Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. szeptember 20., vasárnap A "U Vendégségben Kassán Verböczy Antal: alacsonyan repül az első fejezet Dévaványán járási ifjúsági napot rendezett a múlt hét végén a KISZ szeghalmi járási bizottsága, a járási klubtanács és a nagyközség KISZ-bizottsága. Mielőtt azonban beszámolnánk a sokszínű programról, hadd szóljunk elismeréssel a déva- ványai KISZ-esekről, akik nagy munkát végeztek a nyár második felében. Több száz órai társadalmi munkával, a nagyközségi KISZ-bi- zottság irányításával felújították a dévaványai szabadtéri színpadot, amely előadásokra immár 15 éve alkalmatlan volt. A nagyközségi tanács gondoskodott anyagról, a KISZ-esek pedig példás buzgalommal tették ismét használhatóvá a létesítményt. összesen mintegy 300- an dolgoztak, közöttük fiatal szakmunkások is, s így az ifjúsági találkozó napjára elkészültek a felújítással. A szabadtéri színpadot a Karthágó együttes koncertje avatta fel, 8—900 fiatal hallgatta műsorukat, amely az ifjúsági nap záróprogramja volt. S most lássuk a többi programot is: a dévaványai művelődési házban a délelőtti órákban két pol-beat bemutatót láthatott a közönség, azután a szeghalmi művelődési ház társas- és néptáncegyüttese lépett színpadra, majd az ecsegfalvi amatőr színjátszók mutatkoztak be. Délután adott műsort a debreceni Karikás néptáncegyüttes, majd játékos vetélkedő következett. Végül, a Karthá- gó-koncert előtt nyílt meg a Fókusz Ifjúsági Klubban hét dévavúnyai fiatal amatőr képzőművész kiállítása. Egy új iskolaépület nem elég ahhoz, hogy' otthonosan érezzék magukat a gyerekek. A békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola pedagógusai hamar rájöttek erre az igazságra, s nosza — a szülőkkel, a gyerekekkel, a baromfifeldolgozó, valamint a tégla- és cserépipari vállalat szocialista brigádjaival összefogva — szépen elrendezték az iskola környezetét. Gyepszőnyeget, virágokat telepítettek, a régi, elkorhadt fák helyébe újakat ültettek. Mindez azonban nem volt elég. Felmerült a játszópark gondolata, s nem sokat töprengtek az ötleten, hanem gyorsan megvalósították. így most a régi és az új iskola közötti parkban hancúrozEmlékezetes négy napot töltött a közelmúltban Szlovákiában a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat fiataljainak képviseletében öt ifjúmunkás. A baráti látogatásról beszélgettünk Lengyel Imrével, a vállalati KISZ-bizottság tagjával, aki a küldöttséget vezette. — Mi volt az utazás célja? — Tavaly a Kassai Téglaipari Vállalat SZM szervezete, a lengyel Bzeszowi Téglaipari Vállalat ZSMP szervezte és vállalatunk KISZ-bizottsága együttműködési szerződést kötött azzal a céllal, hogy a három ifjúsági szervezet kölcsönösen megismerje egymás munkáját, kicserélje tapasztalatait — mondta Lengyel Imre. — A megállapodásban szerepel egyebek között a delegációcsere. Ennek megfelelően utazott küldöttségünk Kassára. KISZ- bizottságunk hat alapszerve- zet munkáját fogja össze, így a delegáció tagjai különböző alapszervezeteket képviseltek. Annyit egyébként még el kell mondani, hogy a három vállalat között már korábban létrejött az együttműködés, s ennek alapján barátkozott össze a három ifjúsági szervezet is. — Milyen program várt rátok? — Kassán a pályaudvaron ifjúsági vezetők fogadtak bennünket, élükön Azarin Lászlóval, az ifjúsági szervezet titkárával. Gazdag, jól szervezett programot állítottak össze számunkra vendéglátóink. Az első nap találkoztunk a vállalat vezetőivel, majd a kassai óvárost, a dómot és a többi nevezetességeket néztük meg. hatnak, játszva sportolhatnak, egészséges levegőt szívhatnak szünetekben és délután a gyerekek. Hogy mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a játszóparkon, az nem hiszem. hogy bármelyik, szabad idejét feláldozó felnőttnek eszébe jutna, látva a gyerekek örömét. A park végén apró épület áll, ez az iskola könyvtára. A könyvek ki- és be- költöztetése, elrendezése ugyancsak alkalmat nyújtott a társadalmi munkára, s talán a gyerekek könyvek iránti megbecsülését is növelte. Bár az iskola környezete már rendezett, a jó gazda mindig talál tennivalót. BoLáttuk a nagyarányú építkezéseket, az új lakónegyedeket. Másnap felkerestük a téglagyárat, ahol a rekonstrukciót követően éppen a próbaüzem folyt. Az itt működő téglaegység rakatképző automatát a közeljövőben Magyarországon is gyártják majd. Szokatlan volt számunkra a kamrás (fésűs) égetőkemence, melynek üzemeléséről kedvezőek a tapasztalatok. A következő napon a Spissko Nova Vesen-i — iglói — gyárat nézhettük meg. Ez a gyár nyerte, el tavaly a vállalat kiváló gyára címet. — Most találkoztatok először a szlovák fiatalokkal? — Igen, és már a legelején közvetlen baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Mindvégig éreztük azt a kitüntető neveimet, amivel látogatásunkat megszervezték és lebonyolították. Próbáltuk az együttműködés új területeit kutatni, elsősorban gazdasági téren. Mivel a két vállalat hasonló műszaki feltételek között dolgozik, ezért például a műszaki tapasztalatok, hasznosítható ötletek átvételének lehetőségeit az eddiginél jobban ki lehetne használni. A fiatalok mellett a vállalat, a gyáregységek vezetői is éreztették velünk, hogy ezt a kapcsolatot nagyra értékelik és fontosnak tartják. A kassai téglások közül egyébként már többen jártak Békéscsabán. Amikor a gyárakban megtudták, honnan érkeztünk, meleg fogadtatásban részesítettek, melyből kitűnt, hogy a két vállalat közötti szoros kapcsolatnak örülnek a dolgozók. Krizsán András, Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat tanikuskert kialakítását tervezik, amely jó „szemléltetőeszköz" lenne a tananyaghoz. A kicsiknek homokozó épül majd. amely talán elfeledteti a z óvoda iránti nosztalgiát. Az iskola kollektívája vállalkozik az intézményen kívüli társadalmi munkára, a kerület rendezésére, fásítására, parkosítására is. A gyerekek hulladékgyűjtésen vettek részt, amely olyan jól sikerült, hogy ez az iskola érdemelte ki a városi tanács elismerését az iskolák közötti társadalmi munka versenyben. A jutalmul kapott 10 ezer forintot ttermészete- sen közös célra, a könyvtár fejlesztésére fordítják. G. K. Kakaóbár, kólabár Friss lendülettel készülődik az 1981 82-es évadra az orosházi ifjúsági ház,,, Az idén működik majd az ifjúsági intézményben őrsvezetők klubja, orosz nyelvi levelező szakkör báb-, asztalitenisz-, fotószakkör; gyermekklub, nyolcadikosok klubja; s folytatja munkáját az úttörőzenekar. A szakköri évnyitó október 2-án lesz. A gyermekcsoportok mellett az idén is megszervezik a középiskolások számára a Táncsics, a Kossuth diákklubot, működik felnőtt bábcsoport, fotóklub és testépí- tőkluB. Tavaly indult, s gyorsan ■'népszerűvé vált a kakaóbár, így az idén sem marad ki a programból, sőt, az úttörőknek is szerveznek hasonlót, kólabár néven. Minden hónap utolsó vasárnapján délelőtt a helyőrségi klubban hallhatnak gyermekműsort. egy csésze kakaó vagy hüsi, kalács mellett a kisdobosok, s ugyanezeken a napokon délután az ifjúsági házban lesz hasonló rendezvény, Kólabár címen az úttörők számára. Meglepetések, félreértések A nyári emlékek rendezgetése közben jegyzett le néhány epizódot franciaországi útiélményeiről Murányi Valéria, a békéscsabai 11-es számú Általános Iskola 8-os diákja, aki egy úttörőcsoport tagjaként vehetett részt az emlékezetes utazáson. S hogy a nyár messze van? Talán annál szívesebben elevenítik fel a fiatalok a vidám napokat. „A táborozás 5. napján elmentünk széllovagolni. Egy tó partján mindenki kipróbálhatta ügyességét és egyensúlyozó készségét. Az ebéd 12-kor kezdődött, de mi le- késtük. Az asztalnál a magyarokat összekeverték a francia gyerekekkel, hogy ismerkedjünk. Az első fogás saláta volt, a második étel neve: tengeri tál. Ebben van rizs, hal, kagyló, rák, polip. Nem mertünk hozzáérni. A velem szemben ülő fiú egészben bekapott egy polipot. Azt hittük, szegény nincs magánál, de azért félénken mi is eszegetni kezdtük. Kiderült, nem is olyan nagyon rossz. Ebéd után lovagolni mentünk, mi, a lovas nemzet sarjai, akik közül két gyerek ült már lovon, s a franciák, akik nem lovas nemzet, irigylésre méltóan lovagoltak. Már eltelt két hét Francia- országban. Éppen lefeküdni készültünk a sátorban, az Atlanti-óceán partján, amikor egy fiú érkezett, és megkérdezte, hogy akatunk-e menni orgonahangversenyre. Mondtuk, persze, miért ne mennénk? A hangverseny másnap estére volt kitűzve. Következő nap megtudtuk, hogy nem is orgona-, hanem hárfahangverseny. A végén kiderült, se nem orgona-, se nem hárfa-, hanem fűrészművészt hallhattunk. Egyébként, nagyon tetszett. Szarvasról a Dobó Katica (Jttörőcsapat tudósítójától, Pataki Dórától kaptuk az új tanév első tudósítását. Dóra arról számol be, hogy megtartották az első csapattanácsülést, ahol felelevenítették a tisztségviselők feladatait. Megbeszélték, mi lesz a teendőjük az új úttörőévben, melynek jelmondata: „Hass, alkoss, gyara- píts”. Köszönjük a levelet, és várjuk, valamennyi úttörőcsapat tudósítójától a híreket, beszámolókat. — Skandalum! Skandalum! Ez egészen egyszerűen skandalum! — ismételgette Szakállas Apu minden változatosság nélkül. Meg-megbi- csakló hangján érződött á felháborodás, amit Fürtöske riadt tekintete csak fokozott. Ha egyáltalán lehetett fokozni. Lehetett. — Skandaluuum! — Ezt már említetted, Apja! Mi a baj? — nyitott a szobába Szeplős Anyu talpig fürdőköpenyben. — Mi az, hogy baj? Tragédia! Tragggédia! — cifrázta Szakállas Apu, majd lehuppant a székre. — Kérdezd csak meg a gyereket! Szeplős Anyu kérdőn nézett Fürtöskére, aki a szőnyegpadlót simítgatta cipője orrával, feleslegesen. A szőnyegpadló ugyanis sima volt. Magán érezve Szeplős Anyu tekintetét, Fürtöske tudta, nem hagyhatja válasz nélkül. Megadóan tárta szét kezét, jelezve, hogy bűnösnek érzi magát. — Már megint mit csináltál, Fürtöske! — sóhajtott Szeplős Anyu, megszokásból. — Nem megint — módosította a kérdést Fürtöske —, most először! Repülőt! — Repülőt? Hát már tudsz repülőt csinálni? — lelkendezett Szeplős Anyu, s nem titkolt büszkeséggel nézett fiára. — Igen, tud repülőt csinálni ! — mondta Szakállas Apu, s hangjában egy cseppnyi büszkeség sem érződött. — De azt is kérdezd meg, miből csinált repülőt? — Papírból — mondta Fürtöske, meg sem várva, hogy anyja is feltegye a kérdést. — Papírból, papírból — ismételte Szakállas Apu ingerülten —, persze, hogy papírból! De milyen papírból? — Amire Apu sok betűt gépelt — mondta Fürtöske halkan, lábával még mindig a szőnyegpadlót simítgatva. Még mindig feleslegesen. Szeplős Anyu lelkesedése alábbhagyott. Baljós sejtése támadt. — Sok betű! így is lehet mondani — pattant fel a székből Szakállas Apu, hogy dúl- va-dohogva fel-alá mászkálhasson —, de a pontosabb fogalmazás kedvéért hadd említsem meg, hogy a készülő regényem kéziratának első fejezetéből csinált a gyerek repülőt! Ez egyszerűen... — Skandalum — segítette ki Fürtöske Szakállas Aput, mert érezte, nem ártana egy jó pontot szerezni. Az most nem sikerült. Szakállas Aput nem lehetett kizökkenteni : — Gondoltam, leülök dolgozni, kijavítom a gépelési hibákat. Magam elé veszem a kéziratköteget, hát hol kezdődik a regényem? A második fejezetnél! Mi lett az elsővel? Elrepült! Mit kell ezen csodálkozni? Alacsonyan repül az első fejezet, könyvhét lesz! Hogy az a ... — Jó, jó, Apja, azért mégsem kéne... — próbálta nyugtatni férjét Szeplős Anyu. Eredménytelenül: — Mégsem kéne? Mégsem kéne terroristát nevelni a lakásunkban. Egy légikalózt! Ilyenekből lesznek a gépeltérítők is! % — Tévedsz — mosolygott Szeplős Anyu, miközben egészen picit szeplős, viszont borzasztóan szép volt —, tévedsz! Az ilyenekből repülőgép-tervezők lesznek. Most, hogy Fürtöske szakmát érzett a kezében, némi megnyugvással gondolt a jövőre. Ám Szakállas Apu kizökkentette. — Csak védjed a fiút! Ha elkészültem volna a második fejezettel, már együtt bocsá- tanátok útjára az erkélyről. A tizedik emelet igazán Kitűnő starthely. Én pedig bemegyek a kiadóba, és megmondom a főszerkesztőnek; sajnos, nem tudtam behozni az ígért kéziratot, ugyanis szerencsére jók a légköri viszonyok, tehát semmi akadálya nem volt a regényem elrepülésének. — Azért a fantáziád a régi! — nevetett Szeplős Anyu, és egy puszit nyomott Szakállas Apu homlokára. — Ne keseredj el. Fürtöske szépen lemegy, és összeszedi a repülőket! Illetve az első fejezetet. Becsönget az alattunk lakókhoz, elnézést kér a zavarásért, és megkérdezi, nem repült-e be az erkélyükre az első fejezet! Illetve egy repülő. No, gyere, Fürtöske! Mit kell mondani Apunak? Fürtöske örömmel vette tudomásul a viharfelhők elvonulását. Úgy is lehet mondani: repülésre alkalmas az idő! De ezt Fürtöskének ne említsük! Különben is: — Ne haragudj, Apa! — mondta, miközben inge alól előhúzott egy gyűrött repülőt. — Ez megmaradt! Szakállas Apu izgatottan simítgatta a kéziratot, óm lelkesedése hamar aláhagyott: — Sajnos, csak az utolsó mondatok. — Legalább azt olvassam el — vette át Szeplős Anyu a gépírásos papírt férjétől, és hangosan felolvasta: „Szakállas Apu izgatottan simítgatta a kéziratot, ám lelkesedése hamar aláhagyott: — Sajnos, csak az utolsó mondatok...” Szép környezet — társadalmi munkában * Mit is mondtál, mi a neved? (Külföldi karikatúra — KS) Délután ritkán yiéptelen a játszópark Fotó: Fazekas László
