Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. szeptember 27., vasárnap Vészhelyzet Vésztőn? Várospódium Szarvasról A szegedi körzeti stúdió gazdagodó képernyője A kultúrház Fiatal, munkaruhás férfi megy a főutcán. Amikor megkérdezem, hová jár szórakozni, meglepődve néz rám: — Itt?! — kérdi, vagy inkább állítja. — Van ugyan kultúrház, sőt, ifjúsági ház is, de többnyire kong az ürességtől. Hallom, hogy most alakul egy ifjúsági klub ... Oda szívesen mennék, de állítólag kevés a jelentkező. A jól öltözött hölgy szűkszavúbb: — Nézzék meg a művelődési házat. Amilyen az épület, olyan itt a közművelődés ... Igazgató gyesen Ha a málló vakolatú templom mellett balra fordulunk, majd elhaladunk az iskola előtt, a volt gimnázium modern, sok ablakos épülete bukkan fel előttünk. Az utca végén, a sarkon alig észrevehető a sárgára festett községi művelődési ház. Formáját nézve inkább valamiféle régi gazdakörre emlékeztet. Erre utal kora is: úgy a századelőn épülhetett. Belépünk. A tágas folyosó csendjét időnként valahonnan távolabbról kiszűrődő zongora- hangok törik meg. Az iroda ajtaja nyitva^ áll. Két meglepően fiatal előadó ügyködik az asztaloknál: egy fiú és egy lány. Kedvesen, bár kissé bizonytalanul fogadnak. Nem csoda, hiszen mindössze néhány hete dolgoznak itt. Somogyi Zoltán, akinek nemrég befejezett katonaéletéről rövid haja árulkodik, hamar feltalálja magát. — Népművelési csoportvezető vagyok, s egyúttal vezetem az ifjúsági házat is. A két intézmény ugyanis tavasz óta közös irányítás alatt működik. Épp hogy elkezdjük a beszélgetést, munkaruhás fiatalember toppan be. Óvatosan nyújtja olajos kezét, ö az intézmény megbízott igazgatója — félállásban. Hogy mennyit ért a népműveléshez, azt Kaszai Béla még maga sem igen tudja felmérni. — Tulajdonképpen a feleségem- az igazgató — mondja — csak most szül, és egy decemberig szóló szerződésben engem bíztak meg a munkával. Talán ana is számítottak, hogy ő majd ellát szakmái tanáccsal, hiszen szakképzett népművelő. Mellette egy év alatt szereztem némi gyakorlatot, másképp nem is mertem volna vállalni ezt a nem éppen könnyű munkát. Egyébként a MÁV-nál dolgozom kocsivizsgálóként, és úgy alakul a munkám, - hogy hetente két szabadnapom marad. Így legalább hasznosan töltöm el. Hogy csinálnám-e hosszabb távon? — mosolyodik el szerényen. — Hát, nem is tudom ... Amikor a tervekről beszélünk; elsőként a kiscsoportokat említi. Helyes népművelői gondolat ez, hiszen talán így tüdják leginkább „becsalogatni" a különböző érdeklődési körű embereket. Nagyobb rendezvényekre ugyanis évente egyszer-két- szer ha akad pénz. — Meg aztán — mondja Kaszai Béla — őszintén szólva az emberek nem szívesen jönnek olyan helyre, amelynél az otthonuk sokkal szebb, korszerűbb. Régi az épület, régi a berendezés. Igaz, a korszerűsítésnek nem sok értelme lenne, hiszen készül az új közművelődési komplexum terve. Addig a meglevő lehetőségeket próbáljuk jól kihasználni. Körbejárjuk az épületet. A volt gimnázium felőli oldalon óriási gerendák támogatják a falat. Az iskola előtti téren álló szobor már városias képet mutat. A hatalmas gerendák durván törik meg ezt a hangulatot... „Tündérlak” — társadalmi munkában — Kocsival egy, kerékpárral két perc — Somogyi Zoltán kicsit túlzott, amikor így határozta meg az ifjúsági ház távolságát. Igaz, ő két keréken hamarabb érkezett oda, mint mi négy keréken. A kis híd túloldaláról integet, mögötte a magasra nőtt fák apró kastélyféle épületet rejtegetnek. Mesebeli helyszín ez. A terméskőből, fából épült, sok-sok ablakkal, lépcsővel díszített ház falán tábla lóg: Társadalmi összefogással felújítva 90 nap alatt. Ez a mondat — mint valami varázsszó —■ gyorsan visszaröpít a hétköznapok világába, A mesebeli épület ugyanis 1975 óta nagyon is gyakorlatias feladatot hivatott betölteni: ifjúsági ház. Ahogy az egyik lépcsőn felfelé indulunk, s beérünk az emelet csöppnyi előszobájába, keresztülhaladunk az ifjúsági klub két teremből alakított, s még így is miniatűr helyiségén, kikerülünk az egyembernyi folyosóra, aztán lefelé indulunk a kanyargós, keskeny lépcsőn, megint hatalmába kerít valamiféle varázs. Mesék tündéreinek szálláshelyéül tudnám leginkább elképzelni ezt a romantikus épületet, és irigyelni kezdem a vésztői fiatalokat. Ábrándozásomból az ifjúsági ház vezetőjének szavai zökkentenek ki: — Próbáljuk ideszoktatni a fiatalokat, de az igazság az, hogy az érdeklődés kicsi. Mióta megszűnt a gimnázium, Szeghalomra járnak tanulni, este későn jönnek, jó, ha hét végén eljutnak ide. Akik pedig a mezőgazdaságban dolgoznak, azokat otthon várja a második műszak. — Persze, azért nem szabad elkeseredni. Tizenegyné- hány KISZ-alapszervezet van a községben, elsősorban rájuk számítok. No, meg arra, hogy a jó programoknak lesz vonzóerejük — fejezi be Somogyi Zoltán. Optimizmusa talán nem két és fél hetes, népművelői tevékenykedésével magyarázható! M a ketten a jövő Vésztőn a tanácsházát nem lehet elkerülni. De nem is érdemes, hiszen Komáromi Gábor tanácselnök nem csupán hivatalból, hanem a patrióta féltő gondjával figyeli a közművelődés múltját, jelenét és jövőjét. — Évek óta szakembergondokkal küzdünk. Egymást váltották a kultúrház- igazgatók, akik gyakran megfelelő képzettséggel sem rendelkeztek. Nagyon nehéz rátermett embert találni — sóhajt fel. — A jelenlegi kul- túrház-igazgatóval elégedettek vagyunk. Egy éve van itt, de már meglátszik, hogy ért a szakmájához. Az ifjúsági házzal sok gond volt az utóbbi időben. Ezért határoztunk úgy, hogy közös irányítás alá kerüljön a két intézmény. Talán így többre lesznek képesek. A tanácselnök asztalán ma. kett áll. Hosszú, földszintes épületek alkotnak egy négyszöget. Még kicsinyítve sem nehéz elképzelni, milyen óriási lesz ez az épület- komplexum, amely a közművelődés tárgyi feltételeit hosz- szú távon megteremti majd a községben. Lesz itt színházterem, könyvtár, étterem. Igaz, horribilis összegbe, a tervek szerint 50—60 millió forintba kerül majd. Vajon honnan van egy községnek ennyi pénze? Kaszai Béla, a megbízott igazgató — öt éve egynapi fizetésével járul hozzá a kultúrház építéséhez minden vésztői, ezenkívül téglajegyeket árusítunk, és számítunk a gazdasági egységek anyagi segítségére. A lakosság segítő szándéka nélkül nem vághattunk volna bele ebbe az erőnket meghaladó beruházásba — mondja a tanácselnök határozottan. ♦ Igaz, ez a „mesebeli" köz- művelődési intézmény még nagyon távoli, mert egyelőre csak a tervjavaslat készült el. Talán csak a mai vésztői fiatalok gyerekei fognak ott szórakozni, mégsem sajnálja senki a pénzt, és ha arra kerül a sor, az időt, a fáradságot sem. S amíg így gondolkodnak az emberek, nem lesz vészhelyzet Vésztőn ... Gubucz Katalin A Magyar Televízió egész tevékenységében, műsorszolgáltatásainak struktúrájú' ban megtalálták sajátos helyüket az elmúlt években a körzeti stúdiók. A Pécsett és Szegeden működő stábok mindenekelőtt a környező megyék életének mindennapjait, hagyományvilágát ismertetik. meg a nézők millióival. A szegedi körzeti stúdió képernyője mindenekelőtt Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye hiteles tükre szeretne lenni. Formálódnak egyéni műfajai, sajátos vállalkozásai, kikristályosodnak tématerületei, a műsorok mindinkább megtalálják helyüket a műsorszolgáltatások rendjében, s a jelentkezések időpontjai is követhetők. A szegedi tévések mind érzékenyebben és árnyaltabban mutatják be a Dél-Alföld tápláló hagyományvilágát, a szocializmus építésének friss eredményeit, és még meglevő ellentmondásait, a vidék kulturális értékeit és az e tájra jellemző művészeti »ágak produktumait. Az őszi hónapok mindenképpen az újbóli nekilendülések időszakai. A szegedi körzeti stúdió terveiről, várható műsorairól érdeklődtünk Regös Sándor stúdióvezetőtől. — A szegedi tévések számára alig volt szabadság, nem tettük ki a stúdió ajtajára: Nyári szünet. Technikai-műszaki eszközeinkkel és szakembergárdánkkal segítettük a gyulai várjátékok művészi munkáját, s a Magyar Írók Szövetségével és a gyulaiakkal közös vállalkozásban, hagyományteremtő szándékkal az idén elsőként megrendeztük a határainkon túli magyar líra fesztiválját. Kameráinkkal rögzítettük a színvonalas versműsort, melyet valószínűleg még ez évben sugározni fogunk. Ezzel is igyekszünk jelentős részt vállalni a művészeti ismeretterjesztés nemes feladataiból. — A stúdiónak rendszeres műsorai, sorozatai honosod' tak meg az elmúlt években. Hogyan egészíti ki ezeket a többi vállalkozás? — Havi rendszerességgel jelentkezik állandó hírműsorunk, a Dél-alföldi krónika, népszerű nevén a DÁK, mely elsősorban a három megye életének aktuális kérdéseit veti fel a kamera és a mikrofon segítségével. Szeretnénk ezt minél színesebb, gazdagabb, aktuálisabb és bátrabb műsorrá fejleszteni. A második csatornán Alföldi antenna címmel jelentkezik aktuális kérdéseket felvető programsorozatunk. Munkatársaink kéthetenként aktív tagjai az Ablak című szolgáltató műsornak. A közéletiség, a nyílt város- politika és a szocialista demokrácia erősítésének jegyében született Várospódium című sorozatunk gondolata. A negyvenperces egyenes adásokban egy-egy város vezetői válaszolnak a levélben, telefonon, vagy a helyszínen föltett közérdekű kérdésekre. Baja és Csongrád után a következő helyszínünk október 8-án Szarvas városa. Ezúton is kérjük a város múltja, jelene és jövője iránt érdeklődőket, hogy válaszra váró kérdéseiket juttassák el a körzeti stúdió címére (6726 Szeged, Ogyesszai körút 33. Várospódium). Olajos Csongor műsorvezetőnek. Munkánkban kiemelten szerepelnek gazdasági, társadalmi és politikai kérdések. E téren követendő példának tartjuk az igen sikeres, jelentős visszhangot kiváltó, nemrégiben sugárzott Kazán a föld alatt című műsorunkat. Most a középüzemek helyét és szerepét igyekeznek föltérképezni munkatársaink. Izgalmasnak ígérkezik a póhalmi honfoglalás történetét földolgozó filmünk, Rácz Lajos gyomai tsz-nyugdíjas, egykori résztvevő mesél a kamerák előtt színesen, élvezetesen. Két évvel ezelőtt Szeged és Ogyessza, az idén nyáron Bács-Kiskun és a Krím testvéri kapcsolatait dolgoztuk fel. s bizonyára ez is kiteljesedik majd a békésiek testvéri együttműködésének föltérképezésével. — Nem hiányzik a szegedi körzeti stúdió műsorrendjéből a kultúra, a művészet sem. Milyen szempontok ha' tározzák meg egy-egy film elkészítését? — Sajátos missziónak tartjuk azoknak a népi hagyományoknak filmszalagra mentését, melyek még — ha a huszonnegyedik órában is — tetten érhetők. Polner Zoltán szegedi költő gyűjtései alapján forgattuk a már bemutatott Babonák és hiedelmek, a Népi gyógyítók című műsorokat, s bemutatásra vár a Teknyőkaparó című film. Erős kapcsolatot alakított ki a stúdió a Szegeden szerkesztett gyermekirodalmi folyóirattal, a Kincskeresővel. Számaikhoz a nyári szünetben két televíziós különszámmal csatlakoztunk. Az idén Kormos István a Pincérfrakk utcai cicák című művéből készült félórás produkció mellett egy színházi ismeretterjesztő műsor készült a tizenéveseknek, melynek alapját a Szegedi Nemzeti Színház prózai Turandot-előadása kínálta. Filmet forgattunk a szegedi szabadtéri játékokról, amely szeptember 29-én kerül képernyőre. A véleményeket, vallomásokat -fölsorakoztató műsorban megszólal többek között Varga Mátyás díszlettervező, Szinetár Miklós rendező, Pál Tamás karmester, Koltai Tamás kritikus. A dél-alföldi naiv művészet múlt évi föl- térképezése után az idén a három megye három művésztelepén járt a stúdió stábja. A békéscsabai alkalmazott grafikai művésztelepen, a kecskeméti nemzetközi zománcművészeti alkotótáborban és a csongrádi művésztelepen készített színes film azon túl, hogy megmutatja az itt folyó munkát, bepillantást enged művészeti közéletünk műhelyeibe is. — Ügy tudom, gyümölcsöző kapcsolat van kialakulóban a jugoszláviai Vajdaság televíziósaival. Mik az eddigi eredmények, az együttműködés milyen tervekkel kecsegtet? — A Dél-Alföldön igen sokan nézik a jugoszláviai tévéállomások műsorait, s ez fordítva is igaz. Ónként adódott hát a gondolat, hogy a szegedi körzeti stúdió keressen kapcsolatokat a szomszédos ország tévéseivel. Ennek jegyében mutattuk be Televízió öt nyelven című műsorunkban az újvidéki kollégák szerteágazó munkáját. Portréfilmet forgattunk Ladik Katalinról, a jugoszláviai magyar költőről és előadóművészről, akit több magyar filmben és tévéműsorban is láthatott a közönség. Most egy szórakoztató műsor felvételein dolgozunk a két stúdió közreműködésével, és előkészületek folynak egy Tiszáról szóló irodalmi műsor közös megvalósítására. Tandi Lajos1 A „mesebeli” ifjúsági ház, előtte Somogyi Zoltán Fotó: Fazekas László
