Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
1981. szeptember 6., vasárnap !£ZÜ£j---------------------------------------o Szeptemberben Valami mindig kezdődik Csinos fiatalasszony szá- rítgatja a könnyeit a buszmegállóban. „Csak nincs valami baj, Évikém?” — szólítja meg egy néni. „Á, semmi, csak. tetszik tudni, ma van először iskolában a Zsoltika.” A néni megértőén bólogat. „Hát akkor elkezdődött neki is! Az én unokám meg kollégista lett, azt írta a lányom!” Ilyen ez a szeptember: sorsfordulók, nagy változások, kezdetek hónapja, szinte minden családban. Mert óvodába indul a kicsi, első osztályba a nagyobb. Aztán meg, ki a kollégium, a középiskola, egyetem, ki pedig élete első munkanapja miatt féli-várja a szeptembert. Szóval, szeptemberben valami mindig kezdődik, olyan ez a hónap, akár egy új fejezet, vagy bekezdés egy könyvben. Lapozzunk bele. * * * Robival, azaz Hajdú Ró- berttel a békéscsabai 611-es Szakmunkásképző Intézet kollégiumának hosszú folyosóján találkozunk. Éppen indult a büfébe, mint kiderül, hiába, mert az már bezárt. A nyitva tartást Robi persze még nem nagyon ismerheti, élete második napját tölti ugyanis a kollégiumban. Visszaballagunk a szobájába, ahol kilencedmagával lakik. Zavartan álldogál a kopottas szőnyegen, nehezen ered meg a nyelve. Igaz, nem könnyű elmondani, különösen idegeneknek, mit is érez az ember gyereke, amikor az otthoni jó öreg heverő heGabi a táblánál gyorsan összeszedi magát és már nevet: — Egyszer úgy is elkerül otthonról az ember. Meg különben is, itt jobban lehet tanulni. Otthon hívnak a haverok, gyere, majd tanulsz később, aztán elmegy az idő. Hát nem? ... * * * Tünde ma kora hajnalban ébredt. Milyen sokszor elképzelte ezt a napot, élete első munkanapját, amikor odaáll az osztály elé, bemutatkozik : Lőrinczy Tünde vagyok. És aztán ... Jaj, aztán mi lesz? Ezen meditált indulásig, rendezgette a fejében a teendőket. És most itt sétál a békéscsabai Szabó Pál téri vadonatúj általános iskola, vadonatúj tantermében, s együtt olvassa a 2. d. osztállyal a szünidőről szóló versikét. — Baján, orosz-pedagógia- szakon végeztem, gyulai vagyok — mutatkozik be, aztán amikor erről a bizonyos első napról kérdezem, őszintén bevallja: — Nagyon izgultam reggel. sokszor végiggondoltam, mit, hogyan csináljak. Eléggé eleven lurkók — pillant a gyerekekre. — A hosszú szabadság után újra meg kell szokni nekik az iskolát. És persze nekem is. * * * Gabi is korán kelt ma, alig virradt, már szólítgat- ta a szüleit, hogy itt az ideje készülődni, mert elkésik az iskolából. Márpedig, ugye nagyon csúnya dolog, ha Robi Tünde Fotó: Fazekas László és Lónyai László lyett kényelmes, de vadidegen vaságyon ébred, és hiába keresi a széttaposott papucsát — részint mert a felső ágyon törölgeti álmosan a szemét, részint pedig anyu vadonatúj papucsot vett. Erről aztán eszébe jut, hogy már nem Dévaványán, hanem a csabai koleszban van, és hogy indulni kell a suliba, ahol géplakatos mesterséget tanul majd. Azért kesergésre sem ok, sem idő nem nagyon van. — Ilyennek képzelted el a kollégiumot? — Hát, nagyjából ilyennek. Egy ványai fiú, aki már harmadik éve lakik itt, mesélt róla, úgyhogy tudtam, mi újság. Szerencsére az ikertestvéremmel egy szobába kerültünk, legalább van kihez szólni, mert mást még nem ismerek. — Az idősebbek hogy fogadtak benneteket? — Elég rendesek, de meg is mondták tegnap a megnyitón, hogy ne bántsák az elsősöket. — Mit gondolsz, jó lesz itt? Sután vonogatja a vállát, a nyakát babrálja. aztán egy első osztályos kisdiák már a legelső napon, szeptember 2-án elkésik. Végre valahára csak eljött az indulás ideje, és Gabi anyu, apu kíséretében büszkén cipelte táskáját abba a nagy új épületbe, amit a nyáron kívülről már olyan. sokszor megnézett. El is mesélte mindenkinek, hogy odajár ő majd szeptembertől. Gabi, azaz Román Gabriella talpraesett, cserfes, szöszke kislány, aki a kérdésre. miért is kell iskolába járni, meglepő maga- biztossággal vágja rá — ha hiszik, ha nem —, szó szerint a következő választ: — Hogy megismerjem a világot. — És mi az a világ, Gabika? Szemüvege fölött nagy kerek szemekkel néz rám: — Hát amiben élünk. És tetszik tudni, még arra vagyok kíváncsi, hogy a rendes betűt, amit a felnőttek írnak le, el tudom-e majd olvasni, mert azt nagyon szeretném. Hát, így kezdődött... Tóth Ibolya minimagazin Megyei tervezők sikere Második díj országos pályázaton A Fővárosi Tanács V. B., a Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Beruházási Vállalat pályázati felhívást tett közzé a „Meglevő kórházak 2000 adagos élelmezési üzeme” (konyhája) tervének az elkészítésére. Követelményként írta elő olyan ellátási rendszer kialakítását, amelyben a diétás élelmezést a gyógyítás egyik feltételének kell tekinteni. A Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat 2. számú műterméből négy fiatal — Tomka Lajos gépészmérnök, műteremvezető, Kraszkó Pál építészmérnök, műteremvezető-helyettes, Kovács András építészmérnök, tervező és Varga István gépész üzemmérnök, tervező — elhatározta, hogy részt vesz a pályázaton. Annál is inkább, mert a vállalat támogatja az olyan tevékenységet, amely a közösségnek is hasznot hajt. A haszon pedig kettős: először is, siker esetén növeli a vállalat hírnevét, másodszor pedig a pályamű elkészítésében részt vevők szükségszerűen gyarapítják tudásukat, ismereteiket, ami a további munkában kamatozik. A 2. számú műterem dolgozói tervezték a békéscsabai kórházat. Ennek során tanulmányozták a szakirodalmat, kapcsolatba kerültek a konyhai felszereléseket is gyártó KERIPAR-ral, valamint más ipari vállalatokkal, és megnéztek néhány korszerű kórházi konyhát. Az alapjuk tehát megvolt ahhoz, hogy a pályázatra a siker reményében nevezzenek be. A pályázati felhívás meghatározta, hogy a konyhát a tér ésszerű kihasználása mellett korszerű, gyorsan szerelhető és variálható berendezéssel kell ellátni. Alkalmazni kell például a mikrohullámú, valamint a forrólevegős sütőt. Olyan feltételeket kell kialakítani, hogy az elkészült étel egy órán belül és személyekre szólóan tálalva, melegen jusson a betegekhez. Vonatkozik ez a munkaszüneti napokra is, amikor kevesebb a személyzet. Ilyenkor az ételek előkészített alapanyagának a tárolását mélyhűtéssel oldják meg. Országosan húsz pályamunka készült el, ezekből ötöt díjaztak, hármat meg- véttek. A Békés megyei Tervező Vállalat 2. számú műtermének négytagú csoportja a második díjat érdemelte ki, és 55 ezer forintot kapott. A pályamunkákból októberben Budapesten, az Építőművészek Szövetsége székházában kiállítás nyílik. A pályamunkák legjobb megoldásait — tervezési segédletként — kiadványban ismertetik majd. A vállalat tervezői az elmúlt években két országos pályázaton a harmadik, egy pályázaton pedig a negyedik díjat szerezték meg. Pásztor Béla A múlt hét közepén a nagyszüleimnél jártam, Gyulaváriban. Megbeszéltük az elmúlt napok eseményeit, majd — szokás szerint — körbejártam a kertet. Amióta az eszemet tudom, szeretem ezt a „miniparadicsomot.” Itt valóban van minden, kivéve a gazt. Mindig érik, mindig zöldell valami, és a betakarítás utáni tükörsima parcellák is a következő vetésre emlékeztetnek. Ha az a mondás igaz, hogy madarat tolláról, akkor a paraszti munkában megöregedett jó gazdákat a kertjükről lehet megismerni. A földről, ami nemcsak munkájukat jelenti, hanem a példát adja. s amit nemcsak lehet, de meg is kell tanulni tőlük. Amikor megérkeztem Elekre, a fiatal traktorosok gyulai városi-járási szántóversenyének színhelyére, a gyulavári kert jutott eszembe. Kíváncsi voltam, vajon a legkorszerűbb eszközökkel gazdálkodó nagyüzemek eredményeit mennyire befolyásolja, hizlalja a gazda szeme. A gyülekezőhelyen reggel 7 óra után pezsdült meg az élet. Sorra érkeztek a csapatok, segítők, kísérők. A szervezők nem kis örömére a meghívottak nagy része megérkezett. Az egyik versenyző meg is jegyezte: „Tévedtem, lesz ellenfél.” Miközben elindultunk a felszántandó tábla felé, Jánki Józsefet, a járási KISZ-bi- zottság titkárát, a verseny egyik szervezőjét kérdeztem meg. mikor és miért szüle* r tett meg a fiatal traktorosok szántóversenye. — Az elsőt öt éve, 1976- ban rendeztük. Akkor a járási KISZ-bizottság ' helyi kezdeményezéséről volt szó, hiszen nem tartottak sem megyei, sem országos erőpróbát, mint most. Az első években az MTZ—50 és —80-as gépek jellemezték mezőgazdaságunkat, a versenyeket is ezekhez a traktorokhoz igazítottuk. Három éve kezdtek elterjedni a nagy teljesítményű, és ebből következően nagy értékű gépek. Azóta a szántóversenyeken is ilyen traktorok vezetői mérik össze tudásukat. — A miértről: A növény- termesztés alapja a minőségi talajelőkészítés, s ennek eszközei adottak. A traktorosok zöme fiatal szakmunkás, aki megfelelően felkészült a gépek kezelésére. Nyugodt lelkiismerettel bízhatják rájuk ezeket a masinákat. A versenyeknek éppen az a célja, hogy tudatosítsuk a mai igényekhez igazodó munkát. Aki itt ma versenyző, az otthon napról napra végzi a dolgát. Reméljük. nem felejtődik el az itt szerzett tapasztalat és a törekvés átragad a kollégákra is. A példásan előkészített parcellákon kilenc traktor sorakozott fel. Több, mint az előző években, de kevesebb, mint amennyi felsorakozhatott volna. A házigazda község KlSZ-bizott- sága, a Lenin Tsz KISZ- alapszervezete és verseny- bizottsága, mindent megtett, hogy a jelenlevők zavartalan körülmények között versenyezzenek. A startot megelőzően a versenyzők próbaszántást végezhettek. Itt látszott meg igazán, hogy a szántás minőségét mennyire befolyásolja a kollégák segítsége, útmutatása. Már ekkor észrevehető volt, melyik gép húzza a legegyenesebb barázdát, melyik hagyja a legegyenletesebb szántást maga mögött, és melyik engedelmeskedik kevésbé vezetőjének. A kétfordulós verseny után az eredményhirdetésre várva a csoportok hevés viták közepette elemezték a munkát és megállapították, hogy lehetett volna jobban csinálni. Itt is. ott is ígéretek hangzottak el, hogy jövőre majd jobban sikerül. Az eredményhirdetést követően Borzsák Lajossal, az eleki Lenin Tsz elnökével beszélgettem a rendezvényről. Megkérdeztem, miben látja a hasznát és a jelentőségét az ilyen jellegű vetélkedésnek? — A versenyre eljött az MSZMP járási bizottságának első titkára, a helyi tanács elnöke és néhány mezőgazdasági nagyüzem vezetője, de szép számmal jöttek ki rokonok, kollégák, családtagok és szurkolók is, ami bizonyítja, hogy széles körben odafigyelnek munkánkra. Ez ösztönzően hat mindannyiunk teljesítményére. Az sem mellékes, hogy a résztvevők kicserélik tapasztalataikat, megvitatják gondjaikat, problémáikat, és mindazt, ami munkájukkal kapcsolatos. Azt hiszem, ezen a napon jó gazda módjára dolgoztak a traktorosok, a jó gazda szemével nézték a munkát a vezetők. Ezt a napot kell háromszázhatvanöttel megszorozni. Lovász Sándor Fotó: Halász Gyula Mélabús szívvel tudatom, hogy ismételten leültettek. Az iskolapadba. Skála Manci itt kornyikál a fülembe, én meg álmodozom a nyárról, a Balatonról, a haverokról... Mert milyen jó is volt. Végigköpködtük a korzót, mustrálgattuk a csajokat. Még szerencse, hogy amikor ezt írom, zuhog az eső, s így nem döglök annyira a Balaton után. Hogy megetettük a főnököt... soha nem felejtem ... emlékszel? Pufi mondta az egyik este: „Nekünk mindennap jár egy tábla csoki, de a táborvezető eldugja, és a kedvenceinek ad kettöt-hármat”. S ha Pufi mondja, annak úgy is kell lennie. Odaálltál a bejárathoz, Kavics meg a másikhoz, Pufi pedig megfújta a doboz csokit. S milyen riadalom volt. Este hegyi beszéd, meg ilyesmi: „Valaki, vagy valakik ellopták a csokoládét” — nyomta a sódert a góré. „Aljas dolog és disznóság”. Mi meg csak néztünk, mint aki keresi Petőfit. Pufinak esett le először a tantoré: „Tanár úr! Milyen csokit csórtak el?” — tette az ártatlant. „Hát azt, amit nekem ki kellett volna osztanom mindennap „De hiszen holnap táborzárás, s mi nem kaptunk még egy szál csokit sem” — lökte rá Pufi. S a végeredmény? Az öreg kereste Petőfit. Legalábbis olyan fejet vágott ... S a csajokat, hogy átvágta... ezt sem felejtem el... Mikor az egyik ebédre rántott csirkecomb volt. De jóllaktunk. Persze azt is Pufinak köszönhetjük. Mert hogy is volt? — kérdezte a csajoktól: „Ti megeszitek a csirkét? Ezt a csirkét, amelyik a trágyadombon kapirgált, amelyik onnan étkezett?” Több sem kellett a csajoknak, mindegyik félretolta a tányérját, hozzá sem nyúlt a kajához. Mi meg megettük az övékét is. De bekajáltunk ... De azért a Pufin is jót röhögtünk ... ezt sem felejtem el... amikor fociztunk. Ő volt a kapusunk. Sorba szedte a lepkéket. Hol mellé tenyereit a labdának, hol megijedt a nagy bombáktól, de volt olyan is, hogy nem látta a labdát, ö meg mérgében mindig lekapta a sapkáját, s páros lábbal ugrált rajta, szidta a kétballába- sakat, a lesipuskásokat... Aztán belefáradt, s nem agonizált a gólok után. Csend. ben tűrte a szemrehányásokat. Egyszer csak a bíró büntetőt ítélt a javunkra. Pufi meg ordítozott a másik kapuból: „Én akarom rúgni, én akarom...” „Jól van, gyere”, nyugodott bele a banda, ö meg vagy húsz méterről nekifutott, spiccel belebikázott, a labda meg ... hát elszállt. Messze a kapu fölé, meg mellé... Sonka odaszaladt hozzá, lekapta Pufi fejéről a sapkát, tiporta, gyötörte, s ordított: „Pufi, te lesipuskás, kétballábas .. Most meg — sajna — itt ülök két pad között. A suliban ... __jp— ^ ••' e^J 1% hi * Hjh[ imji ÍB ^ ^ ^ ^llfL-^*m H fjgMripiViil . friWn ,|l rnfijii )H <f nfc|, fj im<f-vffi xfOGn^'-'j -> •^V'j^»';-V-'x • Vfiirv*>4»f^ " f-£.^fqV"* foslgS?»'- s'ߣ «.»
