Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. szeptember 27., vasárnap Diákok a konzervüzemben A Békéscsabai Konzervgyár pósteleki üzemében naponta 8-9 vagon paprika érkezik, amit 6 órás műszakban váltva 700 diák dolgoz fel konzervalapanyagnak. Ebből a paprikából készül majd a lecsó, a zakuszka és a pri- taminpaprika-csík, ami jelentős részben exportra kerül, és az értéke sok millió forint. o Az egyik paprikafúró gépsoron a gyulai Erkel Ferenc Szakközépiskola IV. D és IV. E osztályának a tanulói dolgoznak. Ápolónők, asszisztensek lesznek. Ez a munka most egy kis változatosság az életükben. — Szívesen dolgozik? — kérdezem Tóth Erzsikétől, aki a paprikát mindig ugyanazzal a mozdulattal rakja a fúróhoz, majd a csumától megtisztítva egy ládába dobja — Mit választ? — szólok közbe. — Én inkább a továbbtanulást választom. Orvos szeretnék lenni. — Van esélye arra, hogy felveszik az egyetemre? — A tanulmányi átlagom az elmúlt tanévben 4,7 volt. — Továbbra is „hajtani” kell. — Igen, igen, de mégis fel kell mérni a körülményeimet, az erőmet, hogy képes leszek-e hat évig megfeszített erővel tanulni. A félbemaradt tanulás elfecsérelt idő, amely az egész további életre kihat — vélekedik helyesen. Kis Marika tegnap körülbelül 240 kiló paprikát dolgozott fel a fúrógépen. Megkérdezem tőle: — Mennyi a norma? Erre nem tud pontos választ adni, de arról már tájékozódott, hogy ő és a társai nagy igyekezettel is csak 60—70 százalékos teljesítményt tudnak elérni. — Legalább megtudjuk, hogy milyen a fizikai munka — válaszol. — Nem unalmas? — Nem, mert figyelni kell. Már az első nap megvágta a gép a kezem, és emiatt a múlt héten otthon maradtam. — Meggyógyult? — Igen — mondja, és mutatja, hogy már a kötést is levette róla. Zahorecz Jutka igen szorgalmasan dolgozik. — Bizonyára jó lesz a keresete is — fordulok hozzá. — Nem tudom, csak azt, ho"-- teljesítmény szerint fizetnek. — Lemérik külön-külön? — Igen. — Ha nem fizetnének, akkor is vállalkozna erre a munkára? — Ingyen nem szívesen csinálnám. Az árut eladják, a pénz egy része tehát azt illeti, aki közreműködik a konzervgyártásban. — Mire használja fel majd a keresetét? — Sok helye van a pénznek. Jövőre ballagási ruhát kell csináltatnom, és több más nagyobb kiadásom is lesz. o Fodor Zsuzsa sem unatkozik. Bevallja, mostanában sokat gondolkozik azon, hogyan is folytassa majd az életét érettségi után. — Van, aki tovább akar tanulni, vagy férjhez akar menni... — Mire következtet ebből? — Arra, hogy nem könnyű segédmunkásnak lenni. Monoton munka, zúg a gép, elég hűvös van, és minden nedves körülöttünk a paprikától. Inkább kétszeres erővel tanulok tovább. — Szintén orvos szeretne lenni? — Igen. A harmadikban 4,8 volt a tanulmányi eredményem átlaga, igyekszem majd, hogy ezt a szintet a negyedikben is elérjem. o Gyarmathy Zsoltné tanárnő elégedett a diákok szorgalmával, fegyelmezettségével. Elismeréssel beszél az üzem vezetőiről is. — Délután hatkor van vége a munkaidőnek. Utána negyed 7-ig takarítás következik, amikor már sorban állnak az autóbuszok, amelyeken a gyerekeket hazaszállítják. Készségesek a vezetők, akik azt is lehetővé tették, hogy a konyhán lehessen venni tejet, kenyeret. Különösen Dézsi Mihályné csoportvezetőnek tartozunk köszönettel — mondja. Kardos Ernőné, a konzervgyár igazgatója kijelenti: — A diákok nélkül nem tudnánk megoldani a feladatunkat. A jövőben is számítunk rájuk. Igyekszünk továbbra is jól szervezetté tenni a munkájukat, és hasonló módon gondoskodunk róluk ezután is. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Bács-Kiskun megye deli részén a Kígyós-pusztai erdőben szervezték meg a megye legtehetségesebb fafaragóinak egyhetes táborozását. A Bács-Kiskun megyei művelődési központ és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság által közösen szervezett alkotótáborban 30 fafaragó — idős és fiatal népművészek — cserélték ki tapasztalataikat, és dolgoztak együtt (MTI-fotó: Karáth Imre felvétele — KS) minimagazin Színjátszó stúdió „Szeretni kéne” és „Féltékenység” Ilki előadja: Kovács Kati Felvételünk tavaly készült a stúdió egyik foglalkozásán Fotó: Martin Gábor A Békés megyei Jókai Színház és a Megyei Művelődési Központ tavaly szervezte meg első ízben a Justh Zsigmond színjátszó stúdiót, melynek fő célja az amatőr művészeti mozgalom iránt érdeklődő, illetve abban tevékenykedő fiatalok képzése. Kétéves a stúdió, melynek első évfolyamára az idén ismét felvételt hirdetnek. Heti két alkalommal, szombaton és vasárnap tartják a foglalkozásokat az iskolacentrumban, s a stúdió tanárai a Jókai Színház művészei, vezetője pedig Rencz Antal, a színház főrendezője. A tehetségkutatáson túl a hallgatók játékosságának, megfigyelő készségének, önismereti és kapcsolatteremtő képességének fejlesztését, irodalmi és színházművészeti ismereteink bővítését is szolgálja a színjátszó stúdió. Az itt elsajátított ismeretek, gyakorlatok nem csupán az amatőr mozgalomban hasznosíthatók, hanem a személyiség fejlődésére is kihatnak, hiszen a szép magyar beszéd, a jó mozgás, fellépés számos pályán nélkülözhetetlen. A stúdióba 15—25 év közötti fiatalok jelentkezhetnek. 1981. október 15-ig, és előzetes meghallgatáson dől el, ki nyer felvételt. Kevés idegen szó honosodott meg nálunk olyan hamar, mint a hobbi, és nyilván nem véletlenül. Kedvtelése ugyan régen is volt az embereknek, csak akkor passziónak hívták, és igen kis nyilvánosság előtt folyt. Azóta sokat változott a világ, ma már szinte mindenkinek van valamilyen hobbija, és nem ritka a hobbikiállítás sem, ahol bemutatják a dolgozók, ki milyen szenvedélynek hódol a szabad idejében. Képek, szobrok, faragások, kézimunkák vagy ahogy divatosan mondják, díszítőművészeti darabok, melyekből szebbnél szebbek kerülnek ki a nők keze közül. A meglepetés csak az, ha férfi a kézimunka készítője, mint sok szép kiállítási tárgyról kiderült a békéscsabai MÁV klubkönyvtár hobbitárlatán, ahonnan a legjavát továbbvitték az országos vasutaskiállításra, Kecskemétre. A nőkkel versenyző férfi pedig Pacz Béla, a békéscsabai vasútállomás rendelkező forgalmistája. Fiatalember, KISZ-tit- kár, tavaly szerelt le a katonaságtól. Két gobelinképet — az egyik a Korsós lány, a másik a Búsuló juhász — állított ki, s kalocsai futót, nemezalapú faliképet. és nagyon ötletes formájú fekete-piros filcalapon, színes, mintával készült, ízléses alátéteket. Nőkkel egyenrangú kivitelben. Kovács Kati és az Universal együttes az elmúlt hét végén megyénkben vendégszerepeit. Csanádapácai előadásuk után kerestem meg a jó táncdalt kedvelők kedvencét, Kovács Katit. — Hol léptél fel ebben az évben? — Nagyon sok helyen — válaszolt Kati. — Csupán a jelentősebbeket hadd soroljam fel: Moszkvában 25 ezer ember előtt énekeltem, szép emlék a leningrádi, kijevi és volgográdi szereplés, ami kéthónapos koncertsorozat volt. Berlinben együtt énekeltem Dean Readdel, egy tv-műsor keretében. Fontos állomás volt számomra a győri szereplés, amelyről a tv is sugárzott műsort, voltunk Balaton- körüli turnén, Siófokon megdöntöttük itthoni nézőcsúcsunkat, ugyanis kétezer ember látta, hallotta előadásunkat. És hogy el ne felejtsem, februárban Békés megyében is koncerteztünk. — Mit jelentett számodra az idei táncdalfesztivál? — Erkölcsi kötelességemnek éreztem részt venni, hiszen a legutóbbi fesztiválon nagydíjas voltam. Nem tudtam volna megtenni, hogy ne lépjek fel, még akkor se, ha van benne kockázat, mert van, hiszen verseny, de nagyon örülök, hogy előadói díjat kaptam. — Van-e valami kedves emléked még a díj mellett a fesztiválról? — Igen. Ullmann Mónika a barátnőjévé fogadott. Szinte végig mellettem volt, vagy éppen az ölemben ült, mert, mint mondta, tőlem, meg Ernyei Bélától — aki— Nincs ezen csodálkozni való, hiszen a férfiaknak is két kezük van, akkor meg miért ne tudnának kézimunkázni? Engem már gyerekkoromban érdekelt az öl- tögetés, amikor még általánosba jártam, és el is mentem a húgommal az iskolai szakkörbe. A lányok jól ismertek, nem néztek ki maguk közül, így aztán az alapokat ott megtanultam. Ott készült az első munkám is, egy keresztszemes terítő, jól sikerült. Olyan tízéves lehettem akkor, és nemcsak a szépsége vonzott, de büszke is voltam, hogy fiú létemre én is képes vagyok ilyet csinálni. Később sem hagyta abba, inkább többfélével próbálkozott, s egy idő múlva már maga tervezte a mintákat, mert az az igazi, amikor a gondolattól a megvalósításig a saját ötletét viszi végig. Aztán az is jó a kézimunkában, hogy a részeredménynek is örülni lehet, amikor egy-egy motívum kiteljesedik, s közben alig várja, mikor lesz kész. Nem egyszer hajtja magát, hogy mielőbb befejezhesse. — Persze csak akkor, ha már jól kipihentem magam, mert a forgalmi szolgálat minden tizenkét órája állandó megfeszített szellemi munkai az összes vonat fogadása és kiengedése. továbbá a tolatási mozgás mintegy 50 százalékának az irányítása. Ami 24 óra ottvel közösen filmezett — nem fél. — Kapcsolatod a filmmel és a ívvel? — Egy új magyar filmben szerepeltem, nemrég pedig a Terefere című tv-műsor számára felvették a Szeretni kéne című dalt. A csehszlovák tv-klub vendége voltam a V’Moto Rock együttessel. És hogy lemezről is essék szó, most készül a „Disco party III.” című nagylemez, talán karácsonyra meglesz. Ezenkívül Barbra Streisand egyik dalát is énekelem, és a napokban veszik fel ugyancsak lemezre a Féltékenység című dalt. — Mire készülsz a közeljövőben? — Az Országos Rendező Iroda rendezésében egy divatbemutatóval egybekötött koncertsorozat kezdődik nemsokára, amellyel októberben Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason is fellépünk. — Köszönöm a beszélgetést, sok sikert! honiét után újból kezdődik, a maga idegfeszültségével. A lazítást a pihenés és a ház körüli munka jelenti, a mindenféle segítség a feleségének, s csak utána következik a hobbi, amit más kedvteléssel is összeköt. Jól megfér együtt ugyanis a ké- zimunkázás a rádiózással és lemezezéssel. Még tévézni is lehet öltögetés közben. — A kertészkedés érdekel még nagyon, a kertet és udvart magam terveztem, hogy minél szebb legyen a környezetünk. Ez még Kétegy- házán volt, az anyósom házánál, ahonnan most költöztünk Lökösházára, szolgálati lakásba. De a végső cél egy kertes családi ház. Ehhez még ugyan sok idő kell, de ha sikerül, azt is magam szeretném megcsinálni, a saját elképzelésem szerint. A kézimunka és a kertészkedés mellett a mozgalmi munka foglal el nagy helyet az életében. Régi KISZ-tag, és mindig volt valamilyen megbízatása. A katonaságnál is, ahol szervező titkár volt. Most pedig itthon folytatja, a forgalom alapszervezetében. S mindez jól kiegészíti a munkát és a családi életet, amelynek nagy eseményére készülnek: egy hónap múlva várják az első kisbabát. És akkor vajon mire kellenek az ügyes kezek ? — Jó lesz az a pelenká- záshoz és a fürdetéshez is, hiszen kell majd a segítség. Vass Márta Hisz abban, amit mond Határozott, szerény, mosolygós Gyumbierné, Gyu- rovits Zsuzsa, a békési könyvtár könyvtárosa. Augusztusban nagy napja volt: megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Így aztán bizonyos, hogy nemcsak határozott, szerény és mosolygós, hanem kiemelkedően jó könyvtáros is. Ha azonban ezzel kezdenénk a beszélgetést, elhárítaná, mert önmaga munkáját csak résznek érzi az egészben, résznek érzi a békési könyvtár kétségtelen sikereiben. Átélte a földrengés, az árvíz megrázó izgalmait, a könyvtár el. és visszaköltö- zéseit, most a viszonylagos nyugalom hónapjaiban jóérzéssel méri föl, mivel is telt el könyvtárosságának első hét esztendeje. — 1974-ben kezdtem. Igaz, nem ide akartam akkor jönni, hanem gépgyártás-technológusnak, mivel ezt tanultam a békési szak- középiskolában. Közben kiderült, hogy a húszegynéhány frissen érettségizett közül alig 5-6 tud elhelyezkedni, körül kellett néznem a nagyvilágban: mit csináljak? A könyvek, az irodalom, a zene mindig vonzott. Innen már egyetlen lépés volt, hogy jelentkeztem, és könyvtáros lettem. Aztán a tanulás a főiskolán, diploma, és most... ... .most a kitüntetés hét év munkája után. Mit gondolsz, mivel érdemelted ki? — Nemcsak azzal, ahogy én látom, hogy könyvtáros vagyok, és általában nem nézem azt, hogy mikor van vége a munkaidőnek, és mikor kezdődik. Azért sem csak egyedül, mert vezetem az olvasótáborozók klubját, mert ugyan ez szép tőlem, de kötelességem. Azért sem, hogy mindig benne voltam az ifjúsági mozgalomban, úttörő, KISZ, amit akarsz. A középiskolában szervező titkár voltam, akkoriban indítottuk az iskolaújságot, és nem mentünk a szomszédba sikerekért, ha az ifjúsági klubról volt szó. — A végén kiderül, hogy minden, amit csinálsz, csupán kötelesség, és nem érdem, ami Kossuth mondása óta köztudott, a kötelességen túl kezdődik. — Nem éppen, mert azért szívesen 1 vállalok a kötelességen túli dolgokat is. — Például? — A „Che Guevara” területi KISZ-szervezet szervező titkáraként azt szeretném elérni, hogy aktívabb legyen a klubélet. Ügy is mondhatnám, hogy legyen. Mert alig-alig van valami. Az kevés, hogy Télapóünnepséget rendezünk a 3. sz. iskola egyik rajának, több kellene. Zsuzsa határozott: eléri bizonyosan. Szerény: nem dicsekszik majd, ha eléri. Mosolygós: mert hisz abban, amit mond. (sass) Fotó: Martin Gábor Hobbi... hobbi... hobbi... fl férfinak is két keze van
