Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. szeptember 27., vasárnap o izmiurara---------------------------------------- -------------------SZÜLŐFÖLDÜNK---------------B ékés megye településfejlesztésének 36 esztendeje Ezen a héten a városi tanács adott otthont annak az országos konferenciának, amelyet a Magyar Agrártudományi Egyesület falufejlesztési bizottsága, a HNF Országos Tanácsának településpolitikai munkabizottsága a helyi szervekkel közösen rendezett Békéscsabán. A „Változó alföldi falu és a gazdaság” címet viselő kétnapos tanácskozás első előadója Araczki János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese volt, aki megyénk 36 éves településfejlődését, a mezőgazdaság és az ipar hatásait ismertette az ülés résztvevőivel. Elhangzott előadásának fontosabb részleteit az alábbiakban közöljük: Számos dolgozónak ad munkalehetőséget a PATEX Mező- bcrényben Hazánkban Békés megye szabadult fel legelőször a fasiszta iga, a tőkés-földesúri rendszer terhe alól. A forradalmi múltjára joggal büszke megyében az erős mozgalmi hagyományok alapján kibontakozó politikai aktivitás eredményeként, a kommunista párt vezetésével rövid idő alatt megindult az új demokratikus rend kiépítése. A munkáshatalom végleges győzelmét követően kibontakozhatott a terv- gazdálkodás, s közel négy évtizede elindulhatott a Viharsarokban a súlyos történelmi örökség felszámolása, a lakosság érdekeit, ellátását szolgáló sokoldalú fejlesztés, településeink önmagukhoz viszonyított lendületes fejlődése. A TÄRSADALMI- GAZDASÄGI HALADAS ÚTJÁN Településeink, település- rendszerünk fejlődését a következő tényezők befolyásolták és befolyásolják jelenleg is: a múltbeli, történelmi fejlődés sajátosságai; a társadalmi-gazdasági fejlődés, és ennek hatására végbemenő népességtömörülés, valamint a természetitáji környezet, s a településföldrajzi viszonyokból fakadó adottságok. E tényezők egymással kölcsönhatásban vannak, és az általuk kiváltott urbanizációs folyamat is visszahat a befolyásoló tényezőkre, és azok változását eredményezi. A települések fejlődését döntően a gazdasági viszonyok, a gazdaság — ezen belül az ipar és a mezőgazdaság — fejlesztése határozza meg ... A felszabadulást megelőzően (1941-ben) mindössze két városa volt megyénknek, s területének legnagyobb részét jelentős lélekszámmal és hatalmas tanyavilággal, rendelkező községek foglalták el. A megye jelenlegi területe a tanácsrendszer megteremtésével egy időben, 1950- ben alakult ki. Ekkor már három városunk, és 68 községünk volt. Ez utóbbiak nyolc járásba tartoztak. Egy településre átlagosan 6 ezer 650 lakos jutott. A városokban a népesség 20,6 százaléka élt, míg a külterületen, a tanyán élő lakosság a megye népességének 32,4 százalékát tette ki. Békés megye jelenleg — mind területét, mind népességszámát tekintve — a hetedik helyen áll. A négyzetkilométerenként 78 fős népsűrűségével a ritkábban lakott megyék közé tartozik. Jelenleg öt városunk és 71 községünk van. Az egy településre jutó lélekszám megközelíti az 5 ezer 750-et... Jóllehet a felszabadulás óta eltelt évtizedek a megye településhálózatában, a települések fejlődésében jelentős változásokat hoztak, de a felszabadulás előtti alacsony urbanizálódási szint — a megye jellegéből adódóan —■ mégis csak lassú ütemben emelkedhetett. Békés megye iparában és mezőgazdaságában az eltelt 36 év alatt olyan nagy és gyors ütemű átalakítások mentek végbe, amire történelmünkben még nem volt példa. Ezek a változások a társadalmi struktúrában, a népességtömörülésben és a településekben is a következőkben térnek el az országos tendenciáktól: földrajzi fekvés, az iparosítás kései felgyorsulása, megyénk országos jelentőségű . mező- gazdasági adottságai és a jellegzetes településhálózat. Az államosításokkal (1949. végére) létrejöttek nálunk is a szocialista iparosítás alapjai. Ekkor a megye szocialista iparában 14 ezer embert foglalkoztattak, s közel 10 ezerre tehető a magánkisiparban tevékenykedők száma. Az ipar fejlesztése szempontjából az alapok megteremtése óta eltelt időszakot két szakaszra oszthatjuk: Az első az 1960_as évek elejéig tartott, és ez az első ötéves terv időszakát, az 1955 —1957 közötti éveket és a második hároméves tervet foglalja magába. Ebben az időben Békés megye iparának fejlesztése a meglevő üzemek korszerűsítését, bővítését jelentette. Csupán a Békéscsabai Forgácsolószerszám-gyár létesítése hozott új ipari fejlesztést és struktúrát. Erre a terminusra esik több kisebb tanácsi vállalat létrehozása, számos kisipari tsz megalakulása a régi, elavult kisipari műhelyekben, épületekben. Az anyagi erőforrások hiányában az ipar fejlesztése nem tudta megoldani a jelentkező munkaerő foglalkoztatását. A megye hagyományos élelmiszeriparának nagyobb arányú fejlesztését nem az anyagi eszközök hiánya akadályozta elsősorban, hanem a hiányzó mezőgazdasági nyersanyag. A fejlődés üteme az országostól elmaradt és a különbség egyre kirívóbb lett. A megoldatlan foglalkoztatottság a munkaerő elvándorlásának fokozódását eredményezte... A második szakasz az 1960-as évek elejétől napjainkig tart. Az országos gazdasági politikában 1957- től bekövetkezett változások eredményeként megyénk iparának fejlődését a következő tényezők befolyásolták: a nehézipar egyoldalú fejlesztése helyett a könnyű- és élelmiszeripar, valamint annak munkaigényes ágazatai kerültek előtérbe. Ugyanakkor a koncentrált ipari beruházások mellett a helyi ipar fejlesztése is több figyelmet kapott. Továbbá: a mezőgazdaság szocialista átszervezése szilárd alapot jelentett a mezőgazdasági nyersanyagok állandó biztosítására, az élelmiszeripar és könnyűipar egyes ágazatainak fejlesztéséhez; jelentős munkaerőt szabadított fel, amely elsőrendű ipartelepítési tényezővé lépett elő. A szénhidrogénmezők feltárásával jelentősen javult az energiaellátás és nagy lendületet adott az iparfejlesztésnek. Ez a folyamat 1970-ig ex- tenzív jellegű volt. Megyénkben még foglalkoztatási problémákat kellett megoldani. Ebben az időszakban — a hagyományos és az új iparágakat tekintve — számottevő fejlődést értünk el egyes iparcikkek termelésében. Békés megye ipara nyolcvan olyan terméket állít elő, amelynek a lakossághoz viszonyított aránya az országost is meghaladja, és sok termékből jelentős nemzetközi forgalmat bonyolít le. Az állami ipar fejlesztése megyénk középső részében és Orosházán koncentrálódott. Komoly haladást ért el Szarvas és környéke szövetkezeti ipara is. TÚLSÚLYBA KERÜLT A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS Az V. ötéves tervidőszak végén a szocialista iparban közel1 57 ezer 500 dolgozót foglalkoztattak, az 1980. évinek több, mint kétszeresét... A mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átalakítása az állami gazdaságok, az állami mezőgazdasági gépüzemek szervezésével kezdődött. Az első állami gazdaságok 1947- ben alakultak meg megyénkben. Kicsiny területekből 100—200, illetve 500—1000 holdas gazdasági egységeket szerveztek. A termelőszövetkezetek száma és területe 1948 és 1953 között állandóan növekedett,-s 1953 közepén 251 mgtsz és 124 tszcs folytatott közös gazdálkodást a megye szántóterületének 36 százalékán. A termelőszövetkezeti mozgalmat az 1956-os ellenforradalom lényegében az öt évvel korábbi szintre vetette vissza, és súlyos anyagi veszteséget okozott. Az ellenforradalom leverése után megszűnt a kötelező beadási rendszer, új felvásárlási és árpolitika, valamint tervezési rendszer alkalmazására került sor. A megye megmaradt termelő- szövetkezetei megerősödtek, s 1958-ban a legnagyobb területen termesztett növényekből az átlaghozamok meghaladták az egyéni gazdaságokét. Növekedett a szövetkezetek állatállománya is, és több állattenyésztési ágban az egyéni gazdaságokat felülmúló állatitermék-hozamot értek el. A téeszek fejlődését hatékony gazdasági és szociális intézkedések is előmozdították ... és 1961 tavaszára a mezőgazdaság szocialista átszervezése lényegében befejeződött. A megye szántóterületének 97,4 százaléka tartozott a szocialista szektorhoz ... Az 1968-cal kezdődő időszakot a megye mezőgazdaságában a nagyüzemi gazdálkodás korszerűsítése időszakának tekinthetjük. A mezőgazdasági nagyüzemek koncentrációja, a szakosított állattenyésztő telepek létesítése lehetőséget ad a korszerű technika bevezetésére, annak térhódítására. Ezzel állandó munkaerőkibocsátó forrássá válik a mezőgazdaság... Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése nem egyformán hatott a településekre. Az ipar szerepe a városokban és egy-két nagyközségünkben volt döntő tényező. A mezőgazdaság fejlesztésének hatása a községi kategóriában, az alsófokú központokban érvényesül közvetlenül. A megye területén jelentős foglalkozási átrétegződés ment végbe. Ez 1960-ig lassan, utána pedig gyorsan haladt előre. Az utóbbi szakaszra az ipari népesség gyorsuló növekedése és a mezőgazdasági népesség gyorsuló csökkenése volt a jellemző. Az ipari — építőipari keresők aránya 1949-ben 12,4 százalék, 1980-ban 34,7 százalék volt megyei átlagban. A mezőgazdasági keresők aránya pedig ugyanezekben az években: 72,6 százalék, és 31 százalék. Abszolút számokban kifejezve úgy fogalmazhatunk, hogy az eltelt időszak alatt a mezőgazdaságból felszabadult több mint 93 ezer emberből az iparfejlesztés csak 34 ezer dolgozó foglalkozásváltoztatását tette lehetővé Békésben. A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT VÁLTOZÁSAI A társadalmi-gazdasági fejlődéssel párhuzamosan, azzal szinkronban fejlődött a megye településhálózata is. Ebben számos adminisztratív intézkedés is szerepet játszott. A mai és a jövőbeli településállomány alakulására rányomja bélyegét a mindenkori településfejlesztési koncepció, mert egyes intézkedések (építési tilalmak, új települések létrehozása, vagy egyesek megszüntetése, egyesítése) ennek értelmében születnek. Természetesen, elsődleges szerepe' a gazdasági tényezőknek van. A megyeközpont településhálózatunk első számú csomópontja. Tőle keletre Gyula és északra Békés nagyjából azonos távolságra fekszik. Megyénk két városa (Orosháza és Szarvas) a megyeközponttól nyugat-délnyugat, illetve északnyugati irányban közel azonos távolságra vannak egymástól és Békéscsabától is. Városközpont nélkül van viszont a megye déli-délkeleti és az északészakkeleti területe. Ez utóbbi térségben Szeghalom iparosítása eredményeként egyre inkább betölti a központi település szerepkörét. A déli-délkeleti területen központi jellegű település nem alakult ki. Mindaz, ami Szarvas, Orosháza esetében egy településbe centralizáló- dott, itt számos község között széjjelszóródott, s egymás hatását lerontva mindegyik csak közepes fejlettséget tudott elérni, á városi fejlődésnek csak az alsó szintjéig értek el. (Mezőko- vácsháza, Mezőhegyes, Batto- nya, Medgyesegyháza.) A településhálózatunk gerincét az öt város mellett 19 nagyközség alkotja, melyből — a településfejlesztési koncepció alapján — öt középfokú, 14 pedig kiemelt alsófokú központ kategóriájába soroltak. Ezek a fejlett nagyközségek a megye „városhiányos” térségeiben találhatók. E települések közül kettő járási székhely; s jó néhány helyen van középiskola, szakosított üzlet, és így tovább. Több-kevesebb területen (de a, hozzájuk tartozó nagy kiterjedésű tanyás térségekben mindenképpen) központi szerepük van ... Az egyén szempontjából nézve azt tapasztaljuk, hogy megváltozott a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye, akár úgy nézzük, hogy a mezőgazdaságtól átáram- lott az iparba, vagy egyéb ágazatba; akár úgy, hogy a mezőgazdaságban megmaradva ugyan, de az egyéni gazdálkodást felcserélte a nagyüzemmel. Azon belül sem a termelés összes ágazatával foglalkozik, mint tette ezt egyéni gazda korában, hanem csak egyféle munkára specializálódott, de még háztáji gazdaságával együtt is legfeljebb csak kétféle őstermelői munkát végez. (Pl. állatot tart és a kertészetben dolgozik). Ennek megfelelően módosultak a gazdasági épületek iránti szükségletek, mégpedig úgy, hogy eltűntek, vagy összezsugorodtak. Ezzel szemben a lakórész megnövekedett, s sok esetben a volt istállóból konyha, a konyhából pedig második szoba lett. Gyakori megoldás az utcafrontra egy szobának a toldása és a nyeregtető sátortetővel való felcserélése. És ezzel már az épületek zártsága szorosabbá vált, félig zárt beépítési rend alakult ki. Az egyes ember foglalkoztatási viszonyainak megváltozása számos új szükségletet támaszt az infrastrukturális ellátással szemben. Mindenekelőtt az ingázás miatt is a közlekedéssel szemben nő meg az igény, ami kikényszeríti a helyi és a távolsági közlekedés fejlesztését, gyakoriságának növelését. így azokon a helyeken is, ahol a felszabadulás előtt csak dűlőút volt, most autóbusz közlekedik. A kisebb, két—háromezres lélekszámú településeken szintén létrejött az üzletek bizonyos mértékű specializálódása. Étterem, cukrászda (presszó), könyvtár, művelődési ház, megannyi jele bizonyítja az átalakulást... Felbomlott a régi mezővárosi szerkezet, s a zárt településen belül a földrajzi értelemben vett város mind jobban kiterjeszkedik. A városias magban megjelentek a több szintes épületek, földszintjükön üzletekkel, szolgáltatóegységekkel. Az új épületeket már közművesítették. Városaink és egyes városiasodé nagyközségeink másik jellegzetessége: az új lakótelepek. Ezek térbeli elrendezése új, mert az eddigi zártságot feloldották, és csak közterülettel rendelkeznek ... • * Az infrastrukturális ellátás elért színvonala a többi megyéhez viszonyítva a 13— 18. helyet biztosítja számunkra. Intézményhálózatainkat zömében a felszabadulás előtt épült objektűmok- ban szerveztük meg. (Például: óvodát csináltunk lóistá- lóból stb.) Ezek az épületek elavultak. A mai igényeknek nem felelnek meg, s egyre körülményesebb biztosítani bennük a modern technikai felszerelések és eszközök működtetését, használatát, valamint az új módszerek, eljárások bevezetését és alkalmazását. Szeghalmon az emeletes lakóépületek földszintjén kereskedelmi egységeket alakítottak ki Fotó: Fazekas László, Martin Gábor, Veress Erzsi Vésztón is korszerűbbe vált az úthálózat és a közvilágítás
