Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
1981, szeptember 6., vasárnap NAGYVILÁG Bulgária 1300 éves Szovjet—amerikai viszony Gromiko útipoggyásza Bulgária az egyik legrégibb európai állam. Történelmi útján a népvándorlás korában indult el, amikor a bolgár törzs egyesült azzal a hét szláv törzzsel, amelyik már az V—VI. században letelepedett a Duna mentén. Bulgária neve 681-ben szerepelt először nemzetközi szerződésben, amikor a bolgár seregek győzelmet arattak a bizánciak fölött. Az új állam gyors fejlődését több meghatározó történelmi körülmény segítette. Egyrészt a balkán-félszigeti szláv törzsek az új államban találták meg azt a központot, amely köré tömörühet- tek, hogy védelmezzék magukat az erős bizánci birodalomtól. * Másrészt az újonnan létrejött állam három megelőző civilizáció (a trák, a hellén és a római) anyagi és kulturális örökségének talaján indult fejlődésnek. Létezésének első századaiban Bulgária közvetlen kontaktust teremthetett a Bizáncban fennmaradt antik kultúrával. Ugyanakkor Bulgária történelmileg új típusú állam volt, amely nagyobb fejlődési lehetőségeket tudott biztosítani, mint az öregedő Bizánc. A IX. században Bulgária már jelentős hatást kifejtő európai ország volt fejlett kultúrával, _ és a két szaloni- ki fivér, Cirill és Metód által létrehozott szláv ábécé (a glagolita ábécé) alapján létrejött irodalommal. Bulgária lett a szláv írásbeliség hazája. A kor európai dogmatikusai, a csupán héber, görög és latin nyelvet elismerő háromnyelvűség hívei által üldözött szláv írásbeliség Bulgáriában lelt otthonra. Ott jött létre az a szláv nyelvű irodalom, amely hatással volt a többi szláv népre is. Dmitrij Lihacsov szovjet akadémikus így határozta meg ezt az irodalmat: „Az óbolgár irodalom már az első lépéseitől fogva olyan irodalom volt, amely a tisztán bolgár kérdések mellett általános emberi és világnézeti kérdésekre is választ adott. A bolgár és az általános emberi témáknak ebben az összekapcsolásában áll a bolgár irodalom nemzeti sajátossága.” A feudális ellentmondások miatt Bulgaria közel két évszázadon át Bizánc rabsága alatt volt (1018—1186), az Ászén és Péter fivérek vezette népfelkelés nyomán lett ismét szabad állam. A bolgár nép történelmi osztályharcainak egyik jelentős középkori eseménye volt az Ivajlo pásztor vezette parasztmozgalom 1256-ban. A közép, és nyugat-európai parasztmozgalmaktól eltérően a bulgáriai nem csupán a helyi földesurak ellen, hanem a központi hatalom ellen is irányult. A cárt megölték, és a trónt a parasztok vezére foglalta el. De mint minden középkori parasztmozgalom, kétévi uralkodás után Ivajlo mozgalma is megbukott. A XIV. század végén (1396-ban) Bulgária ismét rabság alá került, az Ázsiából átözönlő oszmán hullám a többi balkáni álammal együtt Bulgáriát is elönti. A közel öt évszázadon át tartó török elnyomás a feudális alárendeltség elkésett formáival kötötte gúzsba a bolgár népet. Saját államiságától megfosztottan mégis ellenállt az asszimilációs kísérleteknek a hét évszázad folyamán felhalmozódott írásbeli és szóbeli kultúrája segítségével. A bolgár nép nemzeti harcaiban teljes erővel nyilvánul meg a tömegek történelmi szerepe. A szabadságért küzdők seregéből. kiviláglik Vaszil Levsz- ki, a „szabadság apostolá”- nak alakja, aki Bulgária- szerte forradalmi bizottságokat hozott létre, s aki „szent és tiszta köztársaságról” álmodott. A nemzeti felszabadító mozgalom az 1876-os áprilisi felkelésben érte el csúcspontját. A felkelés áldozatainak nagy számával és az áldozatok szabadság- szeretetének erejével lett ismert. Majd a forradalmi mozgalom története elvezet Hriszto Botev, a gondolkodó és költő önfeláldozásához. Botev a szabadságvágynál és a szokásos hazafiságnál többet hagyott Bulgáriára — a kommunizmus és az internacionalizmussal párosult ha- zafiság jövőjébe vetett hitét. A bolgár állam az 1877— 78-as orosz—török háború után kelt ismét életre. Alig egy évtizeddel Bulgária nemzeti felszabadulása után, 1891-ben forradalmi marxista párt alakult az országban. A párt ettől kezdve a bolgár nemzeti történelem elválaszthatatlan része. Amikor a fasizmus megpróbált gyökeret verni Bulgáriában, általános ellenállásba ütközött. Bulgária népe kommunista pártja vezetésével már 1923-ban fegyverrel szállt szembe a fasizmussal, felkelése a nemzetközi munkásmozgalom történetében „az első antifasiszta felkelésként” lett ismert. A fasizmus elleni harchoz a bolgár nép a szovjet néptől kapott támogatást és erőt. Bulgária 1944. szeptember 9-én a Szovjetunió internacionalista segítségével szocialista forradalmat ‘ hajtott végre, és hozzákezdett a szocializmus építésének megvalósításához. Vladimír Topencsarov akadémikus (Szófiapress—KS) Csehszlovákia Fonás — orsó nélkül Kelet-Csehország a második világháború előtt textiliparáról volt nevezetes, ma Csehszlovákia egyik fontos ipari központja. Az eltelt több mint harminc év alatt e terület ipari termelése hat és félszeresére emelkedett. A Hradec Kralové-i Győzedelmes Február üzem például fontos szerepet játszik az élelmiszer- és vegyipari berendezések előállításában. A gyár eddig nem kevesebb, mint 90 komplett üzemet szállított a világ minden tájára. Továbbra is jelentős a textilipar szerepe. A Horice-i Mileta vállalat 900, négy színű automata szövőgépén a tarka szövésű zsebkendők millióit gyártják. A Dvur Kralovéban levő Tiva Csehszlovákia legnagyobb pamutnyomó vállalata. Usti nad Orlic az iparág kutatási központja. Itt született meg a fúvócsöves szövőszék, az orsó nélküli finomfonógép és a textilipar sok más újdonsága. Kelet-Csehország az egyik leglátogatottabb turisztikai terület is. Évente mintegy 8 millió turista keresi fel, hogy megcsodálja nemzeti parkként nyilvántartott hegyvidékének szépségeit, a völgyzárógátakat és különleges sziklaalakulatokat, a térség műemlékeit. (ORBIS—KS) Egy pillanatig sem hitte senki, hogy a Sidra-öbölbeli provokáció a véletlen műve. így foglalható össze a Líbia ellen elkövetett amerikai légi kalózakció nemzetközi visszhangja. De az amerikai vezetés — ellentmondásos nyilatkozatai ellenére — sem hagyott kétséget a szándékosság felől. Reagan elnök, Haig külügyminiszter és. Weinberger hadügyminiszter kihívó, arrogáns nyilatkozatai felfedték: az amerikai kormány előre megfontolt szándékkal rendeztette a 6. flotta hadgyakorlatát olyan vizeken, amelyről az 1973-as líbiai kormánynyilatkozat óta köztudott, hogy az líbiai felségterületnek számít. A provokáció hátterét vizs- gálva könnyű felismerni, hogy a líbiai nép forradalma elleni amerikai agresszió egyik újabb, kétségtelenül eddig legsúlyosabb láncszeméről van szó. A hivatalos Washington haragja akkor zúdult Líbiára, mikor 1969 szeptemberében a forradalmi mozgalom megdöntötte az Amerika-barát Idrisz király uralmát. Ezzel az Egyesült New Yorkban rövidesen összeül az ENSZ közgyűlésének újabb ülésszaka. Tulajdonképpen ennek a tanácskozásnak a kezdete jelenti azt az önkényesen megszabott határidőt, amelyet a Reagan-kormányzat annak idején megjelölt a magas szintű tárgyalás megkezdésére a Szovjetunióval. Az ígérettel Washington vajmi keveset kockáztatott, hiszen az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a szovjet külügyminiszter eddig is mindig találkozott amerikai kollégájával, s rajta kívül még más országok képviselőinek tucatjaival. Most azonban sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ezúttal csak rutinszerű, netán formális találkozóról lesz-e szó, vagy a New York-i megbeszélés valóban kezdetet jelenthet a szovjet—amerikai párbeszéd felújításában, lehetőséget nyújthat az érdemi eszmecserére is? A szovjet vezetés, mint eddig mindig, most is kész erre. A moszkvai magatartást mindig is a nyitottság jellemezte: aki őszintén tárgyalni akar, akinek konstruktív elképzelése van a vitás kérdések rendezésére, a sürgető problémák megoldására, azt bármikor szívesen látták, érdemben és őszintén, jó akarattal tárgyaltak vele. Szovjet részről a kaput még februárban megnyitották az új amerikai kormányzat előtt, az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett békeprogram a lehető legszélesebb alapot nyújtotta a tárgyalások megkezdésére. Az Egyesült Államok azonban eddig nem volt hajlandó átlépni a küszöböt, s Államok nemcsak hű szövetségesét, hanem a Líbiában levő, a közel-keleti terveiben fontos szerepet játszó katonai támaszpontjait is elvesztette. Az Egyesült. Államok azóta mindent elkövetett, hogy megdöntse a líbiai for' radalmat, s ha szükséges, fizikailag is megsemmisítse annak vezetőjét, Kadhafi elnököt. Washingtonban úgy igyekeznek beállítani a mai Líbiát, mint a „nemzetközi terrorizmus központját”, s ezért minden eszközt megengedhetőnek tartanak ellene. A világ előtt azonban már jól ismert, hogy mit takar ez az amerikai rágalom. Washingtonban nem tudják megbocsátani a Kadhafi vezette Líbiának, hogy határozott anti- imperialista politikát folytat, hogy támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, következetesen segíti a palesztin nép önvédelmi harcát az izraeli agresszió ellen, s végül, hogy ebben a politikájában szorosan együttműködik a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A szüntelenül folyó ameszámtalanszor jelezte, hogy ha valamikor mégis megteszi ezt a lépést — akkor csak vaskos bunkósbottal felfegyverkezve. • A Reagan-kor- mány nyilvánvalóan és nyíltan hirdeti: bármiféle tárgyalásra csak az erő helyzetéből hajlandó. Ez pedig az új washingtoni adminisztráció számára nem az erők egyenlőségét, hanem az egyoldalú erőfölényt jelenti. Az év első nyolc hónapjában megtett intézkedései, döntései kivétel nélkül ennek elérésére irányultak. A katonai költségvetés mérhetetlen felduzzasztása, az újabb és újabb hadászati támadó fegyverek bevezetésének előkészítése. az amerikai katonai pozíció nyílt megerősítése a világ válsággócaiban, a NATO rakéta-döntése végrehajtásának erőszakolása, a neutronfegyver sorozatgyártásának elrendelése a más országok belügyeibe történő nyílt beavatkozással, a leg- reakciósabb rendszereknek nyújtott támogatással párosult. Eközben a Reagan-kor- mány sorra elutasította a tárgyalási javaslatokat, késleltette, megtorpedózta a folyamatban levő megbeszéléseket, durván fenyegette és rágalmazta a Szovjetuniót. Mindez aligha jó előjel a tárgyalásokhoz. Szovjet részről határozottan figyelmeztettek is erre, de a Szovjetunió mégsem tartja lehetetlennek, vagy eleve kudarcra ítéltnek a párbeszéd felújítását. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a Krím-félszigeti találkozókról hozott határozatában újból azt húzza alá, hogy a kapu nyitva áll. „A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző tárrikai aknamunka ellen tiltakozva 1979 decemberében líbiai fiatalok megtámadták az amerikai nagykövetséget Tri- poliban. Ez a diplomáciai kapcsolat egyoldalú megszakításához vezetett. Azóta az amerikai érdekek képviseletét Belgium látja el. Az idén májusban viszont — minden előzmény nélkül — az amerikai kormány utasította a Washingtonban levő líbiai diplomatákat, öt napon belül hagyják el az Egyesült Államok területét. A két ország kapcsolatainak fokozatos romlása ellenére még mindig több mint kétezer líbiai diák tanul az Egyesült Államokban, és több, mint kétezer amerikai olaj szakember dolgozik Líbiában. Az utóbbiakat az amerikai kormány felszólította, térjenek sürgősen haza, de ezek hivatkozva jó munkakörülményeikre és biztonságukra, megtagadták a hazatérést. Reagan elnök meglepő nyíltsággal jelentette ki, hogy támogat mindenkit, aki meg akarja dönteni a líbiai forradalmi rendszert. Szadat egyiptomi, továbbá Nimeri szudáni elnök katonai és sadalmi rendszerű országok kapcsolatainak, különösen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniük ... Megvan a lehetőség a vitás nemzetközi problémák ésszerű és igazságos rendezésére” — hangoztatta, de azt is leszögezte. hogy „az erő, vagy az erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre”. Andrej Gromiko tehát olyan útipoggyásszal érkezik New Yorkba, amelyben ismét ott lesznek a Szovjetunió tárgyalási javaslatai. A két legfontosabb témakör, amelyekben a Szovjetunió feltétlenül szükségesnek tartja az azonnali cselekvést: a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták és a hadászati támadó fegyverek kérdése. Ez utóbbihoz bizonyos értelemben kapcsolódik a néut- ronfegyver ügye is. Moszkvában többször aláhúzták, hogy a Szovjetunió nem tekinti saját javaslatait az egyedüli lehetséges tárgyalási alapnak. Ha Washington ésszerű, megoldást ígérő indítványokkal áll elő, kész azok alapján folytatni a párbeszédet. A szeptemberi találkozó sikere így nem a szovjet félen múlik majd. Leonyid Brezs- nyev az amerikai közvéleményhez intézett üzenetében éppen a napokban szögezte le ismét: a Szovjetunió jó kapcsolatokat, kölcsönösen előnyös együttműködést akar és kínál az Egyesült Államoknak, becsületes és konkrét tárgyalásokat javasol, a tárgyalóasztal mellett akar megoldani minden nehéz és bonyolult, vitás nemzetközi kérdést. Lényegében ez „található” Gromiko New York-i útipoggyászában. De ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel Sikeres legyen, hogy valóban megnyithassa az egész világon várt párbeszédet, Haig- nek a bunkósbotot a tárgyalószobán kívül kell hagynia. Kis Csaba Az UPI amerikai hírügynökség térképe a provokáció színhelyéről (Fotó: UPI — MTI — KS) gazdasági támogatás fejében „hallgatott a szóra”, s hónapok óta csapatösszevonásokat hajt végre a líbiai határ mentén. A Sidra-öbölbeli provokáció azonban új fordulatot jelent a Líbia-ellenes agresz- szióban, s egyben az afab nemzet elleni katonai akciókban. Az amerikai haditengerészeti és légierők állandó jelenléte más országok területén és felségvizeinek közelében súlyos fenyegetést jelent a szóban forgó térségek, s a világ békéjére, biztonságára. Kovács István Vietnam Líbia — USA Egy provokáció háttere II gyarapodó Phu Qui tartomány Néhány tucatnyi termelő- szövetkezet, 30’ korszerűen felszerelt állami gazdaság, feldolgozó üzemek, Vietnam legnagyobb kávé-, tea- déligyümölcs- és gumiültetvényei — ez jellemzi a Hanoitól délre fekvő Phu Qui tartomány mai életét. A tartomány fejlődése' 1954-ben — Észak-Vietnam felszabadulása után — a Szovjetunió és a szocialista országok segítségével kezdődött meg. Az elmúlt* években jelentősen megváltozott a segítségnyújtás eredményeként a tartomány gazdasági arculata. Megtették az első lépéseket egy agrár-ipari komplexum kialakítására, 8 nagy állami gazdaság szakosodott kávé, tea, déligyümölcs és gumi termesztésére, feldolgozására. Leküzdötték az írástudatlanságot, minden településen van hétosztályos iskola, ma már 5 középiskola is működik a tartományban. A lakosság egészségügyi ellátását egyebek mellett két, egyenként százágyas kórház szolgálja. Letelepítették a régebben nomád törzseket, s 1979-ben átadták a szovjet segítséggel felépült hőerőművet. (BUDAPRESS — APN) A líbiaiak . Tripoliban nagyszabású tömegtüntetésen ítélték el az Egyesült Államokat Reagan amerikai elnök a Nimitzhez hasonló Constellation repülőgép anyahajon a kérdésre, hogy miért csak hat órával később értesült az akcióról, ezt válaszolta: „Ha a mi gépeinket lőtték volna le, természetesen felébresztettek volna, de ha a másét lövik le, akkor ez teljesen szükségtelen” (Fotók: AP — MTI — KS)
