Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-30 / 229. szám
1981. szeptember 30,, szerda e II magyar élelmiszer-kutatás helyzetéről Beszélgetés Vas Károly akadémikussal Divat manapság a tudomány közvetlen termelőerővé válásáról beszélni, írni, ennek megvalósulását nyomon követni különféle tudományágakban, kutatási területeken. Ha az élelmiszerkutatásról szólva tesszük mindezt, könnyebb a dolgunk, hiszen e munka eredményeit tényleg mindenki, a hétköznapi fogyasztó is saját bőrén — illetve gyomrán tapasztalhatja. Magyarországon ráadásul különösen érdekes kérdés ez, hiszen az ipar brutió termelési értékének 18,2, az ország teljes exportjának 12, a konvertibilis valutáért szállított exportnak 19 százalékát éppen az élelmiszeripar adja. A magyar élelmiszer-kutatás helyzetéről Vas Károly akadémikust kérdeztük, aki erre talán a leghivatottabb válaszoló, hiszen a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet igazgatója, és a Magyar Tudományos Akadémián nemrég előadást tartott e témáról. — A magyar élelmiszeripar jelentőségét különösen kiemeli az a tény, hogy alapanyagbázisa hazai, importhányada pedig a legkisebb az összes ágazat között. Az élet- színvonalat áz iparág tevékenysége naponta közvetlenül is érinti, és — a külkereskedelmi haszon révén — közvetve is — mondja. — Milyen kutatási területeken van a világ élvonalában a magyar élelmiszerkutatás? — Mivel az iparág erősen exportérdekeit, a világpiacon pedig a minőség a legfontosabb, ezért fontos az élelmiszerek- minőségének a vizsgálata. Már korábban világszerte elismerték a magyar vitaminmeghatározási vizsgálatokat, különösen a C-vi tárni nét. Most kezdenek ehhez felzárkózni az aromaanyag-kutatások is. Ezek során a paradicsomkészítményekben mutattak ki új ösz- szetevőt, és — a világon elsőként — sikerült szeszes párlatokból kromatográfiás módszerrel kimutatni, hogy milyen gyümölcsből származnoha a magyar fél néha a jelenlegieket sem használja ki. Tény, hogy kereskedelmi forgalmunk kiegyensúlyozott, ám meglehetősen szerény mértékű, növelésére számos kihasználatlan lehetőség van. (Az elmúlt évben egyébként 52 millió dollár értékű árut hoztunk be, s majd’ 43 milliónyit vittünk ki. A dán export főként mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből, gépekből, elektromos berendezésekből és műszerekből áll, Magyarország pedig vas- és acélárut, ruházati cikkeket, textíliát és vegyi anyagokat szállít.) — Visszatekintve megállapítható: jelentős állomás volt az 1976-ban kötött gazdasági megállapodás. Ez egy évtizedre olyan keretet adott, amit a konkrét üzleti terveket rendszeresen megtárgyaló vegyes bizottságoknak kell megtölteniük tartalommal. Szaporodnak a kölcsönös akciók, rendezvények. Nagy sikere volt például a tavasszal tartott magyar hétnek. — Igaz — figyelmeztetett a Kereskedelmi Kamarában egy másik szakértő, Öle Christoffersen titkár — nem elég az egyszeri akció, a kampányokat mindennapos, gondos munkának kell követnie. — Helyesnek tartjuk a magyar vállalatok törekvését a fokozott rugalmasságra. Annál már csak a minőség fontosabb. Nem szabad elfelejteni: egy olyan nyitott piacon, mint Dánia, igen kemény verseny uralkodik, s csak a legkiválóbb termának. Szintén világszerte elismert az a kutatási tevékenység, amelynek során a vizsgált termék által visszavert vagy azon áthatoló fény számítógépes elemzésével a termék roncsolása nélkül gyorsan lehet minőségvizsgálati eredményekhez jutni. E munkában az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának kutatóhálózatával közösen veszünk részt. — És a konzervipar? — Nos, igen; ez világprobléma: a vegyszeres tartósítástól mindenütt egyre inkább idegenkedik a fogyasztó. Ezért kell más utakat keresni, például a hidegen történő besűrítést biológiailag érzékeny gyümölcsleveknél, enzimoldatoknál. A nagyfrekvenciás szárítás — már csak jelentősen csökkent fajlagos energiaigénye miatt is — hasonlóan korszerű. Fűszerek, 'enzimkészítmények, szárít- mányok ionizáló sugárzással történő tartósítását is kutatják a magyar tudósok, méghozzá olyan sikerrel, hogy számos külföldi kutatót ENSZ-ösztöndíjjal hazánkban képeznek ki. — Szóba került már, hogy a híres magyar exportszalámi jellegzetes fehér penésztakarójában levő gombák esetleg káros toxinokat termelnek. — Az NSZK-beli kutatókkal közösen folytatjuk e mi- kotoxinok keletkezésének körülményeit, és exportunk szempontjából is megnyugtató, hogy az eddigi vizsgálatok eredményei szerint ilyen mikotoxinok a magyar szalámi penészrétegében nem keletkeznek, tehát ilyen probléma nincs. — A konkrét együttműködésen kívül hogyan ismeri el a nemzetközi tudományos közélet a magyar élelmiszerkutatók munkásságát? — Sorolhatnám a hagyományos „értékmérőket”, mint külföldi meghívások, cikkek megjelenése, előadások tartása, szakértőink egész sora a nemzetközi szervezeteknél, így a FAO-nál, de talán ennél is többet mond az, hojgy külföldi egyetemek doktori értekezéseit gyakran bíráltat- ják magyar opponenssel, és sok esetben a témába vágó egyetemi tanári kinevezések előtt külföldi egyetemek kikérik véleményünket, néha még az Egyesült Államokból is! * — Milyen a gyakorlattal való közvetlen kapcsolatuk? — Érdekes, hogy bár az iparág a második legnagyobb, de akadémiai kutatóbázisa nincs, a kutatóintézetek közvetlenül a termelő- vállalatokkal kapcsolatban léteznek és dolgoznak. A gyakorlati hasznosságot tekintve pedig talán egyetlen adat is elegendő lesz: a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet évente negyvenmillió forintba kerül, ennyi a teljes fenntartási költsége. Az itt kidolgozott és az iparban eddig — részlegesen — bevezetett kutatási eredmények viszont már most évi száznegyvenmillió forintot érnek, ami három és felszeres megtérülési szorzószám. Ha teljes körű lesz az eredmények iparági bevezetése, ez a szorzó elérheti a tizenkilencsze- res mértéket is! — Ilyen szép eredmények mellett van-e gondjuk is? — Egy furcsa aránytalanságot említhetnék: súlyához képest' az iparágak között az élelmiszeripar aránytalanul kevés részesedését a kutatási szférában. Például: a gép- és villamosipar, amely az Ipar bruttó termelési értékének 30,9 százalékát adja, a műszaki kutatások teljes ráfordításából 58,1 százalékkal részesedik. A bruttó termelés 18,2 százalékát képviselő élelmiszeriparnál ugyanez az arányszám 2,1 százalék ... Talán remélhető, hogy az akadémiai előadás s a számok ismerete nyomán az illetékesek, felmérve ennek a valóban gyorsan megtérülő, konvertibilis .valutában hamar eredményt hozó iparágnak a helyzetét, változtatnak az aránytalanságokon ... Szatmári Jenő István keknek van esélyük sikerre, i Egy szint után lehetőség len- | ne közös, harmadik piacon f történő fellépésre is, de | egyelőre reálisabb a kétolda- 1 lú együttműködés kialakítá- I sa. Most egyébként mintegy f húsz kooperációs szerződé- | sünk van érvényben — 1 mondta Koch és Thanning | úr. I Az egyik tavaly megkötött 1 szerződésnek valószínűleg | széles körű visszhangja tá* ? mad nálunk: 1982-től a dán | Tuborg cég licence alapján 1 készült sör kerül forgalom- | ba Magyarországon. A köp- | penhágai „anyaüzem” nem- | csak az elmaradhatatlan, s | bőséges kóstoló miatt ma- I radt emlékezetes élmény. A | házigazdák nem tagadják a 1 reklámszándékot, sőt büsz- 8 kék rá: a gyár a sör készítés I folyamataival, érdekességei- I vei is megismertet minden 1 látogatót. A magyar—dán I megállapodást jelentősnek f tartják — bár jövőre még | csak tízmillió üvegre szól —, | hiszen hazánk az el§ő KGST- I tagország, amellyel ilyen, 8 mindkét fél számára hasz- I nos „söralku” létrejön. (Te- § gyük hozzá: a Tuborg több | mint 120 országba exportál, | s tízben licence alapján, szi- R gorú minőségi ellenőrzés § mellett folyik a gyártás.) Gyári kalauzom egy jóta- I náccsal búcsúzott: a borral 3 ellentétben a sört nem érdemes tárolni, érlelni — meg kell inni minél hamarabb! Íme. egy terület, ahol valószínűleg máris tökéletes a dán—magyar egyetértés ... Szegő Gábor (Következik: 2. A párbeszéd folytatásáért.) Csütörtökön nyílik meg a bábolnai napok rendezvénysorozata Csütörtökön, sorrendben ötödik alkalommal megkezdődnek az 1981. évi bábolnai napok. A 3 napos esemény- sorozatra a tavalyi 25 000-nél is több látogatót várnak. A bemutatón 140 hazai és külföldi kiállító vesz részt, 50 százalékkal több, mint eddig bármikor. A szakemberek szerint egész Európában az egyik legnagyobb „mozgó” gépbemutató. Egyetlen hasonló rendezvényen sem látható munka közben annyi gép, mint itt. Ugyancsak „élő” bemutató fogadja a látogatókat az IKR fajtakísérleti telepén, ahol kilenc oi - szág, közöttük hazánk 26 intézetének több mint 300 kukoricahibridjét versenyeztetik, azzal a céllal, hogy a legkiválóbbakat vonják majd nagyüzemi termelésbe. A gépgyártó cégek, a vető- mag-nemesítő intézetek mellett a vegyi anyagokat, gyógyszereket, állategészségügyi és más mezőgazdasági eszközöket gyártó vállalatok is bemutatják új termékeiket. A mezőgazdasági kombiid nát, az IKR, a BCR Művek I nyitott kapukkal várja a > vendégeket. A Magyar Ag- 1 rártudományi Egyesület több I konferenciával járul hozzá a í tudomány és a gyakorlat szakembereinek széles körű ü tapasztalatcseréjéhez. Képi ellenőrök látogatása Ez a munka jól szervezve és irányítva a mezőgazdasági pályák iránt is felkeltheti a gye rekek érdeklődését Dolgozó diákok között Országszerte nagy tempóban halad a munkaigényes mezőgazdasági kultúrák betakarítása. A termés begyűjtése nem nélkülözheti a diákok — az általános iskolák 7—8. osztályos tanulóinak, a középiskolásoknak és a szakmunkástanulóknak — segítségét sem. A mezőkovácsházi járásban Almáskamaráson, Magyarbánhegyenek bővítését, a munka szervezése és irányítása, annak színvonala felkelti-e a gyerekek érdeklődését a mezőgazdasági pályák iránt, a munka nehézsége megfelel-e . a tanulók életkori sa'- játossálainak, s ami még ennél is fontosabb: ellát- ják-e őket az előírtak szerint jó ivóvízzel, megteremtik-e a tisztálkodás feltételeit és így tovább? Az általánosan megnyugtató tapasztalatokkal egy időben, sajnos, két kirívó esettel is találkoztak a népi ellenőrök: a nagykamarási Ságvári Tsz-ben úgy szervezték a munkát, hogy a gyerekéknek több méterről kellett a cukorrépát a kocsira dobálni, azzal a veszéllyel, hogy időnként egymást találják el. Almáskamaráson a Sallai TermelőJó minőségű ivóvízről és a tisztálkodás lehetőségeiről a gazdaságoknak kell gondoskodniuk * Fotó: Kiss József sen paradicsomot, Dombegyházán, Kunágotán és Nagykamaráson a kombájnok álta otthagyott cukorrépát, Mezőkovácsházán paprikát, Végegyházán burgonyát szedtek és szednek a gyerekek, a fiatalok. A mezőkovácsházi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársai az elmúlt napokban a földekre látogattak, s a munkahelyeken győződtek meg arról, hogy a vonatkozó rendelet szerint foglalkoztatják-e a diákokat? Közelebbről, arra voltak kíváncsiak, hogy az őszi mezőgazdasági munka elősegíti-e a tanulók ismereteiA népi ellenőrök a helyszíni vizsgálat alkalmával a gyermekekkel, a felnőtt dolgozókkal és pedagógusokkal folytatott beszélgetések alapján — Timár Benedek járási NEB-elnök tájékoztatása szerint — megállapították, hogy a mezőgazdasági üzemek általában kialakítják, megteremtik az előírt feltételeket, az iskolák igazgatói gondoskodnak a gyerekek felügyeletéről, a diákok pedig jó munkával hálálják meg a gondoskodást. A fiatalok ismerik munkájuk nép- gazdasági hasznát és balesetvédelmi oktatásban is részt vettek. szövetkezet nem gondoskodott ivóvízről és az étkezés előtti kézmosási lehetőségről. Kunágotán és Dombegyházán a munkahelytől egy kilométerre levő kukoricás helyettesítette a W. C.-t. Ezek sem mondanak viszont ellent annak a megállapításnak, hogy ott, ahol az iskolavezetés és a mezőgazdasági üzem vezetői együttesen szervezik meg a tanulók foglalkoztatását, s a helyszínen ellenőrzik a munkák menetét, a rendeletben foglaltaknak is eleget tesznek. K. E. P. Az utóbbi néhány évben jelentős összeget fordítottak a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek üzemanyagtöltő-állomások létesítésére. Jelenleg 14 üzemanyagtöltő-állomást üzemeltetnek e szövetkezetek a megyében, amelyek 1980. évi forgalma 98 millió 458 ezer forint volt. Képünkön a tótkomlósi töltőállomást mutatjuk be, ahol autóspresszót is üzemeltet a szövetkezet Fotó: Balkus Imre
