak mindig sikere van. Igényesen ösz- szeválogatott anyagot, tetszetős formában állítanak ki a műszakiak közreműködésével. Eleinte nehezen érkeztek a tablósorok, a propagandaanyagok a Szovjet Kultúra Házából, de most már folyamatos az ellátás, így az MSZBT-hirdetőtáb- lákra is mindig friss közéleti hírek kerülnek a saját közölnivaló mellé. A propagandának sok más módja van. Tavaly az ebédlő hangos híradójában szerették volna közvetíteni az olimpia eseményeit, de az árvíz miatt akkor mást diktált a szükség. Sokan olvassák a kórházban a magyar nyelvű szovjet lapokat is. A napi politikai események megvitatása, a szovjet békepolitika elemzése soha nem marad ki a programokból.

— Ki tudná elfelejteni Vologya édesanyját és családját — emlékeztet ' Csémi Katalin. — Gyulán, a hősi temetőben nyugszik a fiatal szovjet katona, akinek hozzátartozóit tavaly láttuk vendégül. Anna Ivanovna idős asszony, de a fia sírját megnézni útrakelt menyével és az unokájával. Megmutattuk nekik megyénk és városunk legszebb látnivalóit. Emlékezetes volt 1980 júliusában az az egy hét nekik és nekünk is. Kedves, szerény, csupaszív taskenti embereket ismertünk meg személyükben.

— Ebben az évben a szovjet nagykövetség tanácsosa; Leonyid Jagodovszkij járt Leonyid Jagodovszkij járt nálunk — emlékeztet Bálint János. — Az SZKP XXVI. kongresszusáról beszélt nekünk. Az emberektől úgy hallottam, hogy mindenki szívesen, érdeklődéssel hallgatta, megértette a nagyobb politikai, társadalmi összefüggéseket is.

A nyelvi nehézségeket fokozatosan legyőzik a megyei kórházban dolgozók. A tavalyi kezdő orosz nyelvtan- folyam az idén haladóval folytatódik. Itt bárki ingyen tanulhat. Nem tömeges méretű a jelentkezés és a részvétel, de ez így a jó. Tervük az, hogy a nyelvtanítást folytatják, s aki akar, alap- . fokú nyelvvizsgát tehet. „Hogy megértsük egymás gondját, örömét, másik szavait is értenünk kell” — mondják.

Koszorúzások, emlékezés Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordulójára, oroszszovjet koncert, látogatás a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába, Ki tud többet

a Szovjetunióról ? vetélkedő a KISZ-eseknek, kirándulások — mindez szerepel a munkatervben. A tagság kívánságát is mindig meghallgatják, szeptemberben közös kérésre látogatnak majd a BNV-re, ahol a szovjet pavilont alaposan megnézik.

— Tudatosan készülünk a szakmai kapcsolat kialakítására — a hogyant azonnal magyarázza a doktornő. — A szovjet orvostudomány és technika fejlettsége nagy hasznunkra volna. A testvérmegyei kapcsolat során reméljük, találunk testvér egészségügyi intézményt is, ahol a tudományos munkásság és a gyakorlati gyógykezelés tapasztalatait köz- kinccsé tehetnénk, kicserélhetnénk egymással. A kórházunkba októberben jönnek az új orvoskollégák, addigra a könyvtárban figyelemfelkeltő kiállítást rendezünk a nálunk található szovjet szakirodalomból.

Szerintem jó szívvel, formalitás nélkül, hittel kell az MSZBT-ben dolgozni tagnak és vezetőnek egyaránt. Hogy én miért vállaltam az elnökséget? Nem sokkal a háború után kerültem a Szovjetunióba. A hat esztendő tanulás idején mérhetetlenül sokat segítettek nekem. Cserébe a legkevesebb az, hogy tehetek a közös barátságért. Hamarosan megrendezik a tagcsoportok megyei küldött- értekezletét, ott is szót kérek majd. Mindnyájan szeretnénk, hogy más közösségek is megismerjék az eredményeinket és sajátos gondjainkat. A közös tapasztalatok érlelik az újabb, jó módszereket, amelyekkel még tartalmasabban dolgozhatunk mi, MSZBT-aktivis- ták.

Bede Zsóka

Terefere . .

Fotó: Fazekas László

Nemzetközi

politikai plakátpályázat

A plakát a békéért, a biztonságért és az együttműködésért folytatott harcban címmel nemzetközi művészeti pályázatot hirdetett a szovjet „Plakát” kiadó vállalat, a Szovjet Képzőművészek Szövetsége, a Szovjetunió kulturális minisztériuma, a kiadói, nyomdászati és könyvkereskedelmi állami bizottság, a Szovjetunió Szakszervezeteinek Országos Tanácsa, a Komszomol Központi Bizottsága, a Szovjet Békebizottság, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége, valamint az APN.

A versennyel olyan plakátművészeti alkotások létrehozását kívánják ösztönözni, amelyek tükrözik valameny- nyi békeszerető erő törekvését a béke megszilárdítására, az enyhülés elmélyítésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nemzetközi helyzet megjavítására. A pályázaton hivatásos művészek, a

művészeti főiskolák, tanintézetek hallgatói, és tanárai, alkotó közösségek békebizottságok, baráti társaságok, és amatőr alkotók egyaránt részt vehetnek.

A plakátterveket idén december 30-ig várják a következő címre: 117 049, Moszkva, Krimszkaja Naberezsnaja 10/14. A versenymunkák elbírálása titkos: a 70X100 centiméteres kartonlapra ragasztott plakátok hátoldalára egy hatjegyű számot kell írni, ennek kell szerepelnie a mellékelt lezárt borítékon is, amely a szerző nevét, születési évét, végzettségét, és munkahelyét, valamint pontos címét tartalmazza.

A pályaművek értékelésére alakult nemzetközi zsűri két — egyenként 1500 rubeles — első díjat, s további 20 díjat ítél majd oda. A versenyre érkezett legjobb alkotásokból kiállítást is rendeznek.

Titkárnői tanfolyam Békéscsabán

A titkárnők, és e munkakörben foglalkoztatott adminisztratív dolgozók részére az idén is szervez titkárnői tanfolyamot a TIT békéscsabai városi • szervezete. A képzés egy-, illetve kétéves időtartamú, s tartalmazza mindazokat a tudnivalókat, amire egy titkárnőnek szüksége van.

Az általános tagozaton,

amely összesen 128 óra, ügyvitelt, munkajogot,

pszichológiát, levelezést, helyesírást, etikát tanulhatnak a jelentkezők. Ezt a tagozatot azoknak ajánlják, akik középiskolát végeztek, illetve több éves gyakorlattal rendelkeznek. A gyorsírási

tagozat kétéves időtartama alatt az általános ismeretek mellett 90-90 órában tanulhatnak gyorsírást, és jegyzőkönyvvezetést. Az első évfolyamra azoknak a jelentkezését várják, akik el

akarják sajátítani a gyorsírás alapjait, a második évfolyamot pedig azoknak szervezi a TIT, akik fejleszteni szeretnék tudásukat.

Akik rövid idő alatt kívánják elsajátítani a gyors- és gépírást, azok 2 éves tagozatra jelentkezhetnek. Az első évben a gépírást, a második évben pedig a

gyorsírást sajátíthatják el.

Titkárnői továbbképző kezdődik azok részére, akik az elmúlt években már elvégezték a szabadegyetemi tanfolyamot. Azok is jelentkezhetnek, akik középiskolai végzettséggel rendelkeznek, legalább ötéves gyakorlatuk van, és ebben a munkakörben dolgoznak. A hallgatók itt megismerhetik a titkárnői munka végzéséhez szükséges, korszerű elméleti és gyakorlati tudnivalókat.

A tanfolyamok foglalkozásait szakemberek tartják, heti egy alkalommal Békéscsabán. Azok a hallgatók. akik 90 százalékban látogatják az előadásokat, s a tantárgyakból eredményes vizsgát tesznek, bizonyítványt kapnak. A jelentkezési lapokat szeptember 15- ig lehet beküldeni a TIT békéscsabai városi szervezetének címére. G. K.

Nyaralás öt gyerekkel

Csodálatos vakáció volt

Virágok . . .

Fotó: Gál Edit

Délidőben érkeztünk Nagy- bánhegyesre, a hétgyermekes Balázs István otthonába. Már a járdáról éreztük az ínycsiklandozó illatokat. Amint kiderült, a Zalka Máté Tsz tehenészetében dolgozó édesanya szabadnapos. Hatalmas fazékban főtt a leves, egyik tűzhelyben töltött kacsa, a másikban „sima” kacsasült sistergett.

— Levágtam három kacsát — magyarázza Balázsné. — Azért csinálom kétféleképpen, hogy mindenki kedve szerint választhasson. Ákos- ka például a töltött kacsát szereti nagyon, ő vigyázza, locsolgatja, s szól, ha kész.

Beszélgetés közben az édesanya sok főtt burgonyát hámoz meg, tepsibe rakja és kacsazsírral locsolgatva süti pirosra. A kilenctagú család ellátása bizony nem kis gond. A nagyobbak fizikai munkások a termelőszövetkezetben, a kisebbek iskolások. A legkisebbik — aki első osztályos — szalad és boldogan hozza az iskolatáskát. Mutatja, hogy menynyi füzet, könyv színes ceruza és egyéb „drága” holmi van benne. Előkerülnek a táska mélyéről balatoni emléktárgyak is.

_ ???

— Ezt a Balcsiról hoztuk, mert ott nyaraltunk. Csuda jó volt. Elmegyünk jövőre is, és minden nyáron ezután ...

— Bizony, nagy élményben volt részünk — veszi át a szót az édesanya. — Ennyi gyerek mellett soha nem jutott se idő, se pénz kirándulásra, nyaralásra. Most öt gyermekkel mehettem el a

Zalka Máté Tsz által bérelt nyaralóba Balatonszántódra. Odavittek, visszahoztak a szövetkezet mikrobuszával. Ilyen gyönyörű nyaram még soha nem volt. Mindig csak a munka és a gyerekek nevelése került előtérbe. A szövetkezet vezetői maguk ajánlották fel, hogy elmehetünk. Az uram azt mondta: menjetek, én majd vigyázok a házra, gondozom a jószágokat.

— De én láttam, hogy apunak könnyes volt a szeme, amikor beszálltunk a buszba — kotnyeleskedik megint a legkisebb. — Bizonyára ő is szeretett volna jönni.

— Nem baj — szól közbe a nagyobb gyerek — jövőre egyikőnk itthon marad, és apu is elmehet.

Ezután egymás szavába vágva mesélnek a felejthetetlen élményekről. Hogy megcsodálták őket, amikor megérkeztek a zsák ennivalóval, a két bőrönd ruhaneművel, még paplant is vittek a fázósabbak számára, mert nem tudták, hogy kiváló az ellátás. Patyolattiszta ágyak, tv, rádió és tágas udvar várta a nagy családot, önellátó volt a nyaraló, ezért anyu mindennap főzött.

— Emlékszel, anyu, amikor lehoztad a Balatonra a nylon tasakban a 40 almás palacsintát, a németek mindenáron vásárolni akartak belőle. Mert általában hét ’ forintért árulták mások, azt gondolták, mi is eladjuk.

— Hát el nem adtunk, de megkínáltuk őket — mondja az anya — hadd lássák, milyen a magyaros vendégszeretet. Igaz, hogy egy német

kisfiú megtanította úszni a fiamat, nekem az is sokat ért.

— Az is muris volt, amikor hajókiránduláson voltunk Tihanyban. Anyu mindig számolt, hogy megvagyunk-e mindannyian. Olyan jókat nevettek rajtunk.

— Na és a „pálinkáivás” ?

— Jaj, hát az úgy történt, hogy egyszer csak látom, az én fiaim félliteres pálinkásüvegből isznak. Rohanok, kiveszem a kezükből. Honnan vettétek, mit csináltok, betyár kölkök? Megkóstolom, hát tiszta víz volt. A két kö- lök meg úgy nevetett, hogy a könnyük is kicsordult. Találták az üres üvegeket és megtöltötték vízzel, hogy engem becsapjanak, vagy inkább megtréfáljanak.

— így történt a gumimatraccal is. Béreltünk matracot. Mivel nagyon féltettem a gyerekeket, először magam feküdtem rá, hogy kipróbáljam. Hát, nem aláúsztak és kiszedték a szelepet? Aztán amikor elkezdett süllyedni a matrac, én sikoltoztam, ők meg ismét csak nevettek.

Elmesélték azt is, hogy Tihanyban betértek egy nagyon szépen berendezett cukrászdába. Mindenki udvarias, kedves volt velük. Ők az árat nem nézték, letelepedtek, csak akkor lepődtek meg, amikor egy-egy adag fagyiért 15 forintot kértek.

— Hát annyi baj legyen — vélekedik az anya. — Ügysem voltunk még ilyen helyen soha. Sokat dolgozunk a szövetkezetben is, idehaza is. Hát egyszer nyaral az ember...

— Elköltöttünk nyolcezer forintot. Apunak mindenki külön ajándékot hozott. A legnagyobb fiunk, Pisti a KISZ-szel ment nyaralni. És ezt mind a termelőszövetkezetnek köszönhetjük.

Ezután barátságosan invitál a ház asszonya: nézzünk körül az ő „birodalmában”. A tágas kamrában kolbászerdő, hatalmas bödönökben elrakva a sok savanyúság, száz és száz üveg befőtt, paradicsomlé. Az udvarban rengeteg aprójószág: baromfi, kacsa, liba. Két sertés hízik a legközelebbi vágásra, és 10 süldőt gondoznak. A tágas udvarban fólia, paprikát termesztettek, nemcsak saját szükségletre, de eladásra is. Kell a pénz, hiszen sokba kerül a ruha. De itt nem csak azzal törődnek. A nagylányoknak külön szobát rendeztek be, új kerékpárok sorakoznak a ház előtt, lemezjátszó, rádió, tv és minden, mint kisebb létszámú családoknál.

Minden helyiségben rend és tisztaság, rengeteg kézimunka. A melegítők, torna- felszerelések megtöltenek egy szekrényt. A másikban sorakoznak a fehérneműk, az öltönyök, megint másokban a női ruhák. Amíg nézelődünk, felkiált a kisfiú:

— Tetszik tudni, hogy veszünk csikót? A Balcsin voltunk a Csikós csárdában, pó- nilovat láttunk. Meg a házinéni is felvitt minket a hegyre a pincéjébe autóval. Any- nyi érdekeset láttunk, hogy most nagyon várjuk a csikót. Mukinak hívják, apu megveszi a termelőszövetkezettől. Mi, fiúk gondozzuk majd, az istálló már készen van. Laci lefotózza, és elküldjük a fényképet a néninek. Jó?

Hát persze, hogy jó ...

Ary Róza