Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
KPVDSZ—KÖJÁL együttműködés Szakmai előadások, bemutatók A rendetlenség elképesztő: a küszöbön, sámlifélén penésztől zöldellő kenyérsze-,. let, beljebb, hordozható kályhán szita, fél pár ócska papucs, palacsintasütő, egy polcon edények, mellette nagy sparhelten ruhanemű, megszikkadt marmelád. A bejárattól balra nagy nylonzsák bab, rajta rongyok, nagylábos. Az ágy szinte megközelíthetetlen. A szűk, földes, málló vakolatú helyiség közepén, rozzant kis vaskályhán egy csokor rózsa díszeleg. A világítást egy gyertya szolgáltatja. Itt, az újkígyósi Nagyközségi Tanács udvarán, ebben az egykor tűzoltószertárnak használt sufniban él immár hat éve K. Viktória, gyengén látó, 72 éves asszony, akit a falu Ve- ca néni néven ismer. — Lakható hely volt ez, rendesen kimeszelve, mikor a tanács ideköltöztette, mivelhogy a háza életveszélyes lett, majdnem rádűlt — áll meg mellettünk egy vékony, inas arcú, idősebb férfi, amolyan karbantartó mindenes a tanácsháza udvarán. — A bútorát ide hordtuk be a raktárba, hogy ne egye az idő. — Sarkadon, a körzeti csoport taggyűlésén többször is kérte már a sorstársnő, hogy segítsünk — szólal mostjneg Vantara András, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének Békés megyei titkára, aki kísérőjével személyesen jött el, hogy végére járjon ennek az ügynek. Mint kiderül, korábban már itt beszéltek a tanács vezetőivel is, s azt a megoldást találták a legjobbnak, ha egy tanácsi értékesítésű házhoz juttatják Veca nénit. De hát mi lett a régi ház, a porta sorsa? Veca néni valami kissámli, vájdling és gerenda -eltűnését emlegetve toporog, apró, kideríthetetlen sérelmeket, neveket sorol, panaszkodik, vádol, fenyegetőzik. Végre sikerül megtudni tőle a lényeget: végül is új háza lesz a régi helyébe, de úgy érzi, a házépítéssel becsapták, meglopták, s ő bizony nem ír alá semmit, nem enged a portájára senkit. Akkor hát mi legyen? — Mit akarok? Mit akarok? — csap mérgesen a levegőbe. — Hát hogy csinálják már meg azt a házat, ha nincs ölég pénz, bánom én, hát legyen az államé, csak addig lakjak benne, míg ,élek. Látják, itt mibe vagyok, szociális otthonba meg úgyse megyek! Amíg bírok mozogni, mért nem lehetek a magam gazdája? Süli János tanácselnök, úgy tűnik, nem nagyon örül a beszélgetésnek. — Talán nincs fórum Magyarországon, amelyik még nem foglalkozott ezzel az üggyel — ereszkedik a szemközti fotelbe az elnöki irodában. — Rég befejeződött volna már az egész, de éppen aki minden fórumon reklamál, ő a fő akadály. Márpedig akarata ellenére nem tudunk segíteni rajta! De lássuk végre, miről is van szó, hogyan élhet egy idős asszony hat éve egy sufniban, ki mit akart, akar, és ki az akadály? — Ahogy a háza életveszélyes lett — dől hátra a tanácselnök, mint aki hosz- szú, bonyolult történetbe kezd — először azt néztük, mi lenne a legszerencsésebb megoldás. Veca néninek se pénze, se kölcsönlehetősége nem nagyon volt, így járható útnak látszott egy tanácsi értékesítésű ház vásárlása OTP-re, ahogyan erről beszéltünk is annak idején Vantara elvtárssal. Na, ház akadt több is. Az egyiket még a vevőkijelölés előtt visszamondta, egyszer meg már ki is jelöltük, a vb is jóváhagyta, amikor ő visz- szalépett. Akkor kezdtük keresni az építési kölcsön módját. Nagy nehezen sikerült is, úgy emlékszem, 60 ezer forintot kapott. Végre, úgy jó két éve el is határozta magát a házépítésre. Mi beszereztük, odaszállítottuk neki az anyagot, és a műszaki vezetőnk irányításával egy maszek mester felépítette. De Veca néni több mint egy éve nem ír alá, s addig az OTP nem fizetheti ki a kisiparosnak a járandóságát, valami 30 ezer forintot. Ráadásul nem is engedi, hogy befejezzék az építkezést. Igaz, a kölcsönből már nem nagyon futná, de megoldanánk, csak legyen már vége az ügynek. — S vajon miért nem engedi, hogy befejezzék a házát? — Szeretné ő, ha elkészülne a ház, de csak feltételekkel. Tanúk előtt kijelentette, hogy csak akkor engedi befejezni az építkezést, ha előbb a tetőszerkezetet átalakítanák, a födémrészt lebontva nagygerendát helyeznének be, és újból készítenék a födémrészt. Továbbá a kéményt másik helyre tennék, és a padlásfeljárót kihelyeznék a szabadba. Hát ez lehetetlen, nem utolsósorban azért, mert pénze az OTP- nél már csak az eddig elvégzett munkák kifizetésére van, az a bizonyos 30 ezer forint. Másrészt szükségtelen is. Megyei szakértőket hívtunk, akik megállapították, hogy az épület kifogástalan. — Mi lehet tehát a megoldás? A tanácselnök lemondóan széttárja a karját: — Nem látok megoldást, ilyen körülmények között mi nem tudunk mit tenni. Már próbáltuk meggyőzni a fiával együtt is, aki ideutazott, szabadságot vett ki, hogy segítsen a befejezésnél, de őt sem engedte be. — Mi annak idején azt is felajánlottuk — veszi át a szót Vantara András —, hogy segítünk elhelyezni a' sorstársnőt a vakok intézetében, Debrecenben, de hallani sem akart a dologról. Veca néni az új ház küszöbén üldögélve vár bennünket. Az épület takaros, és valóban közel áll a befejezéshez. Hátra van még a stukatúrozás, ajtó-ablak pászítás, az oromdeszka feltétele, és a festés, mázolás. — Sok mindent a fia is meg tudna csinálni, el is jött, hát miért nem tetszik engedni, hogy segítsen ? — Annak nem adom a kezibe! — rúg odébb mérgesen egy malterdarabot Veca néni. — Meg amúgy is, ha egyszer OTP-re újat kapok, minden hónapban 363 forint részletet fizetek, akkor mér a fiam csinálja? — Befejezné a tanács is, ha engedné! Miért nem jó így ez a ház? Igazán rendes, tágas a szoba, konyha, itt kényelmesen lakhatna, a sajátjában. Az pedig természetes, hogy a régi épületből a jó anyagot felhasználták, hiszen nagyon kevésből kellett összehozni — állítom meg a szóáradatot. — Hogyne! Odvas a szarufa is, ha újat építenek, nekem egy hajszál régi ne legyen rajta! Csinálják meg, amit mondtam! — És a papírt miért nem tetszik aláírni az OTP-ben, hogy végre kifizethessék a kőművest? — Nem írok alá semmit! Nincs is jól megcsinálva, meg ha azt a pénzt kifizetik, akkor miből fejezik be a házamat? Belátom, további kérdezős- ködésnek, érveknek semmi értelme. A szomszédos kiskertben tébláboló zömök asszony is legyint: „Ilyen asszony nincs is a világon másik! Mi 40 évig pörösköd- tünk, végül kaptunk egy papírt a bíróságtól, hogy azt mutassuk föl, ha valahol följelent!” Mit is mondott a tanácselnök?! „Nem látok megoldást, ilyen körülmények között mi nem tudunk mit tenni !” Amikor meghányjuk- vetjük a dolgokat Vantara Andrással, oda lyukadunk ki, hogy mi sem tudnánk ilyen helyzetben megoldást javasolni. Egy viszont biztos: a jelenlegi tarthatatlan helyzeten változtatni kell — akár Veca néni akarata ellenére is — éppen az ő érdekében. Tóth Ibolya Fotó: Fazekas László Társadalmi összefogással Endrödön (Tudósítónktól) Lapunk augusztus 19-i számában ,,A vállalás” címmel beszámoltunk az endrődi öregek napközi otthonának 10 éves fennállásáról, melyben utalunk gondjaikra is. A kétszobás lakóházból átalakított otthon természetesen már régóta nem elégítette ki a növekvő igényeket, s a szűkös hely miatt egyre több jelentkezőnek kellett nemet mondani. A községi tanács költségvetési tervében csak 1983-ra volt beütemezve az otthon felújítása és bővítése. Az időpont nagyon távolinak tűnt, a probléma megoldása pedig sürgető volt. Az idős emberek panaszai meghallgatásra találtak. A-7 üzemei szocialista brigádjai. dolgozó kollektívái felajánlották, hogy társadalmi munkával megcsinálják a szükséges munkálatokat. Szeptember 19-én hozzá is fogtak, s a tervek szerint az otthon területileg kétszeresére nő. Korszerű fürdő, mosdó, öltöző. orvosi rendelő áll majd az idős emberek rendelkezésére. A személyzet is kényelmesebb körülmények között dolgozhat. Az otthont még a hideg beállta előtt, október végéig szeretnék átadni a lakóknak. Baginé Szűcs Éva Rokkant nyugdíjasok meglátogatása (Tudósítónktól) Mint ismeretes, 1981. a rokkantak nemzetközi éve. Ebből az aikalomból a FÉKON Ruházati Vállalat orosházi üzeme TT-bi- zottsága meglátogatta az üzemből kikerült rokkant nyugdíjasokat. Általános tapasztalat volt, hogy a látogatásnak nagyon örült minden nyugdíjas, örömmel fogadták a kis fi- gyelmességi csomagot is. Többen kértek SZOT-beutalót, ketten beiskolázáshoz segélyt kértek. A látogatások alkalmával megállapítottuk, hogy lakás- körülményeik jónak mondhatók, egészségi állapotuk betegségüktől függően változó. Kiss Horváth Sándorné 1981. szeptember 18., péntek. 19 óra. Orosháza. Szabó Gyula, Kardoskút, Tanya 266. sz. alatti lakos bejelentést tesz az orosházi Városi-járási Rendőrkapitányság ügyeletén: 1979. október 1-én született Gyula nevű kisfia háromnegyed 6 és 6 óra között, épp amikor etette az állatokat, eltűnt a tanyáról. A szomszédok segítségével 6 óra után körbejárták a tanyát és közvetlen környékét, de ez nem vezetett eredményre. Ezért a rendőrség segítségét kéri. (A tanya: 4—500 négyszögöl területű. Felét kétméteres, szinte áthatolhatatlan gaz uralja. Körülötte több száz hektáros, sűrű vetésű kukoricatábla.) Az ügyeletes tiszt azonnal berendeli a bűnügyi osztály beosztottait, közben rögzítik a tényállást: a gyerek mezítláb, rövid alsónadrágban, rövid ujjú felsőruhában tűnt el. Apja szerint a kukoricában kell keresni. 19 óra 30 perc. Kardoskút, Tanya 266. sz. A helyszínre érkezett 8—10 rendőr és 25—30 polgári személy megkezdi a tanya közvetlen környezetének átkutatását. Egyidejűleg az udvaron levő kútból szivattyúzzák a vizet, mert fedetlen, a kisgyerek beleeshetett... 20 óra után néhány perccel: Nyomozó kutyával próbálnak az eltűntre akadni, de nyoma sincs. 20 óra 40 perc. Üjabb rendőrök érkeznek. A teljes sötétségben folytatódik a keresés. A kutat kiszivattyúzzák, nincs benne a gyerek! (Egy megkönyeb- bült lélegzetvétel a feszült hangulatban.) 21 óra 40 perc. A jelenlevők egyöntetű véleménye, hogy nagyobb erővel kell keresni a kisfiút. Beborult az ég. hamarosan eső várható, a rádió erős hajnali lehűlést mond. Meg kell találni, reggelre késő lesz! Szeptember 24-én — a megyei ágazati szakszervezetek közül elsőként — együttműködési megállapodást írtak alá a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának, valamint a Békés megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás egészségnevelési osztályának képviselői. Ezek szerint a KPVDSZ- egészségügyi és munkavédelmi hónap alatt a KÖJÁL egészségnevelési előadásokat szervez. Szó lesz a korszerű táplálkozási szokásokról, népszerűsítéséről és szükségességéről. A vendéglátóipari egységek üzletvezetőinek és főszakácsainak szakmai előadásokat, bemutatókat tartanak. Friss információkkal, kiadványokkal, plakátokkal látják el a megyei bizottságot, az alapszervezeti környezetvédelmi felelősöket 21 óra 50 perc. Orosháza. A kapitányság bűnügyi osztályának vezetője jelentést tesz a kapitányság vezetőjének. A főkapitányság közbiztonsági helyettesét a lakásán értesítik a történtekről, aki a kutatáshoz nagy erő bevonására intézkedik. 22 óra 5 perc. A közbiztonsági helyettes utasítására — tekintettel a gyorsaságra —• segítséget kérnek az orosházi határőrség és a magyar néphadsereg helyi alakulata ügyeletes tisztjeitől. A két laktanyában elrendelik a riadót. (Akinek nincs szolgálati elfoglaltsága, menni akar ...) A rendőrségen parancsot adnak ki a személyi állomány berendelésére. 22 óra 25 perc. Kardoskút, Tanya 266. sz. A rendőri berendelt parancsnoki állomány a tanyára érkezik. Megteszik a szükséges szervezési intézkedéseket, hogy a katonák, valamint újabb rendőrök megérkezésekor azonnal megkezdődhessen a kutatás. A helyzetfelmérés után döntenek a keresés iránya, szélessége, a lánc tagjainak egymástól való távolsága felől. 22 óra 45 perc. Megérkezik a katonaság, 98 honvéd, 30 határőr, 35 rendőr, és mintegy 40 környező lakos sorakozik fel az udvaron. A rendőrkapitány röviden ismerteti a teendőket. Gyors, lelkiismeretes munkát kér. A lánc nem mehet túl a kisgyereken. 22 óra 50 perc. „ Elindulnak. A tanyától jobbra és balra nyitódnak 250—300 méter széles sávban. Csaknem mindenkinél van zseblámpa. A sor két végén rádiós tartja az összeköttetést az akció irányítójával és a rádióskocsival. Üzenet az orosházi mentőállomásnak : Azonnal kérnek egy mentőautót a tanyára, valószínűleg szükség lesz rá! 23 óra 20 perc. A rendőrkapitány, a bűnügyi osztály vezetője és a kiérkezett honvédek papedig évente egyszer tájékoztatják az időszerű teendőkről. Figyelemre méltó az a kezdeményezés, hogy az SZMT oktatási központjában a szakmához tartozó tisztségviselők tanfolyamán napirendre tűzik az egészségnevelést is. Ezután gyakrabban találkozhatunk az üzletek, áruházak kirakataiban az egészséges életmódot szolgáló, népszerűsítő kiállításokkal. Ugyanakkor nem mondanak le a konzervek, a tisztálkodási felszerelések, a fertőtlenítő szerek, a diabetikus készítmények, a szabad idős cikkek bemutatójáról. Ezenkívül a vállalatok, szövetkezetek, intézmények' alapszervezeteiben filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadásokkal, programokkal is hozzájárulnak az egészségesebb életvitel kialakításához, terjesztéséhez. (S. s.) rancsnokai elindulnak gépkocsival a lánc várható kiérkezési helyére. Megkerülik a táblát, várnak, de ném hallanak hangokat. Csend van, zavartalan csend. Az emberek messze benn járnak még a kukoricában. Ügy határoznak, hogy még egyszer felmérik, hol célszerű folytatni a keresést, ha az első nem vezet eredményre. A földúton mennek Kardoskút irányába. Körülbelül két és fél kilométert tesznek meg, amikor észreveszik, hogy valami kupac van az úton. 23 óra 45 perc. A tanyától 5 kilométerre. Összegörnyedve, féloldalt fekve alszik a kisfiú. Odarohannak, valamelyikőjük felkapja a vastág porból. Gyuszika felriad, rúgkapál, üvölt, és biztatgatja magát: „Ne féjj... Ne féjj...” Óriási utat tett meg, légvonalban csaknem három kilométert! (Még kétéves sincs...) Beülnek a kocsiba, és az átfázott gyerek hatalmas kabátba csomagolva kiabál tovább. Ez most igazán jó jel, ha üvölt, akkor nincs nagy baj. Akció állj! Gyülekező a tanyán. Mire mindenki visz- szaér, addigra a mentő az orosházi kórház gyermek- osztálya felé viszi a lurkót. Éjfél után. Sorakozó az udvaron. A feszültség feloldódott, mindenki mosolyog. Gál László rendőr kapitány köszönetét mond az elvtársaknak: a különböző fegyveres testületek és a lakosság együttműködése ezúttal is meghozta az eredményét. Jó érzés tudni, hogy számíthatunk egymásra. Szeptember 19., szombat délelőtt. Az első orvosi jelentés: a kisfiúnak enyhe hőemelkedése van, más betegség tünetei nem észlelhetők. Két-három napos kórházi megfigyelés után elengedik. Egészségügyi akadálya nincs a hazatérésnek. Lovász Sándor Holtpont? Biharugra: lehalászás. Jövőre ezek a halak kerülnek piacra (EGS)
