Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

KPVDSZ—KÖJÁL együttműködés Szakmai előadások, bemutatók A rendetlenség elképesztő: a küszöbön, sámlifélén pe­nésztől zöldellő kenyérsze-,. let, beljebb, hordozható kály­hán szita, fél pár ócska pa­pucs, palacsintasütő, egy pol­con edények, mellette nagy sparhelten ruhanemű, meg­szikkadt marmelád. A bejá­rattól balra nagy nylonzsák bab, rajta rongyok, nagylá­bos. Az ágy szinte megköze­líthetetlen. A szűk, földes, málló vakolatú helyiség kö­zepén, rozzant kis vaskály­hán egy csokor rózsa dísze­leg. A világítást egy gyertya szolgáltatja. Itt, az újkígyósi Nagyközségi Tanács udva­rán, ebben az egykor tűzol­tószertárnak használt sufni­ban él immár hat éve K. Viktória, gyengén látó, 72 éves asszony, akit a falu Ve- ca néni néven ismer. — Lakható hely volt ez, rendesen kimeszelve, mikor a tanács ideköltöztette, mi­velhogy a háza életveszélyes lett, majdnem rádűlt — áll meg mellettünk egy vékony, inas arcú, idősebb férfi, amo­lyan karbantartó mindenes a tanácsháza udvarán. — A bútorát ide hordtuk be a raktárba, hogy ne egye az idő. — Sarkadon, a körzeti cso­port taggyűlésén többször is kérte már a sorstársnő, hogy segítsünk — szólal mostjneg Vantara András, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének Békés megyei titkára, aki kísérőjével személyesen jött el, hogy végére járjon ennek az ügynek. Mint kiderül, korábban már itt beszéltek a tanács vezetőivel is, s azt a megol­dást találták a legjobbnak, ha egy tanácsi értékesítésű házhoz juttatják Veca nénit. De hát mi lett a régi ház, a porta sorsa? Veca néni vala­mi kissámli, vájdling és ge­renda -eltűnését emlegetve toporog, apró, kideríthetetlen sérelmeket, neveket sorol, panaszkodik, vádol, fenyege­tőzik. Végre sikerül megtud­ni tőle a lényeget: végül is új háza lesz a régi helyébe, de úgy érzi, a házépítéssel becsapták, meglopták, s ő bizony nem ír alá semmit, nem enged a portájára sen­kit. Akkor hát mi legyen? — Mit akarok? Mit akarok? — csap mérge­sen a levegőbe. — Hát hogy csinálják már meg azt a házat, ha nincs ölég pénz, bánom én, hát legyen az ál­lamé, csak addig lakjak ben­ne, míg ,élek. Látják, itt mi­be vagyok, szociális otthon­ba meg úgyse megyek! Amíg bírok mozogni, mért nem le­hetek a magam gazdája? Süli János tanácselnök, úgy tűnik, nem nagyon örül a beszélgetésnek. — Talán nincs fórum Ma­gyarországon, amelyik még nem foglalkozott ezzel az üggyel — ereszkedik a szem­közti fotelbe az elnöki iro­dában. — Rég befejeződött volna már az egész, de ép­pen aki minden fórumon rek­lamál, ő a fő akadály. Már­pedig akarata ellenére nem tudunk segíteni rajta! De lássuk végre, miről is van szó, hogyan élhet egy idős asszony hat éve egy sufniban, ki mit akart, akar, és ki az akadály? — Ahogy a háza életve­szélyes lett — dől hátra a tanácselnök, mint aki hosz- szú, bonyolult történetbe kezd — először azt néztük, mi lenne a legszerencsésebb megoldás. Veca néninek se pénze, se kölcsönlehetősége nem nagyon volt, így járható útnak látszott egy tanácsi értékesítésű ház vásárlása OTP-re, ahogyan erről be­széltünk is annak idején Vantara elvtárssal. Na, ház akadt több is. Az egyiket még a vevőkijelölés előtt visszamondta, egyszer meg már ki is jelöltük, a vb is jóváhagyta, amikor ő visz- szalépett. Akkor kezdtük ke­resni az építési kölcsön mód­ját. Nagy nehezen sikerült is, úgy emlékszem, 60 ezer fo­rintot kapott. Végre, úgy jó két éve el is határozta ma­gát a házépítésre. Mi besze­reztük, odaszállítottuk neki az anyagot, és a műszaki ve­zetőnk irányításával egy ma­szek mester felépítette. De Veca néni több mint egy éve nem ír alá, s addig az OTP nem fizetheti ki a kisiparos­nak a járandóságát, valami 30 ezer forintot. Ráadásul nem is engedi, hogy befejez­zék az építkezést. Igaz, a kölcsönből már nem nagyon futná, de megoldanánk, csak legyen már vége az ügynek. — S vajon miért nem en­gedi, hogy befejezzék a há­zát? — Szeretné ő, ha elkészül­ne a ház, de csak feltételek­kel. Tanúk előtt kijelentette, hogy csak akkor engedi be­fejezni az építkezést, ha előbb a tetőszerkezetet átalakíta­nák, a födémrészt lebontva nagygerendát helyeznének be, és újból készítenék a födémrészt. Továbbá a ké­ményt másik helyre tennék, és a padlásfeljárót kihelyez­nék a szabadba. Hát ez lehe­tetlen, nem utolsósorban azért, mert pénze az OTP- nél már csak az eddig el­végzett munkák kifizetésére van, az a bizonyos 30 ezer forint. Másrészt szükségte­len is. Megyei szakértőket hívtunk, akik megállapítot­ták, hogy az épület kifogás­talan. — Mi lehet tehát a megol­dás? A tanácselnök lemondóan széttárja a karját: — Nem látok megoldást, ilyen körülmények között mi nem tudunk mit tenni. Már próbáltuk meggyőzni a fiá­val együtt is, aki ideutazott, szabadságot vett ki, hogy segítsen a befejezésnél, de őt sem engedte be. — Mi annak idején azt is felajánlottuk — veszi át a szót Vantara András —, hogy segítünk elhelyezni a' sors­társnőt a vakok intézetében, Debrecenben, de hallani sem akart a dologról. Veca néni az új ház kü­szöbén üldögélve vár ben­nünket. Az épület takaros, és valóban közel áll a befeje­zéshez. Hátra van még a stukatúrozás, ajtó-ablak pá­szítás, az oromdeszka feltéte­le, és a festés, mázolás. — Sok mindent a fia is meg tudna csinálni, el is jött, hát miért nem tetszik engedni, hogy segítsen ? — Annak nem adom a kezibe! — rúg odébb mérge­sen egy malterdarabot Veca néni. — Meg amúgy is, ha egyszer OTP-re újat kapok, minden hónapban 363 forint részletet fizetek, akkor mér a fiam csinálja? — Befejezné a tanács is, ha engedné! Miért nem jó így ez a ház? Igazán rendes, tágas a szoba, konyha, itt kényelmesen lakhatna, a sa­játjában. Az pedig természe­tes, hogy a régi épületből a jó anyagot felhasználták, hi­szen nagyon kevésből kellett összehozni — állítom meg a szóáradatot. — Hogyne! Odvas a sza­rufa is, ha újat építenek, ne­kem egy hajszál régi ne le­gyen rajta! Csinálják meg, amit mondtam! — És a papírt miért nem tetszik aláírni az OTP-ben, hogy végre kifizethessék a kőművest? — Nem írok alá semmit! Nincs is jól megcsinálva, meg ha azt a pénzt kifizetik, akkor miből fejezik be a há­zamat? Belátom, további kérdezős- ködésnek, érveknek semmi értelme. A szomszédos kis­kertben tébláboló zömök asszony is legyint: „Ilyen asszony nincs is a világon másik! Mi 40 évig pörösköd- tünk, végül kaptunk egy pa­pírt a bíróságtól, hogy azt mutassuk föl, ha valahol föl­jelent!” Mit is mondott a tanácsel­nök?! „Nem látok megol­dást, ilyen körülmények kö­zött mi nem tudunk mit ten­ni !” Amikor meghányjuk- vetjük a dolgokat Vantara Andrással, oda lyukadunk ki, hogy mi sem tudnánk ilyen helyzetben megoldást java­solni. Egy viszont biztos: a jelenlegi tarthatatlan helyze­ten változtatni kell — akár Veca néni akarata ellenére is — éppen az ő érdekében. Tóth Ibolya Fotó: Fazekas László Társadalmi összefogással Endrödön (Tudósítónktól) Lapunk augusztus 19-i számá­ban ,,A vállalás” címmel be­számoltunk az endrődi öregek napközi otthonának 10 éves fennállásáról, melyben utalunk gondjaikra is. A kétszobás lakó­házból átalakított otthon ter­mészetesen már régóta nem elé­gítette ki a növekvő igényeket, s a szűkös hely miatt egyre több jelentkezőnek kellett nemet mondani. A községi tanács költségvetési tervében csak 1983-ra volt beütemezve az ott­hon felújítása és bővítése. Az időpont nagyon távolinak tűnt, a probléma megoldása pedig sürgető volt. Az idős emberek panaszai meghallgatásra talál­tak. A-7 üzemei szocialista bri­gádjai. dolgozó kollektívái fel­ajánlották, hogy társadalmi munkával megcsinálják a szük­séges munkálatokat. Szeptem­ber 19-én hozzá is fogtak, s a tervek szerint az otthon terüle­tileg kétszeresére nő. Korszerű fürdő, mosdó, öltöző. orvosi rendelő áll majd az idős embe­rek rendelkezésére. A személy­zet is kényelmesebb körülmé­nyek között dolgozhat. Az ott­hont még a hideg beállta előtt, október végéig szeretnék át­adni a lakóknak. Baginé Szűcs Éva Rokkant nyugdíjasok meglátogatása (Tudósítónktól) Mint ismeretes, 1981. a rok­kantak nemzetközi éve. Ebből az aikalomból a FÉKON Ruházati Vállalat orosházi üzeme TT-bi- zottsága meglátogatta az üzem­ből kikerült rokkant nyugdíja­sokat. Általános tapasztalat volt, hogy a látogatásnak na­gyon örült minden nyugdíjas, örömmel fogadták a kis fi- gyelmességi csomagot is. Töb­ben kértek SZOT-beutalót, ket­ten beiskolázáshoz segélyt kér­tek. A látogatások alkalmával megállapítottuk, hogy lakás- körülményeik jónak mondhatók, egészségi állapotuk betegségük­től függően változó. Kiss Horváth Sándorné 1981. szeptember 18., pén­tek. 19 óra. Orosháza. Szabó Gyula, Kardoskút, Tanya 266. sz. alatti lakos bejelentést tesz az orosházi Városi-járási Rendőrka­pitányság ügyeletén: 1979. október 1-én született Gyu­la nevű kisfia háromnegyed 6 és 6 óra között, épp amikor etette az állatokat, eltűnt a tanyáról. A szomszédok se­gítségével 6 óra után kör­bejárták a tanyát és közvet­len környékét, de ez nem vezetett eredményre. Ezért a rendőrség segítségét kéri. (A tanya: 4—500 négyszög­öl területű. Felét kétméte­res, szinte áthatolhatatlan gaz uralja. Körülötte több száz hektáros, sűrű vetésű kukoricatábla.) Az ügyeletes tiszt azon­nal berendeli a bűnügyi osz­tály beosztottait, közben rög­zítik a tényállást: a gyerek mezítláb, rövid alsónadrág­ban, rövid ujjú felsőruhá­ban tűnt el. Apja szerint a kukoricában kell keresni. 19 óra 30 perc. Kardos­kút, Tanya 266. sz. A helyszínre érkezett 8—10 rendőr és 25—30 polgári sze­mély megkezdi a tanya köz­vetlen környezetének átku­tatását. Egyidejűleg az ud­varon levő kútból szivattyúz­zák a vizet, mert fedetlen, a kisgyerek beleeshetett... 20 óra után néhány perc­cel: Nyomozó kutyával pró­bálnak az eltűntre akadni, de nyoma sincs. 20 óra 40 perc. Üjabb rendőrök érkeznek. A teljes sötétségben folyta­tódik a keresés. A kutat ki­szivattyúzzák, nincs benne a gyerek! (Egy megkönyeb- bült lélegzetvétel a feszült hangulatban.) 21 óra 40 perc. A jelenlevők egyöntetű vé­leménye, hogy nagyobb erő­vel kell keresni a kisfiút. Beborult az ég. hamarosan eső várható, a rádió erős hajnali lehűlést mond. Meg kell találni, reggelre késő lesz! Szeptember 24-én — a me­gyei ágazati szakszervezetek közül elsőként — együttmű­ködési megállapodást írtak alá a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezete megyei bizottságának, valamint a Békés megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás egészségnevelési osztályának képviselői. Ezek szerint a KPVDSZ- egészségügyi és munkavédel­mi hónap alatt a KÖJÁL egészségnevelési előadásokat szervez. Szó lesz a korszerű táplálkozási szokásokról, népszerűsítéséről és szüksé­gességéről. A vendéglátóipa­ri egységek üzletvezetőinek és főszakácsainak szakmai előadásokat, bemutatókat tartanak. Friss információk­kal, kiadványokkal, plaká­tokkal látják el a megyei bi­zottságot, az alapszervezeti környezetvédelmi felelősöket 21 óra 50 perc. Orosháza. A kapitányság bűnügyi osztályának vezetője jelen­tést tesz a kapitányság ve­zetőjének. A főkapitányság közbiztonsági helyettesét a lakásán értesítik a történ­tekről, aki a kutatáshoz nagy erő bevonására intézkedik. 22 óra 5 perc. A közbiztonsági helyettes utasítására — tekintettel a gyorsaságra —• segítséget kér­nek az orosházi határőrség és a magyar néphadsereg helyi alakulata ügyeletes tisztjeitől. A két laktanyá­ban elrendelik a riadót. (Akinek nincs szolgálati el­foglaltsága, menni akar ...) A rendőrségen parancsot adnak ki a személyi állo­mány berendelésére. 22 óra 25 perc. Kardoskút, Tanya 266. sz. A rendőri berendelt pa­rancsnoki állomány a ta­nyára érkezik. Megteszik a szükséges szervezési intézke­déseket, hogy a katonák, va­lamint újabb rendőrök meg­érkezésekor azonnal megkez­dődhessen a kutatás. A hely­zetfelmérés után döntenek a keresés iránya, szélessége, a lánc tagjainak egymástól va­ló távolsága felől. 22 óra 45 perc. Megérkezik a katonaság, 98 honvéd, 30 határőr, 35 rendőr, és mintegy 40 kör­nyező lakos sorakozik fel az udvaron. A rendőrkapitány röviden ismerteti a teendő­ket. Gyors, lelkiismeretes munkát kér. A lánc nem me­het túl a kisgyereken. 22 óra 50 perc. „ Elindulnak. A tanyától jobbra és balra nyitódnak 250—300 méter széles sáv­ban. Csaknem mindenkinél van zseblámpa. A sor két végén rádiós tartja az össze­köttetést az akció irányító­jával és a rádióskocsival. Üzenet az orosházi men­tőállomásnak : Azonnal kér­nek egy mentőautót a tanyá­ra, valószínűleg szükség lesz rá! 23 óra 20 perc. A rendőrkapitány, a bűn­ügyi osztály vezetője és a kiérkezett honvédek pa­pedig évente egyszer tájékoz­tatják az időszerű teendők­ről. Figyelemre méltó az a kez­deményezés, hogy az SZMT oktatási központjában a szakmához tartozó tisztségvi­selők tanfolyamán napirend­re tűzik az egészségnevelést is. Ezután gyakrabban talál­kozhatunk az üzletek, áru­házak kirakataiban az egész­séges életmódot szolgáló, népszerűsítő kiállításokkal. Ugyanakkor nem mondanak le a konzervek, a tisztálko­dási felszerelések, a fertőtle­nítő szerek, a diabetikus ké­szítmények, a szabad idős cikkek bemutatójáról. Ezen­kívül a vállalatok, szövetke­zetek, intézmények' alapszer­vezeteiben filmvetítéssel egy­bekötött ismeretterjesztő elő­adásokkal, programokkal is hozzájárulnak az egészsége­sebb életvitel kialakításához, terjesztéséhez. (S. s.) rancsnokai elindulnak gép­kocsival a lánc várható ki­érkezési helyére. Megkerü­lik a táblát, várnak, de ném hallanak hangokat. Csend van, zavartalan csend. Az emberek messze benn járnak még a kukoricában. Ügy ha­tároznak, hogy még egyszer felmérik, hol célszerű foly­tatni a keresést, ha az első nem vezet eredményre. A földúton mennek Kardoskút irányába. Körülbelül két és fél kilométert tesznek meg, amikor észreveszik, hogy valami kupac van az úton. 23 óra 45 perc. A tanyától 5 kilométerre. Összegörnyedve, féloldalt fekve alszik a kisfiú. Oda­rohannak, valamelyikőjük felkapja a vastág porból. Gyuszika felriad, rúgkapál, üvölt, és biztatgatja magát: „Ne féjj... Ne féjj...” Óriá­si utat tett meg, légvonal­ban csaknem három kilo­métert! (Még kétéves sincs...) Beülnek a kocsiba, és az átfázott gyerek hatalmas ka­bátba csomagolva kiabál to­vább. Ez most igazán jó jel, ha üvölt, akkor nincs nagy baj. Akció állj! Gyülekező a ta­nyán. Mire mindenki visz- szaér, addigra a mentő az orosházi kórház gyermek- osztálya felé viszi a lurkót. Éjfél után. Sorakozó az udvaron. A feszültség feloldódott, min­denki mosolyog. Gál László rendőr kapitány köszönetét mond az elvtársaknak: a kü­lönböző fegyveres testületek és a lakosság együttműködé­se ezúttal is meghozta az eredményét. Jó érzés tudni, hogy számíthatunk egymás­ra. Szeptember 19., szombat délelőtt. Az első orvosi jelentés: a kisfiúnak enyhe hőemelkedé­se van, más betegség tünetei nem észlelhetők. Két-három napos kórházi megfigyelés után elengedik. Egészségügyi akadálya nincs a hazatérés­nek. Lovász Sándor Holtpont? Biharugra: lehalászás. Jövőre ezek a halak kerülnek piacra (EGS)

Next

/
Thumbnails
Contents