Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. szeptember 20., vasárnap NAGYVILÁG Spanyolország A NATO kapujában Odahaza és külföldön egyaránt nagy vihart kavart a spanyol kormány bejelentése, hogy Spanyolország „gyorsított ütemben” a NATO tagja kíván lenni. A felháborodást csak fokozza, hogy Madrid és Washington már az 1981. decemberi NA- TO-tanácskozáson szentesíteni akarja Spanyolország belépését a nyugati katonai tömörülésbe. Hamis érvek, valós problémák Calvo Sotelo minisztelel- nök és a spanyol haderők egyesített vezérkara a februárban végrehajtott puccskísérlet után kialakult bizonytalan helyzetet használták fel a NATO-csatlakozás meggyorsítására. A spanyol hadsereg technikai fejlődésben érdekelt csoportjai ugyanis támogatják a belépést, a rendőri feladatokhoz szokott hadseregtábornokok egy része és a csendőrség tisztikarának némely frakciói viszont ellenzik azt. A kormány azzal érvel: ha Spanyolország gyorsan csatlakozik a NATO-hoz, akkor csökken a további puccskísérletek kirobbanásának esélye. Ez az érv nem különösebben meggyőző, hiszen Portugália a nyugati katonai tömörülés alapító tagja, és ott csaknem egy emberöltőn keresztül zavartalanul eltűrte a NATO a fasiszta parancsuralmi rendszer létezését. A másik példa Görögország, ahol az Egyesült Államok és a NATO katonai szervezete egyenesen bátorította annak idején a görög ezredesek brutális hatalomátvételét. A spanyol NATO-belépés más problémákat is okoz. A spanyol kormány ma azt mondja, hogy a belépés egyik feltétele az lenne: ne tároljanak atomfegyvereket Spanyolország területén. Semmi garancia nincs azonban arra, hogy később ezt a rendelkezést ne módosítanák. Annál is inkább, mert az évtizedek óta létező kétoldalú amerikai—spanyol katonai egyezmény keretében ma is vannak amerikai támaszpontok Spanyolországban. Közülük az egyik — Rota kikötője — nukleáris tengeralattjáróknak ad otthont. Ezek pedig közismert módon stratégiai atomrakéták mozgó kilövőbázisai. Űjabb kényes probléma az Afrika nyugati partjainak közelében levő, Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek ügye. Nem világos, hogy miképpen tudják kivonni ezt a spanyol felségterületet a NATO-tag- ság és következményei alól. Márpedig a NATO alapokmánya szerint a blokk hatásköre csak Európára terjed ki. Jogos a gyanú, hogy a spanyol csatlakozással könnyebbé válhat annak az érlelődő amerikai elgondolásnak a megvalósítása, amely a NATO hatósugarát szeretné kiterjeszteni az Európán kívüli körzetekre is. Növekvő belső ellenállás Mindezek alapján aligha lehet csodálkozni azon, hogy a NATO-belépés meggyorsítása ezekben a hetekben jelentősen növeli Spanyolországban a politikai feszültséget. Különösen ingerli és felháborítja a baloldalt, hogy a kormány ennek a mindenképpen sorsdöntő lépésnek a megtételét egyszerű parlamenti többséggel akarja biztosítani. A szocialista párt (PSOE) és a kommunista párt élesen tiltakozik e módszer ellen, és népszavazást követel a belépés eldöntésére. A legutóbbi napokban kiderült, hogy a sok frakcióból álló kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió sem egységes a kérdésben. Az UCD úgynevezett „szociáldemokrata” frakciójának vezetője, Ordónez igazságügyminiszter szeptember elején elsősorban azért mondott le, hogy tiltakozzék a spanyol NATO-belépés ilyen leegyszerűsített, gyorsított végrehajtása ellen. Ordónez lemondása után került nyilvánosságra, hogy a volt miniszterelnök, Adolfo Suárez is az ügy komolyabb, köru:- tekintőbb megvitatását javasolná. Spanyolországnak amúgy is számos megoldatlan belső problémája van. Továbbra is rendkívül erős a polgári demokratikus intézmények ellen támadó szélsőj'obbolda- li ellenzék. Ennek sem politikai, sem katonai szárnyát nem sikerült még felszámolni. Megoldatlanok az olyan elsőrendűen fontos gazdasági kérdések, mint a gyorsuló infláció és a munkanélküliség. Nem zárták le megnyugtatóan az egyes tartományok önkormányzatának problémáit, és ezen belül a baszk terrorizmus ügyét sem. Ügy tűnik, a kormány ezeket a súlyos, rövid távon voltaképpen megoldatlan problémákat akarja háttérbe szorítani — mintegy „letakarni” — a NATO-belépés erőszakolásával. Szovjet jegyzék Rendkívül nagy mind a spanyol kormány, mind a NATO-tagállamok vezetőinek a felelőssége nemzetközi vonatkozásban is. Huszonhét éve, 1954 (az NSZK csatlakozása) óta most először vesz fel a NATO új tagot. Méghozzá éppen egy olyan időszakban, amikor az amerikai kormányzat egész politikája, s ezen belül pedig a középhatósugarú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének erőszakolása az európai politikai-stratégiai egyensúlyt amúgy is veszélyezteti. A Szovjetunió ezért diplomáciai jegyzékben hívta fel Spanyolország figyelmét a tervezett NATO-csatlakozás várható következményeire. Ebben hangsúlyozta: a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagországa, akárcsak a múltban, a jelenben is — a kölcsönösség elve alapján — mindent megtesz az egymással szemben álló katonai tömbök feloszlatásáért. Spanyolország belépése a NATO-ba éppen ellenkező irányba hatna. Annál is negatívabb lenne ez, mivel pontosan beleilleszkedne azoknak a lépéseknek a rendszerébe, amelyek célja a fegyverkezési hajsza felgyorsítása, a nemzetközi feszültség növelése, a Kelet és a Nyugat közötti párbeszéd megnehezítése. Lengyelország Előkészületek a gazdasági reformra Az elmúlt hónapok során a súlyos lengyel gazdasági helyzetből való kivezető útként több párt- és kormányhatározat a gaz. dasági reform bevezetését jelölte meg. Az Interpress lengyel sajtóügynökség jelentése szerint a reform előkészítésére most konkrét intézkedéseket tettek. Néhány nappal ezelőtt kormányrendelet jelent meg, amely mozgásba hozta az előkészítés gépezetét. Valamennyi vállalatnál (csak az iparban 4500 vállalat működik több mint 45 ezer termelőhely- lyel), valamint vajdasági és reszortszinten speciális munkacsoportokat hoznak létre. Ezeknek egy hónapon belül ki kell dolgozniuk saját területük reformjára vonatkozó konkrét feltételeket, szükségleteket és lehetőségeket. A reform alapvető célkitűzései már néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra kerültek. A munkacsoportoknak olyan változtatásokat kell javasolni, amelyek az eddigi adminisztratív előírásokkal szemben az önálló gazdálkodói tevékenységet helyezik előtérbe. Ezek a változások a szervezeti, a kooperációs és a kereskedelmi kapcsolatokra egyaránt kiterjednek. Feladatuk lesz továbbá javaslatokat tenni saját belső struktúrájuk szükséges átalakítására. Röviden szólva: ki kell dolgozniuk a területüket érintő legfontosabb célokat, mert a reformnak január elsején életbe kell lépnie. A most megjelent miniszterelnöki rendelet mellőzi az „egyesülésék” kifejezést. Az egyesülések a gazdasági szervezet indirekt részei, amelyeket a reform szeretne elsorvasztani, mindenesetre gyökeresen megváltoztatni azok eddigi jogait, működési területüket. A vállalatokhoz és a vajdasági szervezetekhez hasonlóan a minisztériumoknak is egy hónapon belül ki kell dolgozniuk saját reformterveiket. Ismeretes, hogy ez év júliusa óta kevesebb a minisztérium; ezek most dolgozzák ki tevékenységi modelljeiket. Törökország Merre ugrik a szöcske? — Harmadszorra fogják a szöcskét — idézte Kenan Ev- ren tábornok, a török nemzetbiztonsági tanács vezetője a népi mondást arra a kérdésre. miként ítéli meg az esztendős katonai kormányzat eredményeit és kilátásait. Evren arra célzott, hogy Törökországban az általa vezetett 1980. szeptember 12-i katonai hatalomátvétel volt a harmadik az elmúlt 20 évben. Az előző kettő (1960- ban és 1971-ben) képtelennek bizonyult az ország ügyeinek tartós rendezésére, csakúgy, mint az egymást váltogató polgári kormányok. A harmadik ezúttal vérte- len puccsra válságos helyzetben került sor. Az elszabadult terror sok száz áldozatot követelt. A polgári pártok viszálykodása, a kormányok tehetetlensége és a burjánzó korrupció lehetetlenné tette a súlyos társadalmi és gazdasági feszültségek feloldását. A hadsereg közbelépett: feloszlatták a parlamentet, megtiltották valamennyi pórt politikai tevékenységét, rendszabályozták a sajtót, és hozzáláttak a terrorszervezetek .felszámolásához. A fasisztoid „Szürke Farkasok” pártot szétzúzták, vezetőit, köztük a hírhedt Türkest, hosszú börtönbüntetéssel sújtották. A közrend helyreállítása érthetően elégedettséget keltett a török közvéleményben, emellett bizonyos mértékig hozzájárult a gazdasági gondok enyhítéséhez. A hatalomra került főtiszti kar azonban ellentmöndásosan értelmezi a rendteremtést: a börtönbüntetések nemcsak az állam szétzilálására törekvő szélsőjobboldalt, hanem a demokratikus célokat követő haladó erőket is sújtották. Letartóztattak több száz szakszervezeti vezetőt, baloldali személyiséget. Az ország gondjainak megoldási lehetőségét elsősorban az adminisztratív eszközökben látja a katonai kormányzat, késlekedik viszont a válság alapvető okait feltáró és leküzdésükre irányuló program kidolgozásával. Valamilyen demokráciára szüksége van Törökországnak. De még nem tudjuk pontosan, hogy milyenre — mondotta állítólag egy meg nem nevezett „magas rangú katonatiszt”. Evren tábornok szavaiból viszont kiderül, hogy milyen demokráciára nincs szükség. A közeljövőben összehívandó al- kotmányozó nemzetgyűlésből eleve kizárták a puccs előtti időszak vezető politikai pártjainak Tominens képviselőit — a katonai vezetés őket hibáztatja a válság kialakulásáért. A legutóbbi rendeletek pedig megtiltották a sajtónak, hogy bírálja a nemzetbiztonsági tanács határozatait, illetve a bíróságok ítéleteit. A katonai kormányzat értékelése tehát vegyes képet mutat. Tény, hogy nem változtak lényegesen a „török beteaség” alapvető okai: az erős NATO- és közös piaci elkötelezettség. A jelek szerint — ha nem is látványosan — az ankarai és a washingtoni vezetés kölcsönösen elégedett egymással, s Ankara a hatalomátvétel napjaiban (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Egy üveg sör két pohárral... — Dehogy, nyaralásból jövünk. Jugoszláviai laptársunk, a Növi Sad-i Magyar Szó adta ezt a címet egyik Dalmáciáról szóló riportjának. Tőlük kölcsönöztük a mellékelt karikatúrát is, amely minden különösebb magyarázat nélkül is szemlélteti a napfényes Adria árnyoldalait. Az idén tovább drágult az élet, az üdülés a jugoszláv tengerparton. Tapasztaltam, hogy a pár éve még bőkezűen költekező nyugatnémet turisták bizony órákig elüldögélnek egy pohár sör mellett. Általában csökkent a fogyasztás, kevesebben étkeznek az osztályos vendéglőkben. A vendégek hosszabban alkudoznak a piacokon, szívesebben „laknak” az autóskempingekben, és a viszonylag olcsóbb fizetővendég-szolgálat által kiadott.szobákban. Kevesebben látogatják az ugyancsak borsos áron „forgalmazott” idegenforgalmi rendezvényeket, megelégedve a nyári mozikban látható kommerszfilmek- kel, amelyek nagy részét inkább a filmmúzeumokban kellene vetíteni, vagy akár a nyugati szexbutikokban. A dinár védelmére, az infláció visszaszorítására hozott intézkedések a tavalyihoz képest kétségkívül sokat javítottak a tengerparti üdülőkörzetek ellátásán. Az idén már sehol sem volt hiány az alapvető élelmiszerekben, bőségesen volt kenyér, péksütemény, cukor, vaj, hús, sőt, Kenun Evren .tábornok, a nemzetbiztonsági tanács vezetője keresik a kapcsolatok még szorosabbá fűzésének útjait. Nyilvánvaló az is, hogy a hazafias, haladó erők elleni léDések azok érdekeit szolgálják, akik maguk is előidézői voltak Törökország bajainak, azokét, akik arra törekednek, hogy az ország politikája az imperialista célkitűzésekkel összhangban alakuljon. Mindez megnehezíti, hogy Ankara megoldhassa súlyos társadalmi és gazdasági konfliktusait, a 130 százalékos inflációt, rendezze a földbirtok és a mezőgazdasági termelés problémáit, megakadályozza az életkörülmények romlását. Igaz, a közrendet sikerült helyreállítani, s ez nem csekély eredmény. Az azonban, hogy mennyit sikerül elérni az ország helyzetének átfogó rendezésében, attól is függ, hogy — Evren tábornok szavaival élve — merre ugrik a szöcske, s jó felé nyúl-e utána az, aki el akarja kapni. Füzes Oszkár még kávé is — csak hát a tavalyinál jóval magasabb áron. Még a nyár elején olvastam, hogy a hivatalos idegenforgalmi szervek átlagosan húsz-huszonöt százalékos drágulással számoltak, de ez bizony jóval magasabbra sikeredett. A szállodai áiak harminc, a fizetővendégszolgálat árai negyven százalékkal emelkedtek. Az idegenforgalmi szolgáltatások — például a helyi autóbuszközlekedés, a bázishelyeket a környező kis szigetekkel ösz- szekötő propeller-, kompjáratok, a kulturális rendezvények belépőjegyei, különböző kölcsönzési díjak szintén növekedtek az elmúlt egy-két év alatt. Ráadásul az adriai idegenforgalom alapvető „fogyasztóinak”, a nyugatnémet turistáknak a dollárban kalkulált árak márkára való átszámítása a dollár felértékelődése miatt előnytelen. Azt is figyelembe kell venni az idei nyári zárszámadáskor, hogy Európa-szerte erősödik a „Nyaralj takarékosan — nyaralj otthon” szemlélet. Jóval kevesebben jöttek a nyugat-európai országokból. Még Dubrovnikban, Splitben sem fordult meg annyi nyaraló, mint a korábbi években. Jóval kevesebb a hazai turista is, a külföldiek pénztárcájához szabott árak sokakat elriasztottak a tengerparti üdüléstől. Mi, magyarok derekasan kivettük részünket az idei adriai idegenforgalomból is. Az autóturizmust, a kempingezést, az önellátásra berendezkedett konzervkosztolást egészen magas fokon űzi már a magyar turista. Jugoszláv barátaink szívesen, szeretettel fogadnak bennünket az Adria partján. Pedig mi általában nem dollárral — degeszre tömött pénztárcával, nem is Mercédesszel vagy Volvóval érkezünk —, és dinárunk sincs korlátlanul, mégis korrekt, figyelmes vendéglátásban részesítenek bennünket is. Az adriai tengerparton egyre inkább megtanulják a „kleine Fische guta Fische” régi kereskedői elvét, ami nem egészen pontos fordításban azt jelenti, hogy a vendéget akkor is meg kell és lehet becsülni, ha vékonyabb az erszénye. A nagy víz partján bizony sokszor eszembe jutottak a balatoni üdülőhelyeinken, strandjainkon, vendéglátóipari egységeinkben uralkodó állapotok. Splitből Dubrovnik felé közlekedve gyors egymásutánban több tucat újonnan alapított magánkempinget számláltam meg, amelyeket természetesen ellenőriznek, és szigorú-' an elszámoltatnak a helyi idegenforgalmi szervek. Üton-útfélen épülnek az utasok kényelmét, ellátását szolgáló csárdák, kifőzdék, pihenőhelyek. Ilyen kezdeményezésekkel pár év óta itthon is találkozhatunk, de még messze vagyunk attól, hogy ezek tömegessé váljanak. A jugoszláv idegenforgalmi szakemberek minden gond, probléma ellenére az idén kétmilliárd dollárnyi devizabevételre számítanak, jóval többre, mint tavaly. Úgy tűnik, hogy tervük reális. Augusztus 5-én 1 300 000 nyaraló, zömében külföldi tartózkodott az adriai partok mentén. —vf—
